Bejgli

A kiskedvencemnek köszönhetően jól sikerültek az ünnepi sütemények. Sok milliárdnyi élesztőgomba adta életét a családom gasztronómiai öröméért. Jól látható, hogy kevesebbet adok a külcsínre, sokkal inkább foglalkoztat a süteményeim íze. A diós bejglim tökéletes volt. A diót még október első felében gyűjtöttem az útszéli, magról kelt diófák alól. Tíz fa alatt jártam körbe-körbe két hétig mire összeszedtem négy kosárnyi diót. Megérte fáradoznom, mert a frissen tört dióból nagyon jó ízű töltelék lett. A mazsolát kandírozott narancshéjjal helyettesítettem. Jobban illik a dióhoz. Imádom a narancsot és a gyümölcs színét is. A négy diós bejglin kívül még két mákosat is készítettem. (A fotón a negyedik diósnak már csak az egyik vége látható.) Élesztőgombáim segítségével még sütöttem juhtúrós és tepertős pogácsát, valamint hókiflit. Szeretem a kelt tésztákat. Mindig örülök, amikor látom, hogy "felfutott" az élesztő, és sajnálom, amikor vége az aprócska gombák örömünnepének, és végez velük a sütő forrósága. Szerencsére az élesztőgomba és a rokonai rendkívül szaporák és még sokáig fennmaradnak. Mindig munkára foghatom őket. Az élesztőgomba a természet egyik apró csodája. Igazán fantasztikus, hogy egyetlen icuri-picuri sejtecske is teljes értékű élőlény. Ha veszünk egy csomag élesztőt, jusson eszünkbe, hogy az élet csodáját tartjuk a kezünkben.