25. erdők hete

Idén 25. alkalommal rendezi meg az Országos erdészeti egyesület az erdők hetét, aminek témája az „Erdők és erdészek” és fő gondolata a fenntartható erdőgazdálkodás. Ott a lényeg, a gazdálkodás! Ugyan az erdészek fél tucat felé próbálnak megfelelni, és ezek közt van a Natura 2000-es területeken a természetvédelmi célok követése, de fő feladatuk értékesíthető faanyagot termelni. A valódi természet a művelésből kivont erdőrezervátumokban figyelhető meg, ahová fokozott védettségük miatt csakis szakértővel és engedéllyel lehet belépni. Minden más erdő gazdasági célú faültetvény. Őrület, hogy az erdészek képtelenek ültetvénynek nevezni még az akácosokat sem, pedig azok aztán tutira nem erdők. Sőt hiba erdőnek nevezni az őshonos kocsányos tölgy gazdasági célú állományait is. Nagyon messze kerültünk a természetes állapottól, aminek néhány ismérve: fafaj- és kordiverzitás, többszintű faállomány, tájidegen fa- és cserjefajok hiánya vagy csekély mértékű jelenléte, idős fák, holtfa, korhadó faanyag, erdei cserjefajok, természetes újulat stb. Például a kocsányos tölgynek nincs természetes újulata, mert a tölgyfa-lisztharmat megöli a csemetéket, ami pedig kibírta a parazita gomba támadását, a túltartott vadállomány falja fel. Kétkörösköz nyomasztóan kicsi fás területe nagyobb részt vadaskert, lásd a Doboz-Szanazugi elkerített kertet, de sokfelé találkozhatsz az elszaporodott rőtvaddal, avagy dámszarvassal, ami nem is őshonos nálunk, vadászati céllal lett betelepítve. Nem lehet több évezred óta a fajunk által alakított tájban természetről és természetes erdőkről beszélni. Ezért is hazug többek közt a vadászati kiállítás szlogenje, hogy egy a természettel. Fontos, hogy a valóságot mismásolás nélkül lássuk, különben sosem támad fel bennünk az igény a formálására. Kiszolgáltatott fogyasztói szerepben ragadnak sokan, akik bármit elhisznek, mert úgy kényelmes nekik, közben ez egy életveszélyes állapot. A természet kegyetlen. Észnél kell lenni. Bármennyire fura, de én picit sem édesded ártatlansággal tanulmányozom a gombákat. Nagyon is tudom, hogy mi a szerepük, hogyan élnek, de éppen ezért csodálom a természet rejtett óriásait, amik százmillió év óta bonyolult kölcsönhatásban adok-kapok harcot vívnak a növényekkel. Sokkal hatalmasabbak nálunk. És ezekről a gigászokról alig esik szó. Az erdőt sokan a patásokkal illusztrálják. Hiba. Érthető, hogy ingerülten dúlok-fúlok, amikor a lényegről sosem esik szó. Azonban elismerem az erdészek erőfeszítéseit, de sötétzöldként igenis fel fogok szólalni az imádott gombáim védelmében, mert elsősorban az élőhelyeik kíméletével lehet értük tenni. Nagyon várom a napot, amikor az erdő mint az életünkre pozitívan ható életközösség védelem alá kerül és a faanyagtermelés lesz a mellékes funkciója. Sőt természetes jellegű erdőhöz nem is fogunk nyúlni, csak az ültetvények lesznek erre a célra. Addig is felemás szívvel ajánlom figyelmedbe a programsorozatot.