Gyerekkorunk kedvence

Fehér eperfa
Morus alba

Gasztroangyal az Őrségben

Csak egy kép

Tiszafa, gyógyszer, műanyag

Mi köti össze a képen látható himalájai tiszafát Taxus wallichiana , a rák elleni gyógyszert, és a poliuretánt? Egy gomba, a Pestalotiopsis microspora. Néhány hete bukkant fel a hazai médiában is a "szupergombának" titulált faj. Természetesen a sajtó túlzásba esett, mert a gomba nem csinál mást mint szénforrásként hasznosítja a poliuretánt, aminek legismertebb alakja a hőszigetelő purhab. Igaz a gomba jobb szeret növényeken élősködni, vagy beköltözni a tiszafába és endofita gombaként támogatni gazdanövényét, például a taxol nevű, mérgező vegyülettel, amit ő állít elő.
Szorgalmas egyetemi kutatók fedezték fel, hogy poliuretán diétára fogható.
Sokan kutatják az őserdei élővilágot, hiszen a trópusi erdőkben rendkívüli a fajgazdagság. Jól teszik a nyugati kutatók, ha sietnek, mert a fejlődő országok ugyanazt csinálják mint régebben az európaiak, saját gazdasági fejlődésük alapjait a természetes növénytakaró kitermelésével alapozzák meg. Csak ők azt nem tudják, vagy majd megtanulják saját kárukon, hogy az őserdei talaj túlságosan hamar kimerül. Nem lennék a helyükben. Esztelenség tátott szájjal csodálni a dél-amerikai országok gazdasági szárnyalását, mert a fejlődésük pont oda tart mint Európáé vagy Amerikáé. Ugyanúgy szószban lesznek a nyersanyagok felélése után, csak ők már senkit sem szervezhetnek maguk alá. Nincs több "szűz" terület. Jó lenne tudomásul venni, hogy egész csodás, színes-szagos civilizációnk és jólétünk a természetnek és egymás kizsákmányolásának köszönhető.
Az ipar és a termelés eleve rosszul látott neki a termékek gyártásának, mert elsőként a természet anyagkörforgását kellett volna tanulmányozni és lemásolni. Akkor nem lenne gond a bődületes mennyiségű műanyag és nem kellene a fogyatkozó esőerdőkben kutatni "bérmunkások" után, akik majd eltakarítják a hulladékunkat.
Van egy bizarr elgondolásom, hogy a természet magától is fel fogja fedezni gigászi szemétlerakóinkat és előbb-utóbb megjelenik az igazi "szupergomba" vagy "szuperbaktérium". Aztán csak nézhetünk, hogy mi a csuda történik.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Mik vannak: "robbanó uborka"

"A magrugó Ecballium elaterium Dél-Európából származó évelő a tökfélék családjából. Szilva nagyságú termése különleges felnyíló kabak. A magvak nagy turgornyomású, lédús szövetben érnek, miközben a kocsányt rögzítő szövetek elbomlanak. Ekkor a kabak szinte lelövődik, és a kocsány helyén támadt nyíláson a magvak nagy erővel fecskendeznek ki."

A leírást a Búvár Zsebkönyvek sorozat: Magvak, termések kötetéből másoltam ki.

A boldogság kék gombái 2.

Az ánizsillatú parásgereben Hydnellum suaveolens ugyanolyan különös mint a rokona, a csípős parásgereben H. peckii. A kékes termőteste és az erős ánizsillata miatt a könnyen felismerhető gombafajok közé tartozik. A nemzetségében vannak még kékes színű fajok, de ezeknek nincs ánizsillata.
A képen fiatal, zsenge termőtestek láthatók. Idősebb korára kifakul, illata is elszállhat, ilyenkor már nehezebb megkülönböztetni a rokonaitól.
A termőteste tönk- és kalapszerű részre osztható fel. A tönk lilás-kékes színű, a kalap teteje fiatalon fehér kékes árnyalattal, idősen barna fehér széllel. Felülete bársonyos, ráncolt. Termőrétege tüskés, a tüskék 5mm hosszúak, elágazók is lehetnek, kékes-fehéresek. Kemény húsa miatt étkezési értéke nincs. Csodás illatát az ánizsaldehid és a kumarin adja. Hazánkban ritka faj, ritkasága miatt kímélendő. Hegyvidéki lucosokban érzi jól magát. A fenyőfélék gombapartnere, a lucokat kedveli. Júniustól októberig növeszti a termőtesteit.
Északi országokban, ahol jóval gyakoribb, a hobbi gyapjúfestők és a hagyományőrzők szintén használják festésre. Halvány kékes-zöldes színt ad a gyapjúnak.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Mire számítok?

Tegnap 15-20mm eső esett, így a Viharsarokban ideális gombanövesztő helyzet alakult ki. Ugyan múlt vasárnap még csak néhány korhadékbontó fajt figyelhettem meg, és egy kilapított nyárfa-érdestinóru felett kesereghettem, de a mostani hétvégén egészen más lesz a helyzet.
Kedd délután egy kerti rétgomba nőtt ki a kertemben, ami jól jelzi, hogy mennyire tetszik a gombáknak a májusi időjárás. Tehát számítok rá, hogy pár napon belül megjelennek a csiperkék, a mezei szegfűgomba, és újabb termőtesteket növeszt a nyárfa-érdestinóru Leccinum duriusculum.
A fotómon látható fiatal érdestinórukat pár éve örökítettem meg egy felhős, augusztusi napon az egyik Békéscsaba melletti nyárfatelepítésben. A nyárfa-érdestinóru nevében is benne van, hogy kizárólag a nyárfával társul, annak gombapartnere. Könnyen felismerhető gomba, egyrészt a nyárfa, másrészt a pikkelykékkel díszített tönkje miatt. A csöves termőrétege, ami fiatalon fehéres krémszínű, idősen szürkés, egyértelműen mutatja, hogy tinóru. Kalapja barna, szürkésbarna színű. Húsa a kalapban gyorsan puhul, a tönkben kemény marad. A tönk alja kékes-zöldes, ez természetes nála, nem kell furcsállni. A fehér húsa, a többi érdestinóruhoz hasonlóan, színeződik. Sérülésre előbb rózsaszínű, majd szürkésfekete lesz. A színváltozás ártalmatlan jelenség, nem befolyásolja a gomba gasztronómiai értékét. A nyárfa-érdestinóru enyhe ízű, jó étkezési gomba. Ráadásnak a kezdők is könnyedén felismerhetik az ismertetőjegyei alapján.
A könnyű azonosítása ellenére őt és a többi gombánkat is mutassuk meg szakellenőrnek! Sose szedjük vegyesen a biztosan felismert tinórut és az ismeretlen lemezes gombákat. A tinóruk közt csak gyomorrontást okozó fajok vannak, de a lemezesek közt ott van a gyilkos galóca. Legyünk körültekintők, hallgassunk a szakellenőrre, mert még egy szimpla gombamérgezés is eredményezhet tartós gombaundort, ami figyelembe véve a gombák gasztronómiai értékét, igazi sorscsapás lenne. Bármennyire hihetetlen, de sose ment a hasam gombától. Egyszerűen tanultam a profitól, és minden érzékszervemet használom gombászat során. A türelem és a figyelem az örömteli gombászat két jó barátja. Ne féljünk a gombáktól, inkább segítőink ők mint ellenségeink.
Miután megfogadtátok jó tanácsaimat, menjetek gombászni! Lehet hozzám is csatlakozni, szívesen megmutatom a kedvenceimet.

Lila, de nem padlizsán

A mai cikkben összekötöm a hasznost a kellemessel, és reklámozom a padlizsánt, ami az egyik legszebb zöldség. Gyönyörű színű, gyógyhatású ennivaló. A közismert lila mellett van fehér és lila cirmos változata is. Fontos időben leszedni az érett terméseit, amik teljesen színesek és fényesek, mert túlérve élvezhetetlenül keserűek lesznek. A túlérett termés elveszíti fényét, matt lesz.
A képen látható gomba hasas tönkje hasonlít egy cirmos padlizsánra. A Tylopilus plumbeoviolaceus a mi epeízű tinórunk Tylopilus felleus észak-amerikai rokona. Mindketten ehetetlenül keserűek, akár a túlérett padlizsán. A Tylopilus nemzetségbe tartozó tinóruk egyik közös jellemzője, hogy a fiatalon fehér termőrétegük (csövecskéik) az érő spóráktól rózsaszínűek lesznek. Az epeízű tinóru az egyetlen Tylopilus hazánkban, és egész Európában. Számos rokona él Észak-Amerikában, a trópusokon és még Ausztráliában is. Mindegyikük, akárcsak a többi tinóru, a fák gombapartnerei. Tehát az ehetetlenül keserű epeízűt se tapossuk el, ha rálelnénk. Csak azért, mert számunkra élvezhetetlen, igen is hasznot hajt nekünk a fák segítőjeként.
Érdekes, de vannak ehető fajok is a nemzetségben. A következő lila tinórus cikkben egyiküket fogom bemutatni.
Sajnos a lila csodák a nagy vízen túl élnek, Amerika tölgyerdőiben.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Világok találkozása

Tegnap a kerti rétgomba Agrocybe dura volt a legcsinosabb gomba, amit találtam, de őt sem hoztam haza, ahogy a társait sem. Sajnos hiába rokona a déli tőkegombának Agrocybe cylindracea, gasztronómiai szempontból értéktelen. Korhadékbontóként viszont segíti a szerves anyagok körforgását. Ráadásnak gyakori, ártalmatlan, gyerekeknek ideális bemutató gomba, hogy a bolti csiperke után egy másik kalapos gombát is megismerhessenek. A füves élőhelyeket kedveli.
Ha szerencsések vagyunk, akár a déli tőkegombára is rálelhetünk a városi parkok korhadó fáin, mert tapasztalatom szerint terjedőben van. Túratársam megmutatta az egy hete még viruló, hatalmas csoportját, ami mostanra majdnem teljesen lebomlott. Talán az újabb esők ismét ráveszik a termőtest növesztésre, vagy egy új helyen fog előjönni.
Keddtől csapadékosra fordul az idő, ami a melegebb hőmérséklettel együtt igazán csábító és kedvező lesz a gombáknak. A mostani hétvégén se csiperkét, se tinórut nem találtam. Egyetlen egy, autóval kilapított nyárfa-érdestinóru Leccinum duriusculum maradványa jelezte számomra, hogy valami már van, de a helyzet még nem az igazi. Valami még kell a gombáknak.
Május 27-én ismét elindulok átnézni a közeli élőhelyeket. Lehet csatlakozni hozzám.

"Csak egy" lepke

Értelmetlennek tartom az emberek közömbösségét a többi élőlénnyel szemben. Sőt egyesek képesek undorodni teljesen ártalmatlan állatoktól, vagy életükre törni. Jó lenne az eszekbe vésni, hogy természet nélkül csodás civilizációnk összeomlik. A természet rendszerei gondoskodnak a tiszta levegőnkről, az édesvizünkről, és az élelmünket adó termőtalajról. Érthetőbben fogalmazva, önös érdekünk, hogy kíméljük és óvjuk magunktól a többi élőlényt és az élőhelyeiket.
A legfontosabb alapelv, élni és élni hagyni. Az ember túl sokat vett el a bioszférától. Ha tovább folytatjuk az élőhelyek kifosztását, végül az utolsó fán fogunk civakodni. Szerencsére egyre több ember ismeri fel, hogy öngyilkossággal ér fel az esztelen terjeszkedésünk, önzésünk, mohóságunk. Halál biztos tény, hogy a saját gyermekeinknek ártunk önön mohóságunkkal. Egy szerényebb, természetkímélőbb életmóddal viszont lehetővé tesszük számukra is az emberhez méltó életet. Ezért kell védeni a természetet. Mindenki jól jár, például a szőlőszender Deilephila elpenor. Persze egy ilyen szépséget (ugye?) senki se fog rovarölővel lefújni. Ráadásnak az éjszakai életmódja miatt ritkán kerül a szemünk elé. Nem védett, mert egész Közép-Európában gyakori, de ettől még nem kell közönségesnek vélni, mivel egy ékszere a természetnek. Kevés rózsaszín-zöld lepkénk van. Felüdülés volt élőben megcsodálni. A Természet képekben könyvemből jól ismerem a fajt, de eddig még én sem láttam és fotóztam le. Gyakorisága ellenére nem került a szemem elé.
Megérte elindulnom reggel, és beállítani a Körös Klubhoz. Nem tudtam róla, hogy a Zöld Csütörtök Természetvédő Kör foglalkozásokat tartott, lepkésztek és madarásztak. Az éjszakai lepkegyűjtésüknek köszönhetem, hogy találkozhattam a szőlőszenderrel. Nagyszerű élmény volt. Élőben sokkal tüneményesebb. Egy élőlény mindig értékesebb mint egy tárgy. Kedvelem a kütyüket, "okos játékszereket", de csak az élőlényeket szeretem. Nagy különbség van a két érzelem közt. Hiába vagyok már túl a harmincon, fellelkesített a rózsaszín-zöld szender. 

Növények, állatok, gombák nélkül csak mi és a tárgyaink maradnának a bolygón. Mindenki képzeletére bízom, hogy élőlényként hogyan is elégítenénk ki biológiai szükségleteinket, ha csak mi vagyunk életben. Jobb, ha lassabb tempóra váltunk, és visszafogjuk magunkat. Különben szó szerint fog teljesülni a mondás, ember embernek farkasa.

Csak egy kép

Kellemes meglepetés

A gombász ösztönöm azt súgta nekem kora reggel, miután este megnéztem a csapadéktérképet, hogy a városi szakellenőrnél lesz vargánya. A megérzésem pontos volt, mert a pultján nyári vargányák Boletus reticulatus sorakoztak, és két kicsi ládában várakozott a többi.
Tegnap délelőtt felhívta az erdélyi ismerőse, hogy ideje lenne átjönnie, mert terem a vargánya. Egy ilyen hívásnak ellenállni lehetetlenség volt, hiszen a tavalyi évben alig volt gomba. A városi szakellenőr autóba pattant és átrobogott Erdélybe átnézni a kedvenc helyeit. 6-8 kiló vargányát szedett.
Erdély hegyvidékei kiváló gombatermő helyek. Ez nem ígéret, a kezemben látható a bizonyíték.

Szépséges gyomnövényünk

Mogyorós lednek
Lathyrus tuberosus

Paul Stamets, a gombák apostola

Az előadás szövege magyarul elolvasható ITT.

"Ugly milkcap"

A sötét "csúf" tejelőgomba Lactarius turpis az "erő sötét oldalát" képviseli a gombák közt. Közismert veszélyes gomba a gyilkos galóca Amanita phalloides, mert tényleg halálosan mérgező a fő méreganyaga, az amatoxin. Azonban a csúnyácska sötét tejelőgomba is rejteget magában egy szerves vegyületet, ami hosszútávon fejti ki hatását. Ez a necatorin, ami egy mutagén, vagyis a sejtosztódás során károsítja a DNS-t, spontán mutációkra készteti. Minél több a mutáció, annál nagyobb a valószínűsége, hogy kialakul a kóros sejtosztódás, vagyis a rák.
Az északi országok fenyőerdőiben gyakoriak a tejelőgombák, így a sötét tejelőgomba is. Hiába csípős és kesernyés, sózott gombaként és gombasavanyaként sokáig rendkívül népszerű "csemegegomba" volt Finnországban, Oroszországban. Pár évtizede fedezték fel a necatorint és mutatták ki romboló hatását. Azóta mérgező gombának számít a sötét tejelőgomba. Szerencsére előkészítés nélkül ehetetlen. Az égetően csípős íze garantáltan letöri az étvágyat.

Megjegyzés: A gomba fotóját innen vettem át.

Csúnyácska, de nagyon hasznos

Az osztott pöfeteg Pisolithus arhizus vagy Pisolithus tinctorius magyar neve kissé megtévesztő, mert az áltriflák rokona. Az áltriflafélék Sclerodermataceae családjába tartozik a nemzetsége. A típusfaj az osztott pöfeteg, aminek a hasonmása a többi Pisolithus. A hasonlóság ellenére mind külön faj.
Az osztott pöfeteg magyar neve a belsejét fiatalon kitöltő, borsóméretű spóratartókra utal. A spórák érése felülről indul meg. Ez látható a kettévágott termőtesten, felül már a spórák barna tömege van, de alul még ott vannak a sárga, éretlen spóratartók is, amiket körülvesz egy tintaszerű anyag. A teljesen érett termőtest szétesik, a barna spórákat elhordja a szél, de a termőtest nyele sokáig megmarad. A töredezett, öreg termőtest csúnyácska látvány, és hasonlít az állati ürülékre. Ezért ne lepődjünk meg, ha egyes amerikai gombász honlapokon „kutyagumi” gombának nevezik.
A külsejénél fontosabbak benső értékei. Gyökérkapcsolt gomba, szolgáltatásait szinte mindegyik növénynek felajánlja, akivel találkozik. Elsősorban fenyőkkel és eukaliptuszokkal társul, de tényleg kész bármelyik növénynek segíteni. Kissé erőszakos társulási vágya miatt az erdészek kedvence. A facsemeték jobban fejlődnek, ha gyökérzetükön ott van az osztott pöfeteg micéliuma. Az ipari szennyezések miatt az erdőtalajok savanyodnak, de az osztott pöfeteg pont a nehéz terepet kedveli, savanyú homoktalajokon pionír gombafaj. Ezért az erdészek komolyan bíznak benne, és a többi szívósabb gyökérkapcsolt gombában is. Kutatások bizonyítják, hogy a gyökérkapcsolt gombával együtt élő facsemete jobban fejlődik, a parazita gombákkal szemben ellenállóbb. Kíváncsi vagyok, hogy hazánkban mennyire elterjedt a „gombás” facsemeték telepítése. Ennek utána fogok nézni.
Az osztott pöfeteg másik jó tulajdonsága, ami az ember esztétikai érzékét kényezteti, hogy gyapjúfestésre használható. Erre utal a sokadik angol neve, festőlabda. Érdemes meglátogatni a linkelt honlapot, mert bemutatja, hogy micsoda színeket lehet kihozni a gombákból.
Remélem, sikerült bebizonyítanom az állításomat, hogy az osztott pöfeteg a csúnyasága ellenére nagyon hasznos gomba.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

A zivatarszezon titánja

Május hetedikén szintén egy hidegfront vonult át az országon. A front csapadékmezője elkerülte a megyét, átlósan szelte át az országot, ide dél-keletre nem jutottak el a felhői. Ellenben a hidegfront mellékhatásaként létrejött Békés megyében egy szupercella, ami Hódmezővásárhelytől elindulva egészen Békéscsabáig eljutott. A megyeszékhelyhez érve még látszódtak szupercellás vonásai, de már leépülőben volt. Élete legnagyobb produkcióját Orosháza és Gerendás térségében mutatta be, előbbinél tornádót, utóbbinál kiadós, jéggel kevert záport produkált. Békéscsabánál már csak felhő-felhő villámokra és egy rövid záporra futotta az erejéből.
Túl gyorsan vonult, mire eldöntöttem, hogy nem is olyan veszélyes, kimehetnék a határba teljes panoráma fotót készíteni róla, már késő volt. Töprengés közben az észak-nyugati ablakból fotóztam. A mellékelt képen jól látható az alacsony felhőalapja és a falfelhője. Jellegzetes megjelenése, és a lassú, forgó mozgása egyértelművé tette számomra, hogy tényleg egy szupercellát látok. Nagyon ritka a független, nem rendszerbe ágyazott szupercella. Sőt az is ritka, hogy ne takarja el előlem a csapadékja. Talán ez volt az első eset, amikor sikerült tisztán rálátnom a zivatarfelhők királyára. Annyira izgatott voltam, hogy nyárfalevélként reszkettem. Azt hiszem, terepi munkára alkalmatlan lennék, mert egy felhőtitán biztonságos megfigyelése is túl soknak bizonyult nekem.
Az egyik viharvadásznak sikerült Gerendásról megfigyelnie a szupercellát. Az ő beszámolója sokkal profibb.

Kiegészítés: A heves és pusztító zivatarok mindig felidézik előttem Goya óriását.

Fehér, majd fekete

A fekete bodza Sambucus nigra közismert és gyakori növényünk. Ha napos az idő, akkor mindenfelé érezni lehet virágainak illatát. Most virágzik. Gyerekkoromban nagyanyám mindig készített bodzaitalt, ami a leggyakoribb felhasználási módja fehér virágainak. A virágok megszárítva télen is jók, mert gyógytea készíthető belőlük, amivel megfázás esetén gyógyíthatjuk magunkat. Az illatos virágokból ősz elejére feketés-lilás bogyók lesznek. Ezeket teljes érésben érdemes leszedni, amikor szép, fényes feketék. Lekvárjának enyhe hashajtó hatása van. Nagyon jó korunk egyik népbetegsége, a székrekedés ellen. Egyébként ennek oka, hogy gyakran túl keveset iszunk és nem fogyasztunk elegendő rostot, valamint az állandó stresszel hátráltatjuk az emésztésünket, hiszen harci helyzetet érezve az emésztőrendszerünk engedi, hogy a vér fontosabb részeinkben dúsuljon fel, ő a harci helyzet elmúltáig türelmesen vár. Azonban az állandósult stressz miatt túl sokáig vár! Ezért alakul ki a székrekedés. Relaxációs technikák is csodákra képesek, például egy hosszú séta a természetben.
A fekete bodza zöld részei és magja glikozid tartalma miatt mérgező. Bodzaital készítés előtt szedjük le a virágok zöld kocsányait. A lekvár főzésekor a melegítés hatására lebomlanak a méreganyagai. Nyersen ne együk a bogyóit! A madarak egészben nyelik le a bogyókat és a mag egészben szalad át rajtuk. Egyébként segítik a bodza terjedését. A madarak miatt van egyre több bodzacsemete a kertemben, amiket muszáj tövestül kiirtanom. Három nagyobb bodzabokrom van. Szeretem a fekete bodzát, de érvényes rá a mondás, jóból is megárt a sok. Egyébként számos kerti fajtája van, az üzemi termesztésben a leggyakoribb a "Haschberg". Lehet kapni rózsaszín virágú, bordó levelű díszváltozatát is.
Leginkább bodzából készült a hatlyukú furulya.
A hétvégére ismét szép idő lesz. Menjetek a természetbe, gyűjtsetek bodzát, és az elhalt bodzaágakon növő júdásfülgombát Auricularia auricula-judae. Élvezzétek a természet ajándékait, és a földből áradó életerőt.

Helyzetjelentés

Az áprilisi melegebb időjárás megtette hatását. A tegnap bemutatott óriás pöfeteg szintén a júniust idéző meleg miatt bújt elő. A gombák szeretik a meleget, de még jobban a vizet. A csapadéktérkép megmutatja, hogy hol mennyi eső esett két hét alatt. Helyi zivatarok is befolyásolhatják a gombák termőtestképzését. Előfordulhat, hogy egy nagyobb tájegységen belül csak egyetlen nedvesebb részt találunk, és ott bukkanunk rá a kedvenceinkre. Esőzések után idő kell a gyökérkapcsolt gombáknak, hogy beindítsák a termőtest növesztésüket. A korhadékbontó fajoknak könnyebb, gyakori, hogy egy-egy zivatar után már másnap előpattannak a "semmiből" a tintagombák. A fákat korhasztó gombák jobban tűrik a szárazabb periódusokat, mivel életüket a táptalajuk, pl.: fatuskó, nedvességtartalma határozza meg. Az ország szárazabb részein is megjelent a sárga gévagomba Laetiporus sulphureus, ami fiatalon leszedve és elkészítve nagyon hasonlít a csirkemellre.
A mai cikk illusztrációjaként felhasznált képet Jozso48 becenevű gombásztársam készítette. Bizony az ország egyes részein előjöttek az erdők grófjai, a vargányák. Jelenleg a legnagyobb eséllyel Somogy megye erdeiben lelhetünk rájuk. Az egyik gombász vörös tölgy Quercus rubra ültetvényben szedett egy nagy kosárral.
A tavaszi gombafajok közül a tövisaljagomba Entoloma clypeatum terem. A szakellenőr pultján volt belőle néhány darab. Könnyen összetéveszthető a rokonaival, és kevésbé értékesebb étkezési gomba, így kezdőknek nem javaslom a gyűjtését.
A helyi nyárfásokban teremni kezdett a déli tőkegomba Agrocybe cylindracea. Ez a gomba viszont igazi csemege. Érdemes megismerni és gyűjteni.
Jelenleg nekem nincsenek friss gombász élményeim. A "Csak egy kép" sorozatom legutóbbi fotóján látható Agrocybe fajt a kertemben találtam. Ideje lenne terepre mennem, mert szép hobbi a virtuális gombászat, de az igazi az offline "zsákmányszerzés".

Kiegészítés: A gyilkos galóca Amanita phalloides szintén kedvet kaphatott a termőtest növesztéshez. Ugyan idén még nem került elő, de bármikor felbukkanhat. Sajnos minden évben okoz mérgezést. Pedig nagyon egyszerű elkerülni a gyilkos galóca mérgezést, fel kell ismerni és békén kell hagyni!

Korai találat

A helyi szakellenőr pultját mindig felkeresem, ha szombaton piacra megyek örömömet lelni a szülőföldem terményeiben. A mai napon Selmeczi Laci bácsi megosztotta velem az extrém élményét, amiről fotót készítettem. A képen egy óriás pöfeteg Calvatia gigantea fele látható. A teljes pöfeteg majd tíz kilós volt. A szakellenőrünk sose talált még ilyen korán óriás pöfetegeket. A kb. tucatnyi gombából csak három kisebb volt fiatalabb, amiket kora reggel meg is vettek a gombák szerelmesei.
Amikor egy pöfeteg belseje sárga-barna, akkor érni kezdtek a spórák, és ilyenkor már étkezésre alkalmatlan a termőtest.
Az óriás pöfeteg nagyon finom rántva, de egyéb módon is el lehet készíteni. Egyik gombásztársam blogjában olvasható egy jó recept, a töltött pöfetegé.

Csak egy kép

Gombavilág különcei 5.

A hópenész Sclerotinia borealis Oroszország és Finnország búzatermesztésre alkalmas részein gyakori kórokozó. Megtalálható Norvégiában, Alaszkában is, a helyi fűféléken élősködik.
A hópenész terülj-terülj asztalkámnak vélheti az őszi búza tábláit.
A monokultúrák az élősködők édenkertjei. Az ember alaposan kitolt magával, amikor a nagyobb terméshozam érdekében egy-egy faj termesztésre állt rá, mert ezzel szinte asztalához invitálta a növényi kórokozókat is. A vegyszeres védekezés csak ideig-óráig működik, mert a kórokozók alkalmazkodnak, és előbb-utóbb győznek. Gyakorlatilag kiirthatatlanok. Különösen a több gazdás paraziták ellen lehetetlenség a sikeres védekezés. A hópenész ellen az egész északi féltekét le kéne permetezni, ami lehetetlen vállalkozás lenne.
Az "olcsó" kőolaj, a bőségesen(?) elérhető energiahordozó alaposan megszédítette az emberiséget, de ez is csak olyan buli, mint az Ausztráliába betelepített nyulak története. Hamarosan bekövetkezik egy energiaválság, ami a mezőgazdaságunkat is érzékenyen fogja érinteni. Sokan bele se gondolnak, hogy mennyire törékeny a civilizációnk. Pedig tanulnunk kéne a régi hibákból, egykori civilizációk tündökléséből és bukásából. A módszereink változnak, de mi magunk, sajnos nem. Ezen változtatnunk kéne! Különben a gyermekeinkre a "földi poklot" hagyjuk örökül. Nem lesznek túl boldogok a kifosztott életterekben.
Sajnos az emberi agynak van egy előnytelen tulajdonsága, kizárólag jelen időben képes gondolkozni. A tudatunk képtelen elhinni, hogy durva fordulatot vehet az életünk. Pedig a figyelmeztető jelek egyre többen vannak. Az emberi ész minden bizonnyal csak egy mítosz, és pont olyanok vagyunk, mint az ausztráliai nyulak, vagy a populáció túlfutáson időről-időre áteső lemmingek. Sebaj! Az emberiségnek is szüksége van a gének variálódását elősegíti összeomlásokra. A túlélők jobb géneket örökíthetnek tovább. Könnyen lehet, hogy ez egy természeti törvényszerűség. Akkor nem is kell ellene hadakoznom.
A hópenész vígan van északon, mert hidegtűrő és még -7Celsius fokon is képes növekedni. Sőt az optimális fejlődési hőmérséklete -2Celsius fok. Esetleg a klímaváltozás tolhat ki vele, a nedves kontinentális klíma észak felé terjedésével elmúlnak a hosszú, havas időszakok, amik kedvezőek számára.
A melegedéssel egyre biztonságosabb lesz a búzatermesztés Oroszországban.
Egyelőre nem fenyegeti kihalás a hópenészt, és nagy valószínűséggel nem is fog kipusztulni, mert rendkívül életrevaló gombafaj, és számos túlélési trükköt ismer. A tömlősgombák közé tartozva életciklusának része a tápanyag raktározó micélium növesztése. A szkleróciuma több évig életképes marad a talajban rejtőzve. Ha kedvező idő jön, akkor a hópenész életre kel és folytatja tovább az életciklusát. Csúnyán el tudja intézni az őszi búzát. Gyakorlatilag az enzimjeivel "megemészti", felfalja, és a fiatal búzanövények kifehéredett, elszáradt maradványai foltszerűen borítják el a búzatáblát.
Nem is tudom kellően ragozni, hogy mennyire fájó lesz, ha a mezőgazdaság padlóra kerül. Sokan a szolgáltatási ágakban hisznek, civilizációnk egy csúcsára állított piramis, ahol a termelői réteg alul van, mert már olyan kevesen vannak a gazdálkodók. A gépeink csak addig működnek, amíg van kőolaj, földgáz, egyéb fosszilis energiahordozók és atomenergia. A megújuló energiaforrások jelenleg képtelenek lennének kiszolgálni az emberiség észvesztő mértékű energiaigényét. Mindig elképedek az éjszakai műholdfelvételek láttán, hogy mennyire kivilágítottuk a városainkat! Micsoda tékozlása az energiának. Majd meglátjátok, hogy mi (nem) lesz itt, ha már nincs elég energia, és vissza kell állni egy csekélyebb igényű, lassabb életmódra. Egyet mondhatok, hogy az átállás nagyon fájdalmas lesz a többségnek. Olyan élmény lesz, mint az orosz gazdának tavasszal, amikor a hótakaró elolvadása után meglátja a hópenésztől haldokló búzatábláját.

Kiegészítés: Tudom, hogy állandó kárálásom idegesítő lehet, de jó lenne az eszekbe vésni, hogy benne vagyunk nyakig egy élettér-válságban! A pénz, az semmi, történelmünk során sokféle pénz volt, bármikor újat lehet kitalálni. A tiszta levegő, az édesvíz, és a termőtalaj örök értékek, mert nélkülözhetetlenek az életünkhöz!

Megjegyzés: A képet innen vettem. A szkleróciumokból kifejlődött termőtestek láthatók rajta.

Az "Év fája" volt

Madárcseresznye Cerasus avium
Kislevelű hárs Tilia cordata
Vadkörte Pyrus pyraster
Hegyi szil Ulmus glabra
Barkócaberkenye Sorbus torminalis
Bibircses nyír Betula pendula
Molyhos tölgy Quercus pubescens
Hegyi juhar Acer pseudoplatanus
Fekete nyár Populus nigra
Közönséges boróka Juniperus communis
Magyar kőris Fraxinus angustifolia subp. danubialis
Szelídgesztenye Castanea sativa
Törékeny fűz Salix fragilis
Mézgás éger Alnus glutinosa
Ezüst hárs Tilia tomentosa
Tiszafa Taxus baccata

Az év fája 2012-ben

Az Országos Erdészeti Egyesület 1996 óta minden évben megválasztja az Év fáját, ami idén a zelnicemeggy Prunus padus.
A nemzetségneve mutatja, hogy a kedvelt kerti gyümölcseink rokona, például cseresznye, ringló, kajszibarack. A zelnicemeggy júliusban érő csonthéjas termése borsó nagyságú és kesernyés ízű, így nekünk kevésbé csábító, de a madarak imádják.
Fehér, illatos virágai sokvirágú fürtökben fejlődnek, és április-májusban nyílnak. Látványos és kellemes illatú virágözöne miatt kedvelt kerti dísz. Egyik díszváltozata a "Coloratus", aminek rózsaszín virágai vannak.
A természetben való előfordulását befolyásolják az élőhelyi igényei: mészkerülő, nedvességkedvelő, hideg- és árnyéktűrő. Az országban bárhol előfordulhat szórványosan. A Dunántúl nyugati, délnyugati részén gyakoribb. Gyakran találkozhatunk vele az égerligetekben, mivel a mézgás éger Alnus glutinosa kísérő fája.
A zelnicemeggy kéksavat, vagyis hidrogén-cianidot tartalmaz. Ezért érezzük keserűmandula illatúnak a szétdörzsölt termését és levelét. Ennek ellenére érdemes például lekvárt készíteni belőle. Fél kiló termését megfőzzük annyi vízben, amennyi éppen ellepi. Ha puhára főtt, akkor szitán áttörjük. A gyümölcspépet negyven deka cukorral zselépróbáig főzzük. Forrón csavaros üvegekbe töltjük, amiket azonnal lezárunk. A zselépróba lényege, hogy egy kávéskanálnyi lekvárt tányérkára rakunk, és ha gyorsan megdermed, akkor elkészült, tölthetjük üvegekbe.
Az ázsiai népek közül több a mai napig gyűjti, és régebben az oroszok még alkoholos italt is készítettek belőle. Igaz a mondás, amelyik gyümölcsből lekvárt lehet főzni, abból pálinkát is.
A zelnicemeggyet ne tévesszük össze a kutyabengével Frangula alnus, a varjútövissel Rhamnus cathartica és a fagyallal Ligustrum vulgare! Ezek termése nem ehető.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Gombákkal a világ körül 9.

A fehér kosárgomba Ileodictyon cibarium a piros kosárgomba Clathrus ruber közeli rokona. Mindketten a szömörcsögfélék Phallaceae családjába tartoznak. Ezek a gombák a rendkívül erős és kellemetlen szagukról, valamint változatos megjelenésű termőtesteikről nevezetesek.
A fehér kosárgomba fiatal termőteste zárt, pöfetegre emlékeztető. Ha azonban kettévágjuk, egyből feltűnik, hogy egy boszorkánytojásra találtunk.
A termőtest érése során a spóratartó rész felrepeszti a burkot és napvilágra kerülnek a bűzös nyálkában rejtőző spórák. A dögszagú anyag vonzza a legyeket, amik tisztára nyalják a gömbrácsot. Ez feladatát betöltve gyakran leválik a termőtest alapjáról és szabadon gurul ide-oda, ahová a szél sodorja. Meglepő, hogy a gomba spóratartó "kosárkája" mennyire hasonlít a híres fullerén szénmolekulára.
A fehér kosárgomba a déli félteke trópusi, szubtrópusi erdeiben él, de parkokban, kertekben is felbukkanhat magányosan vagy csoportosan. Gyakori Új-Zélandon, Ausztráliában, Chilében. A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

A boldogság kék gombái 1.

A feketeközepű döggomba Entoloma chalybeum var. lazulinum magyar neve nem túl bizalomgerjesztő, jobban hangozna a lápiszkék pitykegomba. A színe emlékeztet a lazúrkőre. Ez a kék csoda megtalálható hazánkban. Szerepel a Gombaválogató sorozat harmadik kötetében.
Apró gomba, kalapátmérője 5 centi alatt van. A termőteste színe a kéken kívül lehet feketés és lilás is. Lemezei fiatalon sötétkékek vagy szürkés kékek, de később rózsaszínre színeződnek az érő spóráktól. Az Entoloma nemzetséghez való tartozását jelzi a rózsaszín spórapora. Inkább hegyvidéki faj, a természetközeli gyepeket kedveli, de megtalálható fenyérek mohapárnáiban is. Apró termete és szépsége miatt biztosan nem tekintjük étkezési gombának. Ha mégis, akkor jó tudni, hogy enyhén mérgező.

Megjegyzés: A csodálatos fotót innen vettem.

Kék termésű, tüskés csodabokor

A hamvas szeder Rubus caesius virágát és terméseit tavaly augusztusban fotóztam le. Az egyik kedvenc vadontermő gyümölcsöm. Túráim során gyakran szedem és eszem. Az ujjbegyeimet mindig megfesti a leve. Egyedül a tüskéire kell odafigyelnem, mert könnyen fennakadok a hajlékony ágain. Ez semmiség, mert az egészség jóval fontosabb pár szedertüske karcolásnál.
A dűlőutak és faültetvények szegélynövénye látszólag igénytelen és haszontalan, de az egyik legrégebb óta használt gyógynövényünk. Érdemes "bajlódni" az apró termésével, ha nincs kertünk, amibe ültethetnénk nemesített, tüskementes szedret. A sok kicsi sokra megy elvet figyelembe véve készíthetünk belőle gyümölcslét, lekvárt, zselét, tehetjük süteménybe, desszertbe, és persze kiváló nyersen fogyasztva is.
A hamvas szeder leveléből gyógyteát főzhetünk, amivel a hasmenés tüneteit enyhíthetjük. Nátha esetén izzasztó hatású, és méregteleníti a szervezetünket.
Az Alföldön az erdei málnával Rubus idaeus nem találkoztam, de a szeder rendkívül gyakori, még a kertemben is felbukkant. Most kezdett el virágozni.
Ne feledjük, fűben, fában, gombában orvosságra lelhetünk!

Csak egy kép

Gomba gombának farkasa 1.

A sárga pikkelyesgalóca Squamanita schreieri a cafrangos galóca Amanita strobiliformis parazitája. A magyar neve ellenére nem rokona a cafrangosnak, a kicsiny nemzetsége a pereszkefélék Tricholomataceae családjába tartozik. Sajnos ritka és védett tünemény hazánkban, de határainkon túl is. Egy termőtestének eszmei értéke 10000 forint.
Gazdafaja, a cafrangos galóca egyes helyeken gyakori, meszes talajú lomberdőkben él. Nyáron, kora ősszel terem meleg időszakokban. Az egyik tölgyültetvényben minden évben rátalálok. Könnyű felismerni, mert nagy termetű, fehér színű, kalapját szürke foltokként fedik a burokmaradványok, amik kisebb cafrangok formájában egész termőtestét borítják. Bár elméletileg alapos főzés után ehető, de nem enném meg. Sokkal jobban érdekel a helyi jelenléte a "potyautasa" miatt.
Ha maradna a meleg, és kiadós zivatarok áztatnák az erdőt, akkor talán felbukkanna a pikkelyesgalóca is. Főnyeremény lenne.
Az élősdi rámenőséget tekintve nem a sárga pikkelyesgalóca a favorit a nemzetségében, hanem a sárgatönkű Squamanita paradoxa, ami a gazdagombája, a sárga őzlábgomba Cystoderma amianthinum tönkjéből növeszti ki a termőtesteit. Ő aztán tényleg ránőtt a másik "fejére".
A gomba gombának farkasa élethelyzet gyakori, azonban az élősködők általában jóval ritkábbak, nehezebben megfigyelhetők a gazdafajaiknál. A mikoparaziták közül az egyik kedvencem a rózsás nyálkásgomba Gomphidius roseus.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Aprócska gomba

Vasárnap egy hosszabb gyalogtúrát tettem. A házunktól elsétáltam Póstelekig, majd bóklásztam az egyik ültetvényben, végül hazabaktattam.
A tölgyültetvény ígéretes gombaédennek bizonyult. Ha majd megjönnek az újabb esők, akkor tele lesz galambgombákkal és egyéb "alföldi" fajokkal. Most csak a már bemutatott sugaras likacsosgombát, pisztricgombát, kerti tintagombát, bükkfa-taplót és a képen látható apróságot találtam. Ez a picurka valamelyik kígyógomba, nagyon hasonlít a sárgatejűre Mycena crocata, de közel sem biztos, hogy az volt.
A legismertebb kígyógomba, a lila pereszkével való összetévesztése miatt, a retekszagú.
A nemzetség fajai közül több világít sötétben. Talán a legerősebb fényű a Japánban élő fénylő kígyógomba.
A kígyógombáknak nincs étkezési értéke, mert általában kicsik és néhányuk mérgező. Egy nagy hasznuk van, hogy korhadékbontóként segítik a szerves anyagok körforgását.

Kiegészítés: Tanulságos megismerni a pósteleki kastély sorsát, mert jól példázza, hogy hogyan bánunk más vagyonával, ami kézen-közön a miénk lett. Sajnos a kastély menthetetlen. Romos falai, az épület csontjai, emlékeztetnek rá mindannyiunkat, hogy semmi sem örök. Egy korszak szomorúan szép (sír)emléke.

A munka hőse

Az élesztőgomba Saccharomyces cerevisiae életünk nélkülözhetetlen része. A pékélesztő és rokonsága nélkül nem lenne péksüteményünk, sörünk és borunk. Mindennap élvezhetjük munkájuk gyümölcseit.
A legdolgosabb gombácska tökéletesen illik a munka ünnepéhez. Köszöntsük fel május elsejei sörözés közben!
A legkedvesebb egysejtű gombámról írtam egy gombaportrét tavaly, és egy másik cikket januárban

Megjegyzés: A képet innen vettem.