A kékhátú galambgombát Russula cyanoxantha kissé nehezebb azonnal felismerni, mert változatos színekben pompázhat a kalapja, ami lehet ibolya, ibolyáskék, szürkésibolya, szürkészöld, ibolyászöld, azonban a kalapbőr alatt mindig ibolyás a hús legalább a rágásnyomokban. (A gombalegyek lárvái szintén nagyon kedvelik a jó galambgombákat.) A fehér húsa galambgombásan kemény és pattanva törő, kellemes illatú és ízű. A fehér lemezei viszont rugalmasak(!) egyáltalán nem morzsolhatók szét. Nagyon gyakori gomba, mindenféle fával társul, így bármilyen erdőben találkozhatunk vele májustól novemberig.
A varashátú galambgomba Russula virescens kalapja hamar felrepedezik, amitől "ragyás" lesz. Erről kapta a nevét. Ez a tulajdonsága, a zöldes-kékes kalapszínnel együtt segít a felismerésében. Az idősebb termőtestek kalapja néha kifakulhat, halvány okkersárga színűek lesznek. Fehér húsa pattanva törő, a tönkben kemény. A fehéres lemezei krémes árnyalatúak, az élük gyakran rozsdabarnán foltosodik. Fehér húsa sérülés nyomán okkeresre színeződhet, és diószerű ízű, kellemes illatú. Júniustól októberig a lombos erdőkben gyakori.
Mindkét faj felületesen hasonlíthat a gyilkos galócára, de a galócának van gallérja és bocskora, valamint a húsa puha, vizenyős. A kékhátúnak van egy zöld színváltozata, a Russula cyanoxantha forma peltereaui.
.
Megjegyzés: A kékhátú galambgomba és a varashátú galambgomba fotóinak eredetijét a nevükre kattintva nézheted meg.
Az én tapasztalatom az, hogy a kékhátú szinte mindig egy időben jön elő a vargányával nyáron is, ősszel is. Ismerek egy olyan cser tölgyest, ahol egyik nincs a másik nélkül. A varaszöld viszont szárazabb, melegebb időben is előbukkan, ezért gyakran akkor is látni, mikor mást nem. Sajnos mindegyikre igaz, hogy előbb kell megtalálni, mint a gombalegyek és egyéb férgek, ami nem kis feladat.
VálaszTörlés