Az áltriflák gyökérkapcsolt gombák, mindenféle fával társulnak. Egyes országokban direkt beoltják valamelyik fajukkal a telepítésre szánt facsemeték gyökérzetét. A gomba a fa gyökérzeténél jóval nagyobb gombafonál hálózatával sokkal több vizet és vízben oldott ásványi anyagot tud felvenni, amit átad a fának. A fa cserébe kész szerves vegyületeket ad a gombának, így mindketten jól járnak egymás támogatásával. Egy mikorrhiza gombával együtt élő fa könnyebben boldogul. Ezért hasznosítja az ember a savas esőknek ellenálló gyökérkapcsolt gombákat az erdőtelepítés során. Sajnos a savas esők komolyan veszélyeztetik az erdei gombákat. Kevés faj kedveli a túlságosan savas talajt. A légyölő galócával is folynak erdőtelepítési kísérletek, mert elviseli az erősen savanyú talajt. Az áltriflák szintén a szívósabb gombák közé tartoznak.
Első alkalommal az egyik városi fasorban találtam rá a rőt áltriflára. A kopár talajon a hársfa körül voltak a fura, barna "gumók". Csalódottan vettem tudomásul a gombahatározót fellapozva, hogy ehetetlen, mérgező, gyomorrontásos mérgezést okoz. Pedig milyen sok volt belőle! Minden évben ugyanúgy terem a a hársfák mellett. Gyakorisága miatt sokan felfigyelnek rá vagy valamelyik rokonára. Ezért javasolt megismerkedni velük, hogy ne szedjük fel őket a pöfetegek helyett. A nevüket egyébként, áltrifla, a szarvasgombákhoz való felületes hasonlóságuk miatt kapták. Plusz tudnivaló, hogy az áltriflák és a pöfetegek a bazídiumos gombák közé tartoznak, míg a szarvasgombák a tömlősgombák közé. Hiába kerekdedek, az áltriflák nem pöfetegek és nem szarvasgombák.
Jó tudni, hogy gyökérkapcsoltságuk miatt a nyílt, füves élőhelyeken nem fogunk rájuk akadni. Az ott szedett fehér "golyók" nagy valószínűséggel pöfetegek lesznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése