Pósteleken gyűjtötte Ati a gombákat, amíg én futottam a szúnyogok elől és fotóztam a természeti értékeinket. A vegyes, tarka gombatálból időközben pörkölt lett. Érdekes, hogy a legnagyobb gomba tönkjének nagyobb részét levágtam, de míg így is éreztem főzés közben a fenol szagot. Ez a szép, kukacmentes gomba az okkerszínű tinóru volt. Kíváncsi leszek az ízére. (Estére nem eszek gombát.) Egyik gombászmesterem sorai alapján írtam felül ódzkodásomat az okkerszínűtől. Holnap minden kiderül.
Az élénk narancsos kalapszínű termőtestek csövecskés termőréteggel a szemcsésnyelű fenyőtinórué. A kalapbőrt lehúztam, kukacmentes példányokat felszeleteltem. Muszáj megpucolni, mert nyálkássága csúszóssá tenné az ételt. Míg az okkerszínű a csertölgyekkel társult, addig a szemcsésnyelű a fekete fenyőkkel.
A harmadik nagyobb mennyiségű tinóru a molyhos volt. A fiatal példányai egészen kemények és ruganyosak voltak, tökéletes állapotúak. Öröm volt a felszeletelésük.
A tálban rejtőzött még két kicsike hamis céklatinóru. Erről is írtam a molyhos kapcsán linkelt írásomban.
A mezei szegfűgomba jól ismert csemegegomba. Ati rutinosan rövid tönkkel gyűjtötte. Természetesen nem a fák alatt találtuk, hanem füves részen.
A lilás színű galambgomba színesítő elemként került a többiek közé. Nem használtam fel.
Körülbelül harminc gombafaj termőtestét szoktam az év során ételnek elkészíteni. Profi és óvatos gombászként kedvemre válogathatok a jó gombák között, amikkel változatosabbá teszem az ételeimet. Ez bizony jó dolog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése