A rozsdasárga tőkegomba Pholiota cerifera jellegzetes színével tökéletes őszi gomba, ráadásnak szeptembertől novemberig terem. Felbukkanása a legyengült fűzfán időszerű. Az első gomba volt, amivel az erőnléti sétám során találkoztam. Kóstolgat a depresszió (mint mindig) és próbálom elejét venni a testmozgással. Szeptemberben 137 kilométert sétáltam össze, októberre 150-et akarok, ami meg is lesz. A gyaloglás a legegyszerűbb testedzés és a legolcsóbb is. Szeretek öt kilométernél többet menni, és egy héten egyszer több mint tízet. A séta során felmérem a lakcímeket és más fotózni valókat keresek. Nem kellett sokat mennem, és az Élővíz-csatorna mentén másik korhadékbontónak örülhettem.
A déli tőkegomba Cyclocybe cylindracea magyar nevében a tőkegomba az élőhelyre utal, akárcsak a fenti fajnál. Mindketten faanyagot korhasztanak. A déli tőkegomba a nyárfát kedveli, pusztoló jegenyenyáron fotóztam városlakó példányát. Nagyon szép a termőtesteinek és a korhadt fának eltérő textúrái. Sajnos a kalapok a száraz időben kirepedeztek. Lehet, hogy a lefotózott termőtestecskék nem tudnak megnőni. Ha időben kapnak esőt, talán van esélyük. Egyik kedvenc gombám, amit tiszta helyről szívesen gyűjtök. Kalapját az évek során raktam vegyes pörköltbe, tejszínes raguba, gombalevesbe, kirántottam és készítettem belőle pástétomot is. Jó, egyedi aromás, gyógyhatású gomba. Csak nagyon szeretik a gombalegyek lárvái is. Szerencsére az őszi hűvösebb időben már kevésbé aktívak.
A képválogatásban lesz még gomba, csiperke és fenyőtinóru, de a két tőkegomba volt a mai séta sztárja. Más témával folytatom. Az ősz semminek sem a vége, mert itt és most megfigyelhetők a következő tavasz jelei. A liliomfa bimbói ott ülnek az ágakon. Át fognak telelni és márciusban kibomlanak belőlük a fehér szirmok. Idén március 14-én fotóztam liliomfát. Az egyik kedvenc idegenhonos díszfám. Kár, hogy rövid ideig tart a virágzása, mert fantasztikus látvány. A tél a mérsékelt égövön csak egy kényszerű szünet, nyugalmi állapot. Az élőlények alkalmazkodtak hozzá. Azonban az új vegetációs ciklus már ott mocorog az előző végénél. A természet nagy kereke fordul, és éves mozgása mindig lenyűgöz. A vegetációs ciklust október 31-én zárom le, és az újat március elsején köszöntöm. A közbenső hónapok a nagy szünet ideje. Ekkor sem unatkozom. Bár tény idegölő a várakozás a városba zártan, ahol az emberek mindent megtesznek, hogy kinyírják egymást a piszkos fűtéssel. Gazdag és szegény egyaránt spórol, vagyis égnek a házfelújítás, lomtalanítás során megmaradt, előkerült dolgok. Hétköznapi horror. Azonban maradjunk a szépségnél. Lásd a képválogatást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése