Bármennyire hihetetlen, de közülük jó néhány faj a galambgombák rokona. Esetükben a taplókra emlékeztető csövecskés termőréteg, ami a tinórukkal ellentétben nem választható el a kalaptól, a párhuzamos (konvergens) evolúció eredménye.
A 20. század közepén még az összes zsemlegomba a taplóalkatúak Polyporales közé tartozott. Egyes nemzetségek még mindig itt vannak. Ez aztán rendesen megbonyolítja a dolgokat.
A legfurább ex-tapló a Bondarzewia berkeley. A genetikai vizsgálata tisztázta a rendszertani helyét, a galambgombák rokona.
A cikk főszereplője, az Albatrellus caeruleoporus jelenleg még a taplók közé tartozik. Ez a szép gomba az észak-amerikai fenyőerdők lakója. A keleti hemlock fenyő Tsuga canadensis egyik gombapartnere. Közepes méretű termőtesteit könnyű felismerni. Sajnos kékesszürke színét leszedése után gyorsan elveszíti, és szürke lesz. Fiatalon, amíg húsa puha, meg lehet enni, de nincs különösebb illata, íze. Időnként kissé fanyar. Idősebb korában húsa megkeményedik. Ősszel termő gombafaj. Védettségéről, gyakoriságáról nincsenek pontos információim.
Egyet tudok, hogy nálunk élő rokonai kíméletet érdemlő ritkaságok. A barnahátú zsemlegomba Scutiger oregonensis védett. Az országhatáron túl lévő hegyvidéki fenyőerdőkben viszont gyakoriak, de nem érdemes kísérletezni velük, mert húsok hamar szívós lesz, és így élvezhetetlenné válnak.
A 2009-es őszi gombásztalálkozón láthattam a fakó zsemlegombát Albatrellus ovinus. A taplókra jellemző pórusos termőrétege meglepett. Nem, ez nem olyan mint a tinóruké. Összetéveszthetetlen a kettő. Érdemes megismerkedni a zsemlegombákkal, de esetükben jobb betartani, hogy mindent a szemnek, kamerának, de semmit a kéznek és a szájnak.
Megjegyzés: A képet innen vettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése