Az erdőszéli csiperke Agaricus arvensis a csiperkék közt az egyik legjobb ízű. A termete is csábító. Az idős kalapok átmérője időnként eléri a 20 centit. A kalap közepe krémsárgás színű. Ez a szín, és a nagyobb méret, a fiatal kalapok félgömb alakja már első ránézésre segít megkülönböztetni a nagyon gyakori karbolszagú csiperkétől Agaricus xanthodermus, aminek fiatal, zárt kalapjai szögletesek és kisebbek. Az erdőszéli csiperke kellemes illatú, engemet ánizsra emlékeztet. A lényeg, hogy teljesen más, édes illata van, ami szintén segít az azonosításában. A lemezei a még zárt kalapokban halvány piszkosfehérek, de a kalap kinyílása után gyorsan színesedni kezdenek, előbb szürkés-hússzínűek, végül csokoládébarnák. A zárt kalapok alján a gallérnak szép mintázata van, fogaskerékszerű. Az erdőszélen növő termőtestek miatt esély van rá, hogy a gyilkos galócát erdőszéli csiperkének nézi a kezdő gombász. Pedig a gyilkos galóca egészen más! A lemezei mindig hófehérek, és bár kalapja időnként tiszta fehér is lehet, de gyakrabban zöldes-barnás-sárgás, sokkal színesebb mint a csiperke kalap. A gallérja, akárha krepp papírból lenne a tönkje köré kanyarítva. Ráadásnak egy nagy fehér bocskorban álldogál a gyilkos galóca termőtest, ami nagyon szembetűnő tud lenni. De ha mezőn gombászunk, és mérföldes körzetben sehol egy fa, akkor csak a karbolszagú csiperkével téveszthetjük össze az erdőszélit. Sajnos a karbolszagúból van több, és a reménykedő gombász akkor is felveszi a karbolszagút, ha már első ránézésre tudja, hogy az ehetetlen faj újabb gombakörébe gyalogolt bele. A karbolszagút nincs értelme összeszedni, mert főzés során még szagosabb lesz, és ha le is gyűrjük a belőle készült ételt, hamarosan nagyon sürgős dolgunk lesz a mellékhelyiségben. Erős hasmenést okozhat, és ebből még gombaundor is kialakulhat. Ne kísérletezzünk a karbolszagú fogyasztásával! Inkább menjünk jóval nagyobb kört a mezőn, és keressük meg az erdőszéli köreit. Ha igazán mázlisták vagyunk, nagyspórás csiperkére Agaricus urinascens is rálelünk, ami még ritkább, de az egyik legnagyobb csiperke. Szintén kiváló illatú és ízű gomba. A csiperkék májustól novemberig teremnek füves helyeken, erdőkben, ha gombanövesztő idő van, vagyis enyhe, nedves. Korhadékbontók, így a szerves anyagban gazdag helyeken élnek és fejlesztik a termőtesteiket.
Egy lényeges tulajdonság kimaradt, az erdőszéli csiperke termőteste nyomásra halványan sárgul, de soha nem olyan erőteljes a sárgulás mint a karbolszagúnál, amit kettévágva a tönk alja egyből élénksárga lesz. Az erdőszéli bágyadt sárgulását ne keverjük össze a karbolszagú sokkal élénkebb színeződésével.
Megjegyzés: A képet innen másoltam át.
Köszi! Ezt nem is tudtam, hogy ami csiperke és sárgul, az nem biztosan A. xanthodermus.
VálaszTörlésPont a házunk melletti kis erdőben találtam ősszel pár nagy darab, csiperkeszerű fazont, akiket nem mertem leszedni, mert picit sárgultak, de markáns illatuk nem volt. Most már tudom, kik voltak :}
Oooii
Törlés