Gombák a városban

Délután két órakor kirobbantam a házból és elindultam a hosszabb városi felmérő utamra, amikor a lehető legtöbb gomba lakcímet végignézem. Ez oda-vissza majdnem 14 kilométer. Egy laza gyalogtúra a megyeszékhelyen. Nagyon kellett a testmozgás és a gombák látványa, mert megdöbbentett a sportlegendánk korai távozása, sok régi emlék futott át rajtam azokra az olimpiai döntőkre gondolva. Aztán délelőtt majdnem félrenyeltem a hazug köpcöst meghallva, aki újra előadta az ócska bűvésztrükkjét, ne ezt a kezemet figyeljék, kérem, amivel lopok... Önmagamban ordítva kapcsoltam ki a rádiót. Nincs isten és igazság. Nem írom le, hogy ezzel mire utaltam, mert még gonosz embernek tartanál, holott egyszerűen nem bírom a bizonyítottan köpönyegforgató megélhetési hazugokat. A lehangoltság rátelepedett a mellkasomra, vasabroncsként szorította a tüdőmet. Figyelmeztetnem kellett magamat, hogy ha tényleg bajom lenne, akkor közel sem tudnék gyorsan gyalogolni. De a szorítás sokáig nem eresztett. Akkor oldódott fel, amikor lefotóztam a képválogatás első képén látható zsenge hamis céklatinórut. Ott a gombák és a fák kapcsolatára gondolva mosoly ragyogott fel az arcomon és jobb kedvvel mentem tovább. Valami a helyén van a világban. Ettől visszatért az erőm és megállás nélkül felkerestem előbb a rózsás tejelőpöfeteget, aztán a cafrangos galócát. Imádattal csüngtem a megbízható gombáim látványán. A kedvenceim ősi rend szerint teszik a dolgukat, és ez oly megnyugtató. 

A nyitóképen az egyik vízzel teli csatorna látható. Úgy meglepődtem, hogy lefotóztam. A hosszú szárazságban régóta üres volt. A sávos szitakötőt is itt örökítettem meg. A városi belterület ellenére idilli látványban volt részem. A természet gyengülő érintése még inkább felpörgetett. Ma valahogy simán ment a gyaloglás. A frissebb levegő, a mindenhonnan áradó egészséges vegetáció illat, már nem nyögnek a szomjúságtól a növények, jót tett nekem is. Egészen más jól beázott terepen mozogni. Élvezettel kerülgettem az óriási pocsolyákat. Ez az igazi június. Közben a keresés kapcsán eszembe jutott a Pokémon őrület, amire teljesen immunis vagyok, mert minek nekem sok kis pixel szörny, amikor a gombák valódiak és sokkal érdekesebbek. Imádok játszani, de csak igazi dolgokat keresek meg. A fantázia nem pótolja a gombák nyújtotta élményt. Várom, hogy a többi lakcímen is meginduljon a termőtestek áradata. Nagyon sok fotózni valóm lesz az elkövetkező napokban. Mert mindig lehet szebb képet lőni az imádottjaimról.