Mi köti össze a képen látható himalájai tiszafát Taxus wallichiana, a rák elleni gyógyszert, és a poliuretánt? Egy gomba, a Pestalotiopsis microspora.
Néhány hete bukkant fel a hazai médiában is a "szupergombának" titulált
faj. Természetesen a sajtó túlzásba esett, mert a gomba nem csinál mást
mint szénforrásként hasznosítja a poliuretánt, aminek legismertebb
alakja a hőszigetelő purhab. Igaz a gomba jobb szeret növényeken
élősködni, vagy beköltözni a tiszafába és endofita gombaként támogatni
gazdanövényét, például a taxol nevű, mérgező vegyülettel, amit ő állít
elő. Szorgalmas egyetemi kutatók fedezték fel, hogy poliuretán diétára
fogható. Sokan kutatják az őserdei élővilágot, hiszen a trópusi erdőkben
rendkívüli a fajgazdagság. Jól teszik a nyugati kutatók, ha sietnek,
mert a fejlődő országok ugyanazt csinálják mint régebben az európaiak,
saját gazdasági fejlődésük alapjait a természetes növénytakaró
kitermelésével alapozzák meg. Csak ők azt nem tudják, vagy majd
megtanulják saját kárukon, hogy az őserdei talaj túlságosan hamar
kimerül. Nem lennék a helyükben. Esztelenség tátott szájjal csodálni a
dél-amerikai országok gazdasági szárnyalását, mert a fejlődésük pont oda
tart mint Európáé vagy Amerikáé. Ugyanúgy szószban lesznek a
nyersanyagok felélése után, csak ők már senkit sem szervezhetnek maguk
alá. Nincs több "szűz" terület. Jó lenne tudomásul venni, hogy egész
csodás, színes-szagos civilizációnk és jólétünk a természetnek és egymás kizsákmányolásának
köszönhető.
Az ipar és a termelés eleve rosszul látott neki a termékek gyártásának,
mert elsőként a természet anyagkörforgását kellett volna tanulmányozni
és lemásolni. Akkor nem lenne gond a bődületes mennyiségű műanyag és nem
kellene a fogyatkozó esőerdőkben kutatni "bérmunkások" után, akik majd
eltakarítják a hulladékunkat.
Van egy bizarr elgondolásom, hogy a természet magától is fel fogja
fedezni gigászi szemétlerakóinkat és előbb-utóbb megjelenik az igazi
"szupergomba" vagy "szuperbaktérium". Aztán csak nézhetünk, hogy mi a
csuda történik.
"A magrugóEcballium elaterium Dél-Európából származó évelő a tökfélék
családjából. Szilva nagyságú termése különleges felnyíló kabak. A magvak
nagy turgornyomású, lédús szövetben érnek, miközben a kocsányt rögzítő
szövetek elbomlanak. Ekkor a kabak szinte lelövődik, és a kocsány helyén
támadt nyíláson a magvak nagy erővel fecskendeznek ki."
A leírást a Búvár Zsebkönyvek sorozat: Magvak, termések kötetéből másoltam ki.
Az ánizsillatú parásgerebenHydnellum suaveolens ugyanolyan különös mint a rokona, a csípős parásgerebenH. peckii.
A kékes termőteste és az erős ánizsillata miatt a könnyen felismerhető
gombafajok közé tartozik. A nemzetségében vannak még kékes színű fajok,
de ezeknek nincs ánizsillata. A képen fiatal, zsenge termőtestek láthatók.
Idősebb korára kifakul, illata is elszállhat, ilyenkor már nehezebb
megkülönböztetni a rokonaitól. A termőteste tönk- és kalapszerű részre
osztható fel. A tönk lilás-kékes színű, a kalap teteje fiatalon fehér
kékes árnyalattal, idősen barna fehér széllel. Felülete bársonyos,
ráncolt. Termőrétege tüskés, a tüskék 5mm hosszúak, elágazók is
lehetnek, kékes-fehéresek. Kemény húsa miatt étkezési értéke nincs. Csodás illatát az ánizsaldehid és a kumarin
adja. Hazánkban ritka faj,
ritkasága miatt kímélendő. Hegyvidéki lucosokban érzi jól magát. A
fenyőfélék gombapartnere, a lucokat kedveli. Júniustól
októberig növeszti a termőtesteit. Északi országokban, ahol jóval gyakoribb, a hobbi gyapjúfestők és a
hagyományőrzők szintén használják festésre. Halvány kékes-zöldes
színt ad a gyapjúnak.
Tegnap 15-20mm eső esett, így a Viharsarokban ideális gombanövesztő
helyzet alakult ki. Ugyan múlt vasárnap még csak néhány korhadékbontó
fajt figyelhettem meg, és egy kilapított nyárfa-érdestinóru felett
kesereghettem, de a mostani hétvégén egészen más lesz a helyzet. Kedd délután egy kerti rétgomba nőtt ki a kertemben, ami jól jelzi,
hogy mennyire tetszik a gombáknak a májusi időjárás. Tehát számítok rá,
hogy pár napon belül megjelennek a csiperkék, a mezei szegfűgomba, és újabb termőtesteket növeszt a nyárfa-érdestinóruLeccinum duriusculum.
A fotómon látható fiatal érdestinórukat pár éve örökítettem meg egy
felhős, augusztusi napon az egyik Békéscsaba melletti
nyárfatelepítésben. A nyárfa-érdestinóru nevében is benne van, hogy
kizárólag a nyárfával társul, annak gombapartnere. Könnyen felismerhető
gomba, egyrészt a nyárfa, másrészt a pikkelykékkel díszített tönkje
miatt. A csöves termőrétege, ami fiatalon fehéres krémszínű, idősen
szürkés, egyértelműen mutatja, hogy tinóru. Kalapja barna, szürkésbarna
színű. Húsa a kalapban gyorsan puhul, a tönkben kemény marad. A tönk
alja kékes-zöldes, ez természetes nála, nem kell furcsállni. A fehér
húsa, a többi érdestinóruhoz hasonlóan, színeződik. Sérülésre előbb
rózsaszínű, majd szürkésfekete lesz. A színváltozás ártalmatlan
jelenség, nem befolyásolja a gomba gasztronómiai értékét. A
nyárfa-érdestinóru enyhe ízű, jó étkezési gomba. Ráadásnak a kezdők is
könnyedén felismerhetik az ismertetőjegyei alapján. A könnyű azonosítása ellenére őt és a többi gombánkat is mutassuk meg szakellenőrnek! Sose
szedjük vegyesen a biztosan felismert tinórut és az ismeretlen lemezes
gombákat. A tinóruk közt csak gyomorrontást okozó fajok vannak, de a
lemezesek közt ott van a gyilkos galóca. Legyünk körültekintők,
hallgassunk a szakellenőrre, mert még egy szimpla gombamérgezés is
eredményezhet tartós gombaundort, ami figyelembe véve a gombák
gasztronómiai értékét, igazi sorscsapás lenne. Bármennyire hihetetlen,
de sose ment a hasam gombától. Egyszerűen tanultam a
profitól, és minden érzékszervemet használom gombászat során. A türelem
és a figyelem az örömteli gombászat két jó barátja. Ne féljünk a
gombáktól, inkább segítőink ők mint ellenségeink.
Miután megfogadtátok jó tanácsaimat, menjetek gombászni! Lehet hozzám is csatlakozni, szívesen megmutatom a kedvenceimet.
A mai cikkben összekötöm a hasznost a kellemessel, és reklámozom a padlizsánt, ami az egyik legszebb zöldség. Gyönyörű színű, gyógyhatású ennivaló. A közismert lila mellett van fehér és lila cirmos változata
is. Fontos időben leszedni az érett terméseit, amik teljesen színesek
és fényesek, mert túlérve élvezhetetlenül keserűek lesznek. A túlérett
termés elveszíti fényét, matt lesz.
A képen látható gomba hasas tönkje hasonlít egy cirmos padlizsánra. A
Tylopilus plumbeoviolaceus a mi epeízű tinórunk Tylopilus felleus
észak-amerikai rokona. Mindketten ehetetlenül keserűek, akár a túlérett
padlizsán. A Tylopilus nemzetségbe tartozó tinóruk egyik közös
jellemzője, hogy a fiatalon fehér termőrétegük (csövecskéik) az érő
spóráktól rózsaszínűek lesznek. Az epeízű tinóru
az egyetlen Tylopilus hazánkban, és egész Európában. Számos rokona él
Észak-Amerikában, a trópusokon és még Ausztráliában is. Mindegyikük,
akárcsak a többi tinóru, a fák gombapartnerei. Tehát az ehetetlenül
keserű epeízűt se tapossuk el, ha rálelnénk. Csak azért, mert számunkra
élvezhetetlen, igen is hasznot hajt nekünk a fák segítőjeként.
Érdekes, de vannak ehető fajok is a nemzetségben. A következő lila tinórus cikkben egyiküket fogom bemutatni.
Sajnos a lila csodák a nagy vízen túl élnek, Amerika tölgyerdőiben.
Megjegyzés: A képet innen vettem.
Tegnap a kerti rétgombaAgrocybe dura volt a legcsinosabb gomba, amit találtam, de őt sem hoztam haza, ahogy a társait sem. Sajnos hiába rokona a déli tőkegombánakAgrocybe cylindracea,
gasztronómiai szempontból értéktelen. Korhadékbontóként viszont segíti a szerves anyagok körforgását. Ráadásnak gyakori, ártalmatlan, gyerekeknek ideális bemutató gomba, hogy a bolti csiperke után egy másik kalapos gombát is megismerhessenek. A füves élőhelyeket kedveli. Ha szerencsések vagyunk, akár a déli tőkegombára is rálelhetünk a városi parkok korhadó fáin, mert tapasztalatom szerint terjedőben van. Túratársam megmutatta
az egy hete még viruló, hatalmas csoportját, ami mostanra majdnem
teljesen lebomlott. Talán az újabb esők ismét ráveszik a termőtest
növesztésre, vagy egy új helyen fog előjönni.
Keddtől csapadékosra fordul az idő, ami a melegebb hőmérséklettel
együtt igazán csábító és kedvező lesz a gombáknak. A mostani hétvégén se csiperkét, se tinórut nem találtam. Egyetlen egy, autóval kilapított nyárfa-érdestinóru Leccinum duriusculummaradványa jelezte számomra, hogy valami már van, de a helyzet még nem az igazi. Valami még kell a gombáknak. Május 27-én ismét
elindulok átnézni a közeli élőhelyeket. Lehet csatlakozni hozzám.
Értelmetlennek
tartom az emberek közömbösségét a többi élőlénnyel szemben. Sőt egyesek
képesek undorodni teljesen ártalmatlan állatoktól, vagy életükre törni.
Jó lenne az eszekbe vésni, hogy természet nélkül csodás civilizációnk
összeomlik. A természet rendszerei gondoskodnak a tiszta levegőnkről, az
édesvizünkről, és az élelmünket adó termőtalajról. Érthetőbben
fogalmazva, önös érdekünk, hogy kíméljük és óvjuk magunktól a többi
élőlényt és az élőhelyeiket.
A legfontosabb alapelv, élni és élni hagyni. Az ember túl sokat vett el a
bioszférától. Ha tovább folytatjuk az élőhelyek kifosztását, végül az
utolsó fán fogunk civakodni. Szerencsére egyre több ember ismeri fel,
hogy öngyilkossággal ér fel az esztelen terjeszkedésünk, önzésünk,
mohóságunk. Halál biztos tény, hogy a saját gyermekeinknek ártunk önön
mohóságunkkal. Egy szerényebb, természetkímélőbb életmóddal viszont
lehetővé tesszük számukra is az emberhez méltó életet. Ezért kell védeni
a természetet. Mindenki jól jár, például a szőlőszenderDeilephila elpenor.
Persze egy ilyen szépséget (ugye?) senki se fog rovarölővel lefújni. Ráadásnak
az éjszakai életmódja miatt ritkán kerül a szemünk elé. Nem védett, mert
egész Közép-Európában gyakori, de ettől még nem kell közönségesnek
vélni, mivel egy ékszere a természetnek. Kevés rózsaszín-zöld lepkénk
van. Felüdülés volt élőben megcsodálni. A Természet képekben könyvemből
jól ismerem a fajt, de eddig még én sem láttam és fotóztam le.
Gyakorisága ellenére nem került a szemem elé. Megérte elindulnom reggel,
és beállítani a Körös Klubhoz. Nem tudtam róla, hogy a Zöld Csütörtök Természetvédő Kör
foglalkozásokat tartott, lepkésztek és madarásztak. Az éjszakai
lepkegyűjtésüknek köszönhetem, hogy találkozhattam a szőlőszenderrel.
Nagyszerű élmény volt. Élőben sokkal tüneményesebb. Egy élőlény mindig
értékesebb mint egy tárgy. Kedvelem a kütyüket, "okos játékszereket", de
csak az élőlényeket szeretem. Nagy különbség van a két érzelem közt.
Hiába vagyok már túl a harmincon, fellelkesített a rózsaszín-zöld
szender.
Növények, állatok, gombák nélkül csak mi és a tárgyaink maradnának a
bolygón. Mindenki képzeletére bízom, hogy élőlényként hogyan is
elégítenénk ki biológiai szükségleteinket, ha csak mi vagyunk életben.
Jobb, ha lassabb tempóra váltunk, és visszafogjuk magunkat. Különben szó
szerint fog teljesülni a mondás, ember embernek farkasa.
A gombász ösztönöm azt súgta nekem kora reggel, miután este megnéztem a csapadéktérképet, hogy a városi szakellenőrnél lesz vargánya. A megérzésem pontos volt, mert a pultján nyári vargányákBoletus reticulatus sorakoztak, és két kicsi ládában várakozott a többi.
Tegnap délelőtt felhívta az erdélyi ismerőse, hogy ideje lenne
átjönnie, mert terem a vargánya. Egy ilyen hívásnak ellenállni
lehetetlenség volt, hiszen a tavalyi évben alig volt gomba. A
városi szakellenőr autóba pattant és átrobogott Erdélybe átnézni a
kedvenc helyeit. 6-8 kiló vargányát szedett.
Erdély hegyvidékei kiváló gombatermő helyek. Ez nem ígéret, a kezemben látható a bizonyíték.
A sötét "csúf" tejelőgombaLactarius turpis az "erő sötét oldalát" képviseli a gombák közt. Közismert veszélyes gomba a gyilkos galóca Amanita phalloides, mert tényleg halálosan mérgező a fő méreganyaga, az amatoxin. Azonban a csúnyácska sötét tejelőgomba is rejteget magában egy szerves vegyületet, ami hosszútávon fejti ki hatását. Ez a necatorin, ami egy mutagén, vagyis a sejtosztódás során károsítja a DNS-t, spontán mutációkra készteti. Minél több a mutáció, annál nagyobb a valószínűsége, hogy kialakul a kóros sejtosztódás, vagyis a rák.
Az északi országok fenyőerdőiben gyakoriak a tejelőgombák, így a sötét tejelőgomba is. Hiába csípős és kesernyés, sózott gombaként és gombasavanyaként sokáig rendkívül népszerű "csemegegomba" volt Finnországban, Oroszországban. Pár évtizede fedezték fel a necatorint és mutatták ki romboló hatását. Azóta mérgező gombának számít a sötét tejelőgomba. Szerencsére előkészítés nélkül ehetetlen. Az égetően csípős íze garantáltan letöri az étvágyat.
Az osztott pöfetegPisolithus arhizus vagy Pisolithus tinctorius magyar neve kissé megtévesztő, mert az áltriflák rokona. Az áltriflafélék Sclerodermataceae családjába tartozik a nemzetsége. A típusfaj az osztott pöfeteg, aminek a hasonmása a többi Pisolithus. A hasonlóság ellenére mind külön faj.
Az osztott pöfeteg magyar neve a belsejét fiatalon kitöltő, borsóméretű spóratartókra utal. A spórák érése felülről indul meg. Ez látható a kettévágott termőtesten, felül már a spórák barna tömege van, de alul még ott vannak a sárga, éretlen spóratartók is, amiket körülvesz egy tintaszerű anyag. A teljesen érett termőtest szétesik, a barna spórákat elhordja a szél, de a termőtest nyele sokáig megmarad. A töredezett, öreg termőtest csúnyácska látvány, és hasonlít az állati ürülékre. Ezért ne lepődjünk meg, ha egyes amerikai gombász honlapokon „kutyagumi” gombának nevezik.
A külsejénél fontosabbak benső értékei. Gyökérkapcsolt gomba, szolgáltatásait szinte mindegyik növénynek felajánlja, akivel találkozik. Elsősorban fenyőkkel és eukaliptuszokkal társul, de tényleg kész bármelyik növénynek segíteni. Kissé erőszakos társulási vágya miatt az erdészek kedvence. A facsemeték jobban fejlődnek, ha gyökérzetükön ott van az osztott pöfeteg micéliuma. Az ipari szennyezések miatt az erdőtalajok savanyodnak, de az osztott pöfeteg pont a nehéz terepet kedveli, savanyú homoktalajokon pionír gombafaj. Ezért az erdészek komolyan bíznak benne, és a többi szívósabb gyökérkapcsolt gombában is. Kutatások bizonyítják, hogy a gyökérkapcsolt gombával együtt élő facsemete jobban fejlődik, a parazita gombákkal szemben ellenállóbb. Kíváncsi vagyok, hogy hazánkban mennyire elterjedt a „gombás” facsemeték telepítése. Ennek utána fogok nézni.
Az osztott pöfeteg másik jó tulajdonsága, ami az ember esztétikai érzékét kényezteti, hogy gyapjúfestésre használható. Erre utal a sokadik angol neve, festőlabda. Érdemes meglátogatni a linkelt honlapot, mert bemutatja, hogy micsoda színeket lehet kihozni a gombákból.
Remélem, sikerült bebizonyítanom az állításomat, hogy az osztott pöfeteg a csúnyasága ellenére nagyon hasznos gomba.
Május hetedikén szintén egy hidegfront vonult át az országon. A front
csapadékmezője elkerülte a megyét, átlósan szelte át az országot, ide
dél-keletre nem jutottak el a felhői. Ellenben a hidegfront
mellékhatásaként létrejött Békés megyében egy szupercella, ami
Hódmezővásárhelytől elindulva egészen Békéscsabáig eljutott. A
megyeszékhelyhez érve még látszódtak szupercellás vonásai, de már
leépülőben volt. Élete legnagyobb produkcióját Orosháza és Gerendás
térségében mutatta be, előbbinél tornádót, utóbbinál kiadós, jéggel
kevert záport produkált. Békéscsabánál már csak felhő-felhő villámokra
és egy rövid záporra futotta az erejéből. Túl gyorsan vonult, mire
eldöntöttem, hogy nem is olyan veszélyes, kimehetnék a határba teljes
panoráma fotót készíteni róla, már késő volt. Töprengés közben az
észak-nyugati ablakból fotóztam. A mellékelt képen jól látható az alacsony felhőalapja és a falfelhője. Jellegzetes megjelenése, és a lassú, forgó mozgása egyértelművé tette számomra, hogy tényleg egy szupercellát látok. Nagyon ritka a független, nem rendszerbe ágyazott szupercella. Sőt az is ritka, hogy ne takarja el előlem a csapadékja. Talán ez volt az első eset, amikor sikerült tisztán rálátnom a zivatarfelhők királyára. Annyira izgatott voltam, hogy nyárfalevélként reszkettem. Azt hiszem, terepi munkára alkalmatlan lennék, mert egy felhőtitán biztonságos megfigyelése is túl soknak bizonyult nekem.
Az egyik viharvadásznak sikerült Gerendásról megfigyelnie a szupercellát. Az ő beszámolója sokkal profibb.
Kiegészítés: A heves és pusztító zivatarok mindig felidézik előttem Goya óriását.
A fekete bodzaSambucus nigra közismert és gyakori
növényünk. Ha napos az idő, akkor mindenfelé érezni lehet virágainak
illatát. Most virágzik. Gyerekkoromban nagyanyám mindig készített
bodzaitalt, ami a leggyakoribb felhasználási módja fehér virágainak. A
virágok megszárítva télen is jók, mert gyógytea készíthető belőlük,
amivel megfázás esetén gyógyíthatjuk magunkat. Az illatos virágokból ősz
elejére feketés-lilás bogyók lesznek. Ezeket teljes érésben érdemes
leszedni, amikor szép, fényes feketék. Lekvárjának enyhe hashajtó hatása
van. Nagyon jó korunk egyik népbetegsége, a székrekedés ellen.
Egyébként ennek oka, hogy gyakran túl keveset iszunk és nem fogyasztunk
elegendő rostot, valamint az állandó stresszel hátráltatjuk az
emésztésünket, hiszen harci helyzetet érezve az emésztőrendszerünk
engedi, hogy a vér fontosabb részeinkben dúsuljon fel, ő a harci helyzet
elmúltáig türelmesen vár. Azonban az állandósult stressz miatt túl
sokáig vár! Ezért alakul ki a székrekedés. Relaxációs technikák is
csodákra képesek, például egy hosszú séta a természetben.
A fekete bodza zöld részei és magja glikozid tartalma
miatt mérgező. Bodzaital készítés előtt szedjük le a virágok zöld
kocsányait. A lekvár főzésekor a melegítés hatására lebomlanak a
méreganyagai. Nyersen ne együk a bogyóit! A madarak egészben nyelik le a
bogyókat és a mag egészben szalad át rajtuk. Egyébként segítik a bodza
terjedését. A madarak miatt van egyre több bodzacsemete a kertemben,
amiket muszáj tövestül kiirtanom. Három nagyobb bodzabokrom van.
Szeretem a fekete bodzát, de érvényes rá a mondás, jóból is megárt a
sok. Egyébként számos kerti fajtája van, az üzemi termesztésben a
leggyakoribb a "Haschberg". Lehet kapni rózsaszín virágú, bordó levelű díszváltozatát is.
Leginkább bodzából készült a hatlyukú furulya.
A hétvégére ismét szép idő lesz. Menjetek a természetbe, gyűjtsetek bodzát, és az elhalt bodzaágakon növő júdásfülgombát Auricularia auricula-judae. Élvezzétek a természet ajándékait, és a földből áradó életerőt.
Az áprilisi melegebb időjárás megtette hatását. A tegnap bemutatott
óriás pöfeteg szintén a júniust idéző meleg miatt bújt elő. A gombák
szeretik a meleget, de még jobban a vizet. A csapadéktérkép
megmutatja, hogy hol mennyi eső esett két hét alatt. Helyi zivatarok is
befolyásolhatják a gombák termőtestképzését. Előfordulhat, hogy egy
nagyobb tájegységen belül csak egyetlen nedvesebb részt találunk, és ott
bukkanunk rá a kedvenceinkre. Esőzések után idő kell a gyökérkapcsolt
gombáknak, hogy beindítsák a termőtest növesztésüket. A korhadékbontó
fajoknak könnyebb, gyakori, hogy egy-egy zivatar után már másnap
előpattannak a "semmiből" a tintagombák. A fákat korhasztó gombák jobban
tűrik a szárazabb periódusokat, mivel életüket a táptalajuk, pl.:
fatuskó, nedvességtartalma határozza meg. Az ország szárazabb részein is
megjelent a sárga gévagombaLaetiporus sulphureus, ami fiatalon leszedve és elkészítve nagyon hasonlít a csirkemellre.
A mai cikk illusztrációjaként felhasznált képet Jozso48
becenevű gombásztársam készítette. Bizony az ország egyes részein
előjöttek az erdők grófjai, a vargányák. Jelenleg a legnagyobb eséllyel
Somogy megye erdeiben lelhetünk rájuk. Az egyik gombász vörös tölgyQuercus rubra ültetvényben szedett egy nagy kosárral.
A tavaszi gombafajok közül a tövisaljagomba Entoloma clypeatumterem.
A szakellenőr pultján volt belőle néhány darab. Könnyen
összetéveszthető a rokonaival, és kevésbé értékesebb étkezési gomba, így
kezdőknek nem javaslom a gyűjtését.
A helyi nyárfásokban teremni kezdett a déli tőkegomba Agrocybe cylindracea. Ez a gomba viszont igazi csemege. Érdemes megismerni és gyűjteni.
Jelenleg nekem nincsenek friss gombász élményeim. A "Csak egy kép" sorozatom legutóbbi fotóján látható Agrocybe
fajt a kertemben találtam. Ideje lenne terepre mennem, mert szép hobbi a
virtuális gombászat, de az igazi az offline "zsákmányszerzés".
Kiegészítés: A gyilkos galócaAmanita phalloides szintén kedvet kaphatott a termőtest növesztéshez. Ugyan idén még nem került elő, de bármikor felbukkanhat. Sajnos minden évben okoz mérgezést. Pedig nagyon egyszerű elkerülni a gyilkos galóca mérgezést, fel kell ismerni és békén kell hagyni!
A
helyi szakellenőr pultját mindig felkeresem, ha szombaton piacra megyek
örömömet lelni a szülőföldem terményeiben. A mai napon Selmeczi Laci
bácsi megosztotta velem az extrém élményét, amiről fotót készítettem. A
képen egy óriás pöfetegCalvatia gigantea fele látható. A teljes pöfeteg majd tíz
kilós volt. A szakellenőrünk sose talált még ilyen korán óriás
pöfetegeket. A kb. tucatnyi gombából csak három kisebb volt fiatalabb,
amiket kora reggel meg is vettek a gombák szerelmesei. Amikor egy pöfeteg belseje sárga-barna, akkor érni kezdtek a spórák, és ilyenkor már étkezésre alkalmatlan a termőtest.
Az óriás pöfeteg nagyon finom rántva, de egyéb módon is el lehet
készíteni. Egyik gombásztársam blogjában olvasható egy jó recept, a töltött pöfetegé.
A hópenészSclerotinia borealis Oroszország és Finnország búzatermesztésre
alkalmas részein gyakori kórokozó. Megtalálható Norvégiában, Alaszkában
is, a helyi fűféléken élősködik.
A hópenész terülj-terülj asztalkámnak vélheti az őszi búza tábláit.
A monokultúrák az élősködők édenkertjei. Az ember alaposan kitolt
magával, amikor a nagyobb terméshozam érdekében egy-egy faj termesztésre
állt rá, mert ezzel szinte asztalához invitálta a növényi kórokozókat
is. A vegyszeres védekezés csak ideig-óráig működik, mert a kórokozók
alkalmazkodnak, és előbb-utóbb győznek. Gyakorlatilag kiirthatatlanok.
Különösen a több gazdás paraziták ellen lehetetlenség a sikeres
védekezés. A hópenész ellen az egész északi féltekét le kéne permetezni,
ami lehetetlen vállalkozás lenne.
Az "olcsó" kőolaj, a bőségesen(?) elérhető energiahordozó alaposan
megszédítette az emberiséget, de ez is csak olyan buli, mint az
Ausztráliába betelepített nyulak története. Hamarosan bekövetkezik egy
energiaválság, ami a mezőgazdaságunkat is érzékenyen fogja érinteni.
Sokan bele se gondolnak, hogy mennyire törékeny a civilizációnk. Pedig
tanulnunk kéne a régi hibákból, egykori civilizációk tündökléséből és
bukásából. A módszereink változnak, de mi magunk, sajnos nem. Ezen
változtatnunk kéne! Különben a gyermekeinkre a "földi poklot" hagyjuk
örökül. Nem lesznek túl boldogok a kifosztott életterekben.
Sajnos az emberi agynak van egy előnytelen tulajdonsága, kizárólag jelen
időben képes gondolkozni. A tudatunk képtelen elhinni, hogy durva
fordulatot vehet az életünk. Pedig a figyelmeztető jelek egyre többen
vannak. Az emberi ész minden bizonnyal csak egy mítosz, és pont olyanok
vagyunk, mint az ausztráliai nyulak, vagy a populáció túlfutáson
időről-időre áteső lemmingek. Sebaj! Az emberiségnek is szüksége van a
gének variálódását elősegíti összeomlásokra. A túlélők jobb géneket
örökíthetnek tovább. Könnyen lehet, hogy ez egy természeti
törvényszerűség. Akkor nem is kell ellene hadakoznom.
A hópenész vígan van északon, mert hidegtűrő és még -7Celsius fokon is
képes növekedni. Sőt az optimális fejlődési hőmérséklete -2Celsius fok.
Esetleg a klímaváltozás tolhat ki vele, a nedves kontinentális klíma
észak felé terjedésével elmúlnak a hosszú, havas időszakok, amik
kedvezőek számára. A melegedéssel egyre biztonságosabb lesz a
búzatermesztés Oroszországban. Egyelőre nem fenyegeti kihalás a
hópenészt, és nagy valószínűséggel nem is fog kipusztulni, mert
rendkívül életrevaló gombafaj, és számos túlélési trükköt ismer. A
tömlősgombák közé tartozva életciklusának része a tápanyag raktározó
micélium növesztése. A szkleróciuma több évig életképes marad a talajban
rejtőzve. Ha kedvező idő jön, akkor a hópenész életre kel és folytatja
tovább az életciklusát. Csúnyán el tudja intézni az őszi búzát.
Gyakorlatilag az enzimjeivel "megemészti", felfalja, és a fiatal
búzanövények kifehéredett, elszáradt maradványai foltszerűen borítják el
a búzatáblát.
Nem is tudom kellően ragozni, hogy mennyire fájó lesz, ha a mezőgazdaság
padlóra kerül. Sokan a szolgáltatási ágakban hisznek, civilizációnk egy
csúcsára állított piramis, ahol a termelői réteg alul van, mert már
olyan kevesen vannak a gazdálkodók. A gépeink csak addig működnek, amíg van kőolaj,
földgáz, egyéb fosszilis energiahordozók és atomenergia. A megújuló energiaforrások jelenleg képtelenek lennének kiszolgálni az
emberiség észvesztő mértékű energiaigényét. Mindig elképedek az éjszakai
műholdfelvételek láttán, hogy mennyire kivilágítottuk a városainkat! Micsoda tékozlása az energiának. Majd meglátjátok,
hogy mi (nem) lesz itt, ha már nincs elég energia, és vissza kell állni egy
csekélyebb igényű, lassabb életmódra. Egyet mondhatok, hogy az átállás
nagyon fájdalmas lesz a többségnek. Olyan élmény lesz, mint az orosz
gazdának tavasszal, amikor a hótakaró elolvadása után meglátja a
hópenésztől haldokló búzatábláját.
Kiegészítés: Tudom, hogy állandó kárálásom idegesítő lehet, de jó lenne az eszekbe vésni, hogy benne vagyunk nyakig egy élettér-válságban! A pénz, az semmi, történelmünk során sokféle pénz volt, bármikor újat lehet kitalálni. A tiszta levegő, az édesvíz, és a termőtalaj örök értékek, mert nélkülözhetetlenek az életünkhöz!
Megjegyzés: A képet innen vettem. A szkleróciumokból kifejlődött termőtestek láthatók rajta.
Az Országos Erdészeti Egyesület 1996 óta minden évben megválasztja az Év fáját, ami idén a zelnicemeggyPrunus padus.
A nemzetségneve mutatja, hogy a kedvelt kerti gyümölcseink rokona,
például cseresznye, ringló, kajszibarack. A zelnicemeggy júliusban érő csonthéjas
termése borsó nagyságú és kesernyés ízű, így nekünk kevésbé csábító, de a
madarak imádják. Fehér, illatos
virágai sokvirágú fürtökben
fejlődnek, és április-májusban nyílnak. Látványos és kellemes illatú
virágözöne miatt kedvelt kerti dísz. Egyik díszváltozata a "Coloratus", aminek rózsaszín virágai vannak. A
természetben való előfordulását befolyásolják az élőhelyi igényei:
mészkerülő, nedvességkedvelő, hideg- és árnyéktűrő. Az országban bárhol
előfordulhat szórványosan. A Dunántúl nyugati, délnyugati részén
gyakoribb. Gyakran találkozhatunk vele az égerligetekben, mivel a mézgás éger Alnus glutinosa kísérő fája.
A zelnicemeggy kéksavat, vagyis hidrogén-cianidot
tartalmaz. Ezért érezzük keserűmandula illatúnak a szétdörzsölt termését és levelét. Ennek ellenére érdemes például lekvárt készíteni belőle. Fél kiló termését megfőzzük annyi vízben, amennyi éppen
ellepi. Ha puhára főtt, akkor szitán áttörjük. A gyümölcspépet negyven
deka cukorral zselépróbáig főzzük. Forrón csavaros üvegekbe töltjük,
amiket azonnal lezárunk. A zselépróba lényege, hogy egy kávéskanálnyi
lekvárt tányérkára rakunk, és ha gyorsan megdermed, akkor elkészült,
tölthetjük üvegekbe. Az ázsiai népek közül több a mai napig gyűjti, és
régebben az oroszok még alkoholos italt is készítettek belőle. Igaz a
mondás, amelyik gyümölcsből lekvárt lehet főzni, abból pálinkát is. A zelnicemeggyet ne tévesszük össze a kutyabengévelFrangula alnus, a varjútövisselRhamnus cathartica és a fagyallalLigustrum vulgare! Ezek termése nem ehető. Megjegyzés: A képet innen vettem.
A fehér kosárgombaIleodictyon cibarium a piros kosárgomba Clathrus ruber közeli rokona. Mindketten a szömörcsögfélék Phallaceae családjába tartoznak. Ezek a gombák a rendkívül erős és kellemetlen szagukról, valamint változatos megjelenésű termőtesteikről nevezetesek.
A fehér kosárgomba fiatal termőteste zárt, pöfetegre emlékeztető. Ha azonban kettévágjuk,
egyből feltűnik, hogy egy boszorkánytojásra találtunk. A termőtest érése során a spóratartó rész felrepeszti a
burkot és napvilágra kerülnek a bűzös nyálkában rejtőző spórák. A
dögszagú anyag vonzza a legyeket, amik tisztára nyalják a gömbrácsot. Ez
feladatát betöltve gyakran leválik a termőtest alapjáról és szabadon
gurul ide-oda, ahová a szél sodorja. Meglepő, hogy a gomba spóratartó
"kosárkája" mennyire hasonlít a híres fullerén szénmolekulára.
A fehér kosárgomba a déli félteke trópusi,
szubtrópusi erdeiben él, de parkokban, kertekben is felbukkanhat magányosan vagy csoportosan. Gyakori
Új-Zélandon, Ausztráliában, Chilében. A rokonaihoz hasonlóan
korhadékbontó.
A feketeközepű döggombaEntoloma chalybeum var. lazulinum magyar neve nem túl bizalomgerjesztő, jobban hangozna a lápiszkék pitykegomba. A színe emlékeztet a lazúrkőre. Ez a kék csoda megtalálható hazánkban. Szerepel a Gombaválogató sorozat harmadik kötetében.
Apró gomba, kalapátmérője 5 centi alatt van. A termőteste színe a kéken
kívül lehet feketés és lilás is. Lemezei fiatalon sötétkékek vagy
szürkés kékek, de később rózsaszínre színeződnek az érő spóráktól. Az Entoloma
nemzetséghez való tartozását jelzi a rózsaszín spórapora. Inkább
hegyvidéki faj, a természetközeli gyepeket kedveli, de megtalálható
fenyérek mohapárnáiban is. Apró termete és szépsége miatt biztosan nem
tekintjük étkezési gombának. Ha mégis, akkor jó tudni, hogy enyhén
mérgező.
A hamvas szederRubus caesius virágát és terméseit tavaly augusztusban
fotóztam le. Az egyik kedvenc vadontermő gyümölcsöm. Túráim során
gyakran szedem és eszem. Az ujjbegyeimet mindig megfesti a leve. Egyedül
a tüskéire kell odafigyelnem, mert könnyen fennakadok a
hajlékony ágain. Ez semmiség, mert az egészség jóval fontosabb pár
szedertüske karcolásnál.
A dűlőutak és faültetvények szegélynövénye látszólag igénytelen és
haszontalan, de az egyik legrégebb óta használt gyógynövényünk. Érdemes
"bajlódni" az apró termésével, ha nincs kertünk, amibe ültethetnénk
nemesített, tüskementes szedret. A sok kicsi sokra megy elvet figyelembe
véve készíthetünk belőle gyümölcslét, lekvárt, zselét, tehetjük
süteménybe, desszertbe, és persze kiváló nyersen fogyasztva is.
A hamvas szeder leveléből gyógyteát főzhetünk, amivel a hasmenés tüneteit enyhíthetjük. Nátha esetén izzasztó hatású, és méregteleníti a szervezetünket.
Az Alföldön az erdei málnávalRubus idaeus nem találkoztam, de a szeder rendkívül gyakori, még a kertemben is felbukkant. Most kezdett el virágozni. Ne feledjük, fűben, fában, gombában orvosságra lelhetünk!
A sárga pikkelyesgalócaSquamanita schreieri a cafrangos galóca Amanita strobiliformis parazitája. A magyar neve ellenére nem rokona a cafrangosnak, a kicsiny nemzetsége a pereszkefélék Tricholomataceae
családjába tartozik. Sajnos ritka és védett tünemény hazánkban, de határainkon túl is. Egy termőtestének eszmei értéke 10000 forint.
Gazdafaja, a cafrangos galóca egyes helyeken gyakori, meszes talajú lomberdőkben él. Nyáron, kora ősszel terem meleg időszakokban. Az egyik tölgyültetvényben minden évben rátalálok. Könnyű felismerni, mert nagy termetű, fehér színű, kalapját szürke foltokként fedik a burokmaradványok, amik kisebb cafrangok formájában egész termőtestét borítják. Bár elméletileg alapos főzés után ehető, de nem enném meg. Sokkal jobban érdekel a helyi jelenléte a "potyautasa" miatt.
Ha maradna a meleg, és kiadós zivatarok áztatnák az erdőt, akkor talán
felbukkanna a pikkelyesgalóca is. Főnyeremény lenne.
Az élősdi rámenőséget tekintve nem a sárga pikkelyesgalóca a favorit a nemzetségében, hanem a sárgatönkűSquamanita paradoxa,ami a gazdagombája, a sárga őzlábgomba Cystoderma amianthinum tönkjéből növeszti ki a termőtesteit. Ő aztán tényleg ránőtt a másik "fejére".
A gomba gombának farkasa élethelyzet gyakori, azonban az élősködők általában jóval ritkábbak, nehezebben megfigyelhetők a gazdafajaiknál. A mikoparaziták közül az egyik kedvencem a rózsás nyálkásgombaGomphidius roseus.
Megjegyzés: A képet innen vettem.
Vasárnap
egy hosszabb gyalogtúrát tettem. A házunktól elsétáltam Póstelekig,
majd bóklásztam az egyik ültetvényben, végül hazabaktattam.
A tölgyültetvény ígéretes gombaédennek bizonyult. Ha majd megjönnek az
újabb esők, akkor tele lesz galambgombákkal és egyéb "alföldi" fajokkal.
Most csak a már bemutatott sugaras likacsosgombát, pisztricgombát,
kerti tintagombát, bükkfa-taplót és a képen látható
apróságot találtam. Ez a picurka valamelyik kígyógomba, nagyon hasonlít a sárgatejűreMycena crocata, de közel sem biztos, hogy az volt.
A legismertebb kígyógomba, a lila pereszkével való összetévesztése miatt, a retekszagú.
A nemzetség fajai közül több világít sötétben. Talán a legerősebb fényű a Japánban élő fénylő kígyógomba.
A kígyógombáknak nincs étkezési értéke, mert általában kicsik és néhányuk mérgező. Egy nagy hasznuk van, hogy korhadékbontóként segítik a szerves anyagok körforgását.
Kiegészítés: Tanulságos megismerni a pósteleki kastély sorsát, mert jól példázza, hogy hogyan bánunk más vagyonával, ami kézen-közön a miénk lett. Sajnos a kastély menthetetlen. Romos falai, az épület csontjai, emlékeztetnek rá mindannyiunkat, hogy semmi sem örök. Egy korszak szomorúan szép (sír)emléke.
Az élesztőgombaSaccharomyces cerevisiae
életünk nélkülözhetetlen része. A pékélesztő és rokonsága nélkül nem
lenne péksüteményünk, sörünk és borunk. Mindennap élvezhetjük munkájuk
gyümölcseit. A legdolgosabb gombácska tökéletesen illik a munka
ünnepéhez. Köszöntsük fel május elsejei sörözés közben!
A legkedvesebb egysejtű gombámról írtam egy gombaportrét tavaly, és egy másik cikket januárban