Tény és való, hogy értelmetlen a kihagyott ziccerek miatt keseregni, mert a múlt megváltoztathatatlan. Egy dologra viszont alkalmas, a tanulságok levonására. Bele kell állni a munkába, nem szabad másokra várni és elhinni mindent a csalónak, aki szép öltönyben a csillagokat is leígéri a gyermeteg lelkületű, népmeséket váró, egyébként csalárdságra hajlamos, magyaroknak. Ideje tisztán látni, hogy kik vagyunk, és megfogalmazni, hogy mit szeretnénk elérni. Nem más fogja megcsinálni, hanem mi magunk. Teljesen az alapoktól kell újraszerveznünk a társadalmunkat. Hiábavalóan áldozzuk fel az életünket a jelenlegi roncs-társadalomért, mert ez bizony működésképtelen. És őszintén szólva én már egyáltalán nem akarom eltartani a NER "tízezer szépen élnek" családját! Kicsik vagyunk mi ahhoz, hogy finanszírozzuk ezeknek az ingyenélőknek a pünkösdi királyságát. Ideje felfogni, hogy hazugságokra, egyéni luxus kívánságokra nem lehet életet alapozni. Az ország beledöglik mindebbe. Ne többre vágyj, hanem a jobbra! Mikor fogjátok fel, hogy a vagyontárgyakból szemét lesz és az emberi lényegünket, a valódi értékeinket a gyermekek viszik tovább! Még az alapvető értékekkel se vagytok tisztában! Ez a nagyon keresztényi ország még a krisztusi tanításokat se ismeri. Elég fura, hogy nekem viszont természetimádó pogányként itt van kézközelben az Újtestamentum. De félre az indulattal, mert értelmetlen puffogni és szapulni az ismeretlen masszát, hiszen sokfélék vagyunk, és jobb szemtől-szembe megismerni egymást. Mindenki tegye meg, amit a saját helyzetéből meg tud tenni. Én mindig pontosan ezt teszem. Tisztában vagyok a képességeimmel, a személyiségemmel, a tudásom mértékével, hogy miben és hogyan tudok fejlődni. Sorolhatnám. A magam módján, de cselekvő ember vagyok, és bizony élvezem, örömömet lelem a tevékenységeimben. Időnként
átsétálok az új csarnokba, hogy a jövőről töprengjek. Vajon be fogom
rendezni pár év múlva ezt a helyiséget? Lesz utódom? Mi lesz a
természeti környezettel Békés megyében? Mennyire néptelenedik el a táj?
Azt tudom, hogy a gombák nagy túlélők, és számos fajuk a tájban marad és
alkalmazkodnak a megváltozott klímához. Nekünk is ezt kell tennünk. A
változás életre serkent minket. Gyerünk, mozdulj, mert ideje van cselekedni! Sok rossz történt, de mivel élünk, még van lehetőségünk jót is teremteni. Akkor mire vársz?
Emlékeim szerint, az országban sokan saját ingatlant építettek maguknak, vagyis van tapasztalatuk abban, hogy bizony jó szakemberek kellenek az építkezéshez. A kókányolás életveszélyessé teszi a leendő otthont. Ezért nem értem, hogy ez a "nagyon tehetséges" nép, hogy nem vette észre, hogy mi történik az országvezetésben?!? Hogy tulajdonképpen 2010 óta tessék-lássék kormányzás van és az igazi cél a megszerzett államhatalommal irdatlan magánvagyonokat létrehozni, vagyis magánemberek nevére íratni az állami vagyont. Ez elég jól sikerült, miközben a kifosztott állam roskadozni kezdett. És az emberek újra és újra megszavazták a haramiákat. Most már tessék szépen örülni a nemzeti agyarországnak, minden a lehető legjobban alakult, nincs is itt semmi látnivaló. Milyen találó, hogy gyáva népnek nincs hazája. Gyávák vagytok, és a NER elvette magának az országot. Hiába kiabáltam; pusztába ordítottam félelmeimet, vágyaimat. Megtettem, amit tudtam, így emelt fővel szemlélem a rossz kutyakomédiát. Azt kaptátok, amit mások szándékoztak adni nektek, vagyis a koldus minimumot. Tökéletes balekok vagytok. Ami bizonyítja, hogy az oktatási rendszer mindig is képtelen volt embert nevelni a magyarokból. Akkor miért sírtok, hogy nincs tanár? Az alapvető polgári öntudat sincs meg bennetek. Totálisan vakok vagytok, így hiába beszélek nektek a színekről. Hiábavaló erőfeszítésemmel gyötröm magamat. Nektek már mindegy. Későn rítok. Mentem a dolgomra.
Pont tegnap kezdtem el tervezgetni az őszi menetrendemet, hogy mely gombás eseményekre megyek el. Például az őszi gombakiállításra idén is el szeretnék jutni és Budapestre vonattal járok. Ha ez velem történik meg, tutira megüt a guta, mert mekkora kibaszás már, hogy egy alapvető közszolgáltatás potenciálisan életveszélyessé válik!! Azért nem lett nagyobb baj, mert a pályaudvar előtt lassan mennek a vonatok, de emlékezzetek a szajoli tragédiára. Mostanra nyilvánvalóvá kellett volna válnod számodra is, hogy a narancs rezsim totálisan kifosztja az államot, és a közszolgáltatások kritikus állapotba kerültek, amik veszélyeztetik az életünket. Ja, bilibe lóg a kezem... Gratulálok magyarok, nem az olimpiát rendezitek meg, hanem a túlélők viadalát! A játékmester és segítői O.V. és a többi haramia, a játékosok pedig mi, mindannyian, és amilyen ostobák vagyunk, tényleg saját magunkat szalámizzuk fel. Aki még nem tette meg, tényleg gondolja át a külföldre távozást és mentse magát, a szeretteit. Beledöglünk az össznemzeti inkompetenciánkba. Lásd például ezt az írásomat.
Frissítés: Írtam korábban, hogy mennyire komolyan veszem a személyes költéseimet, hogy nincsenek hiteleim, tényleg abból az összegből gazdálkodom, amennyit a tudásomért kapok. Éljen a meritokrácia! A lényeg, ebben a hónapban is sikerült a keretemen belül maradnom. Persze időközben bejött egy extra, de fontos kiadás, muszáj elmennem magánrendelőbe egy ultrahang vizsgálatra. Nem tartom magasnak a vizsgálat árát, hiszen jobb tisztában lenni a probléma forrásával. De ezt is ki kell tudnom gazdálkodni. Na, szóval, a saját egyéni szintemen full komolyan vezetem az életemet, hogy ne forduljon káoszba, de körülnézek és mit látok nap nap után, hogy a féltudású, pökhendi, hatalommámorban úszó elitünk szétcseszi az országot. Aki ezeket élteti, ugyanúgy megcsesződik velem együtt. Megbaszódunk. Még egy ilyen kretén népséget! És nem fogom vissza magamat, mert a helyzet réges régen kibaszott szar.
Itt egy példa a vasútra Szlovéniából, ami egy kisebb nemzet nálunk.
Ui.: O.V. gazdasági szörnyszülöttje, a NER egy remek példa arra, amikor valaki szarból várat kíván építeni a saját örömére. Azért áll a vezér szarvárra, mert a magyarok hulláit építi bele. Imádkozzatok! És haljatok meg a dicsőséges vezér kedvéért és jólétéért, mert vérvonala örökli a hazát.
Nem igazán lehet időJÁRÁSról beszélni tartós hőhullám idején, amit éppen csak enyhített röpke időre egy-két hidegfront hűvösebb légtömege. Például csütörtökön a napi maximum 29 Celsius fok volt, ami egy teljesen normális nyári maximum, és igazából ennél melegebbnek nem is kéne lennie a nyolcadik hónapban. Amint 30 fölé emelkedik a napi maximum, hőség napról beszélünk. Tehát a 35 fölötti értékek bőven hőségnek számítanak a mi éghajlati övünkön. Elképesztő látni, hogy 2024-ben a hőség áthúzódik szeptemberre, és erősen bizonytalan, hogy tizedike körül végre valahára megváltozik az időjárási helyzet. Most már észrevehetően rövidebbek a nappalok és kevesebb ideig süt ránk a Nap, valamint melegíti fel a földfelszínt napközben, de olyan forró és száraz Európa, hogy nem igazán tud lehűlni. Ráadásnak a Földközi-tenger is nagyon felmelegedett, ami erőteljes őszi mediterrán ciklonokat fog létrehozni, amik a partvidékre rekordokat döntő csapadékot fognak lezúdítani. Előfordulhat, hogy dél-kelet felé sodródva egy ilyen ciklon minket is elér és egy nap alatt akár 100 mm eső is leeshet. Rendkívül szélsőségessé vált az időjárás, ahogy azt évekkel korábban a klímamodellek előre jelezték.
Ezt a GFS modellfutást 2019. augusztus 27-én mentettem el, hogy tanulságként szolgálhasson a későbbi években. Amikor gyerek voltam, előfordult több alkalommal, hogy iskolakezdésre "elromlott" az idő és kimondottan kellemetlenül érintett engem a meleg nyári napok után az esős, hűvös, szürkeség és a bezártság a falak közé. Most igencsak örülnék a jelentős időjárás változásnak! 2019 is meleg nyárral kínzott minket, és szeptember elején szárazak voltak az élőhelyek, így az erdők is. Pedig a nyár során többször tomboltak erős zivatarok, amik jelentős károkat okoztak, például a felhőszakadások villámárvizeket. Ezeknek a Bükkben pozitív hatása is volt, mert a bőséges esőnek hála a nyolcadik hónap közepére az ottani hegyvidéki erdőkben termőhullám alakult ki. Akkor publikáltam az egyik kedvenc cikkemet, Azok a csodálatos tinóruk a Bükkben címűt. Érdemes elolvasnod, mert sokféle tinórut megismerhetsz belőle.
2019. szeptember elsején készítettem a fotót a szabadstrandon Doboz-Szanazugban. Kis érdekesség, hogy akkor is vasárnapra esett a kilencedik hónap első napja mint idén. Ez egy igazi nyári nap volt, tökéletes a strandolásra. Én azért a fák közé mentem be, de egyetlen mindenre elszánt csengettyűgombán kívül semmit se találtam. Érdekes módon, mégis láttam 2019. szeptemberében gombákat Kétkörösközben. Nem fordult tartósan esősre az időjárás, kósza frontok adtak csapadékot és igazán át se áztak az élőhelyek, a mezők csontszárazak maradtak, de a fás élőhelyeken tudtam gombákat fotózni. A szöveg után ebből az időszakból láthatsz képválogatást. Minden szezon más, mindegyik ad gombás élményeket nekem, de mostanra feltűnővé vált, hogy jelentősen kevesebb a gomba és még a közeli hegyvidéken is! Ezek a hosszú forró, száraz időszakok megtörik a gombaszezont. Pedig a gombák közt vannak nyári termőidejű melegkedvelőek is, pont ilyenek a tinóruk mint például a képválogatásban szereplő rózsáskalapú Rubroboletus legaliae. Az első képen tejelőgomba múmiáját láthatod, amit 09.06. fotóztam egy Csongrád megyei tölgyesben. A második fotómon a kiszáradt kardoskúti Fehér-tó szerepel, aminél ugyanezen a napon jártam gombásztárssal. A következő képpár 09.17. keletkezett Pósteleken. Tizenkét nappal később, 29-én mentem ismét terepre, amikor egyszerre jártam a kígyósi pusztában és Pósteleken. Ekkor fotóztam le a rózsáskalapú tinórut Pósteleken. A hónap utolsó napján pedig Doboz-Szanazugba mentem ki, ezért láthatod az egyik képen a békési duzzasztót. Az utolsó felvételen egy nyaraló kertjébe ültetett lucfenyőkkel társult lucfenyvesi rizikét Lactarius deterrimus láthatsz. Most még az öt évvel korábbi szeptembert is visszasírom. Bárcsak jönnének az esőt adó ciklonok és tudnának teremni a kedvenceink!
Az előttem lévő négy könyv jól reprezentálja azokat a témákat, amelyek aktuálisan foglalkoztatnak engem. A gombahatározó a szakmám alapkönyve, amit most azért vettem elő, hogy frissítsem az oktatási anyagomat, mert ősszel új online tanfolyamot indítok el. Réthy Zsigmond könyve a tájtörténetről szól, hogy hogyan alakították át az előttünk élt népek a gazdálkodásukkal, aztán a mi őseink a folyószabályozással a természetes tájat, miközben reagáltak a kisebb klímaváltozásokra is. A jelenkori "nagy" klímaváltozás olyan kihívás, ami mindent embert érint és kollektív/globális cselekvés nélkül garantáltan káoszba dönti aktuális civilizációnkat. A zsarnokságról olyan fontos, hogy már 2017-ben írtam róla, és ezt a cikkemet linkeltem is a jobb oldali sávban, kérlek, nyisd meg és olvasd el a könyv rövid összefoglalóját! Igen, az ember társadalmi lény, szüksége van egy nagyobb struktúrára a létezéshez, mert különben minden anarchiába fullad, de nagyon fontos észben tartani, hogy az anarchia ellentéte a zsarnokság, ami másként rossz mint az anarchia, másként tesz tönkre minket. És most mi zsarnokságban élünk. Ha elolvasod a könyvet, egyből rá fogsz jönni, hogy az igazat szóltam. A jelek számodra is látható válnak. A negyedik könyv a bennem élő alkotóhoz szól, mert fontosnak tartom az önkifejezést, és a tapasztalataim megosztását a fejlődésem érdekében. Az írás folyamatos gondolkozás, ami igénybe veszi az elmét, csúcsteljesítményre sarkalja az agyvelőt. Művészként tényleg négy fő tevékenységem van: figyelni, emlékezni, összegezni és közölni. Engem nem szédít meg a hatalom és a vagyon. Önmagam felé is erős kritikával fordulok. A művészet a világ értelmezésének fontos metódusa, vagy odafigyeléssel műveli az ember, vagy ne is kezdjen bele. Van hová fejlődnöm. Úgy érzem, hogy ez az egy életem nem is elég a teljes felnövésemhez. Ez azért pech, de ennek tudatában sem adom fel. A négy terület közül kettőt minden nap művelhetek, azokra közvetlen ráhatásom van, míg kettő olyan nagy, hogy csekély közvetett hatással bírok azokon. A klímaváltozás kapcsán egyéni szinten mindent elkövetek, hogy csökkentsem az általam okozott károk mértékét, és a zsarnokság ellen is a magam hatókörén belül felszólalok. A gombák és az alkotás napi szinten elérhetők számomra és szívesen foglalkozom mindkettővel. Ezekre érdemes fókuszálnom, hogy ne emésszen fel a frusztráció. Garantáltan nem leszek hős, de cselekvő emberként mindennap megnyilvánulhatok, és ez emberhez méltó cél.
A nyárfa-érdestinóru két termőtestét szombaton hozta szerencsés gombásztárs a csabai vizsgálóba. Teljesen frissek és tökéletes állapotúak voltak. Jól látható a termőrétegükön, hogy ráadásnak még zsengék is voltak abszolút kemény kalapokkal. Felhevülve javasoltam a gyűjtőnek, hogy amint hazaért kicsit se várjon, nyomban készítse el ételnek a csodaszámba menő csemegegombát. A nyárfa-érdestinóru benne van Kétkörösköz több tíz gombája között. Valóban van egy kis vargánya aromája. Csak vajon csipet sóval pirítsd meg és úgy kóstold meg. Meglepően finom. Augusztus tizenhetedikén reggel sétára indultam, mert délben végezve a piacon már olyan meleg van, hogy a lehető legrövidebb úton sietek haza. De reggel beleraktam pár kilométert a lábaimba a fittségem megőrzésének érdekében, és közben a lelkemnek is jót tettem. Extra öröm volt a bejegyzés második gombája.
A selymes csengettyűgomba idén már termett ugyanezen a lakcímén. Az egyik gyenge hidegfrontból kaptunk nyomni esőt és ennek hatására a gomba nyomban cselekedett és két termőtestei is növesztett, amiket sajnos az árnyas utca ellenére a légköri aszály egyből szárítani kezdett. Tehát frissek voltak, és mégis fonnyadtak. Ehető gomba, de nem tartozik a csemegegombák közé. Ártalmatlan korhadékbontó, ami kertben hagyott tuskókon is teremhet, akárcsak rokona a barna csengettyűgomba. A nemzetségükben kisebb, színes termőtestet növesztő fajok is vannak. Kétkörösközben öt fajukkal többször találkoztam, és még egy védett is van köztük, a feketepelyhes.
A déli tőkegomba minden tekintetben jobb étkezési gomba mint az előző fán élő korhadékbontó. Szintén rajta van a helyi top tízes listán. Ráadásnak gyakori, és nyárfa maradványon egy évben többször terem. Ezen a lakcímén idén negyedszerre figyelhettem meg. Szombaton jártam erre, de akkor még nem volt kint. Vasárnap kora hajnalban átment rajtunk a hidegfront csapadéksávja, ami lehűlést nem igazán hozott, de legalább egy kis esőt adott, amire a déli tőkegomba nyomban reagált. Sajnos az erős UV-sugárzás és a csekély páratartalom nyomban kikezdte termőtesteit. A két nagyobb kalap alatt láthatók az ép kicsik is. Pokoli nyarunk van, de a gombák hősiesen igyekeznek eleget tenni a fajfenntartás késztetésének és minden pici esélyt megragadnak, hogy termőtesteket növesszenek. Ha végre valahára megérkeznek a mediterrán ciklonok, elképesztő gombabumm lesz, akárcsak 2022-ben.
Természetimádó pogányként semmit sem jelent számomra a vallásosság. Erősen kétlem, hogy bármiféle (kitalált) égi fenség igényt tartana egy különleges állat valamiképpen kivont személyiségére. Nincs bennünk semmi, ami tovaszállna, a halálunk egyenlő a megsemmisülésünkkel. Ami viszont csodálatos, és igen nagy örömöm telik benne, hogy időszakos létezőként itt vagyok a világban és rácsodálkozhatok a jelenségeire. Őszinte ámulattal bámultam horizontól horizontig a Tejút sávját a külterületen Kétegyháza felé a Keresztes-halomnál augusztus 11-én. Számomra az egyetlen valós szakrális tér a csillagos égbolt. Gyerekkorom óta lenyűgöz a tény, hogy egy hatalmas galaxisban élek egy olyan bolygón, aminek elképesztően változatos élővilága van. Ez az egész oly lenyűgöző, hogy az összes túlvilág elképzelésünk nevetségessé válik a csillagok fényében.
A Tejútról előbb a gyulai Kálvária-halomnál a kis kápolna mögött készítettem néhány fotót. Ehhez az ősi halomhoz is régóta ki akartam jönni. A képválogatásban megtekintheted a Kálváriáról készült fotómat is. Az utolsó képet már augusztus 13-án késő este készítettem a kertből és néhány kedvenc égi fényességem látható rajta: a Plejádok nyílthalmaz, a Capella és Aldebaran csillagok, egyik a Szekeres, a másik a Bika legfényesebb csillaga. A fotón ott a Jupiter a Marssal, szoros együttállásban láthatók. És még egy kicsike meteor is pont átsuhant az exponálás alatt. Az előtte lévő képen a Göncöl-szekér van és szintén tizenegyedikei felvétel. Jót tett a mentális állapotomnak az égbolt csodálata. A szabad horizont látványa a több tízezer csillaggal igazából létszükséglet számunkra. Rosszat teszünk nekünk, hogy a fényszennyezés a városainkban megfoszt minket ettől az ősi tapasztalattól. A fotóim csak egy kicsikét tudják érzékeltetni az élmény erejét.
Ugyan számítottam rá, hogy augusztusban is lesz hőhullám, de ettől még ugyanolyan megterhelő mint az előző. Lehangoló látni a GFS előrejelzésén, hogy mennyire tartósnak mutatkozik a hőség. Ez nem normális nyári meleg, aki ezt állítja, fusson déli órán fél maratont bármelyik városban. Utána, ha még életben van, ismét megbeszéljük a témát. Kicsit durva voltam? Nem annyira mint a valóság, ami szó szerint felperzseli az életünk alapját, a természeti környezetet, aminek eddig is súlyos károkat okoztunk terjeszkedésünkkel. Békés megyén "remekül" lehet tanulmányozni a tájátalakító erőnket és hogy rövid idő alatt milyen mértékben ártunk az ökoszisztémának és végső soron saját magunknak. Bár a növények csodálatosan kitartó élőlények, de a mérsékelt övi őshonos növényeinknek megvan a maga tűréshatára, és amivel nem számolsz, a növények fényes nappal folyamatosan ki vannak téve az extrém erős UV-sugárzásnak, ami ugyanúgy árt nekik mint nekünk is. Ott van még nekik a légszárazság, a vízhiány és a behurcolt kártevők gyötrő problémája is. A növényeken alapszik az életünk, a gombáké is, és ha nagy arányban kezdenek el pusztulni, ahogy az történt a szántóföldi kultúrákban tartott napraforgóval és kukoricával, felmerül az éhínség réme.
2017. augusztus 3-án készítettem a fotót a pósteleki génbankban, ami a helyi őshonos fák csemetéit gondozza. Tízkor körbesétáltam a tanösvényen, de már ekkor nagyon meleg volt. Most visszanéztem a hét évvel korábbi időjárási helyzetre, ami gyakorlatilag megegyezett a mostanival. Tehát hét éve is gyötört minket a hőség, mégsem tettünk érdemi lépéseket a klímaváltozás negatív hatásainak mérséklésére. Gyakorlatilag addig fogunk ölbe tett kézzel bámészkodni, amíg eljön egy olyan év, amikor a nyári hőség egész évszakban tombolni fog és emiatt egészségügyi válsághelyzet alakul ki, mert sokak szervezete összeomlik és meghalnak. Akármennyire vagyok fitt, ezt a hőséget még én is nehezen viselem el. Nem ez a normális a testem számára. És őszintén aggódok a növényekért, amik közül több rendkívül fontos a kedvenceim számára, de számomra is létfontosságúak. Az ökológiai katasztrófa már zajlik. Ugyan vannak civil kezdeményezések, itt-ott néhány értelmes és lelkiismeretes ember igyekszik ellentartani az őrületnek, de a kritikus többség nem hajlandó változtatni, és mindannyiunk fejére ráhozza a nemtörődömségével a kataklizmát.
2022. július 17-én fotóztam a gyulai duzzasztónál a kiégett gátoldalt. Két éve is pokoli nyarunk volt. Azon a júliusi napon igen csak bátor voltam, hogy a legmelegebb időszakban elsétáltam a piactól a duzzasztóig majd vissza. Ugyan vittem magammal elég vizet, és az utcák árnyékos oldalán mentem, de így is visszafele úton végig azon töprengtem, hogy ezt azért többet ne csináljam. Ma már az elsődleges szabályom, hőség napok idején a lehető legrövidebb úton hazaiszkolni, lehűteni magam és gyakorlatilag lapítani a besötétített szobában. Semmi értelme és még veszélyes is odakint "rohangászni". Át kéne gondolnunk a munkarendeket, mert senki sem kötelezhető arra, hogy az életét kockáztassa. Egyértelműen más az időjárás mint a múlt században volt. Esztelenség nem alkalmazkodni a változáshoz, hiszen a természet egyik alaptörvénye, hogy a változásra képtelen fajok rövid idő alatt kipusztulnak! Miért hiszed azt, hogy te ezen törvény alól kivétel lennél, amikor ugyanúgy földi élőlény vagy? Ha nem érted, akkor nem lehetsz értelmes lény. Hogy sokaknak még az alapvető tények felfogása is lehetetlenség. Ez irracionális számomra és még nyugtalanítóbb mint a klímaváltozás.
2020. augusztus 15-én Doboz-Szanazugból átsétáltam Gyula-Városerdőbe majd vissza a gáton. Aznap felhős, csepergő esős, kellemes időjárás volt. Annyira, de annyira hiányzik az enyhülés és az eső! Sajnos a GFS modellfutása nem mutat jelentős időjárási változást 2024-ben. Két éve, 2022-ben augusztus 20. után megtörtént a váltás és ciklonok érkeztek nyugat felől. Szeptemberben 93 mm csapadék hullott, ami másfél havi összegnek felel meg, így a gombák a pokoli nyár után kapva kaptak az esős perióduson, hogy végre beáztak az élőhelyeik, és elképesztő termőhullámot produkáltak. Szeszélyesen alakul az évek időjárása, de azért vannak trendek, amik megfigyelhetők. Ilyen a melegedés, alapvetően mind a négy évszak egyre melegebb, ami a nyarak esetén extrém mértékű hőségig fokozódhat, de a téli enyheségnek is megvannak a kockázatai, elég csak az áttelelő rovarokra gondolni. Bármennyire tűnik extrémnek, de újra megjelenhet a maláriát terjesztő szúnyog hazánkban. A tavasz jelentősen szárazabb lett, amit fokoz a téli hótakaró elmaradása is. Viszont a melegedés ellenére előfordulnak északi hideg betörések ugyanúgy, ami fagykárt okozhat. A mezőgazdaságot tavasszal aszály és fagykár fenyegeti. És ebből a helyzetből megyünk neki a nyárnak. Az ősz és a tél hol így hol úgy, de egyre csapadékosabbak, ami szintén baj, mert a vegetációs időszakon kívül érkezik meg az égi áldás. Legalább a talaj feltöltődik vízzel, azonban a víztartalékot a tavaszi aszály már kezdi apasztani. Ugyan a nyár is tud, főleg az első fele, csapadékos lenni, de az esőt kis kiterjedésű és extrém erősséget elérő zivatarok adják. A hirtelen lezúduló sok eső egyszerűen elfolyik, nem tud beszivárogni a talajba. Ez ellen esőkertekkel lehetne tenni, illetve a városok alá ciszternákat építeni. Muszáj a tájban tartani a vizet, hogy ne károsodjon tovább az őshonos növényzet.
2022. szeptember 25-én a munka végén fotóztam le az összegyűjtött termőtesteket. Ezeket egy videóban mutattam be, ami megtekinthető a csatornámon. Olyan jó lenne most is gombákat látni, hogy benne tudjak maradni a határozási rutinban. Lelkiismeretes szakemberként hiába bújom a szakirodalmat és ismétlem át az elméletet újra és újra, ha a szakmám inkább gyakorlati, és profizmust vagyis tévedhetetlenséget kíván tőlem. Persze lehetsz cinikus és mondhatod, hogy mit aggódok, minden kisül, elpusztul, nem lesz több gomba és így tovább. Ez a fajta szemlélet viszont vegytiszta öngyilkos mentalitás és ellentmond az értelmes ember ideájának. Én ugyan nem adtam fel, csinálom a kis projektjeimet, de a klímaváltozással szemben egymagamban tehetetlen vagyok. Amit tudok, egyéni szinten megteszek. Bár még így is az ökológiai lábnyomom 1,7 Föld. Bár a tesztbe nem tudtam beleírni, hogy gázzal csak egyetlen egy szobát fűtök télen és a hőmérséklet sose haladja meg a 22 Celsius fokot. Lehet, hogy picivel kisebb a lábnyomom, de így is fenntarthatatlan az életszínvonalam. Ha minden így megy tovább, tíz évet se adok magunknak, és kegyetlenül megfizetünk a nemtörődömségünkért. Ez figyelmeztetés volt! (Ne tagadd le a valóságot, mert ha a valóságot tagadod, akkor őrült vagy. És én nem tudok segíteni rajtad.)
A barnás fogasvargombát Radulomyces molaris tegnap fotóztam Gyulán a Göndöcs-kertben lehullott tölgyfaágon. Alaposan meglepett, mert a tartósan száraz és meleg hetek után nem számítottam gombára. Ami még inkább meglepett, hogy növekedésben lévő deres taplót Ganoderma applanatum is találtam kicsivel arrább. (A második képen láthatod.) Ma Békéscsabán sétáltam és még nagyobb meglepetés ért, mert osztott pöfetegre Pisolithus arhizus leltem rá annál a tízemeletesnél, ahol tavaly nyáron is lefotóztam egy másik termőtestét. Ez a három gomba három különböző rendbe tartozik. Meglepő, de a fogasvargomba kalaposgomba-alkatú Agaricales.
A deres tapló esetében egyszerű kitalálni, hogy hová tartozik, taplógomba-alkatú Polyporales, míg az osztott pöfeteg már ismét igencsak trükkös, ugyanis a tinórugomba-alkatúak Boletales közt találod meg. Szerencsés gombásztárs Gerla közelében pisztricgombát Cerioporus squamosus és májgombát Fistulina hepatica talált. Előbbi taplógomba, utóbbi meglepő termőteste ellenére kalaposgomba! A pisztricgomba zsenge termőtestei ehetők, legutóbb pont májusban írtam róla cikket. A májgomba szintén ehető, de mivel magas a csersavtartalma (a tölgyek farontója), ki kell áztatni elkészítés előtt.
Állítólag az osztott pöfeteg is ehető, mielőtt érni kezdenének a spórái, amitől felülről porladni kezd, míg az egész termőtest barna spóratömeggé válik, amit úgy ahogy egybe tart a külső burok. Most direkt rákerestem az étkezési értékére, de külföldi oldalakon sem találtam recepteket vagy beszámolókat az elkészítéséről. Ellenben pisztric és májgomba recept bőven akad hazai oldalakon is. Osztott pöfetegről sokkal inkább gombákkal kelmefestős oldalakon lehet információkat találni, mert tényleg lehet gyapjút és selymet színezni vele. Ezzel meglepően sokan foglalkoznak külföldön. Hazánkban inkább a növényekkel festés ismertebb, de sajnos erősen visszaszorult. Sok mindent elveszítettünk az ipari termelés túltolásával, sok természeti értéket is felszámoltunk. De most erre nem térek ki, számos írásom szól a súlyos károkról, amiket mi okoztunk, és amikkel a saját élet feltételeinket ástuk alá. Örülök neki, hogy az aszály ellenére mégis csak láthattam gombákat.
A magyar rögvalóság talaján járva, harminc évnyi megfigyelés után, a hazugságok szénaboglyájában megtaláltam az igazság tűjét. A bűnpártolás és bűnelkövetés alapvető életstratégia, avagy a másik trükkös vagy nyíltan brutális kifosztása elfogadott módja az egyén és családja önfenntartásának. A másik kárával senki sem foglalkozik, még az áldozatok sem, ami érthetetlen és aggasztó, mert azt jelzi, hogy kiveszett az egyik alapvető készség is, az önvédelemé. Tinédzserként az egyik kedvenc esti olvasmányom volt Szerb Antal Világirodalom története, és ezért utánanéztem a szerző életrajzának. Akkor szembesültem először a hazai zsidóság elárulásával, és a magyar nemzet végzetes megosztottságával, valamint a bűnre való hajlandóságával. A történelmi traumák és népesség mozgások lehetetlenné tették a közös normák kialakulását és a martalóc logika lett az elfogadott. A nemzet saját magát kezdte el prédálni. Most kitérek egy másik téma felé is, ami a nyelvújítás. A hatalmi elit mindig is remekül elvolt a birodalmak nyelveivel, gondolok itt a latinra, németre, és minden bizonnyal a török megszállás százötven éve alatt a nemesek közül többen megtanultak törökül is. Akkor mi vezetett el a nyelvújításig? Ez egy belső gyarmatosítás volt, a nyelv általi röghöz kötése a tényleges értéket előállító parasztságnak. Riasztóan egy nyelvű a mai napig az ország. Sőt a hivatalnoki kaszt idegennyelv tudása is sokat romlott. Az anyanyelv a becsessége ellenére szintén hanyatlik, ami viszont a gondolkozás beszűkülésének a tünete. Vannak itt bajok szép számmal, akár a vérszívók nyüzsögnek a nemzet sorvadó testén. Haldoklunk. És saját magunkat öljük le. Kiért áldozzuk fel magunkat? Miért nem védjük az életünket? Hol és mikor tört meg a magyar emberek gerince? Több információra van szükségem a baj teljes feltárásához.
