Téli madáretetés

December elején vettem egy zsákkal fekete napraforgót, ami elég lesz a rügyfakadásig. Csak télen segítem eleséggel a madarakat, mert tavasszal a fiókáiknak inkább fehérjére van szükségük, amit ízeltlábúak, férgek biztosítanak számukra. Ezeket hordják a szüleik nekik. A mezei veréb is hasznos féregpusztító. Sajnos a helytelen tájhasználatunk miatt a verebek száma is csökken. A hatalmas szántók, a monokultúrák, a kis ligetek, fasorok kivágása a biodiverzitásra negatívan hat. Furcsa, hogy a veréb is eltűnhet miattunk. Pedig oly kedves jószágok! Örömmel figyelem meg kis csapatukat. Ingyen szórakozás, kikapcsolódás az offline veréb szappanopera. Mindennap feltöltöm a nagy és kis flakont és várom őket szeretettel.

Filmajánló

Micsoda véletlen, hogy a napokban jutott eszembe egy cím, Az öreg gombász és az erdő, ami pont egy idős szarvasgombászt mutat be. És erre itt egy film, aminek egyik szereplője az idős gombász és kutyája, Birba. A dokumentumfilm olasz férfiak kis csoportját követi, akik Piemont erdeiben az isztriai "fehér" szarvasgombát gyűjtik. Gyomorgörcsös ellentmondás feszül a gombászok és a kereskedők között, akik jó marketinggel luxus csemegeként aranyáron adják el a szarvasgombát, amiből az éghajlatváltozás, az erdők pusztulása miatt egyre kevesebb van. A piszkos versengés betör a gombászatba is, például egyik gombásznak megmérgezik a kutyáit. A szarvasgomba vadászok film bemutatja korunk egyik tragédiáját, ahogy a magas ár ismeretében megfeledkezünk az élet értékéről és elhisszük, hogy bármit megvehetünk. Pont élni felejtünk el, megélni az életet. Csak vásárolni akarunk, és a többség sosem fogja fel ésszel-szívvel, hogy a sok holmi közt mégis miért érzi oly üresnek magát. Valójában a legfontosabbakat nem tudjuk megvenni. Nekem nagy szerencsém van, hogy sokszor élőben láthatom a szarvasgombákat és fáradhatatlanul futhatok a kedvenceim után. Élni jobb mint vásárolni.

Ünnepi gondolataim

Mi a legnagyobb ajándék, ami nem pótolható? Az élet. Mi lenne nagyobb óhaj a legszebb ünnepen mint élő környezetünk fennmaradása, megőrzése leszármazottainknak? Ezért tettem az üdvözlőlapomra a díszes tarkalepkét. A hím példányt május hatodikán fotóztam. A bal kezem mutatóujján volt a becses természeti értékünk, mintegy figyelmeztetésként emeltem magasra. Az Európai Unióban közösségi jelentőségű állatfajnak minősül, így a Natura 2000 hálózat területeinek kijelölésének alapjául szolgál. Pósteleken a keményfás ligeterdő helyén létrehozott tölgyültetvények és egyéb fatelepítések adják a jelenlegi élőhelyét. A díszes tarkalepke az élő bizonyíték a valamikori zárótársulásra, a tölgy-kőris-szil ligeterdőre. Az erdő a gombásznak nagyon kedves hely, mivel sokféle gomba él a fák alatt vagy a fákon. Mindenfelé gomba nő enyhe, esős időszakban. Elképesztő látvány a termőtestek kavalkádja. Gyönyörködtető. Szomorú, hogy sokan sosem találják meg a számukra tökéletes élményt. Valami délibábot hajszolnak helyette vagy bedőlnek a fogyasztói társadalom hamis ígéreteinek. Nekem nagy szerencsém van, hogy harmóniában vagyok a környezetemmel. Könnyed természetességgel mozgok a fák között, és sokat ad nekem a bíbelődés a kedvenceimmel.
Negyvenen túl tisztán látom, hogy az ember életének legnagyobb kihívása az örökségének megteremtése és nem tárgyak felhalmozására gondolok. Azokat széthordja az idő, gyorsan megsemmisülnek. Az élet a legnagyobb ajándék, a megőrzése a legnemesebb feladat. És az ember élete elképzelhetetlen élő környezet nélkül. Ünnepi kívánságom, hogy egyre többen ismerjék fel a természet fontosságát, hogy legyen esély a fennmaradására. Ember és természet együtt.

Mini fotókiállításom

Vasárnap, advent negyedik vasárnapján Atival közösen kiraktunk a 2020-as fotóim közül tizenhatot a Körös klub egyesület kutatóházában Pósteleken. Miután végeztünk a mobilom szelfi kameráját magam felém fordítottam és lőttem egy képet önmagamról. Kedden visszatértem a házba és felcímkéztem a fotókat. Húszat nyomtattam ki, de csak tizenhat keret van. Azonban négyet mindig pluszba kiválasztok, ha valamelyik nyomtatva nem lenne olyan szép, ahogyan monitoron kinézett. Ez egy helyes megoldás, mert most sem lett mindegyik tökéletes. A tizenhat kép közül hetet az év során a pósteleki indikátor útvonalamat járva készítettem. A romkastély parkja és környéke a fő indikátor helyem, amire hétévesen figyeltem fel, amikor először jártam ott májusi osztálykirándulás során. 2011-ben kerestem fel először az egyesület kutatóházát és jártam be a génbankját, amelyben a megye öreg fáinak csemetéit őrzik és nevelik. A blog indítása után, ami 2010 őszén volt, a gombák kapcsán hamar a figyelmem a fapartnereikre terelődött, és egyre inkább szembesültem a fajunk károkozásával, hogy a tájhasználatunk inkább kizsigerelés és pusztítás. Idén különösen aggasztóvá vált az elképesztő mértékű illegális hulladékkihelyezés, aminek egyik tragikus példája az olajszennyezés a Ráckevei Duna-ágon. Kétségbeejtő a felelőtlenség terjedése. Pedig csak összeszedetten, felelősségteljes cselekvéssel van esélyünk szembeszállni a közel jövő kihívásaival, amiknek jelentős részét mi magunk okoztuk. Hisztérikus tagadással semmire se megyünk.

A tizenhat kép közül a tölgylevél gubacsossal a kocsányos tölgy balsorsára hívom fel a figyelmet. A tölgynek nagyon sok kártevője van, de a fa védekezik ellenük, mérsékli a kárt. Azonban a kiszáradás folyamata, a kevés víz, a hőhullámok miatt a szomjazó tölgyek legyengülnek. Gyengeségüket a kártevők totálisan kihasználják. Döbbenten láttam, hogy nyár közepére már barnulásnak indult a lombozatuk. A fa a leveleivel készíti a tápanyagokat a fotoszintézis során. Ha a levelek tönkremennek idő előtt, akkor a fa nem tud télire elég tartalékot képezni, és még gyengébb lesz. Pár év és elpusztul. Haldoklásuk élőben követhető a szülőföldemen. Leesett állal nézem a tragédiájukat. Pedig a kocsányos tölgy a legnemesebb fafajunk. Ráadásnak tökéletes partnere a gombáknak. A tölgyeknek köszönhető a málnavörös tinóru nagyarányú jelenléte Kétkörösközben. Az idei fotóválogatásba nem raktam ki fotóját, mert csak egy bébi termőtestéről tudtam képet lőni.

A gyűrűs tuskógomba fotója szintén valami fontosra hívja fel a figyelmedet a kiállítás anyagában. Ez az a gomba, ami nem várja meg, hogy elpusztuljon a fa, nekimegy az élő növénynek és ölni majd bontani kezdi. Életmódja nekrotróf parazita. A legyengült tölgyek, leromlott ültetvényeink ideális élőhelyek számára. Önmagában a tuskógomba nem lenne tragikus, hiszen az erdei ökoszisztéma része, mondhatni ragadozó, ami kipécézi magának a gyenge egyedeket és "megeszi" azokat. Azonban elképesztő burjánzása figyelmeztető jel, hogy valamit nagyon rosszul csinálunk. Szomorú, hogy a 21. században sem esett le még sokaknak, hogy a bolygó létfenntartó rendszere a bioszféra, amit a fajunk pusztán nyersanyagnak lát és hatékonyan felemészt. Az erdő sem más a szülőföldemen mint faanyagtermelő ültetvény. Vetik és aratják. Pedig az erdő önmagában mint élő rendszer fontos számunkra. Kár, hogy túl későn fogunk tömegesen ráeszmélni az élővilág fontosságára. De balsorsunkat csak magunknak köszönhetjük.

A romló állapotú tölgyültetvényeink értékei közé tartoznak a talajlakó kosborok, amik életük korai szakaszában mind gombákra támaszkodnak és később is váltakozó mértékben igénylik a gombák segítségét. Bár Póstelek mind a négy orchideája hazánkban gyakori faj, azonban egyáltalán nem közönséges növények, így a mini csónakorchideára emlékeztető széleslevelű nőszőfű sem egy hétköznapi virág. 2017 meglepetése volt a felfedezése az indikátor útvonalamon. Bármennyire gyakori, a helyi jelenléte abszolút kuriózum. Békés megye a rendkívüli mértékben átalakított országrészeink közé tartozik. Ez már nem is kultúrtáj, amiben élek, hanem kultúrsivatag! És még lehet rosszabb a helyzet. A vízzel komoly gondjaink lesznek, mert fogyóban van. Inkább befejezem a kesergést, mert kezd megfájdulni a fejem. Olyan problémákkal nézek farkasszemet, amik megoldása nem nálam van. Egyet tehetek, hogy lelkiismeretesen dokumentálom a változásokat. Az idei mini fotókiállításom Békés megye rejtett természeti szépségeit mutatja be. Januártól látogatható.

A tél második napján

A júdásfülgomba decemberi termőtestét ugyanott fotóztam le, ahol megörökítettem a februárit. Ez egy jó bizonyítéka annak, amit mondani szoktam, hogy a júdásfülgomba egész évben képes teremni és a tél sem akadály számára, ha nincs kemény fagy. A 2020-as szezonzáró fotója szebb lett mint a szezonnyitó. Jó kérdés, hogy minek köszönhető a szebb megörökítése. Ez pedig egy másik kedvenc gondolatom bizonyítéka, hogy gyakori gombáról is lehet még jobb képet készíteni. Egyszerűen a júdásfülgomba gyönyörű. Imádom a bársonyos külső felét, a sima belsejét, a vicces alakját, hogy tényleg fülkagylóra hasonlít. Az egyik örök kedvencem. A téli hármasból a téli fülőkét is megtaláltam. Sajnos a kései laskagomba nem került utamba. Azért a héten újabb kísérletet teszek rá, hogy egy gombatúra során mindhármat megörökítsem.
Bizony, télen is érdemes a terepet járni! Úgy tűnik, hogy unalmas a táj, nincs semmi látnivaló. Tévedsz, ha figyelmesen jártad a vegetációs időszakban az élőhelyeket, akkor véred most is pezseg, mert emlékezetedben ott van az összes kedvenced. Élveztem a mai rövid sétát a szürke-barna időben. A színek bennem voltak. És mivel ragyogtam, megvilágítottam a témáimat. Ezért tudok mindig jó fotókat lőni. Az extra fényt én magam adom. Lásd a képeket: téli fülőke, erdei textúra, pettyegetett tüdőfű levele, szöszös ökörfarkkóró, csónak a csárda mögött, zsilipen át ömlő víz az Élővíz-csatornából a Holt-Fehér-Körösbe.

A fenyő mint ajándék

Amikor gyerek voltam, az ünnep egyik legjobb programja a fenyő kiválasztása volt az apámmal. A szüleink a mi kedvünkért, a gyerekeiknek állították a fát, így mi választhattuk ki. Mindig vágott lucfenyőnk volt. A mai napig az illata sok emléket idéz fel bennem. Az élő, feldíszített fenyőfa a szoba kiemelt helyén az egyik kapcsolódási pont volt a természethez. Ezért is hatott rám nagy erővel, amikor először járhattam igazi lucfenyvesben. Ahol a fenyők élnek egészen más világ mint ahol én születtem. A magashegység rengetege csodálatos, de a túlterjeszkedésünk miatt végveszélybe került. Sajnos elhanyagoltuk a természetismeret oktatását, megfeledkeztünk róla, hogy az életünk alapja az élővilág és mesterséges terekbe kényszerítjük a gyermekeinket is. Szerencsés fordulat a világjárvány bajában, aminek azért van árnyoldala, hogy felbuzgott mindenkiben az igény a szabad levegőre. Azonban jó lenne, ha mindenki tisztában lenne a károkozásunkkal. Az erdő nem pláza! Ha tényleg jót akarsz a gyermekednek, igazi fenyőt díszítetek fel együtt, miközben mesélsz neki az erdőről.

Helyzetjelentés

A téli fülőkét városi sétám során kaptam le az egyik ismert lakcímén. A téli hármas ásza, egészen áprilisig terem többször, ha nem tör be kemény, fagyos időszak vagy tavasszal nem érkezik korán a meleg széllel és szárazsággal. A trió másik két tagja, a kései laskagomba és júdásfülgomba szintén remekül érzi magát a hűvös, párás, fagymentes időben. A laskagombának az idei második termőhulláma indult el. A júdásfülgomba folyton termő gombának számít. Mindháromnak van valamilyen gyógyhatása, tehát garantáltan jót tesznek nekünk. Azért gombából sosem javasolt sokat enni, hiszen nehezen emészthető finomság. Hétvégén ismét a téli fülőkére fogok rárepülni, mert régóta ki akarom próbálni a rántott gombát belőle. Ez az a recept, ami piszkálgatja a fantáziámat és az étvágyamat. A fülőke eléggé jellegzetes gomba a nyálkás kalapjával, világos színű lemezeivel és bársonyos, lefelé sötétedő tönkjével, "halszagával", de még aktívak a hozzá hasonlító csoportosan növő korhadékbontók, például sárga kénvirággomba vagy a fenyves sisakgomba. A kettő közül az utóbbi a veszélyesebb, mert a gyilkos galóca méreganyaga van benne. A hétvégén igyekszem megtalálni a hasonmásokat is, és bemutató anyagot készíteni róluk.
Sose feledd, a gombászat nagyszerű hobbi, de nagy odafigyelést igényel!

Visszatekintő 2019-re

2019-ben még éltünk mint hal a vízben mit sem sejtve a globális veszélyről, ami aztán 2020-ban ránk vetette magát a Covid-19 képében. Milyen jól tettem, hogy még a járvány előtt megjártam Nyugat-Ausztráliát! Közvetlenül azután, hogy elbúcsúztattam anyámat. Elengedés és felfedezés rövid idő alatt. Egy éve érzelmi hullámvasúton robogtam, hogy aztán 2020 bezárjon a háztájiba és próbára tegye a kitartásomat. Ezért az egész őrület ábrázolására alkalmas a fenékjáró küllőről lőtt képem. A halacskát a Veszely csárda mögött a csatornából emeltük ki hálóval és fotózás után ment vissza az éltető közegébe 2019 április 16-án. A csatornahálózatunkban és holtágainkban az egykori vízi világ leszármazottai élnek. A klímaváltozás nagyobb fenyegetés mint a Covid-19 és a száradás folyamata megállíthatatlan. Könnyen lehet, hogy nem 2020 életem legrosszabb éve.

A víz tavaly nagyon megragadta a figyelmemet, így a sekély ciklon után vízben úszó legelőn a boglárkák nagyszerű fotótémát kínáltak nekem 2019 május elsején. Az Erdélyi-szigethegység előterében túráztam gombásztársaimmal. 2020-ban csak egyetlen egyszer jutottam el a hegyvidékre. Örülök, hogy 2013 és 2019 között több mint százszor járhattam odaát. Nagyszerű emlékekkel gyarapodtam és sok tanulsággal ember vs. természet kapcsán. Azok az erdőirtások minden szinten... Páratlan természeti értékek semmisülnek meg, mert élni akarunk és ehhez feléljük a természetet. Öngyilkos taktika. Későn és kevesen jöttünk rá, hogy milyen sokat ér a természet, gyakorlatilag az életfenntartó rendszerünk.

Még mindig a víz bűvöletében újabb kedvenc fotóm 2019-ből, amit július 21-én készítettem Doboz-Szanazug strandjánál. Az előtérben a mezei zsálya virágai, a háttérben a strandoló emberek, akik a Kettős-Körösben mártóztak meg. Pár száz méterrel balra található a Fekete-Körös és a Fehér-Körös összefolyása. Szeretek itt lenni. Sokszor fotózom a helyet minden évszakban. Ez egy tökéletes nyári emlék. Boldog voltam, hogy megörökíthettem a pillanatot.

A víz fontos a gombáknak, hiszen termőtesteik 80-85%-a víz, és a picurka spórából kihajtani a gombasejt csak úgy tud, ha kellően nedves a közeg. A legkedvesebb gombám helyben a málnavörös tinóru, aminek termőtestéről 2019 július 27-én készítettem fotót. Csodás kis gomba, ami nemezestinórura hasonlít, de rózsaszín tönkje és termőrétege azonnal felismerhetővé teszi. Európai ritkaság, de nálunk nagyon jól érzi magát. Abszolút emblematikus faja Kétkörösköznek. Tényleg minden idősebb tölgytelepítésünkben megtalálható. Azonban 2020-ban nem igazán találtam rá. Csak néhány alkalommal láttam.

A rozsdásodó rókagomba 2015 októberének nagy meglepetése volt. Gombásztárs hívta fel rá a figyelmemet, és nagyon boldoggá tett, hogy megosztotta velem az élőhelyét. Azóta évről évre figyelem termőhullámát, így tettem 2019-ben is. Július 21-én fotóztam le a termőtesteit. Érdekes, hogy nyár derekára érkezhetnek kiadós ciklonok, amiknek hála beindulnak a melegkedvelő gomba fajok. Inkább a tavasz a rendkívül aszályos, nem a nyár. Furcsa. A rozsdásodó rókagomba gyakoribb lehetett Kétkörösközben, de a 90-es évek óta az idősebb tölgyültetvények mind kivágásra kerülnek, így csak egyetlen ismert lakcíme van, amit pár éven belül szintén tarra vágnak.

A kétlevelű sarkvirág volt az első kosbor, amit megtaláltam szülőföldemen 2007 tavaszán. Cseh kucsmagomba keresése közben figyeltem fel a jellegzetes leveleire, amik alapján tudtam, hogy talajlakó orchideához van szerencsém. Néhány évig kellett várnom, mire lett a virágairól jó fotóm. 2019 június nyolcadikán készítettem a képet. Bár a sarkvirág az árnyas-nyirkos erdőfoltokat kedveli, mégis verőfényben állt. Miért? 2018 telén kivágásra került a 117B másik fele is. Az elsőt 2013 telén termelték le. Ezért ez a fotóm is az erdőgazdálkodásnak állít emléket, aminek megfigyelése számtalan tanulságos pillanatot adott nekem. Miért gyötröm magam?

Az akác tüskéiről lőtt képemnek egyedi címe van: "Ölelgesse, aki hungarikumnak jelölte". 2019 november 16-án Lakitelek környékén túráztam két gombásztársammal. Jó tudni, hogy hazánk erdőterületeinek 40%-án fehér akác van. Az akácültetvény soha nem lesz természetes erdőnké. Lehet itt ecsetelni nekem az akác pozitív tulajdonságait, de ne próbálkozz vele. Számomra gyomfa, ami állatorvosi esete az elhibázott gondolkozásunknak.
2019-ből még 13 képet mutatok neked, amiket "elfelejtettem" kinyomtatni tavaly. Pedig ezekből is jó mini kiállítás lett volna. Nagy v betűvel jelzem a védett fajokat: törpe mandula V, réti iszalag V, karolópók mezei varfüvön, gyászcincér V, zöld tölgymakk, magyar sóvirág a háttérben a csomorkányi templomrommal, galléros csillaggomba, zengőlégy(?) réti őszirózsán V, rőt likacsosgomba fiatal termőteste, vadkörte a védett bélmegyeri fás pusztán, légyölő galóca, óriás tölcsérgomba, nagy őzlábgomba.

Egy kiállítás képei

Tavaly elmaradt, de idén kiválogattam az éves képanyagomból húszat és 21x30-as méretben, 280 dpi-s felbontással elvittem a fotószaküzletbe, ahová még a héten visszatérek a kinyomtatott fotókért. Hétvégén kimegyek Póstelekre a kutatóházhoz, aminek az étkezőjében lesznek kiállítva. Ott most is a képeim vannak 2018-ból. Ideje a cserének. 2019-ben is bőven lőttem szép képeket, kicsit sajnálom, hogy azok közül egy sem került fotópapírra. A fotókat a Canon PowerShot A630-assal készítettem. A húsz kép mindegyike abszolút kedvencem, nincs köztük sorrend. Csak azért raktam első helyre a rózsáskalapú tinóru bébiről július másodikán lőtt fotót, mert ennél éreztem a leginkább, hogy tökéletes a pillanat.

A kerti tintagombát június huszonegyedikén örökítettem meg. Nagyon gyakori gombácska, mégis teljes harmóniában volt a környezetével. Nagyszerű élőhelyi képet adott nekem. A hársfavirágot én raktam rá, mert a gombacsoport mellett hevert. Kis hawaii életérzést akartam a képbe csempészni a virággal, akár egy frangipáni hajba tűzve. Imádok az avarszinten szöszmötölni. Megnyugtató mikrovilág.

A díszes tarkalepkét május hatodikán találtam Pósteleken. Az év egyik legjobb meglepetése volt. Nagyon becses védett természeti értékünk. Úgy meglepett, hogy külön bejegyzést szenteltem neki.

A bókoló zsályához május tizennyolcadikán mentem el. A fokozottan védett növényünkről régóta tudok, mégis idén szántam el magam a felkeresésére. Nagyon pici az élőhelye, jobb nem háborgatni a páratlan kincset. Ez egy zarándoklat volt. Örültem, hogy életemben egyszer láthattam.

A nyári tőzike régi álmom volt, és 2020-ban április tizedikén ráleltem a Hármas-Körös keskeny hullámterén. A megye legnagyobb fájához sétáltunk el Atival. A hatalmas nyárfa és a védett virág együtt pompás élmény volt. A szülőföldem idén szinte mindegyik kívánságomat teljesítette.

A tavaszi hérics védett, de jóval gyakoribb mint extrém ritka rokona az erdélyi, amit már háromszor láttam, míg a tavaszihoz idén először mentem el április 12-én. A kígyósi pusztában található nagyobb állománya. Pont időben csíptem el, a felénél járt virágzásának. A képválogatásban a bimbós héricsek a fokozottan védett erdélyiek!

A védett süngombát gombásztárs találta Pósteleken, amihez kicsivel később én is elzarándokoltam december harmadikán. Az idei év gombás élményei közül a süngombáé a legnagyszerűbb, de közel van hozzá a szintén védett laskapereszke megtalálása Gyula belvárosában, aminek fotóját szintén beválogattam a kiállítás anyagába, amiben 12 védett élőlény van összesen, a képek felsorolásánál jelzem nagy v betűvel: ligeti csillagvirág V, erdélyi hérics V, kardos madársisak V, fehér madársisak V, kétlevelű sarkvirág V, széleslevelű nőszőfű V, tölgylevél gubacsdarázs lárvabölcsője, hamis céklatinóru, gyűrűs tuskógomba, kígyógomba múmia, déli tőkegomba, petrezselyemgomba, laskapereszke V.

Melyik a kedvenc képed a húszból?