Amikor gyerek voltam, az ünnep egyik legjobb programja a fenyő kiválasztása volt az apámmal. A szüleink a mi kedvünkért, a gyerekeiknek állították a fát, így mi választhattuk ki. Mindig vágott lucfenyőnk volt. A mai napig az illata sok emléket idéz fel bennem. Az élő, feldíszített fenyőfa a szoba kiemelt helyén az egyik kapcsolódási pont volt a természethez. Ezért is hatott rám nagy erővel, amikor először járhattam igazi lucfenyvesben. Ahol a fenyők élnek egészen más világ mint ahol én születtem. A magashegység rengetege csodálatos, de a túlterjeszkedésünk miatt végveszélybe került. Sajnos elhanyagoltuk a természetismeret oktatását, megfeledkeztünk róla, hogy az életünk alapja az élővilág és mesterséges terekbe kényszerítjük a gyermekeinket is. Szerencsés fordulat a világjárvány bajában, aminek azért van árnyoldala, hogy felbuzgott mindenkiben az igény a szabad levegőre. Azonban jó lenne, ha mindenki tisztában lenne a károkozásunkkal. Az erdő nem pláza! Ha tényleg jót akarsz a gyermekednek, igazi fenyőt díszítetek fel együtt, miközben mesélsz neki az erdőről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése