Az ezüst rezgőgombaTremella fuciformis egyik kínai neve a hógomba, de nevezik ezüstfülgombának és fehér zselégombának is. Kínában nagyon kedvelik, évente több ezer tonnát termelnek belőle étkezési és gyógyászati céllal. A 19. században dolgozták ki a nagyüzemi termesztését, miután felfedezték, hogy csak más, korhadékbontó gombák jelenlétében képes termőtestet növeszteni. Parazitaként viselkedik, és a másikat megszállva hozza létre a különös, zselészerű, algára hasonlító szaporítóképleteit. Eredeti alakjában csak egy nyálkaréteg a nedves fán. A termesztéséhez nélkülözhetetlen az egyik áldozata, ami a Hypoxylon archeri. A táptalajt mindkét fajjal be kell oltani. Itt lehet látni, hogy hogyan néz ki a termesztése. A dupla gombakultúrával megbízhatóan terem a hógomba. Több évszázados népszerűségét indokolja, hogy a keringést javítja, csökkenti a koleszterinszintet, enyhíti a stressz mellékhatásait, és külsőleg használva szépíti a bőrt. Annyira kedvelt, hogy még üdítőitalt is készítenek belőle.
A terülő rozsdástaplóInonotus obliquus
ivartalan alakja látható a képen. Ivaros formája ritkábban figyelhető
meg, ami egy kéregszerű, barnássárga, fél centi vastag, csövecskékből
álló termőréteg. A spórákat xilofág életmódú ízeltlábúak hordják szét. A terülő rozsdástapló lombos fák, elsősorban nyírfa Betula sp. parazitája. Kedvenc tápláléka meghatározza elterjedési területét, leggyakoribb a tajgán. Hazánkban is felbukkanhat, de nagyon ritka. Ismertségét Alekszandr Szolzsenyicin regényének, a Rákosztálynak
köszönheti, amiben a betegek tőle remélik a gyógyulásukat.
Oroszországban régóta népi gyógyszer a nyírfák "gyilkosa", aminek
fekete, burjánzó, ivartalan alakja hasonlít a rákos daganatra. A
fakeménységű dudor belseje sárgásbarna micélium szövedékkel
van teli. Ez maga a gomba. Legfőbb hatóanyaga a nyírfából származó
betulinsav, ami képes egyes ráktípusoknál a beteg sejtek osztódását
gátolni. Sajnos nem hat mindegyik rákra. A gombából készített tea vagy alkoholos kivonat hatásosan gyógyít
néhány emésztőszervi betegséget, és antioxidáns hatása van mint például
az antociánoknak.
A vidékfejlesztési miniszter 24/2012. (III. 19.) VM rendelete a földalatti gombák gyűjtéséről
Az
erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi
XXXVII. törvény 112. § (2) bekezdés 24. pontjában, a 10. § (1) és (2)
bekezdése vonatkozásában a 112. § (2) bekezdés 9. pontjában, a 10. § (3)
bekezdése vonatkozásában a 112. § (4) bekezdés 2. pontjában, az 1. §
vonatkozásában az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló
2008. évi XLVI. törvény 76. § (2) bekezdés 41. pontjában kapott
felhatalmazás alapján, az egyes miniszterek, valamint a
Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló
212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet 94. § c), e) és l) pontjában
meghatározott feladatkörömben eljárva, a következőket rendelem el:
1. § (1) Földalatti gombát (a továbbiakban: trifla) csak az a személy gyűjthet, aki a)
a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (a továbbiakban: NÉBIH)
szervezésében tartott, a trifla gyűjtésére vonatkozó hatósági jellegű
képzést eredményesen elvégezte, b) vagy az Európai Gazdasági Térség
valamely szerződő államában azzal egyenértékű képesítést szerzett. (2) A
képzés főbb témakörei: a) a földalatti gombák – beleértve a védett földalatti gombafajok – ismerete, b) a gazdanövények, élőhelyek ismerete, c) a gyűjtés szabályai, d) a kutyával történő gyűjtés szabályai, e) forgalmazás, ellenőrzés. (3) A képzést eredményesen elvégzők számára a képzés szervezője tanúsítványt állít ki.
2.
§ (1) A trifla gyűjtése az erdőgazdálkodó által a gyűjtő részére
kiállított előzetes írásbeli engedély alapján végezhető, amely
visszavonásig érvényes. (2) Az engedélyt az erdőgazdálkodónak vissza
kell vonnia, ha a gyűjtő részéről a rendeletben vagy az engedélyben
meghatározott gyűjtési feltételektől való eltérést tapasztal. (3) Az erdőgazdálkodó a gyűjthető trifla mennyiségét és az engedély időbeli hatályát az írásbeli engedélyben meghatározhatja. (4) Az engedélyt a gyűjtő a triflagyűjtés során mindig köteles magánál tartani. (5) Az erdőgazdálkodó kizárólag a 7. § szerinti gyűjtési naplóval rendelkező személy részére adhat engedélyt. (6)
A magántulajdonban lévő erdő tulajdonosa saját erdejében, és az
erdőgazdálkodó azon a magántulajdonban lévő erdőben, ahol ő az erdészeti
hatóság által nyilvántartott erdőgazdálkodó, 20 dkg/nap vagy 3 db
trifla/nap mennyiséget meg nem haladó gyűjtés esetén, ha azt
kereskedelmi forgalomba nem hozza, mentesül az 1. §-ban, a 4. §-ban,
valamint a 7. és 8. §-ban előírt kötelezettségek alól.
3. § (1) A gyűjthető trifla fajokat és azok gyűjtési idejét a melléklet tartalmazza. (2)
A mellékletben nem szereplő trifla fajok csak a rendszertani, az
elterjedési, és az ökológiai sajátosságok kutatása céljából – az
erdőgazdálkodói engedélyen felül – az erdészeti hatóság külön
engedélyével gyűjthetők. (3) A kutatási célú gyűjtésre vonatkozó
engedély kiadására irányuló eljárás során az erdészeti hatóság kikérheti
megfelelő szakmai ismeretekkel rendelkező szakmai szervezet véleményét. (4)
A kutatási célú gyűjtést az erdészeti hatóság a szakmai szervezet
véleményének figyelembevételével – ha azt a kutatás célja indokolttá
teszi – a 4. § és a 6. § c), e) és f) pontjában szabályozott gyűjtési
módoktól eltérően is engedélyezheti. (5) Ha a melléklet szerinti
fajokat a gyűjtési időn kívül, valamint a mellékletben nem szereplő
fajokat a (2) bekezdésben előírt engedéllyel nem rendelkező személy
találja meg, azokat fellelésük helyén a lehető legkisebb
talajbolygatással vissza kell temetni.
4. § (1) Triflát gyűjteni
kizárólag a szervezeti és működési szabályzat szerint trifla gyűjtéssel
foglalkozó szervezetek által tartott, a triflagyűjtésről szóló képzésen
igazoltan részt vett és azon alkalmassági vizsgát teljesített kutyával
(a továbbiakban: triflakereső kutya), a triflakereső kutyát alkalmazó
felelősségére lehet. (2) Az (1) bekezdésben előírt vizsga alól
mentesül az a triflakereső kutya, amely rendelkezik a rendelet
hatálybalépése előtt kutyák részére szervezett triflagyűjtésről szóló
képzés elvégzéséről szóló okirattal, vagy az Európai Gazdasági Térség
valamely szerződő államában azzal egyenértékű alkalmassági vizsgáról
szóló okirattal. (3) A gyűjtőnek a trifla gyűjtés időpontját a
vadászatra jogosultnak – amennyiben az nem azonos az erdőgazdálkodóval –
be kell jelentenie.
5. § (1) A triflakereső kutya egyedi
azonosításáról a triflakereső kutya tulajdonosa a külön jogszabály
szerinti elektronikus azonosítóval (a továbbiakban: transzponder)
köteles gondoskodni. (2) Egy gyűjtő egyidejűleg legfeljebb két
triflakereső kutyával gyűjthet, amelyeket köteles az állat egészségét és
biztonságát nem veszélyeztető, jól látható megkülönböztető jelzéssel
ellátni. (3) A gyűjtő a 4. § (1) bekezdése szerinti képzésen való
részvételt és az alkalmassági vizsgát tanúsító, vagy a 4. § (2) bekezdés
szerinti okiratot, valamint a transzponder beültetését igazoló okiratot
a trifla gyűjtése során köteles magánál tartani. (4) A trifla
felszedését a triflakereső kutya által megjelölt ponton az erdőtalaj és a
gomba micéliumok kiszáradás elleni védelmének figyelembe vételével kell
végrehajtani, a célnak megfelelő legfeljebb 5 cm élszélességű eszköz
segítségével.
6. § A trifla gyűjtése során az erdőről, az erdő
védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. Törvényben
(a továbbiakban: Evt.) megfogalmazottak figyelembevételével tilos: a) az ásás, kapálás, gereblyézés; b) a növények gyökérzetének indokolatlan károsítása; c) az éretlen gomba gyűjtése; d) a trifla fészket betemetetlenül hagyni, vagy azt nem az ott kitermelt talajjal betemetni; e)
a trifla keresése és gyűjtése napnyugta és napkelte közötti időszakban;
f) a mellékletben meghatározottakon kívüli triflafajok gyűjtése,
valamint a mellékletben meghatározott gyűjtési időn kívüli gyűjtés; g) a trifla felszedése 5 cm-nél nagyobb élszélességű eszközzel.
7. § (1) A gyűjtő köteles a gyűjtésről gyűjtési naplót vezetni. (2) A gyűjtési napló az alábbi adatokat tartalmazza: a) a gyűjtő neve és lakcíme; b) az 1. § (1) bekezdés a) vagy b) pont szerinti képesítést igazoló okirat száma, az okirat megszerzésének ideje, és helye; c) a gyűjtési terület erdőgazdálkodójának erdőgazdálkodói kódja; d) a gyűjtött gomba faja, mennyisége (grammban), a gyűjtés ideje (év, hónap, nap). (3) Az első gyűjtési naplót az 1. § (1) bekezdés a) pontja szerinti képzés elvégzésekor a gyűjtő a NÉBIH -től kapja meg. (4)
Az első gyűjtési naplót az 1. § (1) bekezdés b) pontja szerinti képzést
igazoló okirat bemutatásával – a gyűjtő kérelmére – a NÉBIH állítja ki.
8. § (1) Ha a gyűjtési napló betelik vagy megsemmisül, további napló a NÉBIH -től igényelhető. (2) A NÉBIH az új napló kiadásakor a régi naplót érvénytelenítése után a gyűjtőnek visszaadja. (3)
A gyűjtési napló 7. § (2) bekezdés d) pontja szerinti adatait a
gyűjtőnek a gyűjtés befejezésekor, a gyűjtés helyszínének elhagyása
előtt kell kitölteni. (4) A gyűjtő a gyűjtési naplót az erdőgazdálkodó kérésére köteles bemutatni. (5)
Az Evt. 108. § (1) bekezdés g) pontja szerint erdővédelmi bírság
fizetésére kötelezett gyűjtőtől az erdészeti hatóság a gyűjtési naplót
két évre visszavonja. (6) Az Evt. 108. § (1) bekezdés g) pontja
szerint erdővédelmi bírság fizetésére kötelezett, gyűjtési naplóval nem
rendelkező személy részére az erdészeti hatóság gyűjtési naplót két évig
nem ad ki.
9. § (1) E rendelet – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – a kihirdetését követő napon lép hatályba. (2) E rendelet 1–8. §-ai 2013. január 1-jén lépnek hatályba. (3)
A rendeletnek a műszaki szabványok és szabályok, valamint az
információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok terén
információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, – a 98/48/EK
európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított – 1998. június 22-i
98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 8–10. cikkében előírt
egyeztetése megtörtént.
10. § (1) Az erdőről, az erdő védelméről
és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény végrehajtásáról
szóló 153/2009. (XI. 13.) FVM rendelet (a továbbiakban: Evt. Vhr.) 36. §
(3) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [Az erdővédelmi mérő- és megfigyelőrendszer működtetése során az erdészeti hatóság gondoskodik:] „a) a 35. § (2) bekezdésének d)–h) pontjai szerinti alrendszerekben folyó adatgyűjtésről, továbbá” (2) Az Evt. Vhr. 37. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „37.
§ (1) Az erdővédelmi mérő- és megfigyelőrendszer működtetése keretében
az erdészeti szakszemélyzet köteles a szakirányítási tevékenysége során
kezelt erdőt ért károsításokat az erdészeti hatóság központi szerve
által rendszeresített, az alábbi adatokat tartalmazó „Erdővédelmi
kárbejelentő lap” formanyomtatványon az erdészeti hatóság részére
bejelenteni: a) bejelentő személy neve, szakszemélyzeti kódszáma, b) a károsítás negyedéve, c) a károsítás helye (erdőrészlet vagy EOV koordináta), d) a károsított egyed fafaja, e) a károsító kódja, f) a károsítás mértéke, g) a károsítással érintett terület, h) a károsítással érintett fatömeg, i) a károsítás észlelésének időpontja, j) a károsítás elleni védekezés módja, a védekezés állapota, k)
zárlati károsító megerősítése. (2) Az Erdővédelmi kárbejelentő lapokat
naptári negyedévenkénti bontásban, az adott tárgynegyedévet követő hónap
8. napjáig, míg zárlati károsító esetén a káresemény észlelését
követően haladéktalanul meg kell küldeni az erdészeti hatóság részére.” (3) Az Evt. Vhr. 54. §-a az alábbi (5) bekezdéssel egészül ki: „(5)
A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházással
összefüggő, a Kormány által rendeletben meghatározott erdő igénybevételi
ügyek esetében a csereerdősítést az adott erdő fekvése szerint
illetékes erdészeti hatóság illetékességi területén kell végrehajtani.”
Dr. Fazekas Sándor s. k., vidékfejlesztési miniszter
Melléklet a 24/2012. (III. 19.) VM rendelethez
Gyűjthető trifla fajok és gyűjtésük ideje
1. valódi szarvasgombák: 1.1.
Tuber aestivum Vittad., nyári szarvasgomba (beleértve Tuber uncinatum
Chatin, burgundi szarvasgomba) – június 15-től december 31-ig, 1.2. Tuber mesentericum Vittad., kátrányszagú szarvasgomba – augusztus 1-től december 31-ig, 1.3. Tuber macrosporum Vittad., nagyspórás szarvasgomba – szeptember 1-től december 31-ig, 1.4. Tuber brumale Vittad. (beleértve a Tuber brumale var. moschatum is), téli szarvasgomba – november 1-től március 15-ig, 1.5. Tuber borchii Vittad., késői szarvasgomba – november 15-től április 15-ig, 1.6. Tuber magnatum Pico, isztriai szarvasgomba – október 1-től december 31-ig.
2. egyéb földalatti gombák: 2.1. Choiromyces meandriformis Vittad., fehér szarvasgomba – június 10-től október 15-ig, 2.2. Mattirolomyces terfezioides (Matt.) Ed. Fischer, homoki szarvasgomba – augusztus 20-tól november 15-ig, 2.3. Melanogaster broomeianus Berk., Változékony kocsonyás-álpöfeteg – egész évben, 2.4. Melanogaster variegatus (Vittad.) Tul., Vörösbarna kocsonyás-álpöfeteg – egész évben, 2.5. Melanogaster ambiguus (Vittad.) Tul., Apró kocsonyás-álpöfeteg – egész évben.
A Boletus
violaceofuscus Ázsia egyik csodája. A nemzetségneve jelzi, hogy a nemes
tinóruk, vagyis a vargányák rokona. Az eddig bemutatott két lila tinóru
a Tylopilus nemzetségbe tartozik: Tylopilus plumbeoviolaceus, Tylopilus alboater. A mai gombaportrém hőse Kína, Tajvan, Japán és Ausztrália erdeiben él. A teafélék Theaceae családjában található Gordonia nemzetség fatermetű fajaival és tölgyfákkal társul mint gyökérkapcsolt gomba.
Közepes méretű termőtestei vannak. A kalapátmérője általában 4-9 cm,
tönkje 6-8 cm hosszú, 1-1,5 cm vastag. A csövecskéi fiatalon fehérek,
idősen sárgák. Spórapora olívabarna színű. Kalapbőre gyakran sárga-lila
foltos. Húsa fehér színű, nincs különösebb íze, illata. Ennek ellenére
gyűjtik és árusítják, mert gyakran tömegesen terem mint például nálunk a
nemezestinóruk (Xerocomus nemzetség).
Jellegzetes külseje miatt elég nehéz összetéveszteni más gombával. Talán
ezért is kedvelik a kezdő gombászok Japánban és Kínában.
Kiegészítés: Egyik információforrásom szerint már át lett sorolva a Xanthoconium nemzetségbe. Erről a tinóru nemzetségről még nem is hallottam. Többet kell megtudnom róla.
Megjegyzés: A kép eredeti helye megszűnt. Nem tudom linkelni.
A hólyag likacsosgombaCryptoporus volvatus a likacsosgombafélék Polyporaceae családjának egyik legfurcsább gombája. Talán az egyetlen, aminek teljesen zárt a termőteste fiatalon.
A múlt héten bemutatott gombákkal ellentétben a hólyag likacsosgomba megtartotta a családra jellemző csövecskés termőréteget,
amit hártyával takart el. Látszólag rosszul tette, hogy megakadályozta a
spórák szabad hullását, de jó oka volt az egyedi trükkre. Amikor a
spórák érni kezdenek, akkor a hártyán lyuk keletkezik. A nyíláson át az
élelmet keresgélő ízeltlábúak be tudnak jutni a termőtestbe. A farontó
bogarak terjesztik el a spóráit, ugyanis megeszik azokat a csövecskékkel
együtt. Amikor a bogár másik fára száll le, hogy gondoskodjon a saját
fajfenntartásáról, a potyautasa is új otthonra lel.
A farontó bogarak sokkal megbízhatóbb spóraterjesztők mint a szél.
A hólyag likacsosgomba fenyőfélék korhadékbontója, és a bogaraknak
köszönhetően gyakran elsőként jelenik meg a holt fákon. Észak-Amerika és
Ázsia mérsékelt égövi területein mindenfelé megtalálható. Picike gomba,
általában 5 cm átmérőjű és majdnem gömb alakú. Termőtestei magányosan,
vagy csoportosan nőnek nyáron és ősszel. Enyhébb időjárás esetén télen
is. Az érett gombák felülete lakkszerűen fényes, krémsárga vagy
cserszínű.
A hólyag likacsosgomba semmivel sem téveszthető össze.
Kiegészítés: Közeli rokona a pecsétviaszgomba Ganoderma lucidum.
"Mikor Laviolette lement, már javában folyt a vásár. Az alkuszok csak
évente kétszer jöttek Banonba, a karácsony előtti és utáni hétfőn.
Egyébként Forcalquierba kellett vinni a termést. A ház szokásos illata
most még frissebb, még áthatóbb lett: a tömény szarvasgombaszag szinte
fejbe kólintotta Laviolette-et.
A terem végében, külön-külön asztalnál, két rettegett férfiú
tevékenykedett: a szarvasgomba-felvásárlók. Az egyik monoklit viselt,
magas volt, elég idős, és állítása szerint férfierejét megőrzendő minden
reggel megevett két-három sült szarvasgombát. A megvásárolt árut
egyenként nagy gonddal háncsládába rakta. A másik alkusz szemlátomást
nagy hóhányó volt, és folyton villogtatta az aranyfogait. Az emberek
olyan kicsire húzták össze magukat előtte, mint Piroska a nagymamának
öltözött farkas előtt. Megszeppenve járultak elé a zsákocskáikkal és a
kosaraikkal, főleg azok, akiknek nem is volt szarvasgombásuk, mégis ott
voltak minden vásáron. Ilyenek is sokan voltak: feszült arccal, gyanakvó
tekintettel feszengtek a nagygazdák közt, kezükben átlátszó műanyag
zacskót szorongattak, benne félkilónyi, néha valamivel több
szarvasgombával. Az aranyfogó nagy kenyeres zsákokba ömlesztette az árut,
aztán a vásár végén minden teketória nélkül a vállára kanyarította a
zsákokat. A pénzét egy nagy, vastag tárcában tartotta, melynek recés
volt az oldala; mindig úgy kellett kirángatnia a zsebéből. Keveset
fizetett, ráadásul csalt is. Senki sem szerette. Piszok rabló! Viszont
nem volt válogatós, mindent megvett: kicsi vagy nagy, éretlen vagy
túlérett egyre ment. A másik, a monoklis, ezzel szemben sokat
akadékoskodott. Néha egy tűvel megpiszkálta a legszebb darabokat, és ha
"szíjasnak" találta, kilónként negyven frankot is levont az árából."
A könyv fülszövege:
"A
színhely Banon: festői francia falu az Alpokban. A banoniak fő
megélhetési forrása a vidék természeti kincse, az illatos, zamatos
szarvasgomba. Egy idő óta furcsa dolgok történnek a vadregényes hegyek
közt. Hippik vertek tanyát a falu közelében, és többen közülük
nyomtalanul eltűntek. Egyszerűen továbbálltak? Vagy meggyilkolták őket?
Ezt kell kiderítenie Laviolette főfelügyelőnek. Hamarosan előkerülnek a
hullák (közös jellemzőjük, hogy a gyilkos az utolsó cseppig kifolyatta
a vérüket), de ettől persze nem oldódik meg a hátborzongató rejtély.
Még szerencse, hogy Laviolette-nek olyan segítőtársai vannak, mint
Rosemonde, a gyöngéd lelkületű bögyös-faros fogadósnő és mindenekelőtt a
rózsás bőrű, éles elméjű, hűséges, csinos Rozi, az egész vidék
legrátermettebb szarvasgomba-felkutató emséje!"
A zöld nyelvgombácskaMicroglossum viride ritka, tavaszi gomba. A savanyú talajú bükkösök, fenyvesek nedves zugaiban él és fejleszti kisméretű termőtesteit, amik nagyon jellegzetesek. A nyelvecskék maximum négy centi magasak. Piciny mérete ellenére szemet gyönyörködtető tömlősgomba. Érdemes miatta sasszemmel figyelni az öreg bükkösök nedves patakpartjait tavaszi túráink során.
A nyelvgombácska és rokonai a tápanyagszegény talajokhoz alkalmazkodtak. Az ember túlzott műtrágya felhasználása az eltűnésükhöz vezethet, mert a nitrogén túladagolásra érzékenyek.
A tömlősgombák szezonja elkezdődött. Sajnos az időjárás továbbra is száraz, és csak azért sem jönnek esőt adó frontok. Ha ez így marad, idén sem lesz tele a kosarunk ízletes kucsmagombával.
Megjegyzés: A kép eredeti helyén további jó gombafotókban gyönyörködhetsz.
A cikket nem ajánlom gyengébb idegzetű olvasóknak és gyerekeknek, mert túlságosan szókimondó.
Az isztriai szarvasgombaTuber magnatum az egyik
legkiválóbb fűszergomba. Jelentős fűszerező értéke viszont nem indokolja
az árát, amit sokkal inkább köszönhet a vélt hatásainak és a nagyon
gazdagok kivagyiságának. A szarvasgombákat régóta afrodiziákumnak
tekintik. Abba persze kevesen gondolnak bele, hogy a mindenkori jó
szexhez három feltétel kell: egészség, önismeret és kölcsönös vonzalom.
Néhányan placebóhoz nyúlnak, és kiadnak több ezer dollárt egy gombáért.
Mindig elképedve figyelem az emberek irracionális tetteit. A
szarvasgomba ára egyedül a kereskedőknek jó. A gombakereskedő a mosolya
mögött végtelenül cinikus ember lehet. Én is az lennék az emberi
hülyeség vámszedőjeként.
Maradjunk két lábbal a talajon. Tény, hogy van benne egy feromon hatású
vegyület, ami nagyon vonzza a nőstény disznókat. Ezért használták sokáig
a sertést gombakeresésre, majd inkább áttértek a kutya használatára,
mert a disznók igyekeztek megenni a "drága" gombákat. Sokáig a
szarvasgomba gyűjtőknél gyakori volt, hogy hiányzott egy-két ujjuk. A
disznójuk leharapta.
A szarvasgomba leginkább a férfiakat izgatja, mert magas ára miatt
státuszszimbólumnak is tökéletes. Egy vélemény szerint, Magyarországon
azért nem kedvelt a szarvasgomba, mert a nők kevésbé szeretik lenyelni a
férfiak spermáját. Azért a másik oldalról is megnézve a "problémát",
nem ismerek férfit, aki lenyalná tenyeréről testének "nemes" nedvét
önkielégítés után. Ha a férfi undorodik a spermától, miért is várja el,
hogy a nő kívánja? Ez sem szól másról, mint a pozícióról, ki vezeti a
másikat. Ki az erősebb. Ki tudja továbbörökíteni a génjeit. A
halálfélelem a másik sarkalója a szexualitás túlhangsúlyozásának. Az
utódainkkal intünk be a halálnak. Mi meghalunk, de a gyerekeink
továbbélnek. Azonban az egyéni önzésre nagyban építő fogyasztó
társadalmunkban a szexualitás összekapcsolódott a virágzó fiatalság
mítoszával. Sokan betegesen félnek az öregedéstől, a természetes
hanyatlás tüneteitől. Szex, fiatalság, erő, hatalom. Erre buknak azok,
akik több ezer dollárért gombát vesznek.
Megállapításaimmal lehet vitatkozni, és megjegyezni, hogy ez csak egy
fűszer. Valóban az, egy fűszergomba. Azonban kereskedői érdekek miatt
csinos körítéssel vették körül a föld ajándékát.
Tehát nem kell asztal alá borulni, ha idén is "rekord áron" fog elkelni
egy-egy isztriai szarvasgomba, a gombák fehér királynője.
Az áltriflafélék Sclerodermataceae családjába tartozik egy Calostoma nevű nemzetség, aminek a típusfaja a képen látható gomba, a Calostoma cinnabarinum.
Minek is nevezzem magyarul? Legyen a neve csücsöri pöfeteg, mert a felnyíló termőtest hasonlít egy csücsörítő női szájra. Tényleg bizarr szépség. A fiatal gomba még furább, mert az éretlen termőtestet nyálkás burok veszi körül. Ebből emelkedik ki a pirosas belső réteggel körülvett spóratartó rész. A golyó teteje csillagszerűen felreped, és a nyíláson át a szabadba jutnak a spórák.
A csücsöri pöfeteg Észak-Amerika keleti és dél-keleti államaiban él. A tölgyfák gombapartnere, de társul más lombhullató fákkal is. Étkezési értéke nincs. A szokatlan megjelenésével hódítja meg a gombászokat.
A Calostoma nemzetség fajai világszerte elterjedtek, csak éppen európai előfordulásukról nincs információm.
A lila zsákosgombaThaxterogaster porphyreum nemzetsége a pókhálósgombafélék Cortinariaceae
családjába tartozik. Bár találtam olyan információt is, ami szerint a
pókhálósgomba Cortinarius nemzetségbe sorolták át. Véletlen zsákutcája a pókhálósgombák fejlődésének. Egyelőre kevésbé tűnik hasznosnak a zárt kalap. Jól látszik a kettévágott termőtesten, hogy teljesen körülveszi a kalapbőr a lemezeket. A barna kuszaság a spórákkal teli gyűrött lemezek. A spórák
csak úgy tudnak kiszabadulni, ha a kalap a természetes bomlás vagy
csiga- és rovarrágás nyomán kilyukad.
A lila zsákosgomba Új-Zéland és Ausztrália egyik gombakülönlegessége. Leginkább bükkerdőkben fordul elő.
A triflaáruló gombaElaphocordyceps ophioglossoides az álszarvasgombák
Elaphomyces parazitája. A képen a termőtestei az áldozatukkal
együtt láthatók. Bár mindketten tömlősgombák, de a távoli rokonság
ellenére egyik a másiknak a parazitája. Gombász szempontból nézve annyi
haszna van a triflaárulónak, amire a neve is utal, hogy a leginkább
ősszel fejlődő termőtestei megmutatják az álszarvasgombák termőhelyét. Azonban ne kapjon el minket a kincskeresés láza, mert
az álszarvasgombáknak nincs étkezési értéke, és több fajuk védett. A triflaárulót könnyű felismerni a nyélre és fejre
különülő termőtestéről. A nyele sárga színű. A nyelv vagy bunkó alakú
feje kezdetben narancssárga majd vörösbarna és végül fekete. Felülete
kissé pontozott. A talaj felett látható része kb. 2-5 cm magas. Jó szem
kell a megpillantásához. Tehát megtalálni és felismerni, főnyeremény. Fotózzuk le, de ne túrjuk fel a talajt az alatta rejtőző
álszarvasgombáért! Kíméljük a ritka gombáinkat.
Megjegyzés: A képet innen vettem.
A mai gombaportrém hőse jóval közelebbi rokona a nemes szarvasgombáknak. A magyar neve nem annyira becsapós. A fehér szarvasgombaChoiromyces
meandriformis nemzetsége a szarvasgombafélék családjában található.
Gyűjtési szezonja megkezdődött, de az éretlen
termőtesteket nem érdemes felszedni, jobb visszatemetni és a helyüket
megjegyezni. Akkor jó, amikor már érződik a főtt csemegekukoricára
emlékeztető illata. Idősen viszont kellemetlen szagú, fiatalon viszont
szagtalan. Kell a jó orr a szarvasgombák érettségi fokának
meghatározásához. Szürkésfehér, rozsdabarna, szabálytalan termőtestei
nagyon nagyra nőhetnek, akár 20 centi átmérőjűek is lehetnek. Itt egy jó kép,
amin egy gigászi gumója látható. Kemény, porcos húsának metszési felülete szép márványos, ami jellemző a szarvasgombákra. Sajnos
rendszertelenül terem, és így még nehezebb rátalálni mint a rokonaira.
Leginkább hegyvidékeink bükköseiben remélhetjük a felbukkanását, a
nyitottabb, világosabb részeken. Kedveli a tölgyet, a lucot is.
Kiegészítés: Érdekes tudnivaló, hogy a szarvasgombafélék Tuberaceae családja a csészegombák Pezizales rendjébe tartozik. Találtam egy képet,
ami vázlatosan megmutatja, hogyan lett a csészealakú termőtestből egy
zárt, tömör gumó, amilyen pl. a nyári szarvasgombáé Tuber aestivum.
Megjegyzés: A képet innen vettem.
A vörösbarna kocsonyás-álpöfetegMelanogaster variegatus az igazi szarvasgombákkal ellentétben nem tömlősgomba, hanem bazídiumos gomba. A tinórugomba-alkatúak Boletales rendjén belül, a Melanogastraceae családban található meg a nemzetsége, vagyis a közismert tinóruk távoli rokona.
Csöves termőrétegű kedvenceinknek közelebbi rokona az aranyrög gombaRoyoungia boletoides, ami Ausztrália egyik gombakülönlegessége.
A vörösbarna kocsonyás-álpöfeteget a szakácsok vörös szarvasgombának
nevezik. Gyümölcsös aromája miatt desszertekhez használják fel. A gyakoribb földalatti gombáink közé tartozik. Általában a bükkfával társul, de más keményfáknak is felajánlja gombaszolgáltatásait. Akár kertünkben is felbukkanhat. Májustól szeptemberig terem. Éretten kocsonyás, nyálkás belseje és kellemes illata megkönnyíti a felismerését. Nemzetségének másik faja, az apró kocsonyás-álpöfetegMelanogaster ambiguus ritkább. Bár szintén ehető, de kisebb mérete és hagymaszaga miatt igazán elszántnak kell lenni a konyhai felhasználásához.
Kiegészítés: Bármennyire is hasonlít, de nem téveszthető össze a leggyakoribb trifla utánzó gombánkkal, a rőt áltriflával Scleroderma citrinum. Az áltriflának nincs rumos almára emlékeztető illata, és éretten a teteje szétnyílik, hogy kiszabadulhassanak a spórák. A külső burka (a linkelt képen is jól látható) szemölcsös-pikkelyes. A rőt áltrifla mellett a nyeles áltriflávalS. verrucosum találkozhatunk a leggyakrabban, mert mindkettő bírja a városi környezetet. Fák közelében jelennek meg a felszínen, vagy félig a talajba "ragadva" a termőtesteik. Könnyen észrevehetők. Az áltriflák nem ehetők, a rőt és a nyeles is mérgező. Gumószerű alakjuk ne tévesszen meg minket!
Az üreges szarvasgombaTuber excavatum a valódi szarvasgombák közé tartozik. A Tuber
nemzetség fajai "A" szarvasgombák. Érdemes a latin nevet figyelni a
gombáknál is, ha el akarunk igazodni köztük. Hiszen számos földalatti
gombát nevezünk szarvasgombának, miközben egészen más karakterű és
rendszertani besorolású fajok. A gasztronómiai értékük és konyhai
felhasználásuk közt szintén nagy eltérések vannak.
Az üreges szarvasgomba kicsi, maximum 3 cm átmérőjű. Húsa kemény, de finom. Ugyan aromája jelentősen elmarad a nagy szarvasgombákétól, de ételízesítésre ugyanúgy fel lehet használni. Kellemes és erőteljes főtt kukorica illata van. Nyersen kóstolva mogyorószerű az íze. Könnyű felismerni a nevét adó tulajdonságáról, hogy egy nagy üreg van a belsejében. A mérete, fiatalon okkersárga, idősen sötétbarna színe, és felszínének korpázottsága szintén segíti a felismerését. Az egyik leggyakoribb szarvasgombánk, meszes talajú tölgyesekben, bükkösökben él. Tavasztól őszig terem a felszínhez közel. Szerintem a szarvasgomba keresésre betanított kutyák megtalálják. Ázsiai rokona, a Tuber pseudoexcavatum nagyobb méretű és aromásabb, így van piaci értéke, míg az európai üreges szarvasgomba inkább a hobbi gombászok kedvence lehet. Ha rátalálnánk, ne dobjuk el, mert érdemes megkóstolni. Ne feledjük, aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli.
Tegnap szürkületkor a kertemben találtam a rétgombákat Agrocybe. A hullámzó
frontból lehullott csapadék helyi ajándékai. Sajnos a kánikula leállítja
a gombák fejlődését. A szélvédett nyugati, északi tájolású hegyoldalak
és völgyek lehetnek a kedvenceink menedékei az esővel bőven megáldott
tájegységeinkben. Ilyen például a Mecsek. Ott tutira leesett cirka 100
mm eső. Szerencsére rövid ideig tart a nagy meleg, és jövő hét
csütörtökön egy újabb front esőt hoz és lejjebb viszi a hőmérsékletet.
Könnyen lehet, hogy rövid időn belül előjön a császárgalócaAmanita caesarea a Mecsekben.
Reggel kimentem a piacra, és megnéztem a helyi szakellenőr gombakínálatát. Az erdélyi hegyekben lefutott a vargánya első hulláma, csak 5-6 termőtestet talált. Hozott kb. 2 kg rókagombátCantharellus cibarius. pár deka galambgombát is. A kedvencemet azonnal észrevettem, a varashátút Russula virescens. A fő gombája a maga termesztette barna kétspórás csiperkeAgaricus bisporus volt.
Több piacon a héten árultak mezei szegfűgombát Marasmius oreades.
Pech, hogy a rétek, mezők nyílt terepként védtelenek a napfény szárító
hatásával szemben. Elsőként száradnak ki. Holnap még érdemes a kora
reggeli órákban körülnézni a füves élőhelyeken. Aztán ott egy időre
eltűnnek a gombák.
Az erdők, ha nem lesz szél, jobban őrzik a nedvességet.
A kánikula miatt inkább menjetek vízpartra. Néhány jó tanács. Ne
feledkezzetek meg a napfényvédelemről! 11-15 közt ne tartózkodjatok
nyílt terepen, mert hőgutát kaphattok! Felhevült testtel ne ugorjatok
vízbe, mert leállhat a szívetek! Kizárólag kijelölt strandokon menjetek
fürödni! Az élővizek, pl. a nagy folyóink még a jó úszókat is
meglephetik erős sodrásukkal és örvényeikkel. A vízbefulladás pocsék
halál. Legyetek körültekintőek és óvatosak.
Jó szórakozást és pihenést kívánok!
Figyelmeztetés: A gyilkos galócaAmanita phalloides szintén teremni kezdett! Laikus ismerőseinket figyelmeztessük, hogy túrázás során ne szedjék fel (de ne is rúgják fel) a fehér lemezű, galléros, bocskoros gombákat!
A hálós nyálkagombaHemitrichia serpula termőteste látható a képen. Ez a furcsa képződmény picit hasonlít az olvadt sajtra, és jóval nagyobb területet is elboríthat. A
hálós nyálkagomba se nem állat, se nem gomba, hanem valami más. A
nyálkagombák Gymnomycotaközé tartozik. Ezek gombaszerű egysejtűek az amőbák Amoebozoa közt. Az amőbáknak független országa van a valódi sejtmaggal rendelkező élőlények, eukarióták birodalmában.
Az amőbákat sokan ismerhetik, hiszen bennünk is van egy amőbára hasonlító sejt, a nagy falósejt, vagyis a makrofág, ami az immunrendszerünkben a takarító, mindennel leszámoló, szerepét tölti be.
A videóban egy óriás amőba Amoeba proteus bekebelez egy papucsállatkát Paramecium caudatum. A fagocitózis, vagyis a bekebelezés drámai folyamatának megörökítését a technika tette lehetővé. Lenyűgöző, hogy egyetlen sejt is teljes értékű élőlény. Minden kedves anyukát és apukát bátorítok egy "gyerek" mikroszkóp beszerzésére, mert az egysejtűek megfigyelése szórakoztatóbb bármelyik tévéműsornál. Ezek nem egzotikus állatok, szinte bárhol begyűjthetők. A nyálkagombák életük egy szakaszában önálló sejtekként, mixamőbaként élnek, de a szaporodás érdekében összegyűlnek, egyesülnek. A közös nyálkagomba telepet plazmódiumnak nevezik. Ez a képződmény gyakran színes, és megjelenésében emlékeztet a gombák szaporítóképleteire. A hasonlóság nemcsak látszólagos, a plazmódium sejtfallal rendelkező spórákat termel. A hálós nyálkagomba termőteste eres, hálózatos. Kezdetben fehér, majd sárga, végül barna. Az érett termőtesteken a kétrétegű burok felreped, és kiszabadulnak a sárga spóratartó-szálak "bolyhocskái", amiket a szél könnyen felkap és messzire visz. A hálós nyálkagombára bármelyik árnyas, nedves erdőnkben rálelhetünk, mert világszerte elterjedt faj, azonban nem túl gyakori. A nyálkagombák közül korábban bemutattam a vörös málna-nyálkagombátTubifera ferruginosa. Megjegyzés: A képet innen vettem.
Azt hittem, hogy a lilásodó szőrgombánálLactarius repraesentaneus extrémebb étkezési(?!) gombát nem fogok találni. Tévedtem. Ugyan tudom, hogy a hazánkban gyakori erdei szömörcsögPhallus impudicus
még zárt termőtestei, a boszorkánytojások ehetők, de a fátylas
szömörcsögötPhallus indusiatus nemcsak tojás alakjában, hanem kinyílva
is gyűjtik, majd szárítják és így használják fel ételek készítése során.
Minden szömörcsög süveg részét bűzös nyálka borítja. Ebben rejtőznek a
spórák, amiket a nyálkával együtt a legyek és egyéb dögöket kedvelő
rovarok hordanak szét. A szömörcsögök elképesztően büdösek, így a fátylas is. Ezért a szárítás előtt levágják a süveget és csak a fátyollal díszített tönköt aszalják. Kínában kidolgozták a termesztési eljárását és ott évente több száz tonnányit termesztenek belőle. A természetből nehezebb ellátni a piacot. Népszerű ételalapanyag, mert számos gyógyhatást tulajdonítanak neki, melyek közül néhányat tudományosan igazoltak is. Tehát vannak benne antibakteriális és tumorgátló hatóanyagok. A fátylas szömörcsög európai rokonához hasonlóan korhadékbontó. Ázsiában leginkább a bambuszerdőkben él. Ezért nevezik "bambusz gombának" Kínában. Világszerte megtalálható a meleg égöv erdeiben, fás élőhelyein, mindenütt, ahol kellő hőmérséklet, nedvesség és szerves anyag áll a rendelkezésére. Ugyan nagyon büdös, de egyedi fátyla miatt fotogén gomba. Kicsit bizarr, de szép.
A lilás réteggombaChondrostereum
purpureum "lassan járj, továbbélsz" elvet vallja és gyakorolja.
Kertészeti átokcsapássá változhat, ha a gyümölcsfák oltásakor a vágás
helyén bejut a fába. Erre mindig van esély, hiszen a gombaspórák a
szelek szárnyán bárhová eljuthatnak. A lilás réteggomba évekig fejlődik a
fatestben. Jelenlétére a levelek színváltozása hívja fel a figyelmet.
Az ólomfényűség jól látható a bal oldali mandulahajtáson. A jobb oldali hajtás egészséges. A kettévágott ágakon belül a fatest sötét elszíneződése
a gomba maga. Évekig "bujkál" a fában, és megerősödve kezdi el növeszteni a
termőtesteit. Gyakran csak termőréteget alakít ki, ami a fa
külső részére simul. A teljes termőtest félig szabadon áll, 2 mm vastag
és több centiméter átmérőjű lehet. Fiatalon élénk lila színű.
Elöregedve vagy kiszáradva fakó barnás-sárga lesz. Ilyenkor nehéz megkülönböztetni a rokonaitól. A termőtestek széle
fehér. A lilás réteggombának étkezési értéke nincs.
Elsősorban korhadékbontó, és másodsorban sebzési parazita. Sajnos nincs
ellene hatásos növényvédelmi módszer, hiszen a fán belül van. A fák
oltásakor, metszésekor kell odafigyelni, és szakszerűen végezni a két
feladatot. Az ólomfényű leveleket hozó ágakat az egészséges részig
vissza kell vágni és elégetni. A sebet lefedni. Az erdészetek számára szintén gondot jelenthet, mert nyárfától kezdve a tölgyön át a juharig bármit megfertőz, ha nyitott sebre kerülnek a spórái. Sajnos a taplóalkatúak Polyporales rendjébe zömében kettős életmódot folytató gombák tartoznak és lehetőségeik szerint hol paraziták, hol korhadékbontók. A lilás réteggombánál is vannak ádázabb taplók.
A napok óta hazánk felett veszteglő hullámzó front 24 órán belül elhagyja térségünket. Azonban ma még újabb zivatarokat fog létrehozni,
amik ismét leginkább szupercellák lesznek. Ritkán tapasztalt helyzet
állt össze pár nappal korábban. Évek óta figyelem az időjárást, de
ennyire optimális, szupercella gyártó időt még nem láttam. Olyan a
légkör, mint valami gigászi jégkrémbolt, ahol a viharvadászok kedvére
állítottak össze egy ínycsiklandozó jégkrém különlegességet. Minden van a
légkörben, ami "jó kis" szupercellákhoz szükséges. Ilyesféle szakszavak röpködnek a szakportálon: szélnyírás, hideg teknő, meleg-nedves szállítószalag. Tényleg minden van, ami a szupercellához kellhet.
A május eleji helyzet egészen más volt, és mégis hetedikén kialakult egy forgó zivatar Békés
megyében. Elneveztem meglepetés cellának, mert senki se számított rá. Akkor országosan semmiféle jele sem volt ilyesféle
szörnyetegnek. A nagyra nőtt példány Békéscsaba határáig jutott. Utolsó perceiben sikerült lefotóznom a magányos szupercellát. Egy hónappal és két nappal később a hullámzó front miatt sorra pattantak ki a májusi példányt is leköröző óriások. A június kilencedikei Pécs-Szeged szupercella
rekordgyanús példány volt, mert három országot érintett és legalább hat
órán át fennmaradt. Horvátországból indult, végigsöpört Magyarország
déli részén, aztán az utolsó erejével a keleti határt is átlépte és
bement Romániába. A hosszú életű óriás előtt Békés megyében kialakult
egy rövid zivatarlánc, aminek vezető cellája szintén villámgyorsan
szupercellává fejlődött, és jelentős jégkárokat
okozott. Hihetetlen szerencsém volt, hogy lakhelyemet csak a széle
érintette. A jeges záporába kevert 3 centis jégszemek ellenére, amik
nagyot szóltak az ablaknak és a tetőnek verődve, semmiféle kár nem érte a
kertemet. Azonban a veszély még egy napig fennáll. Itt dél-keleten akár
tornádó is kialakulhat. A szupercella.hu
a mai napra szintén adott ki figyelmeztetést. A 90-es években az egyik kedvenc filmem a Twister volt.
Akkoriban sokkal jobban szerettem volna "nagy viharokat" látni.
Harmincon túljutva még mindig lenyűgöznek a forgó zivatarfelhők, de már
kevésbé tapsikolok, ha egy elindul felém. Tegnap átlépve a józan eszemen az
utcáról fotóztam le a cikkhez mellékelt képen látható kisebb példányt. Azért ennek jóval nagyobb testvérét jobb fedett helyről szemlélni.
A sárga harmatgombaStropharia coronilla egyes kutatók szerint tartalmaz pszichoaktív vegyületeket,
de ilyen típusú mérgezésről nincs konkrét leírás. Ellenben gyomorrontást
valóban okozhat, ha a kezdő gombász csiperkének véli, hiszen galléros és
sötét lemezes gomba. Szerencsére némi odafigyeléssel könnyű leleplezni a
sárga harmatgombát, és tutira nem szedjük fel csiperke helyett. Először
is gyanakvásra ad okot, hogy jóval kisebb termetű a legtöbb csiperkénél, a kalap átmérője 2-4cm. A kalap színe okkersárga, narancssárga, középen sötétebb lehet, mert a kalapszél idővel kifakulhat. A gallérja jellegzetes, mert a felső részén bordás. Itt egy nagyobb felbontású kép róla, amin jól látható a gallér bordázottsága. A kihulló, ibolyásbarna színű spórapor már megszínezte egy kicsit. A csiperkéknek sötét- vagy csokoládébarna színű a spórapora. Ezért lesznek a lemezeik sötétbarnák. A sárga harmatgomba érett lemezeinek ibolyás árnyalata van. A gallér alatt a tönköt finom, hosszanti szálak díszítik. Fehér húsa majdnem szagtalan, és íze sincs. Ellenben tudjuk, hogy az ehető csiperkéknek kellemes illata van. Rétek, legelők, bolygatott helyek gombája. Tavasztól késő őszig füves élőhelyeken bárhol előjöhet egymagában vagy néhány termőtest egymás közelében. Egy mezőn nőhet a csiperkékkel. Ha odafigyelünk jellegzetes vonásaira, biztosan felismerjük és békén hagyjuk.
Kiegészítés: A harmatgombafélék családjába Strophariaceae tartozik a Psilocybe nemzetség a közismert varázsgombával együtt, ami a kubai badargomba Psilocybe cubensis. A termesztése illegális, mégis sokan titokban saját fogyasztásra termesztik. Régebben a Stropharia
nemzetségbe sorolták be, így fordulhat elő, hogy a harmatgombákat is
varázsgombáknak vélik. A harmatgombák nem "utaztatnak" inkább
hánytatnak. Megéri sárga harmatgombát "legelni"? A válaszom, nem.
A karcsú császárgalócaAmanita hemibapha a császárgalócátAmanita caesarea helyettesíti Japánban.
Észak-Amerikában szintén megtalálható egy másik császárgalóca hasonmással együtt, ami az A. jacksonii. Talán
még egy profi gombász sem tudná megkülönböztetni látható jegyeik
alapján egymástól a két fajt. A pontos meghatározásukhoz mikroszkóp
kell. Ezekből a sárga-pirosas, fehér bocskoros galócákból sok van,
számos faj hozza zavarba a lelkes gombászokat. Az Antarktisz kivételével
világszerte elterjedtek. A császárgalóca hasonmások szintén
gyökérkapcsolt gombák, és melegkedvelők. A legtöbbjük étkezési értéke nem ismert, de az A. hemibapha ehető.
A gasztronómiai értéktől függetlenül jó tudni, hogy a színpompás galócák az egész világon megtalálhatók.
A Zelleromyces cinnabarinus egyszerre tűnik pöfetegnek és
szarvasgombának, de egyikkel sincs rokonsági kapcsolata. Ha jobban
megfigyeled a kettévágott termőtest metszetét, fehéres folyadékot
láthatsz, ami a tejnedv. A genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy a
tejelőgombák a legközelebbi rokonai. Ezért a különös "szarvasgomba"
nemzetsége, a Zelleromyces is a galambgombafélék Russulaceaecsaládjába tartozik.
A Z. cinnabarinus Észak-Amerika fenyőerdőiben található meg. A kéttűs
fenyők gombapartnere. A kicsi, 3-5cm átmérőjű, fahéjszínű termőtestei a
talajban vagy a talaj felszínén jelennek meg. Húsa halvány barna,
üreges, spóratermő szövet. A fehér tejnedve íztelen és nem változtatja a
színét.
Európában a Zelleromyces stephensii él, de pontos elterjedése és gyakorisága nem ismert. Hazai előfordulásáról nem találtam adatot.
Kiegészítés: 2000 óta a legújabb genetikai vizsgálatok alapján átkerültek a "valódi" tejelőgombák közé, így a nevük Lactarius cinnabarinus és Lactarius stephensii. Az utóbbi fajt 2013. június 7-én megtaláltam az egyik közeli tölgytelepítésben.
A narancsvörös tölcsérgombaHygrophoropsis aurantiaca első ránézésre tényleg hasonlít a közkedvelt sárga rókagombáraCantharellus cibarius.
Szerencsére a hasonlóság csak felületes, jobban megnézve a termőtestét
egyből lelepleződik. Az első gyanús tulajdonsága, hogy a tönkre mélyen
lefutó, villásan elágazó lemezei vannak. Ha megnyomkodjuk, kettévágjuk,
akkor megtapasztalhatjuk, hogy halvány narancssárga vagy krémsárga húsa
puha, egyáltalán nem olyan kemény és ruganyos mint a rókagombáé. Ha
megszagoljuk, garantáltan nem érezhetjük a rókagomba paprikára vagy
kajszibarackra emlékeztető illatát. Húsának nincs jellegzetes íze,
illata.
A kalapja már fiatalon tölcséresedni kezd, ami miatt hasonlít a tölcsérgombákra is.
Meglepő, de tény, hogy egyik közeli rokona a begöngyöltszélű cölöpgombaPaxillus involutus. Mindketten a tinóruk rokonsági körébe tartoznak. Bizony egy rendben vannak a jó vargányákkal.
Az álrókagomba nem ehető. Egy cukoralkoholt tartalmaz, amit nem tudunk
megemészteni, így hasmenést okoz. Inkább hagyd a helyén, és keresd meg
az igazi rókagombát.
A Tylopilus alboater a Tylopilus plumbeoviolaceus rokona, azonban a felületes hasonlóság ellenére több lényeges tulajdonságban eltér tőle. Az első legfontosabb, hogy az alboater ehető, mert se nem keserű, se nem hashajtós. Ha kettévágjuk, vastag és fehér húsa előbb rózsaszínű, majd szürkés lesz. A plumbeoviolaceus fehér húsa nem színeződik el. Az alboater
fiatalon fehér, idősen rózsaszín csövecskéi (termőrétege) nyomásra
vöröses, majd barnás-feketés lesz. A termőtest színváltozásai miatt
könnyedén felismerhető és megkülönböztethető a rokonaitól. Észak-Amerika
keleti részén lévő tölgyerdőkben gyakori faj a nyári, őszi szezonban.
Az összes tinóru gyökérkapcsolt gomba, így a T. alboater is.
Sajnos a bársonyos kalapú, lila szépség nem él Európában, így nálunk sem.
Fél
hatkor a tévé közelében voltam, és egészen véletlenül elcsíptem a
Gasztroangyal harminchatodik epizódját. Amikor a tévé elé penderültem,
pont egy ismerős gombatermesztő, Vigh Dávid magyarázott Borbás Marcsinak és társaságának, Légli Attilának. "Kicsi a világ és üldöznek
a gombák" gondoltam, és elindultam a konyha felé. Sajnos itthon most
épp nincs gomba, így kénytelen voltam párizsis kenyérrel elhallgattatni a
követelődző gyomromat. Közben az internetes mém tükörképévé változtam.
Nagyon durva és kegyetlen volt a harminchatodik epizód. Az egyik receptet megtaláltam a Gasztroangyal oldalán.
A műsorban Vigh Dávidon kívül szerepelt laskagomba és shiitake termesztő is. Somosné dr. Nagy Adrienn a laskagomba elkészítési módjait mutatta be, Gyöngyösi Sándor a távol-keleti gyógygombáról beszélt. A YouTube-n még nincs kint a mai rész, csak az ajánlója, de az MTV videótárában
megnézhető. Csak erős idegzetűeknek és azoknak ajánlom, akiknél van
otthon szárított vagy friss gomba. Egyből be akartok gombázni.
A meddő döggombaEntoloma abortivum a "Gombavilág különcei" sorozatomban is szerepelhetne, mert a
talajon élő rokonaival ellentétben a korhadó fákon jelennek meg a
termőtestei. A kalapos formája jellegzetesen döggombás. Ha nem a fán
nőne, elég nehéz lenne megkülönböztetni a rokonaitól. A rendes kalapos gombák mellett lévő három fehéres "gumó" nem egy fura pöfeteg, hanem szintén a meddő döggomba, csak a másik, "meddő" alakja. Ugyanis ez a döggomba egy parazita. A tuskógombák Armillaria nemzetségének tagjain élősködik, így az agresszív farontó gyűrűs tuskógombánA. mellea is. Amikor a gombafonalaival átszövi a tuskógomba termőtesteit, akkor képződnek a furcsa gumók. A gumók belseje rózsaszínnel márványozott. Húsuknak uborkás, lisztes illata és tuskógombás mellékíze van. 20 perces főzés után ehetők. Észak-Amerikában egyes gombászok gyűjtik és megeszik. A gyűrűs tuskógomba talajban rejtőző famaradványokon is megjelenik, ilyenkor mindketten talajlakó gombáknak tűnhetnek. Az amerikai gombászok a földön talált meddő döggomba gumókat "földi szilváknak" nevezik. Hazai előfordulásáról még nincs információm, de megkérdeztem a gombászközösséget. Ha kapok választ, este kiegészítem a cikket.