Gyilkos fehérben
Létezik a fehér gyilkos galóca Amanita phalloides var. alba. Felületesen ránézve valóban hasonlít az erdőszéli csiperkére, de azért több mint gyanús a bocskor és a kiterült kalapok fehér lemezei. A fehér változat is gyökérkapcsolt gomba, vagyis fák gombapartnere, kedvence a tölgy, de ritkán fenyővel is társul. Ezért fenyőerdőben is rálelhetünk. A fehér változat a színében tér el az alapfajtól, aminek kalapja zöldes-sárgás-barnás, és gyakran a tönkjén is van zöldes márványmintázat. A gyilkos galócának érdekes, sajátos illata van. Engemet vegyszeres krumplira emlékeztet. Az erdőszéli csiperkének viszont nagyon kellemes, édes, keserűmandula vagy ánizs illata van. Én inkább ánizsnak érzem, ha kezembe akad és megszagolgathatom. A gyilkos galóca egyedi illatában semmi gyönyörködtető nincs. Állítólag a puha, vizenyős húsa jó ízű. Senki se kóstolja meg! Ha ráleltünk, hagyjuk a helyén. Azzal se töltsük az időt, hogy felrugdossuk a termőtesteit. Ugyan számunkra nincs haszna, de gyökérkapcsolt gombaként a fák segítője. Gyilkos rémhíre ellenére érdemes körbefotózni a színes és a fehér változatot is. Klasszikus és szép kalapos gomba. De sose csábítson el minket, és igyekezzünk minél több ismerősünkkel megjegyeztetni az ismertetőjegyeit, hogy végre senki se egye meg és mérgeződjön meg tőle: fehér lemezek, fehér bocskor, zöldes-barnás-sárgás kalap, gallér, és néha teljesen fehér is lehet.
A gyilkos galóca halálos étek, de az erdő része.
Megjegyzés: A kép eredetije itt van a linkek közt.
Helló! Külön köszi ezt a posztot! Minden, ami hófehér és Amanita a genuszneve, különösen közel áll hozzám.
VálaszTörlésLehet, hogy aberrált vagyok, de a leginkább a gyilkos galóca, és hófehér rokonsága érdekel, illetve nyűgöz le. A. phalloides var. alba, A. verna, A. virosa... gyönyörűszép gombák.
Itt Norvégiában még csak egyszer találkoztam egy gombával, aki valószínűleg A. virosa lehetett (kalapka elegánsan kúpos, szép kis gallér, hófehérség, karcsúság, elálló fehér lemezek, "Amanita habitus", alig érezhető, finom kis édeskés illat is megvolt... csak azért nem merném garantálni, hogy tényleg az volt, akinek gondoltam, mert a bocskorkája, ha volt is, elmorzsolódott az avarban. Mindenesetre örültünk egymásnak.)
Huh, legalább ennek az egyetlen dolognak szerintem is alapnak kellene lennie, még azok számára is, akik nem ennyire gombamániások: a gyilkos galócát minden körülmények között, mindenkinek fel kellene tudnia ismerni!
Majdnem sírtam dühömben, amikor olvastam, hogy tavaly nyáron egy 25 éves, magát gombaértőnek tartó srác meghalt, és az egész családja kórházba került... nagy mennyiségű gyilkos galóca fogyasztása miatt. Ugyanis galambgombának nézte a szép dióbarna kalapú gyilkosgalócákat!
Az ismeretségi körömben még régen, történt olyan, hogy egy kosár ajándékba kapott gomba következményeként egy egész család kórházban töltötte a nyarat... mert volt pár szépen fejlett gyilkos galóca is a jóindulatú ismerős által ajándékozott gombák között.
Amikor ilyenekről hallok, nagyon elkap az ideg. Komolyan ilyen bonyolult dolog lenne ezt az egyet (oké, hármat) megjegyezni? "Bocskorka van? Gallérka van? Lemezkék fehérek? Akkor lenni nem megenni, hanem csak gyönyörködni benne, mert hiába kinézni szépen, meghalni tőle." És még én vagyok mániákus és elvont, amiért nemcsak felismerem a gyilkos galócát, hanem az egész rokonsága nagyon érdekel. Hüpp.