Fűzfatüdő

A hideg időben akaratlanul a Nap látszólagos színére gondolok, a sárgára. Egyébként az életet adó csillagunk fehér színű. Jól esik a nyár tarkaságára, bőségére gondolni a téli zimankóban. Ilyenkor a kazán nyitott tűzterébe nézve láthatom a táncoló lángnyelveken az erős színeket. A nagyon forró lángok sárga-kékek, a "hidegebbek" narancsvörösek. Jó nézni a fekete bendőt nyaldosó tüzet. Az életet adó energiát, ami felfűti a házunk légterét és így minket is, a fák sejtjei kötötték meg a fotoszintézis során. A Nap lehelete melenget a télben. Hálásan nézem a hamvadó tölgyhasábokat, és a szerencsésebb fákra gondolok, amiket nem érinthet fejsze, mert védett területen élnek. Jobb lenne akáccal fűteni, de az drágább. Pedig az akác ritkítása hálás feladat, mert özönnövényként boldogan él és terjed mindenfelé a Kárpát-medencében. A magyar ember szereti, mert megszokta a látványát és kedveli virágának mézét. Bár életrevaló növény az akác, azonban a sárga gévagomba Laetiporus sulphureus megtámadja, és élve felfalja. A májusi fotómon pont egy öreg akácon jöttek elő a termőtestei. A sárga gévagomba egyik régies neve a fűzfatüdő. Leginkább akácon, fűzön, nyáron, cseresznyén terem. Árterek erdeiben áprilistól igen sokat lehet találni és gyűjteni, de akár a saját kertünkben is rálelhetünk egy peches fánkon. A fiatal, vaskos termőtestek ehetők. Savanykás húsa abálással élvezhetőbb lesz. Előfőzés után számos étel készíthető belőle. Nehezen emészthető gomba, de jó recept esetén meglepően csábító étek. Pár hónap és ismét termőtesteket fog növeszteni. Észrevenni és felismerni rendkívül könnyű. A fotómon lévő termőtesteket valami ártalom érte, mert egyébként szép, harsogó, kénsárga színűek. Itt egy jobb kép róla. Ezeket a termőtesteket érdemes leszedni. Amíg átszalad rajtuk a kés, és szinte folyik belőlük a víz, addig jók fogyasztásra. Jó étvágyat kívánok!