Nincs eső, nincs gomba és más

A piac után hazafelé megálltam félúton a Veszely csárdánál és besétáltam Póstelekre felmérni a fő indikátor helyemet, mert a negatív adat is adat. A hidegfront szele totálisan kiszárította a megyét, ismét porszáraz minden, és hiába van több mint száz gombalakcímem Pósteleken, sehol se találtam termőtesteket, még múmiákat sem. Ezért hangulatfotókkal szórakoztattam magam, valamint a kullancslegyeket tépdestem le magamról, amelyek mindenáron engem óhajtottak melegvérű szállásuknak. Hogy mennyire undi kis lények a makacs vérszomjukkal... Rondán begyullad a csípésük helye. Muszáj azonnal megszabadulni tőlük. Idén a száraz időjárás kedvez nekik. Sokan vannak. Tehát előlük futva fotóztam az elém kerülő témákat. Majd beültem a kutatóházba beszélgetni Judittal. Kevés ember van, akivel érdemben tudok beszélni a helyi erdőkről, amik már rég nem is erdők, hanem faültetvények. A szántókat sem nevezzük rétnek, pedig korábban gyakran azok voltak. Keserves a fás vegetáció helyzete Kétkörösközben, ami pár száz éve még a víz uralta táj volt. A sok kiszáradt meder, holtág, másodlagos szikes a múltra utal. A folyószabályozás egyszerre adott és elvett, végső soron a természeti értékek eltűnéséhez vezet. Ezért szoktam mondogatni, hogy a megye nyomokban természetet tartalmaz. Makacs kitartással dokumentálom az elillanó értékeinket. A mai képválogatás különösen jól sikerült. Dühömben ihletett állapotba kerültem, és csak azért is megmutattam, hogy miben élek.