A tél második napján

A júdásfülgomba decemberi termőtestét ugyanott fotóztam le, ahol megörökítettem a februárit. Ez egy jó bizonyítéka annak, amit mondani szoktam, hogy a júdásfülgomba egész évben képes teremni és a tél sem akadály számára, ha nincs kemény fagy. A 2020-as szezonzáró fotója szebb lett mint a szezonnyitó. Jó kérdés, hogy minek köszönhető a szebb megörökítése. Ez pedig egy másik kedvenc gondolatom bizonyítéka, hogy gyakori gombáról is lehet még jobb képet készíteni. Egyszerűen a júdásfülgomba gyönyörű. Imádom a bársonyos külső felét, a sima belsejét, a vicces alakját, hogy tényleg fülkagylóra hasonlít. Az egyik örök kedvencem. A téli hármasból a téli fülőkét is megtaláltam. Sajnos a kései laskagomba nem került utamba. Azért a héten újabb kísérletet teszek rá, hogy egy gombatúra során mindhármat megörökítsem.
Bizony, télen is érdemes a terepet járni! Úgy tűnik, hogy unalmas a táj, nincs semmi látnivaló. Tévedsz, ha figyelmesen jártad a vegetációs időszakban az élőhelyeket, akkor véred most is pezseg, mert emlékezetedben ott van az összes kedvenced. Élveztem a mai rövid sétát a szürke-barna időben. A színek bennem voltak. És mivel ragyogtam, megvilágítottam a témáimat. Ezért tudok mindig jó fotókat lőni. Az extra fényt én magam adom. Lásd a képeket: téli fülőke, erdei textúra, pettyegetett tüdőfű levele, szöszös ökörfarkkóró, csónak a csárda mögött, zsilipen át ömlő víz az Élővíz-csatornából a Holt-Fehér-Körösbe.