November végén

A kései laskagomba a hónap gombasztárja, amit többször hoztak a vizsgálóba egy megerősítésért, hogy ez lenne a laskagomba? A termesztett fajhibridjei miatt közismert, de nagyon helyesen körültekintőek a laikus gombagyűjtők, amikor a nyílt ég alatt találkoznak a termőtesteivel faanyagon. A legszerencsésebbeknek a kertjükben kivágott fa tuskóját kolonizálta és azon terem a hideg időszakban. A laskagomba jól felhasználható számos receptben, de nekem a nehezebben emészthető gombák közé tartozik. Ettől függetlenül kedvelem, ami látszik is az arcomon. Jó érzés volt a szép termőtestével lefotózni magamat. A téli hármas egyik tagja, fontos ehető gombája a hideg időszaknak. Enyhe teleken többször terem! Kisebb fagyokat kibír, amit jól jelzett, hogy a kosárban mellette lévő lilatönkű pereszkék fagysérültek voltak, míg a laskagomba tökéletes, ruganyos, friss. Természetesen a téli fagyos éjszakák, amikor napokon át esténként -10 vagy alá megy a napi minimum, a laskagomba termőteste szintén kopogósra fagy és sérülnek sejtjei! Ilyenkor le is áll maga a gomba, az élőlény a faanyagban, hiszen a fa is átfagy, és csak olvadás után aktivizálódik ismét és tartós enyheségben növeszt új termőtesteket. 

Fontos, hogy fagyott és kiengedett gombát ne tekints ehetőnek. A fotón óriás tölcsérgombákat láthatsz, de a bal oldali fagysérült, a jobb oldali hibátlan. A fagyott gomba "üveges" megjelenésű és rendkívül vizes. Amikor összenyomod, szabályosan csöpög belőle. Az állaga is puha, mállékony. Határozottan nem konyhába való, hagyd a terepen, ott bomoljon le. 

Hazafelé sétálva "méreten aluli" laskagombákat fotózhattam két új lakcímen. Ez az egyik. A méretbeli különbség feltűnő az önarcképemen láthatóhoz mérten, ami jelentősen jobb nedvességviszonyok között fejlődhetett. A kései laskagomba színe változatos, a fagyosabb hajnalok miatt a frissen nőttek sötét acélszürkék. A városi hősziget hatás miatt a belvárosban nőtt picurka barnás árnyalatú. Vagy öregedve is barnásabb árnyalatú lehet a termőteste. Egy biztos, a hideg időszakban az a normális, ha szép sötét acélszürke, ahogyan a nyitóképen látod. A picurkák maradtak is a helyükön. Egyiket sem háborgattam. Egyszerűen örültem a jelenlétüknek, hogy a faanyagban élő gomba terem.
Más gombát is láttam, fű között mezei tölcsérgombát, ami az egyik fontosabb mérgező fajunk.
Hétvégén érdemes terepre menni, vasárnap tervezek is a kupaktanács után körülnézni Pósteleken. Kihasználom a naposabb, tiszta időt, mert jövő hét elején ismét összezárul felettünk a ködfelhőzet, amiben ismét feldúsulnak a téli fűtésből származó káros anyagok. 

Hazafelé sétálva gombák helyett szép pillanatokat gyűjtöttem. Lásd a képválogatást.

Teret a természetnek: tanácskozás a gombák védelméért

Kedves Gombásztársam!

A gombák iránti szenvedélyünk nemcsak hobbi, hanem felelősség is. Mindannyian tudjuk, hogy kedvenceink az ökoszisztéma kulcsfontosságú szereplői. A talaj termékenységéért, az erdők egészségéért, az anyag körforgásáért nagyban felelősek. De mi történik, ha láthatatlan hálózatuk sérül? Mi történik, ha eltűnnek kedvenc gombafajaink?
A gombákért való kiállás közös érdekünk. Gombák nélkül a gombászás értelmetlenné válna, és az ökoszisztéma összeomlana. Ezért most felkérlek rá, hogy közösen tegyünk valamit azokért, akik csendben munkálkodnak a jó létünkért, hiszen a jól működő ökoszisztémák, összefoglaló néven a természet az életünk alapja.

A tanácskozás célja közös stratégia kidolgozása, hogy hatékonyabban képviselhessük a gombák érdekeit, és megvédhessük kedvenc gombafajainkat.

Megbeszéljük a 2025-ös évre szóló terveinket, például egy gombafelmérési projekt indítását. Ez lehetővé tenné, hogy dokumentáljuk a zászlóshajó fajaink, például a csoportos csiperke, málnavörös tinóru és őzlábgalóca populációit, és bemutassuk ezek jelentőségét a szélesebb közönség számára.
Megvizsgáljuk, hogyan tudnánk jobban bevonni a helyi közösséget és eljuttatni üzenetünket a többi emberhez.

Az elmúlt években mindannyian tapasztaltuk, hogy a természetes élőhelyek milyen gyorsan pusztulnak. Az intenzív erdőgazdálkodás, a klímaváltozás és az emberi tevékenységek egyre nagyobb nyomás alá helyezik a gombákat is. Ha most nem lépünk, később talán már nem lesz mit védenünk.
A tudásod és tapasztalatod hozzájárulhat egy hatékony cselekvési terv kidolgozásához.
Együtt erősebbek vagyunk, mert a közös munka és az összefogás hatása mindig nagyobb.
A gombákért való kiállás egyben saját szenvedélyünk és hivatásunk védelmét is jelenti.
Gyere el a tanácskozásra, és hozd magaddal ötleteidet!
Ha nem tudsz személyesen jelen lenni, küldd el javaslataidat és véleményedet e-mailben. Jobb oldalt megtalálod az üzenetküldő dobozt.

A természet védelme közös ügyünk, és részese lehetsz a változásnak.

Várlak szeretettel december elsején tíz órára Pósteleken a Boross László kutatóházban. 

Mycoblitz tanulságai

Az év 47. hetén a 2024-es gombaszezon méltó lezárásaként a Szegedi Gombászokkal átutaztam a Dunántúlra egy kedves tolnai községbe, Szálkára, ahol 2023 után második alkalommal rendezték meg a fajfelmérő programjukat. A mycoblitz célja egy adott területen minél több fajt összegyűjteni és meghatározni, majd az adatokat a "civilek a tudományért" kezdeményezés keretében nyilvános felületen közkincsé tenni. Ez a honlap az iNaturalist, aminek van telefonra telepíthető alkalmazása is. Tehát bárki könnyedén elkezdheti az adatgyűjtést- és közlést.
Miért fontos, hogy az átlagember bekapcsolódjon a természet felmérésébe, különös tekintettel a gombákra? Sajnos túlságosan eltávolodtunk a természettől, a nagy ipari rendszereinket ékeltük önmagunk és az éltető élővilág közé, amely gépezet eltakarja előlünk a túlterjeszkedésünk során elkövetett károkat, amik a jelenkorban már minket is fenyegetnek. Bármennyire abszurd, de a vörös listán mi magunk is rajta vagyunk erősen specializálódott, érzékeny élőlényként. Ha az ökológiai lánc elpattan, az élővilág rendszerének összeomlása minket is maga alá temet. Élőlények vagyunk, a természet ökológiai szolgáltatásai tartanak minket életben. Nem a polcon terem az élelem, hanem a kultúrtájjá alakított természeti környezetben.

Sajnos a túlterjeszkedésünk során nagymértékben számoltuk fel az eredeti élőhelyeket. Ironikus számomra, hogy természetjáróként hivatkozok magamra, holott Békés megyében alig maradt természetesnek nevezhető terület, bizony itt minden a mi igényeinknek van alárendelve, nincsenek már természetes rétek, erdők, és hová lettek az árterek is?! A Kis-Sárrét drasztikus megváltoztatása az egyik elrettentő példa a túlkapásainkra.
Ideje észrevenni, hogy a technológiai civilizációnk fenntarthatatlan, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a túlkapásainkat, amikkel a saját fennmaradásunkat veszélyeztetjük. A globális kereskedelem akadozása a Covid-19 járvány idején megmutatta, hogy mennyire ingatag a rendszer és mennyire szűk a mozgásterünk az önellátás terén, pedig a létfenntartás alapvető jog. Nem lehetünk függők egy olyan ipari rendszertől, ami adatként kezel minket és igazából minket is megkerülve kereskedik a Föld erőforrásaival. Ideje visszavenni a kezünkbe az életünk alakításának felelősségét. Különben ronda vége lesz a függőségi helyzetünknek. A 20. század során bőven elég iszonyat történt, amiket nem ismételhetünk meg. Nem mutogathatunk másra, nem háríthatjuk a felelősséget, hiszen felnőtt ember ily butaságot nem csinál. A felnőtt ember tájékozódik és cselekszik. Nincs olyan, hogy túl kicsiny a tett. A sok kis erőfeszítés összeadódik.

Magam sem gondoltam, csak reméltem 2010-ben, hogy tíz évvel később még szerkeszteni fogom a Gombamániát és a blog hatalmas anyag tárhelye lesz. Ezzel feladtam magamnak a leckét, hogy hogyan rendszerezzem a sok írást, hogyan állítsak össze belőle egy könnyebben átlátható adatcsomagot, amit később egy fiatal természetbarát hasznosíthat saját küldetése során. Sajnos mindenkit sújt a generációs vakság, hogy azt a helyzetet fogadja el normálisnak, amibe beleszületik. Hiába olvasok az egykori tájról, hogy mennyire gazdag volt madarakban és halakban, ha én már csak a folyószabályozás utáni állapotot láthatom. Hiába tudom, hogy voltak a tájban ligetes erdőfoltok, ha azok helyén a jelenben faültetvények vannak, amikben szórványosan maradtak fenn az eredeti növénytárulásra jellemző fajok. Ugyan a gombák a spóráik által könnyedén terjednek, de nekik is szükségük van élőhelyekre.
Bár a múltat nem ismerhetem meg, de a jelenben tett felmérő sétáim során elég jól kirajzolódott előttem a tájra jellemző gombák köre. Van egy jó adatcsomagom Kétkörösköz gombáiról, amik az én életem során tapasztalt helyzetet rögzíti. Ez nem tűnik nagy dolognak, de az utánam jövő fiatal számára értékes lesz, mert az adataim alapján látni fogja, hogy milyen az ő idejének a természetességi szintje, milyen irányba változott a fajgazdagság. A múlt és a jelen összevetése alapján tudni fogja, hogy mit kell tennie a kedvezőbb jövő érdekében. 

Számomra probléma, hogy a gombák kapcsán szórvány adatok állnak rendelkezésemre a múltra vonatkozóan. Nem járhattam azon idős tölgyültetvényekben, amiket a 90-es években termelt le az erdészet. De nem kesergek az adathiányon, hiszen lehetőségem volt rá, hogy magam mérjem fel a jelen helyzetet, és a jövő számára adatokat szolgáltassak. Sőt még lehet fejleszteni a felmérő munkán, ahogyan azt láthattam a mycoblitzen. Elég tapasztalat vagyok ahhoz, hogy ismerjem a tudás köröm határát és ne féljek tágítani rajta, mert van egy jó célom, hagyatékot hagyni. Nem ámítom magamat azzal, hogy technológiai civilizációnk a legnagyobb üdvösség, mert az ipari rendszereink a természetet élik fel, és végső soron ártalmunkra vannak. Ijesztő belegondolni, hogy mennyi hulladékkal terheltük az élővilágot és saját magunkat is. Gyakorlatilag a túlkapásainkkal egy ökocídiumot készítettünk elő. Ez jelentősen fenyegetőbb bármely bullshitnél, amivel a korrumpálódott média mossa az agyakat napról napra. A politikusok a globális tőke bábjai, és sajnos mindannyian megvett kiszolgálói vagyunk a rendszernek, ami végső soron tönkreteszi az életünk alapját, a természetet. Van bármi értelme egy ilyen rendszerben lenni, amiről tudjuk, hogy feléli az utódok számára hagyandó erőforrásokat is?! Miből fognak élni az utánunk élő emberek?!? Lesz jövője az emberiségnek? És közben egyes ipari mogulok a naprendszer kolonizálásáról ábrándoznak. Sokan teljesen elszakadtak a valóságtól és nem is akarják megismerni.

Nem kergetek illúziókat. Rég feladtam a pozitív hiedelmeimet az emberről, és kritikusan szemlélem önmagamat is. Ismerem az emberi természetet, de talán a józan felismerés hatni tud, hogy élőlényekként élő természeti környezetre van szükségünk. A természet kímélete jót tesz nekünk. Igen, lehetünk szemérmetlenül önzők azáltal, hogy hagyjuk regenerálódni az ökoszisztémákat, mert szerényebben élünk. A természet érték. Ha ittál már hegyi forrásból, pontosan tudod, hogy micsoda fantasztikus élmény. Vagy egy őszi napon érett szedret ettél. Vagy maradjak a gombáknál, megtaláltad életed első vargányáját. Ha pedig szerencséd volt, kertet műveltél és láthattad, hogy darabka földed mennyire gazdag. Soha olyan jó zöldségeket nem ettem mint akkor, amikor kertészkedtem. Az életemet gazdagítottam a kertészkedéssel. És mikor műveltem a földet még jóval több élőlénnyel osztozkodtam a területen. Mára riasztóan felgyorsult a fajok kihalása a mi túlkapásaink miatt. Elsősorban a gombákra figyelek, de észlelem a többi élőlénycsoport agóniáját is. És ne hidd, hogy mi nem agonizálunk! Miért van annyi mentálisan beteg ember?! Példának okáért. Bőven vannak összefüggések a halmozódó mentális zavarok és a mesterséges életünk között.
Egészségtelen mértékben távolodtunk el a természettől. Én még kisgyerekként némi túlzással, de felnyaltam dédnagyanyám házának udvarát, ami jót tett az egészségemnek. Mai napig a gyermekkor hatásai adják az életerőm alapját. Kisgyerekként csodálkoztam rá a gombákra, mert észrevettem, hogy a zöldségesnél vett gomba egészen más mint a hagyma, répa, petrezselyem. A talány felkeltette érdeklődésemet. És a mai napig kedvelem a gombákat. 

Az élet gazdagságát a boltok polcain túl találod, de siess, mert tényleg javában zajlik a hatodik fajkihalás. Sok mindent egyáltalán nem vehetsz meg a pénzedért, és ha kihal egy faj, a világ minden pénze sem hozza vissza az életbe. Hiába vagyunk 8,2 milliárdnyian, még mi is nagyon sérülékenyek vagyunk és az ökológiai lánc megszakadásával százmilliós nagyságrendben pusztulhatunk el!
Mindannyian felelősek vagyunk a jövőért. Most komolyan egy holt világot akarunk hátrahagyni élő világ helyett?!? Miféle őrült csinál ilyet? Oly büszkék vagyunk az értelmünkre, de erősen kétlem, hogy életünk alapjának pusztítása értelmes cselekedet lenne.
Egy felelősségteljes ember ismeri a mértékletességet, pontosan tudja, hogy mennyit vehet el a természettől és mennyit kell visszaadnia. Elviseli a szűkösséget, hogy élvezni tudja a bőséget. Megadja a tiszteletet a másik élőnek. Én megtapasztaltam éles helyzetben, hogy mit jelent az egy-egy felállás, és abban a szituációban a lódarázs pont olyan élő volt mint én, és aztán kitértünk egymás elől.
Egy felelősségteljes ember ismeri a szülőföldje emblematikus fajait és törekszik megóvásukra!
Ideje védeni magunkat és az utódok jogát az emberhez méltó élethez. Ne várj másra. Cselekvő embernek születtél. Ideje tisztán látni, és ehhez segítség a természet állapotának felmérése a fajok adatainak összegyűjtésével. Fel kell mérnünk a kincstárunkat, hogy felelősebben használjuk kincseinket. Ezért hívtalak kupaktanácsra Póstelekre, ami 2012 óta a fő felmérő terepem. Egyedül is tudok dolgozni, összerendezni a magam gyűjtötte adatokat, de a jövőre igazán hatni csak többed magammal tudok.
Az ember számára a legnemesebb cél, ami leginkább kifejezi nagyságát, hogy mennyire szolgálja az életet. 

Bizony nőhetnek együtt

A fenyves sisakgomba Galerina marginata és a téli fülőke Flammulina velutipes a késő őszi hasonmáspárok közül a legfontosabb. Ezért is kértem el a duó fotóját a gombásztárstól, hogy lássátok, mérgező és ehető gomba könnyedén nőhet egymás közelében. Sőt pár éve olyan fotót láttam, amiben a fenyves sisakgomba termőteste a téli fülőke csoportjában rejtezett!
A korhadékbontók között kevés az igazán mérgező gomba, de a fenyves sisakgomba amatoxint tartalmaz, ami a gyilkos galóca kapcsán ismerős lehet számodra, vagyis a sisakgomba ugyanolyan halálos. Ezért mindig légy körültekintő, amikor tuskóról, rönkről lemezes, kalapos gombát veszel fel. 
A fenyves sisakgomba elsődleges ehető hasonmáspárja az ízletes tőkegomba Kuehneromyces mutabilis.
A téli fülőke több lényeges tulajdonságában eltér a sisakgombától, például vizesen rendkívül nyálkás a kalapja, nincs gallérja, a tönkje bársonyos felületű, amiről a tudományos nevét kapta. Jellegzetes szaga halra emlékeztető. Spórapora fehér, így lemezei világos színűek maradnak. 

Golyóstoll méretű jele a klímaváltozásnak

Az óriás ázsiai imádkozó sáska Hierodula tenuidentata első hazai adata 2019-es, és 2024-re megtelepedett Békéscsabán és környékén is. Feltűnő méretű nőstény egyede pont azt csinálta, amit hűvös késő őszi napokon szokott, a lombkoronából leereszkedve a fatörzsén napozott, melegedett. Az őshonos és védett ájtatos manónál Mantis religiosa jelentősen nagyobb, de eltérő élőhelyi igénye miatt nem valószínű, hogy vetélytársa lesz. A lombkoronában vadászik más rovarokra, és állítólag megeszi a poloskákat is.
A fogólábú gigász a szubtrópusi térségből vándorolt hozzánk. A melegedő klíma kedvezővé tette számára Európa északabbi régióit is. További terjeszkedése igencsak valószínű. Bár az emberre nézve veszélytelen és az őshonos rokonát sem veszélyezteti, de jelenléte újabb jele a globális átlaghőmérséklet emelkedésének. 

Kellemes meglepetés

November elején már voltak fagyos hajnalok, amikor külterületen -3 Celsius fokig hűlt le a levegő, és ilyen napokon fagyott lilatönkű pereszkéket hoztak a vizsgálóba. Úgy gondoltam, hogy a hideg véget vetett a termőhullámának. Ezért sem számítottam rá, hogy a hónap közepén teljesen friss és hibátlan termőtesteit fogom látni, pedig ma pont ez történt meg. Utánanéztem a dolognak, hogy tanuljak belőle.
A talaj még mindig 6 Celsius fokos, ami elég magas érték. A lilatönkű eleve szinte rásimul kalapjával a talajra. A fagyos hajnalok megszűntek a ködpárna alatt, és a tenyésztestek páragyűjtő helyeken rendületlenül növesztették tovább a termőtesteiket, vagyis a piacra újonnan előbújt példányok érkeztek.
A lilatönkű pereszke a füves élőhelyek gombája, kertekben is megtelepszik, néha erdőszélekről a fák közé hatol be és ott lelsz rá, de alapvetően pusztai gomba.
A termőtestei kiadósak, jó állagúak, és zsengén finomabbak. Aromás, erős íze van, picit sem csiperkére emlékeztető. Jobb a lilatönkűből kevesebbet enni, hogy ne telítődj vele. Egyébként tényleg jó gomba, ha figyelembe veszed az ízét.

Friss gombákat láttam

Az egyik arany szabályom, hogy a gombák mindig készek meglepni minket. Egyik gombásztársamat nagy szerencse érte, mert friss téli fülőkét valamint déli tőkegombát talált. Előbbi látható a fotón. A téli fülőke már két hete teremni kezdett, de a szárazságban összefonnyadtak termőtestei. Védett helyről, ahol viszont felgyűlt a harmat, hibátlan termőtestei kerültek elő. A téli fülőke nevéhez hűen a hideg évszak gombaásza, az egyetlen ehető gombafajunk, ami összeköti a késő őszt a kora tavasszal. 

A déli tőkegombából bő egy kilónyi érkezett, de fotózásra egy marékkal raktam ki. Ez egy melegkedvelő gombafaj, de évek óta megfigyelhető, hogy áprilistól novemberig fáradhatatlanul terem. Sőt idén már március közepén megtaláltam az egyik városi lakcímén első példányait! Sajnos nem fagyálló mint a téli fülőke, de faüregekben a talajhője védelmet nyújt számára, így a szemfüles gombász még most is találhat a rejtekhelyeken belőle. 

A tegnap esti bejegyzésem főszereplője, a kései laskagomba szintén megfordult a vizsgálóban. Ez egy kiadós termőtestcsokra volt, amit örömmel gusztáltam, akárcsak a téli fülőkét és a déli tőkegombát. Nagy öröm a késő őszi szárazságban hibátlan gombákat látni.
Talán jövő héten már lesz csapadék, és a gyermekek örömére hóesés is lehetséges. A lehűlés átmenetinek ígérkezik, vagyis a laskagomba és a fülőke biztosan aktívak maradnak. Utóbbi garantáltan, csak a tartósan fagyos időjárás állítja meg, de amint enyhül az idő, újra nekilendül termőtesteket növeszteni. A kései laskagombát jobban megfogja a keményebb téli idő, mert csak április, májusban terem ismét, és a melegedő idővel leáll. A nyári laskagomba váltja fel. 

A mai gombák városi lakcímekről érkeztek hozzám, de én magam hazafelé sétálva a rövidebb útvonalon semmit se találtam. A város porszáraz. Ezért is különleges élmény, amikor friss gombákat látok a kedvenceink számára kedvezőtlen időjárási körülmények közepette. 

Novemberi aszály

A kései laskagomba maradt az egyetlen érdemben gyűjthető gomba november közepére Békés megyében. Meglepő lehet, a ködösség leplezi, hogy visszatért a szárazság. Pedig így van, a talaj felső húsz centijének hasznosítható víztartalma csupán 33%, és egy méter mélységben a vízhiány 143 mm. Ha valóban nedves lenne a talaj, akkor kellemesen süppedne, amikor járok rajta, de betonkemény. Ezt megtapasztaltam a fő indikátor helyemen hétfőn. Legutoljára esőt október elején láttam, vagyis egy hónapja nem érkezett égi áldás, csak a párásság, lecsapódó harmat nedvesíti az aljnövényzetet. A lágyszárú növényzettel körülvett rönkök, tuskók kellően nedvesek ahhoz, hogy a benne élő kései laskagomba termőtesteket tudjon növeszteni. A termesztett fajhibridjeinek köszönhetően közismert ehető gombánk. Nála is igaz, hogy a zsenge termőtestei a finomabbak. Az idősebbek jóval rostosabbak, nehezebben emészthetők. De gyógyhatású, bizonyítottan koleszterinszint-csökkentő vegyület van benne. A kései laskagomba jó étvágyú fehér korhasztó, szívesen megtelepszik kertekben kiszáradt fákban is. Akár saját "házi laskád" lehet.

Külterjes termesztésre remekül használható. 

Egy cég a kávézókból begyűjtött kávézaccra alapozta laskagomba termelő vállalkozását.

Merlin Sheldrake volt az első, aki a saját könyvét elfogyasztotta azáltal, hogy laskagombát termesztett rajta. A vlogger ugyanezt csinálta meg. :-)

Összefoglalom az írásom lényegét: szomorú tény, hogy szárazság van, de a párásságnak köszönhetően legalább a kései laskagomba tud teremni, amit akár háztájilag is termeszthetsz. Teljesül a közmondás, hogy minden rosszban van valami jó.

Ui.: Gombász bölcs mondásom: Az élet, ha lócitromot ad, keverd össze szalmával, készíts belőle gombakomposztot és termessz rajta csiperkét. 

A kecskefűzre szavaztam

A kecskefűz Salix caprea az egyik fafaj (a három közül), amelyre szavazni lehet az Országos Erdészeti Egyesület honlapján, hogy győzelme esetén az év fája legyen 2025-ben.
A fotót idén február 25-én készítettem a pósteleki kastélyparkban. A fára a figyelmemet a virágzó barkáin sürgölődő méhek, dongók hívták fel. Az egész fa dongott a dolgos beporzóktól. Ez már egyből egy haszna a fának. Mi húsvéti barkaként hasznosítjuk, de jó tudni, hogy rokona, a fehér fűz Salix alba kérge herba, a fájdalomcsillapító hatóanyaga található meg benne, az acetilszalicilsav. Természetesen a kéreg aprítva gyógynövény szaküzletekben országszerte elérhető. 
A füzek pluszba még nekünk gombászoknak is fontosak, ugyanis puhafaként számos korhadékbontó számára finom csemegék, lásd a "fűzfatüdőt", ami az egyik népi neve a sárga gévagombának Laetiporus sulphureus, ami 2025-ben az év gombája. A füzeknek vannak gyökérkapcsolt gombapartnerei is. Lásd a Fűzfa és gombái írásomban. 
A kecskefűz abszolút megérdemli, hogy a következő évben felhívja a figyelmet a fák fontosságára. Kérlek, te is szavazz rá!

Legyen gomba

Október volt az idei év szezonjának a csúcshónapja a szeptemberi mediterrán ciklonoknak és hullámzó hidegfrontoknak köszönhetően. Ezen nagy légköri jelenségek a háztáji gombászterepemre összesen 76 mm esőt öntöttek. Száz milliméter lett volna az igazi, de hatvannál több mindenképpen üdvözítő volt. A gombák annak rendje és módja szerint reagáltak a csapadékra, hogy végre lett elég víz a talajban és a levegőben. Beindult a termőhullámuk. A nyitóképen október tizennegyedikei válogatás látható a vizsgálóba hozott termőtestekből. A termőhullám csúcsán közel negyven faj gyűlt össze és több mint félszázan hoztak bevizsgálásra gombákat. A pokoli nyár után a gombák aktivitása lenyűgöző volt. Egyes fajok igencsak sok termőtestet produkáltak, például a védett őzlábgalóca, aminek termőtestét ott láthatod a jobb felső sarok környékén. De bőven hoztak számos csiperkefajból is. Egészen sokat láttam a fehérhúsú csiperkéből, aminek külön cikket adtam. 

Bár tényleg csúcshónap volt az október, de a forró nyár után a 76 mm kevésnek bizonyult. Városi lakcímein nem találtam meg az őzlábgalócát, egyiken sem jött elő, vagyis a belváros közel sem ázott át annyira mint amennyire kívánatos lett volna. Amit egész hónapban tudtam fotózni, mert folyamatosan növesztette újabb és újabb termőtesteit, a karbolszagú csiperke volt. Ezt a példányt október 8-án örökítettem meg és a lakcím kiszáradásáig a gomba, maga az élőlény aktívan produkálta a fajra jellemző szaporítóképleteit. Ennél is szebb élőhelyi fotót készítettem 17-én. A nyitóképen is láthatsz karbolszagú csiperkéket, például amelyiknek a kalapszélét karcoltam meg és sárga lett a húsa. Most nézegetve a nyitóképet, a tizennegyedikei válogatást, feltűnő a korhadékbontók túlsúlya. A fákkal élő gombák a fapartnereik szárazság és hőség okozta magas stressz szintjük miatt kevésbé tudtak teremni. Az erdők is rendkívüli módon kiszáradtak a nyár során. A városban szintén szenvedtek a fák és több példány elpusztult, végleg kiszáradt. A fás vegetáció hanyatlása szembetűnő. Sajnos a fákkal élő gombák a fapartnereikkel együtt tűnnek el. A fás élőhelyek vízpótlását sürgősen meg kéne oldani, mert elvesztésük súlyos biodiverzitás csökkenést vonna maga után. 

A korhadékbontók jobban bírják. A 76 mm felpörgette a gyapjas tintagombát, ami a karbolszagú csiperkével ellentétben jó, ehető termőtesteket növeszt. Szintén egész hónapban aktív volt több lakcímén is, így a ligetin, ahol a fotót készítettem október 17-én. A harmadik korhadékbontó, ami fáradhatatlanul termett és sokakat megörvendeztetett, bőven hozták a vizsgálóba, a déli tőkegomba volt. A képválogatás első képén láthatod. Tényleg nagy kedvenc, mert egyedi íze és gyógyhatása van egyszerre. Ráadásnak nagyon megbízhatóan terem, egy évben többször szedhető áprilistól novemberig, amint eléggé átnedvesedtek lakcímei. Az október nyolcadikai élőhelyi fotója egészen jól visszaadja habitusát. Meglepő lehet, de ez is városi lakcím. Településeink zöld területei élőhelyeket kínálnak a tágabb tűrésű gombáknak, de az igazi az lenne, ha a táj nem lenne ilyen nagy mértékben kizsigerelve és igényeink szerint átalakítva, pontosabban fogalmazva feldúlva, természetes állapotából kiforgatva. Békés megye számos természeti értéket őriz még mindig, köztük a gombákat. Közös felelősségünk, hogy a leszármazottak is ismerhessék, gyűjthessék, élvezhessék a természet ajándékait.
A természet kincsestár, ami táplál minket. Tönkretétele egyenlő a fajunk éhhalálával. Legyen gomba még sokáig, ahogy minden más jóság.