Magányos séta jó társaságban

Nyári nap virradt fel a kánikula ígéretével, így reggel indultam el a felmérő sétámra. A fő cél a rózsás tejelőpöfeteg Lactarius stephensii volt, kíváncsi voltam nőttek-e újabb termőtestei. 19-én találtam meg az elsőt, amibe időközben beleevett valami jószág, ezért romlásnak indult. Kettévágtam, hogy le tudjam fotózni a tejelését. A metszet alsó részén ott a fehér tejnedv, ami később besárgul. Ez a bizonyíték rá, hogy zárt termőteste ellenére igazi tejelőgomba, vagyis Lactarius. Sajnos a fő termőfoltjára valamelyik kerttulajdonos zöld hulladékot hordott. Szomorúan, bosszankodva néztem a kupacot. Ez illegális. Ugyan a csabai kiserdő jóléti ültetvény, de ez nem jelenti azt, hogy telehordható kerti nyesedékkel. Sokan teljesen reménytelenek, hiába is magyaráznék nekik. Nincs mire hatni. Fontos emberi tulajdonságok hiányoznak belőlük. Nagy ívben kerülöm a "butákat". A gombák jobb társaság. Most is jó barátokként köszöntöttem a lakcímeiken felkeresve őket. Megkapó látvány a 100 mm eső hatására előtörő termőtesteik sokasága. A három város zöld folyosójának partján, ahol tölgyek, gyertyánok, hársak vannak, ott meglepő fajok is élnek. Lásd tegnapi bejegyzésem, amikor piruló galócát Amanita rubescens és rózsáskalapú tinórut Rubroboletus legaliae találtam. Sajnos ezekből újabb termőtestekre nem akadtam rá. Azonban a gomba "érzékeli" ha nem tudott spórázni és újat növeszt. Ebben reménykedek. A képválogatásom ismét egyértelművé teszi számodra, hogy miért fontosak a zöld terek. Nem kell mindent felszántani és beépíteni.