A természet kereke fordul

A kerti árvácska Viola x wittrockiana a nagy ibolya nemzetség egyik kertészeti hibridje, közeli rokona a mi illatos ibolyánknak V. odorata, ami tavasszal szőnyegszerűen borítja be illatos, lila virágaival a fás élőhelyeinket. Sok ibolya és árvácska él hazánkban, köztük három védett. Természetesen van a kertemben illatos ibolya, de ősszel sosem tudok ellenállni a kerti árvácskának és mindig veszek pár darabot, amiket nagy agyagcserepekbe ültetek be, amikben nyáron egynyári virágok voltak. Az árvácska áttelel és tavasszal ismét virágzik. Némelyiknek még kellemes illata is van. Rengeteg színben kapható, van kisvirágú változata, de nekem a hagyományos nagyvirágú a kedvencem. Olyan mintha mindig mosolyogna. Jó kedvre derít.

Ez egy márciusi fotó a kertből. Ma kertészkedtem, a fagyérzékeny növényeimet hoztam be és a jácintokat ültettem ki, amik áprilisban az ablakpárkányt díszítették és eddig félretéve a verandán várakoztak nyugalmi állapotban. Amikor kivettem a hagymáikat a földből, mindnek észrevettem a kicsi, zöld hajtását. Felébredtek. Érzik, hogy fordul a természet kereke és itt az ősz, közeledik a tél és a hideg évszak után jön a kikelet, az idejük. Amikor kézbe vettem a legnagyobb jácint hagymát, az időt fogtam meg. Ugyanígy kiültettem a szobai kankalint, ami a párkányon várakozott. Jól fog mutatni a másik nagy cserépben tavasszal a jácintokkal együtt. Mellettük pedig az árvácskás cserép, amibe nyár elején ismét egynyáriak kerülnek. Soha semmi sem ér véget. Nincs miért lógatnod az orrodat, mert itt az ősz.

Szeptember 23-án fotóztam a májgombát a ligetben a halloweeni dekorációval. Régóta október 31-én búcsúztatom a vegetációs szezont és köszöntöm az újat. A késő ősz sosem az elmúlásról szól, hanem a kezdetről, hiszen a hagymások, a növények magvai, a rügyek mind tudják, hogy jönni fog a kikelet. Együtt várjuk, és bírjuk ki a telet. A tél a kitartásról szól, erőink helyes beosztásáról és a tervek készítéséről. Minden évszakban van mit csinálni. Sosem fáj a szívem a nyár elmúlta miatt. Sőt idén különösen boldog vagyok, hogy vége van. Idén jött el a váltás, hogy mostantól nem a június a kedvenc hónapom, hanem az október. Örülök, hogy éltem és megtettem, ami erőmből tellett. Van mire visszatekintenem, van elég tapasztalatom, hogy tudjam, merre induljak tovább. Miért is bánkódnék? Pláne, hogy kezemben tartottam a tavaszt és gyöngéden a földbe helyeztem, hogy onnan szökkenjen szárba és tárja szirmait a Nap felé 2022 márciusában.