The Seven Basic Needs We Cannot Survive Without

 Air
Water
Food
Shelter
Companionship
Energy
Knowledge

Think carefully about how you would secure these essentials for yourself and those you care about if industrial civilization were to collapse.

It’s an uncomfortable truth, but a truth nonetheless: under natural conditions, the Earth’s ecosystem could sustain about 10 million humans. Take a moment to reflect on how we’ve managed to balloon to 8.2 billion.

The remaining wilderness, where our natural capital resides, is vanishingly small. The biosphere is groaning under the weight of our demands. Our civilization is like an inverted pyramid—its tiny tip is nature, and we, with our sprawling cities, industries, farmland, and mountains of waste, teeter precariously on its broad base.

Do you honestly believe that politicians are capable of halting these global crises? Natural processes are incomprehensibly more powerful than we are.

We don’t have much time to secure the long-term survival of our species. The choice is yours: will you be a guardian or a parasite? The masks are falling; all our pretensions and false privileges are laid bare.

I don’t like what I see emerging. It’s a personal loss to witness what humanity truly is. This isn’t what I signed up for; this isn’t what I was taught to believe. Damn it.

A hét alapszükséglet, amiknek hiányában meghalunk

Levegő
Víz
Élelem
Hajlék
Társ(ak)
Energia
Tudás

Alaposan gondold át, hogy az ipari civilizáció összeomlása esetén hogyan tudnád ezeket biztosítani magadnak és a számodra legfontosabb embereknek. 

Kellemetlen, de ettől még igaz tény, hogy természeti körülmények között az ökoszisztéma 10 millió egyedet tudna eltartani a fajunkból. Kapj a fejedhez, hogy mégis miként lehetünk 8,2 milliárdnyian. 

Elképesztően csekélyke már a vadon, amiben a természeti tőkénk található. Recseg-ropog a bioszféra a terhelésünk alatt. Hegyére fordított piramis a civilizációnk, a hegyénél van a picike természet és a széles talpán mi mindannyian a városainkkal, iparunkkal, földjeinkkel és szeméthegyeinkkel. 

Komolyan elhiszed, hogy a politikusok képesek megállítani a globálissá vált válságokat? A természeti folyamatok pöpet hatalmasabbak nálunk. 

Nincs sok időnk, hogy gondoskodjunk a fajunk hosszútávú fennmaradásáról. Te döntesz, hogy őrző vagy élősködő leszel. Most aztán lehull rólunk az összes cicománk és hamis kiváltságaink. A legkevésbé sem tetszik, ami kialakulóban van. Veszteség számomra, hogy látnom kell mi is igazából az ember. Nem erről volt szó, nem ezt tanultam. Bassza meg.

"Hazádnak rendületlenűl Légy híve, oh magyar"

Az 56-os forradalom leverésének gyásznapján megálltam a helyi emlékműnél pár percre gondolkodni. Kis idő sem kellett hozzá és a Szózat sorai jutottak eszembe. Elöntött a keserű düh. Nem erről volt szó, nem ezt tanították nekem, hogy bagóért eladható a haza, és magyar földre bármi ledobható, amiért zsebbe fizet az országot bérbe vevő gyarmatosító. Nem államférfiak irányítanak itt, hanem kényurak, pénzért bármire hajlandó ócska gazemberek, akik emberi silányságukat ebül szerzett vagyonnal kompenzálják. Minél kevesebb valaki, annál több pompára van szüksége. Tudják magukról, hogy mennyit érnek, és nincs bennük távlati gondolkozás, ahogy hit sem. Majmolják a keresztényei hitéletet. Hazugok és árulók. A balsorsot hozzák ránk. Keserű düh harsogja bennem: "Kicsi, olcsó, eladó. És áfás számlát nyomtatunk hozzá." Eladó bóvli a haza, semmi több. Hát ennyit érünk. 

Természetimádó pogányként november elseje az újév első napja nekem

Október 31-én zárom le a vegetációs szezont csendes ünnepléssel és másnap a természet nyugalmi idejének első napja virrad fel nálam, aminek vége a naptáramban március elsejével van. Kicsit másként kezelem az időt a természethez igazodva. December 31-én igazából semmit sem érzek, nincs bennem ünnepi érzés, ami most viszont megvan. December 24. egészen más, az ünnep ősi hagyományai miatt megvan a szerepe az életemben. A téli napforduló valóban a fény ünnepe, hiszen a közvilágítás előtti korokban a hosszú éjszakák nyugtalanítóak lehettek. A hosszabbodó nappalokkal nemcsak a félelem oldódott, hanem a remény is erősödött, hogy hamarosan itt van a kikelet. Régebbi századokban a természet rendjéhez igazodva az ünnepek jelentősen tartalmasabbak és mélyebb jelentésűek lehettek. Szerencsés vagyok, hogy a gombák által a természet rendjét követem, így a hétköznapok is élettel teliek. Amikor pedig ünnepnap következik, akkor megállok, hogy összefoglaljam az eltelt idő tanulságait és a terveimen gondolkozzak. 

Augusztus végén már foglalkoztatott a téma, amikor a jövőre gondoltam, hogy középkorú emberként ideje a hagyatékomra gondolni. Fiatalként habzsoljuk az életet, sóvárgunk az új élmények után, de átjutva életünk felén, rádöbbennünk, hogy ideje összefoglalni mindazt, amit tanultunk, és ami értékes a tapasztalatainkból, örökül hagyni. Ehhez a témához kapcsolódik, hogy egyre tisztában látom, a megváltozó világhoz való alkalmazkodás ismét felfedezőkké tesz minket. Az ipari civilizációnk, a gépi tömeggyártás leáldozóban van, mert egyszerűen elhasználtuk a nyersanyagokat és a szemét újrafeldolgozása másféle befektetést igényelne és persze energiát, amiből egyre kevesebb lesz. Sokféle válság van kialakulóban és az egyik az energiáé. Az egyik tény a fajunkról, hogy végzetesen ráfüggtünk a fosszilis energiahordozókra, amiknek elégetésével, átalakításával többféle bajt is magunkra zúdítottunk. Nagyon komolyan újra kéne gondolnunk az energia takarékosságot és hogy mire fordítjuk a maradékot! A habzsi-dőzsi kényelmes terjeszkedés kora véget ért. Nem véletlenül van annyi konfliktus a nagyhatalmak és kisebb nemzetek között is! Kezd ránk törni a hiány, és a maradékért megindult a marakodás. Mindig így van, sose tanulunk a történelemből. Korlátolt értelmi képességeinkre bizonyítékok az újra és újra lejátszódó civilizációs válságok. 

Rezignáltan veszem tudomásul a saját korlátaimat is. Megbocsátó mosollyal gondolok arra, hogy mennyire kicsi és jelentéktelen vagyok, és milyen sok téveszme takarja el előlem a valóságot. Igen, sokféle ponton téves lehet a valóságészlelésem, ezért igyekszem az orrom előtt lévő valóság darabkákat tüzetesen megszemlélni, és ezekből következtetéseket levonni. Minél nagyobbra nyitom a szememet, annál kevesebbet fogok fel. Az emberi elme minden bámulatos képessége ellenére meglepően sok hibát vétő evolúciós fejlesztés, ami egyszerre bizonyul áldásnak és átoknak a fajunk számára. Egy biztos, az ember sok fura dologra gondol, amik közül számosat meg is valósít. Az elménk bámulatos sajátossága a történetalkotás adottsága, ami közös tulajdonságunk. Amikor a nyitóképet készítettem, egy zenei válogatást hallgattam és a hetedik szám zengett a fülembe. A játszótér a gyermeki állapotot idézte fel bennem az "Adventurer's hymn" hatására, és egyben kiteljesedett bennem a nagyobb gondolat, hogy a változó világ ismét felfedezőkké tesz minket. Lásd a második videót, amiben a kies alpesi völgyek lakói kénytelenek elköltözni, ha nem akarnak kőomlás alatt szörnyethalni.
A 21. század epikusabb lesz az előzőnél és a két világháború pusztán matiné műsorok lesznek a későbbi történeti feljegyzésekben, miután a túlélők a 22.-ben ismét ráérnek eltűnődni a múlton.
Ha azt hitted, hogy bármi is véget ér a novemberrel, vagy azt, hogy véget ért a történelem, és a mi generációnk a legtutibb (oh, dehogy is) ideje alaposan körülnézed magad körül, mert javában zajlik a nagybetűs változás.