November végén

A kései laskagomba a hónap gombasztárja, amit többször hoztak a vizsgálóba egy megerősítésért, hogy ez lenne a laskagomba? A termesztett fajhibridjei miatt közismert, de nagyon helyesen körültekintőek a laikus gombagyűjtők, amikor a nyílt ég alatt találkoznak a termőtesteivel faanyagon. A legszerencsésebbeknek a kertjükben kivágott fa tuskóját kolonizálta és azon terem a hideg időszakban. A laskagomba jól felhasználható számos receptben, de nekem a nehezebben emészthető gombák közé tartozik. Ettől függetlenül kedvelem, ami látszik is az arcomon. Jó érzés volt a szép termőtestével lefotózni magamat. A téli hármas egyik tagja, fontos ehető gombája a hideg időszaknak. Enyhe teleken többször terem! Kisebb fagyokat kibír, amit jól jelzett, hogy a kosárban mellette lévő lilatönkű pereszkék fagysérültek voltak, míg a laskagomba tökéletes, ruganyos, friss. Természetesen a téli fagyos éjszakák, amikor napokon át esténként -10 vagy alá megy a napi minimum, a laskagomba termőteste szintén kopogósra fagy és sérülnek sejtjei! Ilyenkor le is áll maga a gomba, az élőlény a faanyagban, hiszen a fa is átfagy, és csak olvadás után aktivizálódik ismét és tartós enyheségben növeszt új termőtesteket. 

Fontos, hogy fagyott és kiengedett gombát ne tekints ehetőnek. A fotón óriás tölcsérgombákat láthatsz, de a bal oldali fagysérült, a jobb oldali hibátlan. A fagyott gomba "üveges" megjelenésű és rendkívül vizes. Amikor összenyomod, szabályosan csöpög belőle. Az állaga is puha, mállékony. Határozottan nem konyhába való, hagyd a terepen, ott bomoljon le. 

Hazafelé sétálva "méreten aluli" laskagombákat fotózhattam két új lakcímen. Ez az egyik. A méretbeli különbség feltűnő az önarcképemen láthatóhoz mérten, ami jelentősen jobb nedvességviszonyok között fejlődhetett. A kései laskagomba színe változatos, a fagyosabb hajnalok miatt a frissen nőttek sötét acélszürkék. A városi hősziget hatás miatt a belvárosban nőtt picurka barnás árnyalatú. Vagy öregedve is barnásabb árnyalatú lehet a termőteste. Egy biztos, a hideg időszakban az a normális, ha szép sötét acélszürke, ahogyan a nyitóképen látod. A picurkák maradtak is a helyükön. Egyiket sem háborgattam. Egyszerűen örültem a jelenlétüknek, hogy a faanyagban élő gomba terem.
Más gombát is láttam, fű között mezei tölcsérgombát, ami az egyik fontosabb mérgező fajunk.
Hétvégén érdemes terepre menni, vasárnap tervezek is a kupaktanács után körülnézni Pósteleken. Kihasználom a naposabb, tiszta időt, mert jövő hét elején ismét összezárul felettünk a ködfelhőzet, amiben ismét feldúsulnak a téli fűtésből származó káros anyagok. 

Hazafelé sétálva gombák helyett szép pillanatokat gyűjtöttem. Lásd a képválogatást.

Teret a természetnek: tanácskozás a gombák védelméért

Kedves Gombásztársam!

A gombák iránti szenvedélyünk nemcsak hobbi, hanem felelősség is. Mindannyian tudjuk, hogy kedvenceink az ökoszisztéma kulcsfontosságú szereplői. A talaj termékenységéért, az erdők egészségéért, az anyag körforgásáért nagyban felelősek. De mi történik, ha láthatatlan hálózatuk sérül? Mi történik, ha eltűnnek kedvenc gombafajaink?
A gombákért való kiállás közös érdekünk. Gombák nélkül a gombászás értelmetlenné válna, és az ökoszisztéma összeomlana. Ezért most felkérlek rá, hogy közösen tegyünk valamit azokért, akik csendben munkálkodnak a jó létünkért, hiszen a jól működő ökoszisztémák, összefoglaló néven a természet az életünk alapja.

A tanácskozás célja közös stratégia kidolgozása, hogy hatékonyabban képviselhessük a gombák érdekeit, és megvédhessük kedvenc gombafajainkat.

Megbeszéljük a 2025-ös évre szóló terveinket, például egy gombafelmérési projekt indítását. Ez lehetővé tenné, hogy dokumentáljuk a zászlóshajó fajaink, például a csoportos csiperke, málnavörös tinóru és őzlábgalóca populációit, és bemutassuk ezek jelentőségét a szélesebb közönség számára.
Megvizsgáljuk, hogyan tudnánk jobban bevonni a helyi közösséget és eljuttatni üzenetünket a többi emberhez.

Az elmúlt években mindannyian tapasztaltuk, hogy a természetes élőhelyek milyen gyorsan pusztulnak. Az intenzív erdőgazdálkodás, a klímaváltozás és az emberi tevékenységek egyre nagyobb nyomás alá helyezik a gombákat is. Ha most nem lépünk, később talán már nem lesz mit védenünk.
A tudásod és tapasztalatod hozzájárulhat egy hatékony cselekvési terv kidolgozásához.
Együtt erősebbek vagyunk, mert a közös munka és az összefogás hatása mindig nagyobb.
A gombákért való kiállás egyben saját szenvedélyünk és hivatásunk védelmét is jelenti.
Gyere el a tanácskozásra, és hozd magaddal ötleteidet!
Ha nem tudsz személyesen jelen lenni, küldd el javaslataidat és véleményedet e-mailben. Jobb oldalt megtalálod az üzenetküldő dobozt.

A természet védelme közös ügyünk, és részese lehetsz a változásnak.

Várlak szeretettel december elsején tíz órára Pósteleken a Boross László kutatóházban. 

Storytelling has made my life fuller

Ending song*

I am aware that in my blog about mushrooms and nature, my creative musings are an "alien" element, but without storytelling I would be dead, consumed by the brutality of life. The heroes that emerged from my life experiences helped me through many difficulties and kept me going. Among them the brightest "star" is Rabbit-hearted Merwil. He is the first warming ray of summer sunshine in my heart, the joyful laugh and the clever clear eyes I love to see. He is the embodiment of my idealistic self, as idealistic as one can only be when young. Of course, many years have passed since 2002 and I have grown old while learning a lot about myself and the true nature of human. But it was good to believe, to wish, to hope, to trust and to wait for the miracle that was already there, because I was born and a few years later I could look at the starry sky. To this day, I am fascinated by the sight of the Milky Way, being able to gaze out into space as a little earthling. 
Whatever comes, what's done is done, no one can take it away from me. I was young and the personification of my youth is still vivid in my imagination. It is my little joy that shines through the predictability of everyday life, that life ends in death, that what I was will be no more, I will be destroyed. That doesn't bother me, I don't argue with obvious facts. 
Now I'm off to bed, because on Wednesday I'm going out into the real world again to play out my life story, which is not nearly as adventurous as Merwil's, but it's also full of challenges, lessons and potential rewards, the satisfaction of having done what I had to do and not lived in vain. 

P.S.: When I was young, I was interested in writing, but it didn't change my life when I published some of my writings. What influenced me was the storytelling, the stories of the heroes that emerged from my being, because they revealed to me who I was and what I was. They are my spiritual guides, eternal companions. 

* Listen to the song linked below the picture.

Mycoblitz tanulságai

Az év 47. hetén a 2024-es gombaszezon méltó lezárásaként a Szegedi Gombászokkal átutaztam a Dunántúlra egy kedves tolnai községbe, Szálkára, ahol 2023 után második alkalommal rendezték meg a fajfelmérő programjukat. A mycoblitz célja egy adott területen minél több fajt összegyűjteni és meghatározni, majd az adatokat a "civilek a tudományért" kezdeményezés keretében nyilvános felületen közkincsé tenni. Ez a honlap az iNaturalist, aminek van telefonra telepíthető alkalmazása is. Tehát bárki könnyedén elkezdheti az adatgyűjtést- és közlést.
Miért fontos, hogy az átlagember bekapcsolódjon a természet felmérésébe, különös tekintettel a gombákra? Sajnos túlságosan eltávolodtunk a természettől, a nagy ipari rendszereinket ékeltük önmagunk és az éltető élővilág közé, amely gépezet eltakarja előlünk a túlterjeszkedésünk során elkövetett károkat, amik a jelenkorban már minket is fenyegetnek. Bármennyire abszurd, de a vörös listán mi magunk is rajta vagyunk erősen specializálódott, érzékeny élőlényként. Ha az ökológiai lánc elpattan, az élővilág rendszerének összeomlása minket is maga alá temet. Élőlények vagyunk, a természet ökológiai szolgáltatásai tartanak minket életben. Nem a polcon terem az élelem, hanem a kultúrtájjá alakított természeti környezetben.

Sajnos a túlterjeszkedésünk során nagymértékben számoltuk fel az eredeti élőhelyeket. Ironikus számomra, hogy természetjáróként hivatkozok magamra, holott Békés megyében alig maradt természetesnek nevezhető terület, bizony itt minden a mi igényeinknek van alárendelve, nincsenek már természetes rétek, erdők, és hová lettek az árterek is?! A Kis-Sárrét drasztikus megváltoztatása az egyik elrettentő példa a túlkapásainkra.
Ideje észrevenni, hogy a technológiai civilizációnk fenntarthatatlan, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a túlkapásainkat, amikkel a saját fennmaradásunkat veszélyeztetjük. A globális kereskedelem akadozása a Covid-19 járvány idején megmutatta, hogy mennyire ingatag a rendszer és mennyire szűk a mozgásterünk az önellátás terén, pedig a létfenntartás alapvető jog. Nem lehetünk függők egy olyan ipari rendszertől, ami adatként kezel minket és igazából minket is megkerülve kereskedik a Föld erőforrásaival. Ideje visszavenni a kezünkbe az életünk alakításának felelősségét. Különben ronda vége lesz a függőségi helyzetünknek. A 20. század során bőven elég iszonyat történt, amiket nem ismételhetünk meg. Nem mutogathatunk másra, nem háríthatjuk a felelősséget, hiszen felnőtt ember ily butaságot nem csinál. A felnőtt ember tájékozódik és cselekszik. Nincs olyan, hogy túl kicsiny a tett. A sok kis erőfeszítés összeadódik.

Magam sem gondoltam, csak reméltem 2010-ben, hogy tíz évvel később még szerkeszteni fogom a Gombamániát és a blog hatalmas anyag tárhelye lesz. Ezzel feladtam magamnak a leckét, hogy hogyan rendszerezzem a sok írást, hogyan állítsak össze belőle egy könnyebben átlátható adatcsomagot, amit később egy fiatal természetbarát hasznosíthat saját küldetése során. Sajnos mindenkit sújt a generációs vakság, hogy azt a helyzetet fogadja el normálisnak, amibe beleszületik. Hiába olvasok az egykori tájról, hogy mennyire gazdag volt madarakban és halakban, ha én már csak a folyószabályozás utáni állapotot láthatom. Hiába tudom, hogy voltak a tájban ligetes erdőfoltok, ha azok helyén a jelenben faültetvények vannak, amikben szórványosan maradtak fenn az eredeti növénytárulásra jellemző fajok. Ugyan a gombák a spóráik által könnyedén terjednek, de nekik is szükségük van élőhelyekre.
Bár a múltat nem ismerhetem meg, de a jelenben tett felmérő sétáim során elég jól kirajzolódott előttem a tájra jellemző gombák köre. Van egy jó adatcsomagom Kétkörösköz gombáiról, amik az én életem során tapasztalt helyzetet rögzíti. Ez nem tűnik nagy dolognak, de az utánam jövő fiatal számára értékes lesz, mert az adataim alapján látni fogja, hogy milyen az ő idejének a természetességi szintje, milyen irányba változott a fajgazdagság. A múlt és a jelen összevetése alapján tudni fogja, hogy mit kell tennie a kedvezőbb jövő érdekében. 

Számomra probléma, hogy a gombák kapcsán szórvány adatok állnak rendelkezésemre a múltra vonatkozóan. Nem járhattam azon idős tölgyültetvényekben, amiket a 90-es években termelt le az erdészet. De nem kesergek az adathiányon, hiszen lehetőségem volt rá, hogy magam mérjem fel a jelen helyzetet, és a jövő számára adatokat szolgáltassak. Sőt még lehet fejleszteni a felmérő munkán, ahogyan azt láthattam a mycoblitzen. Elég tapasztalat vagyok ahhoz, hogy ismerjem a tudás köröm határát és ne féljek tágítani rajta, mert van egy jó célom, hagyatékot hagyni. Nem ámítom magamat azzal, hogy technológiai civilizációnk a legnagyobb üdvösség, mert az ipari rendszereink a természetet élik fel, és végső soron ártalmunkra vannak. Ijesztő belegondolni, hogy mennyi hulladékkal terheltük az élővilágot és saját magunkat is. Gyakorlatilag a túlkapásainkkal egy ökocídiumot készítettünk elő. Ez jelentősen fenyegetőbb bármely bullshitnél, amivel a korrumpálódott média mossa az agyakat napról napra. A politikusok a globális tőke bábjai, és sajnos mindannyian megvett kiszolgálói vagyunk a rendszernek, ami végső soron tönkreteszi az életünk alapját, a természetet. Van bármi értelme egy ilyen rendszerben lenni, amiről tudjuk, hogy feléli az utódok számára hagyandó erőforrásokat is?! Miből fognak élni az utánunk élő emberek?!? Lesz jövője az emberiségnek? És közben egyes ipari mogulok a naprendszer kolonizálásáról ábrándoznak. Sokan teljesen elszakadtak a valóságtól és nem is akarják megismerni.

Nem kergetek illúziókat. Rég feladtam a pozitív hiedelmeimet az emberről, és kritikusan szemlélem önmagamat is. Ismerem az emberi természetet, de talán a józan felismerés hatni tud, hogy élőlényekként élő természeti környezetre van szükségünk. A természet kímélete jót tesz nekünk. Igen, lehetünk szemérmetlenül önzők azáltal, hogy hagyjuk regenerálódni az ökoszisztémákat, mert szerényebben élünk. A természet érték. Ha ittál már hegyi forrásból, pontosan tudod, hogy micsoda fantasztikus élmény. Vagy egy őszi napon érett szedret ettél. Vagy maradjak a gombáknál, megtaláltad életed első vargányáját. Ha pedig szerencséd volt, kertet műveltél és láthattad, hogy darabka földed mennyire gazdag. Soha olyan jó zöldségeket nem ettem mint akkor, amikor kertészkedtem. Az életemet gazdagítottam a kertészkedéssel. És mikor műveltem a földet még jóval több élőlénnyel osztozkodtam a területen. Mára riasztóan felgyorsult a fajok kihalása a mi túlkapásaink miatt. Elsősorban a gombákra figyelek, de észlelem a többi élőlénycsoport agóniáját is. És ne hidd, hogy mi nem agonizálunk! Miért van annyi mentálisan beteg ember?! Példának okáért. Bőven vannak összefüggések a halmozódó mentális zavarok és a mesterséges életünk között.
Egészségtelen mértékben távolodtunk el a természettől. Én még kisgyerekként némi túlzással, de felnyaltam dédnagyanyám házának udvarát, ami jót tett az egészségemnek. Mai napig a gyermekkor hatásai adják az életerőm alapját. Kisgyerekként csodálkoztam rá a gombákra, mert észrevettem, hogy a zöldségesnél vett gomba egészen más mint a hagyma, répa, petrezselyem. A talány felkeltette érdeklődésemet. És a mai napig kedvelem a gombákat. 

Az élet gazdagságát a boltok polcain túl találod, de siess, mert tényleg javában zajlik a hatodik fajkihalás. Sok mindent egyáltalán nem vehetsz meg a pénzedért, és ha kihal egy faj, a világ minden pénze sem hozza vissza az életbe. Hiába vagyunk 8,2 milliárdnyian, még mi is nagyon sérülékenyek vagyunk és az ökológiai lánc megszakadásával százmilliós nagyságrendben pusztulhatunk el!
Mindannyian felelősek vagyunk a jövőért. Most komolyan egy holt világot akarunk hátrahagyni élő világ helyett?!? Miféle őrült csinál ilyet? Oly büszkék vagyunk az értelmünkre, de erősen kétlem, hogy életünk alapjának pusztítása értelmes cselekedet lenne.
Egy felelősségteljes ember ismeri a mértékletességet, pontosan tudja, hogy mennyit vehet el a természettől és mennyit kell visszaadnia. Elviseli a szűkösséget, hogy élvezni tudja a bőséget. Megadja a tiszteletet a másik élőnek. Én megtapasztaltam éles helyzetben, hogy mit jelent az egy-egy felállás, és abban a szituációban a lódarázs pont olyan élő volt mint én, és aztán kitértünk egymás elől.
Egy felelősségteljes ember ismeri a szülőföldje emblematikus fajait és törekszik megóvásukra!
Ideje védeni magunkat és az utódok jogát az emberhez méltó élethez. Ne várj másra. Cselekvő embernek születtél. Ideje tisztán látni, és ehhez segítség a természet állapotának felmérése a fajok adatainak összegyűjtésével. Fel kell mérnünk a kincstárunkat, hogy felelősebben használjuk kincseinket. Ezért hívtalak kupaktanácsra Póstelekre, ami 2012 óta a fő felmérő terepem. Egyedül is tudok dolgozni, összerendezni a magam gyűjtötte adatokat, de a jövőre igazán hatni csak többed magammal tudok.
Az ember számára a legnemesebb cél, ami leginkább kifejezi nagyságát, hogy mennyire szolgálja az életet. 

Bizony nőhetnek együtt

A fenyves sisakgomba Galerina marginata és a téli fülőke Flammulina velutipes a késő őszi hasonmáspárok közül a legfontosabb. Ezért is kértem el a duó fotóját a gombásztárstól, hogy lássátok, mérgező és ehető gomba könnyedén nőhet egymás közelében. Sőt pár éve olyan fotót láttam, amiben a fenyves sisakgomba termőteste a téli fülőke csoportjában rejtezett!
A korhadékbontók között kevés az igazán mérgező gomba, de a fenyves sisakgomba amatoxint tartalmaz, ami a gyilkos galóca kapcsán ismerős lehet számodra, vagyis a sisakgomba ugyanolyan halálos. Ezért mindig légy körültekintő, amikor tuskóról, rönkről lemezes, kalapos gombát veszel fel. 
A fenyves sisakgomba elsődleges ehető hasonmáspárja az ízletes tőkegomba Kuehneromyces mutabilis.
A téli fülőke több lényeges tulajdonságában eltér a sisakgombától, például vizesen rendkívül nyálkás a kalapja, nincs gallérja, a tönkje bársonyos felületű, amiről a tudományos nevét kapta. Jellegzetes szaga halra emlékeztető. Spórapora fehér, így lemezei világos színűek maradnak. 

Let it be love (instead of the end of the world)

Ode to the Radiant Moon*

I read in the textbook 'Story' by Robert McKee that it is a minor mistake to invite a comedy writer to a party, because comedy writers are bitter people who are distressed by the clash of good ideas and reality. I recognised myself immediately. Irony has been a very good friend of mine since I was a teenager. Never ask them to tell a joke! Don't ask me to entertain you on purpose, either, because instead of joke you get a cynical outburst. 

But I'm still an idealist, and I still have my pure-hearted heroes, singing in me. One of them is Balladeer (him name is Balladár in Hungarian), the young demon king who is a disgrace to his race, yet the ancient blade that chose him as king has found the perfect leader in him. To everyone's surprise, Balladeer, the sword, the demons, all agree, there is some misunderstanding here, and the demons would lynch the imperfect demon, whereupon the sword escapes Balladeer to the Earth, to train him on this weak plane to at least fight in self-defense! But Balladeer wants something else entirely. 
*Click on the link to listen to one of his poems set to music. 
You can read the introduction to the story here.

Ami folyton elmarad, felelősségvállalás és elszámoltatás

Step to Glory*

Vegyél párszor mély levegőt, hogy kitisztuljon az elméd, és lökd félre az egyik hibánkat, a veszteségtől való félelmet, hogy már annyi időt fecséreltünk el valamire, akkor csak azért is toljuk tovább, holott az adott tevékenység egyértelműen káros és végső soron működésképtelenné tesz minket.
A nemzethalálban mindannyian részt veszünk, mert inkább lapítunk tehénlepényként a sztyeppén mint felvállalnánk a felelősséget és átgondolnánk, hogy hol hibáztunk, és ezen hibákat miként tudjuk kiküszöbölni. Illetve nem kéne a továbbiakban olyanokra ráhagyni a hatalmat, akiket a legrútabb önérdek mozgat és szemérmetlen hazugsággal leplezve mocskos húzásaikat végső soron kivéreztetnek minket. Az ország hanyatlása szembetűnő! Nemrég olvastam el egy összefoglalóját a magyar művelődéstörténetnek és ez még inkább megmutatta nekem, hogy mennyire mélyre süllyedtünk, miféle kincseket hagytunk elveszni!
1989-ben a nyugatból kizárólag a műszaki cikkeket látta meg az egyszerű magyar és tényleg sokan hoztak Gorenje hűtőt az "osztrák sógortól", mire elneveztem az 1990-es évek elejét Gorenje-demokráciának. Elhittük, hogy pusztán külső javakkal megteremthetjük a jólétet és közben nem fogtuk fel, hogy a fejlődésnek része a munka után járó nyereség visszaforgatása és a tartalékképzés.
Folyamatosan külső hiteleket vesz fel a narancs rezsim tovább erősítve csatlós (balek) szerepünket a keleti oldalon, amitől úgy véltük 1989-ben, hogy elszakadtunk. 
Itt most befejezem, mert eleget írtam. Gondolkozz! Az istenért! 

*Kattints a linkre a verbunkos paródiáért, amit tehetetlen dühömben írattam a 21. század modern technológiájával.

Golyóstoll méretű jele a klímaváltozásnak

Az óriás ázsiai imádkozó sáska Hierodula tenuidentata első hazai adata 2019-es, és 2024-re megtelepedett Békéscsabán és környékén is. Feltűnő méretű nőstény egyede pont azt csinálta, amit hűvös késő őszi napokon szokott, a lombkoronából leereszkedve a fatörzsén napozott, melegedett. Az őshonos és védett ájtatos manónál Mantis religiosa jelentősen nagyobb, de eltérő élőhelyi igénye miatt nem valószínű, hogy vetélytársa lesz. A lombkoronában vadászik más rovarokra, és állítólag megeszi a poloskákat is.
A fogólábú gigász a szubtrópusi térségből vándorolt hozzánk. A melegedő klíma kedvezővé tette számára Európa északabbi régióit is. További terjeszkedése igencsak valószínű. Bár az emberre nézve veszélytelen és az őshonos rokonát sem veszélyezteti, de jelenléte újabb jele a globális átlaghőmérséklet emelkedésének. 

Kellemes meglepetés

November elején már voltak fagyos hajnalok, amikor külterületen -3 Celsius fokig hűlt le a levegő, és ilyen napokon fagyott lilatönkű pereszkéket hoztak a vizsgálóba. Úgy gondoltam, hogy a hideg véget vetett a termőhullámának. Ezért sem számítottam rá, hogy a hónap közepén teljesen friss és hibátlan termőtesteit fogom látni, pedig ma pont ez történt meg. Utánanéztem a dolognak, hogy tanuljak belőle.
A talaj még mindig 6 Celsius fokos, ami elég magas érték. A lilatönkű eleve szinte rásimul kalapjával a talajra. A fagyos hajnalok megszűntek a ködpárna alatt, és a tenyésztestek páragyűjtő helyeken rendületlenül növesztették tovább a termőtesteiket, vagyis a piacra újonnan előbújt példányok érkeztek.
A lilatönkű pereszke a füves élőhelyek gombája, kertekben is megtelepszik, néha erdőszélekről a fák közé hatol be és ott lelsz rá, de alapvetően pusztai gomba.
A termőtestei kiadósak, jó állagúak, és zsengén finomabbak. Aromás, erős íze van, picit sem csiperkére emlékeztető. Jobb a lilatönkűből kevesebbet enni, hogy ne telítődj vele. Egyébként tényleg jó gomba, ha figyelembe veszed az ízét.

Friss gombákat láttam

Az egyik arany szabályom, hogy a gombák mindig készek meglepni minket. Egyik gombásztársamat nagy szerencse érte, mert friss téli fülőkét valamint déli tőkegombát talált. Előbbi látható a fotón. A téli fülőke már két hete teremni kezdett, de a szárazságban összefonnyadtak termőtestei. Védett helyről, ahol viszont felgyűlt a harmat, hibátlan termőtestei kerültek elő. A téli fülőke nevéhez hűen a hideg évszak gombaásza, az egyetlen ehető gombafajunk, ami összeköti a késő őszt a kora tavasszal. 

A déli tőkegombából bő egy kilónyi érkezett, de fotózásra egy marékkal raktam ki. Ez egy melegkedvelő gombafaj, de évek óta megfigyelhető, hogy áprilistól novemberig fáradhatatlanul terem. Sőt idén már március közepén megtaláltam az egyik városi lakcímén első példányait! Sajnos nem fagyálló mint a téli fülőke, de faüregekben a talajhője védelmet nyújt számára, így a szemfüles gombász még most is találhat a rejtekhelyeken belőle. 

A tegnap esti bejegyzésem főszereplője, a kései laskagomba szintén megfordult a vizsgálóban. Ez egy kiadós termőtestcsokra volt, amit örömmel gusztáltam, akárcsak a téli fülőkét és a déli tőkegombát. Nagy öröm a késő őszi szárazságban hibátlan gombákat látni.
Talán jövő héten már lesz csapadék, és a gyermekek örömére hóesés is lehetséges. A lehűlés átmenetinek ígérkezik, vagyis a laskagomba és a fülőke biztosan aktívak maradnak. Utóbbi garantáltan, csak a tartósan fagyos időjárás állítja meg, de amint enyhül az idő, újra nekilendül termőtesteket növeszteni. A kései laskagombát jobban megfogja a keményebb téli idő, mert csak április, májusban terem ismét, és a melegedő idővel leáll. A nyári laskagomba váltja fel. 

A mai gombák városi lakcímekről érkeztek hozzám, de én magam hazafelé sétálva a rövidebb útvonalon semmit se találtam. A város porszáraz. Ezért is különleges élmény, amikor friss gombákat látok a kedvenceink számára kedvezőtlen időjárási körülmények közepette. 

Novemberi aszály

A kései laskagomba maradt az egyetlen érdemben gyűjthető gomba november közepére Békés megyében. Meglepő lehet, a ködösség leplezi, hogy visszatért a szárazság. Pedig így van, a talaj felső húsz centijének hasznosítható víztartalma csupán 33%, és egy méter mélységben a vízhiány 143 mm. Ha valóban nedves lenne a talaj, akkor kellemesen süppedne, amikor járok rajta, de betonkemény. Ezt megtapasztaltam a fő indikátor helyemen hétfőn. Legutoljára esőt október elején láttam, vagyis egy hónapja nem érkezett égi áldás, csak a párásság, lecsapódó harmat nedvesíti az aljnövényzetet. A lágyszárú növényzettel körülvett rönkök, tuskók kellően nedvesek ahhoz, hogy a benne élő kései laskagomba termőtesteket tudjon növeszteni. A termesztett fajhibridjeinek köszönhetően közismert ehető gombánk. Nála is igaz, hogy a zsenge termőtestei a finomabbak. Az idősebbek jóval rostosabbak, nehezebben emészthetők. De gyógyhatású, bizonyítottan koleszterinszint-csökkentő vegyület van benne. A kései laskagomba jó étvágyú fehér korhasztó, szívesen megtelepszik kertekben kiszáradt fákban is. Akár saját "házi laskád" lehet.

Külterjes termesztésre remekül használható. 

Egy cég a kávézókból begyűjtött kávézaccra alapozta laskagomba termelő vállalkozását.

Merlin Sheldrake volt az első, aki a saját könyvét elfogyasztotta azáltal, hogy laskagombát termesztett rajta. A vlogger ugyanezt csinálta meg. :-)

Összefoglalom az írásom lényegét: szomorú tény, hogy szárazság van, de a párásságnak köszönhetően legalább a kései laskagomba tud teremni, amit akár háztájilag is termeszthetsz. Teljesül a közmondás, hogy minden rosszban van valami jó.

Ui.: Gombász bölcs mondásom: Az élet, ha lócitromot ad, keverd össze szalmával, készíts belőle gombakomposztot és termessz rajta csiperkét. 

A kecskefűzre szavaztam

A kecskefűz Salix caprea az egyik fafaj (a három közül), amelyre szavazni lehet az Országos Erdészeti Egyesület honlapján, hogy győzelme esetén az év fája legyen 2025-ben.
A fotót idén február 25-én készítettem a pósteleki kastélyparkban. A fára a figyelmemet a virágzó barkáin sürgölődő méhek, dongók hívták fel. Az egész fa dongott a dolgos beporzóktól. Ez már egyből egy haszna a fának. Mi húsvéti barkaként hasznosítjuk, de jó tudni, hogy rokona, a fehér fűz Salix alba kérge herba, a fájdalomcsillapító hatóanyaga található meg benne, az acetilszalicilsav. Természetesen a kéreg aprítva gyógynövény szaküzletekben országszerte elérhető. 
A füzek pluszba még nekünk gombászoknak is fontosak, ugyanis puhafaként számos korhadékbontó számára finom csemegék, lásd a "fűzfatüdőt", ami az egyik népi neve a sárga gévagombának Laetiporus sulphureus, ami 2025-ben az év gombája. A füzeknek vannak gyökérkapcsolt gombapartnerei is. Lásd a Fűzfa és gombái írásomban. 
A kecskefűz abszolút megérdemli, hogy a következő évben felhívja a figyelmet a fák fontosságára. Kérlek, te is szavazz rá!

Once upon a time in my youth

Be sure to start the linked track, Queen's hit song performed by Elaine Paige, because yes, it was "a kind of magic" to experience youth. 

The hero of my youth, Merwil, appeared in my dream on 23 January 2002, and it was my laughter that woke me up, as one after another absurd adventure happened to the handsome young man. 
I still search to this day for the inspiration for the dream, because usually our minds process experiences while we sleep, but from what I remember at the time, I had nothing to justify dreaming the absurd adventures of a charming guy. 2002 was a difficult time in my life. Could it be that my mind wanted to have fun? The story started in the living room of a lavish oceanfront house overlooking the ocean. I was immediately stumped as to how I had jumped from a drab and poor fringe existence to such a place, and even more amazed by the guy who entered room. I can count on one hand the number of times in my life I've dreamed of handsome men. I have such a dull life that I don't even think about love because I have no chance of a good kind of adventure. 
I now think that I gave myself the distilled essence of my childhood and youth at the age of twenty-four. I have summed up all the good things in a single hero and his adventures. I don't have to drink alcohol or push any drugs. I just have to think of my hero, and my heart will be light and my insides will warm up, my smile will light up. I am a lucky human to have a mind strong enough to perform such a spell. 

The opening scene had started before I could really get a look at the handsome, glamorous, ultra cool semigod when his doppelganger entered the room to kill him with a cocktail stick. Whereupon the gorgeous guy "jumped" into a futuristic bar to drink to his horror, but even here he had no peace of mind and he shrank to miniature size to hide and was nearly eaten by a dust mite. He jumped again and landed on a holiday planet, where he also could not rest because the "danger" followed him. When he kicked in a door with an abracadabra exclamation, because sometimes brute force is faster than magic, I was rolling with laughter. What do I see? I woke up with such a light heart. What did I see? I woke up with such a light heart. And the 'light in the heart' is an important comment about my hero. Merwil is a symbolic figure, a sum of many impressions, and yes, there is a Western Christ representation in him too, given my surprisingly absurd conception of who his mother is. I chuckle to myself as I twist the familiar love affairs.

My beloved hero owes his existence to a nocturnal adventure between a human and a cosmic being, much to the surprise of both parties. Part of the cosmic void, not expecting that a little fun with an organic nothingness would lead its to create, it suddenly gave birth to a sweet, cute baby, who of course it left on Earth to the father's utter horror. The hot blonde woman is not human, and later in the story, in a form very reminiscent of my beloved hero, it strives to win the cosmic game once and for all and save the universe. I won't go into details, but it's all chaotic bullshit. 
The serious man is president of humanity some twenty years after the birth of the 'miracle child' and has some of the most common traumas of all humans. While currently not a common trauma as an space explorer accidentally killing an entire species in a botched encounter. No space opera is really cool without mass death. But we see nothing of the tragedy, because 'Star City Roulette' is a comedy, a spoof of everything that was once sold to me as a serious story as a child. 
I was born in 1978 and my childhood and teenage years were in the 80s and 90s. I was influenced by many cultural influences, American films, British pop-rock music, Hungarian folk tales, fantasy and science fiction novels, and then comic books.

I have already chosen music from the recent past for this picture. I suggest you listen to the theme song from the film La La Land, 'City of stars'.

For 'Star City Roulette', my mind drew a lot from American films. It can also be seen as a kind of homage to cinema. It's a strong dilemma whether films were actually better in the past or whether it's just the magic of the novelty of being a child that tricks my memory. As a child, I was fascinated by the wide screen and the atmosphere of cinema. I had fantastic experiences in the cinema, and thanks to them my imagination became even better. I can't deny it, the blonde-haired, blue-eyed filmstars had quite an effect on the physique of my hero. Despite its inspiration from attractive men, my hero-story is not a romantic creation, even if there is a possibility of Merwil getting together with Barbara, love is merely part of the larger message, because despite all the foolishness and absurdity of the situation (and with a blatant disregard for politically correct writing), life, this little piece, is still more than infinite power, more than eternity. It's why Merwil's 'mom' changes the outcome of the game, which it wins by doing so, it's why Merwil resists the infinite power that tempts him, it's why the many races of the Milky Way unite, it's what drives Barbara to greater ends, and so on. 

Merwil's 'mom', the monster of the cosmic void. It calls its own kind cosmic assholes, and does not deny that it itself has committed gross misdeeds, destroying dozens of galaxies. One of them once ate up 1% of the universe in a bacchanal, and the others rushed at it to stop, to stop seducing them, because eventually they'd have nothing left to entertain themselves with, so stop eating their playground. The small game of these monsters is star city roulette. And only one of them has the guts to change the outcome of the game, to become the ultimate winner and leave the universe to its successor. 
The story is simple, the plot is complicated. All in all, a classic tale that aims to convey a bittersweet lesson that, despite all the futility and death, life is a miracle. 

Referring to a possible love affair between Merwil and Barbara, at the very end of the story Merwil returns to Earth after ten years. Barbara believed that Merwil had died in his "big trick". What happened to the two of them during this time could be a separate story. Merwil became master of the universe, but abdicated power, so he became master, but without power, while Barbara became president of humanity. But they both know what they owe each other and end up going to the movies. 

At the age of twenty, Barbara sold her personal traits at the prime of her life to a holo filmmaking company, which then began to churn out romantic films with the idealized female character. One of these was The Rose Red Bird of Love. One of Merwil's favourites. I chose Tara's theme music from Gone with the Wind as the soundtrack for this one. This is followed by Don't Stop Believin' by Journey, in a set of music selected for the story. This is the credit song in my imaginary story. 
All in all, I really did dream an adventure of a lifetime on the evening of January 23, 2002, from which I woke up laughing. 
'Star City Roulette' is my love letter to life.

And to end with a bit of irony about what I'm using 21st century technology for, I used four artificial intelligences to create a love song for the story.

P.S.: There is a scene outline for the novel on the blog that you can read.