Csiperkék a vizsgálóban

Ma szerencsés gombásztárs kosárnyi csiperkét hozott nekem. Zsákmánya zömét a mezei csiperke Agaricus campestris adta, ami a három termőtest közül az előtérben lévő. Ez az egyik gyakori faj a nemzetségéből. Tipikus csiperke illatú és megjelenésű. A kis termetéről és múlékony gallérjáról egyszerűbben felismerhető. Mögötte látható jobbra a pelyhestönkű A. moellerianus, aminek névadó tulajdonsága megfigyelhető a tönkje felső részén. Gallérja még múlékonyabb mint a mezeinek. Azzal szemben viszont nem csiperke illatú, hanem édes ánizsos-mandulás. Természetesen ehető. A harmadik csiperke, ami jóval húsosabb mint a másik kettő, kalaphúsa is feltűnően vastagabb, a szekszárdi A. litoralis. Húsa gyengén vörösödik, amikor megsérted. Jó illatú. Sajnos ritkulóban van. Kíméletet érdemel. Kétkörösköz kimondottan gazdag csiperkékben. 2000 előtt még pazarabb volt a tobzódásuk. Sajnos a klímaváltozás felperzseli a füves élőhelyeiket és súlyosan roncsolja a faültetvényeket is. Mezőn és "erdőben" egyaránt sok fajuk él. Az egyik fontosabb, a tájunk gombás arculatát meghatározó nemzetség. Nemcsak étkezési szempontból kiemelkedők. Kérlek, becsüld meg a csiperkéket!