Mini fotókiállításom

Vasárnap, advent negyedik vasárnapján Atival közösen kiraktunk a 2020-as fotóim közül tizenhatot a Körös klub egyesület kutatóházában Pósteleken. Miután végeztünk a mobilom szelfi kameráját magam felém fordítottam és lőttem egy képet önmagamról. Kedden visszatértem a házba és felcímkéztem a fotókat. Húszat nyomtattam ki, de csak tizenhat keret van. Azonban négyet mindig pluszba kiválasztok, ha valamelyik nyomtatva nem lenne olyan szép, ahogyan monitoron kinézett. Ez egy helyes megoldás, mert most sem lett mindegyik tökéletes. A tizenhat kép közül hetet az év során a pósteleki indikátor útvonalamat járva készítettem. A romkastély parkja és környéke a fő indikátor helyem, amire hétévesen figyeltem fel, amikor először jártam ott májusi osztálykirándulás során. 2011-ben kerestem fel először az egyesület kutatóházát és jártam be a génbankját, amelyben a megye öreg fáinak csemetéit őrzik és nevelik. A blog indítása után, ami 2010 őszén volt, a gombák kapcsán hamar a figyelmem a fapartnereikre terelődött, és egyre inkább szembesültem a fajunk károkozásával, hogy a tájhasználatunk inkább kizsigerelés és pusztítás. Idén különösen aggasztóvá vált az elképesztő mértékű illegális hulladékkihelyezés, aminek egyik tragikus példája az olajszennyezés a Ráckevei Duna-ágon. Kétségbeejtő a felelőtlenség terjedése. Pedig csak összeszedetten, felelősségteljes cselekvéssel van esélyünk szembeszállni a közel jövő kihívásaival, amiknek jelentős részét mi magunk okoztuk. Hisztérikus tagadással semmire se megyünk.

A tizenhat kép közül a tölgylevél gubacsossal a kocsányos tölgy balsorsára hívom fel a figyelmet. A tölgynek nagyon sok kártevője van, de a fa védekezik ellenük, mérsékli a kárt. Azonban a kiszáradás folyamata, a kevés víz, a hőhullámok miatt a szomjazó tölgyek legyengülnek. Gyengeségüket a kártevők totálisan kihasználják. Döbbenten láttam, hogy nyár közepére már barnulásnak indult a lombozatuk. A fa a leveleivel készíti a tápanyagokat a fotoszintézis során. Ha a levelek tönkremennek idő előtt, akkor a fa nem tud télire elég tartalékot képezni, és még gyengébb lesz. Pár év és elpusztul. Haldoklásuk élőben követhető a szülőföldemen. Leesett állal nézem a tragédiájukat. Pedig a kocsányos tölgy a legnemesebb fafajunk. Ráadásnak tökéletes partnere a gombáknak. A tölgyeknek köszönhető a málnavörös tinóru nagyarányú jelenléte Kétkörösközben. Az idei fotóválogatásba nem raktam ki fotóját, mert csak egy bébi termőtestéről tudtam képet lőni.

A gyűrűs tuskógomba fotója szintén valami fontosra hívja fel a figyelmedet a kiállítás anyagában. Ez az a gomba, ami nem várja meg, hogy elpusztuljon a fa, nekimegy az élő növénynek és ölni majd bontani kezdi. Életmódja nekrotróf parazita. A legyengült tölgyek, leromlott ültetvényeink ideális élőhelyek számára. Önmagában a tuskógomba nem lenne tragikus, hiszen az erdei ökoszisztéma része, mondhatni ragadozó, ami kipécézi magának a gyenge egyedeket és "megeszi" azokat. Azonban elképesztő burjánzása figyelmeztető jel, hogy valamit nagyon rosszul csinálunk. Szomorú, hogy a 21. században sem esett le még sokaknak, hogy a bolygó létfenntartó rendszere a bioszféra, amit a fajunk pusztán nyersanyagnak lát és hatékonyan felemészt. Az erdő sem más a szülőföldemen mint faanyagtermelő ültetvény. Vetik és aratják. Pedig az erdő önmagában mint élő rendszer fontos számunkra. Kár, hogy túl későn fogunk tömegesen ráeszmélni az élővilág fontosságára. De balsorsunkat csak magunknak köszönhetjük.

A romló állapotú tölgyültetvényeink értékei közé tartoznak a talajlakó kosborok, amik életük korai szakaszában mind gombákra támaszkodnak és később is váltakozó mértékben igénylik a gombák segítségét. Bár Póstelek mind a négy orchideája hazánkban gyakori faj, azonban egyáltalán nem közönséges növények, így a mini csónakorchideára emlékeztető széleslevelű nőszőfű sem egy hétköznapi virág. 2017 meglepetése volt a felfedezése az indikátor útvonalamon. Bármennyire gyakori, a helyi jelenléte abszolút kuriózum. Békés megye a rendkívüli mértékben átalakított országrészeink közé tartozik. Ez már nem is kultúrtáj, amiben élek, hanem kultúrsivatag! És még lehet rosszabb a helyzet. A vízzel komoly gondjaink lesznek, mert fogyóban van. Inkább befejezem a kesergést, mert kezd megfájdulni a fejem. Olyan problémákkal nézek farkasszemet, amik megoldása nem nálam van. Egyet tehetek, hogy lelkiismeretesen dokumentálom a változásokat. Az idei mini fotókiállításom Békés megye rejtett természeti szépségeit mutatja be. Januártól látogatható.