Téli madáretetés
Filmajánló
Micsoda véletlen, hogy a napokban jutott eszembe egy cím, Az öreg gombász és az erdő, ami pont egy idős szarvasgombászt mutat be. És erre itt egy film, aminek egyik szereplője az idős gombász és kutyája, Birba. A dokumentumfilm olasz férfiak kis csoportját követi, akik Piemont erdeiben az isztriai "fehér" szarvasgombát gyűjtik. Gyomorgörcsös ellentmondás feszül a gombászok és a kereskedők között, akik jó marketinggel luxus csemegeként aranyáron adják el a szarvasgombát, amiből az éghajlatváltozás, az erdők pusztulása miatt egyre kevesebb van. A piszkos versengés betör a gombászatba is, például egyik gombásznak megmérgezik a kutyáit. A szarvasgomba vadászok film bemutatja korunk egyik tragédiáját, ahogy a magas ár ismeretében megfeledkezünk az élet értékéről és elhisszük, hogy bármit megvehetünk. Pont élni felejtünk el, megélni az életet. Csak vásárolni akarunk, és a többség sosem fogja fel ésszel-szívvel, hogy a sok holmi közt mégis miért érzi oly üresnek magát. Valójában a legfontosabbakat nem tudjuk megvenni. Nekem nagy szerencsém van, hogy sokszor élőben láthatom a szarvasgombákat és fáradhatatlanul futhatok a kedvenceim után. Élni jobb mint vásárolni.
Ünnepi gondolataim
Negyvenen túl tisztán látom, hogy az ember életének legnagyobb kihívása az örökségének megteremtése és nem tárgyak felhalmozására gondolok. Azokat széthordja az idő, gyorsan megsemmisülnek. Az élet a legnagyobb ajándék, a megőrzése a legnemesebb feladat. És az ember élete elképzelhetetlen élő környezet nélkül. Ünnepi kívánságom, hogy egyre többen ismerjék fel a természet fontosságát, hogy legyen esély a fennmaradására. Ember és természet együtt.
Mini fotókiállításom
A tizenhat kép közül a tölgylevél gubacsossal a kocsányos tölgy balsorsára hívom fel a figyelmet. A tölgynek nagyon sok kártevője van, de a fa védekezik ellenük, mérsékli a kárt. Azonban a kiszáradás folyamata, a kevés víz, a hőhullámok miatt a szomjazó tölgyek legyengülnek. Gyengeségüket a kártevők totálisan kihasználják. Döbbenten láttam, hogy nyár közepére már barnulásnak indult a lombozatuk. A fa a leveleivel készíti a tápanyagokat a fotoszintézis során. Ha a levelek tönkremennek idő előtt, akkor a fa nem tud télire elég tartalékot képezni, és még gyengébb lesz. Pár év és elpusztul. Haldoklásuk élőben követhető a szülőföldemen. Leesett állal nézem a tragédiájukat. Pedig a kocsányos tölgy a legnemesebb fafajunk. Ráadásnak tökéletes partnere a gombáknak. A tölgyeknek köszönhető a málnavörös tinóru nagyarányú jelenléte Kétkörösközben. Az idei fotóválogatásba nem raktam ki fotóját, mert csak egy bébi termőtestéről tudtam képet lőni.
A gyűrűs tuskógomba fotója szintén valami fontosra hívja fel a figyelmedet a kiállítás anyagában. Ez az a gomba, ami nem várja meg, hogy elpusztuljon a fa, nekimegy az élő növénynek és ölni majd bontani kezdi. Életmódja nekrotróf parazita. A legyengült tölgyek, leromlott ültetvényeink ideális élőhelyek számára. Önmagában a tuskógomba nem lenne tragikus, hiszen az erdei ökoszisztéma része, mondhatni ragadozó, ami kipécézi magának a gyenge egyedeket és "megeszi" azokat. Azonban elképesztő burjánzása figyelmeztető jel, hogy valamit nagyon rosszul csinálunk. Szomorú, hogy a 21. században sem esett le még sokaknak, hogy a bolygó létfenntartó rendszere a bioszféra, amit a fajunk pusztán nyersanyagnak lát és hatékonyan felemészt. Az erdő sem más a szülőföldemen mint faanyagtermelő ültetvény. Vetik és aratják. Pedig az erdő önmagában mint élő rendszer fontos számunkra. Kár, hogy túl későn fogunk tömegesen ráeszmélni az élővilág fontosságára. De balsorsunkat csak magunknak köszönhetjük.
A romló állapotú tölgyültetvényeink értékei közé tartoznak a talajlakó kosborok, amik életük korai szakaszában mind gombákra támaszkodnak és később is váltakozó mértékben igénylik a gombák segítségét. Bár Póstelek mind a négy orchideája hazánkban gyakori faj, azonban egyáltalán nem közönséges növények, így a mini csónakorchideára emlékeztető széleslevelű nőszőfű sem egy hétköznapi virág. 2017 meglepetése volt a felfedezése az indikátor útvonalamon. Bármennyire gyakori, a helyi jelenléte abszolút kuriózum. Békés megye a rendkívüli mértékben átalakított országrészeink közé tartozik. Ez már nem is kultúrtáj, amiben élek, hanem kultúrsivatag! És még lehet rosszabb a helyzet. A vízzel komoly gondjaink lesznek, mert fogyóban van. Inkább befejezem a kesergést, mert kezd megfájdulni a fejem. Olyan problémákkal nézek farkasszemet, amik megoldása nem nálam van. Egyet tehetek, hogy lelkiismeretesen dokumentálom a változásokat. Az idei mini fotókiállításom Békés megye rejtett természeti szépségeit mutatja be. Januártól látogatható.
A tél második napján
Bizony, télen is érdemes a terepet járni! Úgy tűnik, hogy unalmas a táj, nincs semmi látnivaló. Tévedsz, ha figyelmesen jártad a vegetációs időszakban az élőhelyeket, akkor véred most is pezseg, mert emlékezetedben ott van az összes kedvenced. Élveztem a mai rövid sétát a szürke-barna időben. A színek bennem voltak. És mivel ragyogtam, megvilágítottam a témáimat. Ezért tudok mindig jó fotókat lőni. Az extra fényt én magam adom. Lásd a képeket: téli fülőke, erdei textúra, pettyegetett tüdőfű levele, szöszös ökörfarkkóró, csónak a csárda mögött, zsilipen át ömlő víz az Élővíz-csatornából a Holt-Fehér-Körösbe.
A fenyő mint ajándék
Helyzetjelentés
Sose feledd, a gombászat nagyszerű hobbi, de nagy odafigyelést igényel!
Visszatekintő 2019-re
A víz tavaly nagyon megragadta a figyelmemet, így a sekély ciklon után vízben úszó legelőn a boglárkák nagyszerű fotótémát kínáltak nekem 2019 május elsején. Az Erdélyi-szigethegység előterében túráztam gombásztársaimmal. 2020-ban csak egyetlen egyszer jutottam el a hegyvidékre. Örülök, hogy 2013 és 2019 között több mint százszor járhattam odaát. Nagyszerű emlékekkel gyarapodtam és sok tanulsággal ember vs. természet kapcsán. Azok az erdőirtások minden szinten... Páratlan természeti értékek semmisülnek meg, mert élni akarunk és ehhez feléljük a természetet. Öngyilkos taktika. Későn és kevesen jöttünk rá, hogy milyen sokat ér a természet, gyakorlatilag az életfenntartó rendszerünk.
Még mindig a víz bűvöletében újabb kedvenc fotóm 2019-ből, amit július 21-én készítettem Doboz-Szanazug strandjánál. Az előtérben a mezei zsálya virágai, a háttérben a strandoló emberek, akik a Kettős-Körösben mártóztak meg. Pár száz méterrel balra található a Fekete-Körös és a Fehér-Körös összefolyása. Szeretek itt lenni. Sokszor fotózom a helyet minden évszakban. Ez egy tökéletes nyári emlék. Boldog voltam, hogy megörökíthettem a pillanatot.
A víz fontos a gombáknak, hiszen termőtesteik 80-85%-a víz, és a picurka spórából kihajtani a gombasejt csak úgy tud, ha kellően nedves a közeg. A legkedvesebb gombám helyben a málnavörös tinóru, aminek termőtestéről 2019 július 27-én készítettem fotót. Csodás kis gomba, ami nemezestinórura hasonlít, de rózsaszín tönkje és termőrétege azonnal felismerhetővé teszi. Európai ritkaság, de nálunk nagyon jól érzi magát. Abszolút emblematikus faja Kétkörösköznek. Tényleg minden idősebb tölgytelepítésünkben megtalálható. Azonban 2020-ban nem igazán találtam rá. Csak néhány alkalommal láttam.
A rozsdásodó rókagomba 2015 októberének nagy meglepetése volt. Gombásztárs hívta fel rá a figyelmemet, és nagyon boldoggá tett, hogy megosztotta velem az élőhelyét. Azóta évről évre figyelem termőhullámát, így tettem 2019-ben is. Július 21-én fotóztam le a termőtesteit. Érdekes, hogy nyár derekára érkezhetnek kiadós ciklonok, amiknek hála beindulnak a melegkedvelő gomba fajok. Inkább a tavasz a rendkívül aszályos, nem a nyár. Furcsa. A rozsdásodó rókagomba gyakoribb lehetett Kétkörösközben, de a 90-es évek óta az idősebb tölgyültetvények mind kivágásra kerülnek, így csak egyetlen ismert lakcíme van, amit pár éven belül szintén tarra vágnak.
A kétlevelű sarkvirág volt az első kosbor, amit megtaláltam szülőföldemen 2007 tavaszán. Cseh kucsmagomba keresése közben figyeltem fel a jellegzetes leveleire, amik alapján tudtam, hogy talajlakó orchideához van szerencsém. Néhány évig kellett várnom, mire lett a virágairól jó fotóm. 2019 június nyolcadikán készítettem a képet. Bár a sarkvirág az árnyas-nyirkos erdőfoltokat kedveli, mégis verőfényben állt. Miért? 2018 telén kivágásra került a 117B másik fele is. Az elsőt 2013 telén termelték le. Ezért ez a fotóm is az erdőgazdálkodásnak állít emléket, aminek megfigyelése számtalan tanulságos pillanatot adott nekem. Miért gyötröm magam?
Az akác tüskéiről lőtt képemnek egyedi címe van: "Ölelgesse, aki hungarikumnak jelölte". 2019 november 16-án Lakitelek környékén túráztam két gombásztársammal. Jó tudni, hogy hazánk erdőterületeinek 40%-án fehér akác van. Az akácültetvény soha nem lesz természetes erdőnké. Lehet itt ecsetelni nekem az akác pozitív tulajdonságait, de ne próbálkozz vele. Számomra gyomfa, ami állatorvosi esete az elhibázott gondolkozásunknak.
2019-ből még 13 képet mutatok neked, amiket "elfelejtettem" kinyomtatni tavaly. Pedig ezekből is jó mini kiállítás lett volna. Nagy v betűvel jelzem a védett fajokat: törpe mandula V, réti iszalag V, karolópók mezei varfüvön, gyászcincér V, zöld tölgymakk, magyar sóvirág a háttérben a csomorkányi templomrommal, galléros csillaggomba, zengőlégy(?) réti őszirózsán V, rőt likacsosgomba fiatal termőteste, vadkörte a védett bélmegyeri fás pusztán, légyölő galóca, óriás tölcsérgomba, nagy őzlábgomba.
Egy kiállítás képei
A díszes tarkalepkét május hatodikán találtam Pósteleken. Az év egyik legjobb meglepetése volt. Nagyon becses védett természeti értékünk. Úgy meglepett, hogy külön bejegyzést szenteltem neki.
A bókoló zsályához május tizennyolcadikán mentem el. A fokozottan védett növényünkről régóta tudok, mégis idén szántam el magam a felkeresésére. Nagyon pici az élőhelye, jobb nem háborgatni a páratlan kincset. Ez egy zarándoklat volt. Örültem, hogy életemben egyszer láthattam.
A nyári tőzike régi álmom volt, és 2020-ban április tizedikén ráleltem a Hármas-Körös keskeny hullámterén. A megye legnagyobb fájához sétáltunk el Atival. A hatalmas nyárfa és a védett virág együtt pompás élmény volt. A szülőföldem idén szinte mindegyik kívánságomat teljesítette.
A tavaszi hérics védett, de jóval gyakoribb mint extrém ritka rokona az erdélyi, amit már háromszor láttam, míg a tavaszihoz idén először mentem el április 12-én. A kígyósi pusztában található nagyobb állománya. Pont időben csíptem el, a felénél járt virágzásának. A képválogatásban a bimbós héricsek a fokozottan védett erdélyiek!
A védett süngombát gombásztárs találta Pósteleken, amihez kicsivel később én is elzarándokoltam december harmadikán. Az idei év gombás élményei közül a süngombáé a legnagyszerűbb, de közel van hozzá a szintén védett laskapereszke megtalálása Gyula belvárosában, aminek fotóját szintén beválogattam a kiállítás anyagába, amiben 12 védett élőlény van összesen, a képek felsorolásánál jelzem nagy v betűvel: ligeti csillagvirág V, erdélyi hérics V, kardos madársisak V, fehér madársisak V, kétlevelű sarkvirág V, széleslevelű nőszőfű V, tölgylevél gubacsdarázs lárvabölcsője, hamis céklatinóru, gyűrűs tuskógomba, kígyógomba múmia, déli tőkegomba, petrezselyemgomba, laskapereszke V.