A válságunk alapja Magyarország megosztottsága és erkölcsi hanyatlása

"Magyarországon az egyik leggyakrabban hangoztatott társadalmi narratíva a főváros és a vidék közötti vélt ellentét. Budapestet sokan a fejlődés, a kulturális élet és a modernitás szimbólumának tekintik, míg a vidéket a hanyatlás, az elmaradottság és a bezárkózás területének. Ez az ellentét azonban nemcsak leegyszerűsítő és hamis, hanem el is tereli a figyelmet az ország valódi problémáiról: a rendszerszintű válságról, az erkölcsi hanyatlásról és a társadalmi struktúrák mélyrepüléséről. Ezek a problémák nemcsak a vidék, hanem az egész nemzet sorsát meghatározzák.
Az a gondolat, hogy Budapest és a vidék között áthidalhatatlan szakadék húzódik, csupán kényelmes mítosz. Magyarország kicsi ország, ahol a társadalmi mobilitás mindig is jelentős volt. A főváros népességének jelentős része vidéki származású, és Budapest maga is számos olyan problémával küzd, amelyek a vidéki Magyarországon is jelen vannak. A főváros díszes homlokzatai mögött ugyanolyan rendszerszintű problémák rejlenek, mint bárhol máshol az országban: infrastruktúra-hiány, társadalmi egyenlőtlenség, és az erkölcsi normák fokozatos erodálódása. Ha a főváros kirakatként funkcionál is, az egész ország hanyatlásának jelei itt is egyértelműek.
A rendszerváltás óta Magyarország nem tudott egy stabil és fenntartható államszervezetet létrehozni. Az intézmények, amelyeknek az ország működését szolgálniuk kellene, gyakran korrupció és pártérdekek foglyai. A politikai és gazdasági elit – különösen a NER oligarchái, akik magukat „nemzeti tőkéseknek” nevezik – olyan kiskirályokként működnek, akik saját érdekeiket a közérdek fölé helyezik. Ez a működésmód nem különbözik a zsákfalvak helyi kiskirályainak önkényes és erőszakos hatalomgyakorlásától; csupán nagyobb skálán és kifinomultabb eszközökkel történik.
A rendszer alapvető működési zavara mellett a globális problémák beszivárgása tovább mélyíti a válságot. A globális kapitalizmus helyi szinten is szétzilálja a közösségeket, elmélyíti az egyenlőtlenségeket, és a közönyt vagy reménytelenséget erősíti. Mindeközben a társadalmi szolidaritás, amely a történelmi traumák során sokáig az egyik legfontosabb magyar érték volt, fokozatosan eltűnik. Az ország közös nyomorát nem közös megoldási vágy, hanem apátia és széthúzás jellemzi.
A társadalmi struktúrák válsága a megosztottságban is tetten érhető. Az elit – legyen az fővárosi értelmiségi vagy vidéki kiskirály – gyakran lenézi vagy kizsákmányolja a nála kiszolgáltatottabb helyzetben lévőket. Ez a megosztottság nemcsak a főváros és a vidék között, hanem a vidéken belül is megmutatkozik: az elzárt zsákfalvak lakói gyakran teljesen magukra hagyottak, és a helyi hatalmasságok kegyeire szorulnak. Az infrastruktúra hiánya, az oktatási és egészségügyi ellátórendszer összeomlása, valamint az uzsorások által fenntartott gazdasági függőség mindennapos valóság sokak számára. Ezek a problémák azonban nem egyszerűen vidéki problémák – ezek az egész társadalom felelősségei.
A fővárosi értelmiség gyakran úgy beszél a vidékről, mintha az egy másik világ lenne, holott ugyanazon erkölcsi fertőben fuldoklik az egész nemzet. Ez az erkölcsi hanyatlás az alapja annak, hogy a társadalom nem képes valódi szolidaritást gyakorolni, és hogy a hatalommal való visszaélések gyakorlatilag következmények nélkül maradnak. A vidék és a főváros közötti szembeállítás csupán egy kényelmes narratíva, amely elfedi azt a tényt, hogy az egész rendszer romlott – és hogy ez a romlottság mindannyiunk felelőssége.
Ahhoz, hogy Magyarország elinduljon a fejlődés útján, először is fel kell ismernünk, hogy a megosztottság mesterséges. A főváros és a vidék, a "nemzeti tőkések" és a zsákfalvak lakói mind ugyanabban a rendszerben működnek, és ugyanannak a válságnak a részei. Az igazi változás nem földrajzi, hanem erkölcsi és kulturális alapon valósulhat meg.
A társadalomnak újra kell építenie a szolidaritást, a közösségek és intézmények erejét, és fel kell lépnie az igazságtalanságokkal szemben – legyen szó a helyi uzsorásokról vagy a politikai oligarchákról. Ehhez bátorság és szembenézés szükséges: bátorság ahhoz, hogy kimondjuk az igazságot, és hogy elismerjük saját felelősségünket is a kialakult helyzetben.
Magyarország igazi problémája nem a főváros és a vidék közötti vélt ellentét, hanem egy mély rendszerszintű és erkölcsi válság, amely az egész nemzetet érinti. Az ország hanyatlása nem a földrajzi helyzettől függ, hanem attól, hogy képesek vagyunk-e szembenézni a valós problémákkal, és elindítani egy olyan változást, amely nemcsak gazdasági vagy politikai, hanem erkölcsi és kulturális megújulást is hoz. Csak így léphetünk túl a szétforgácsoltságon, és építhetünk egy olyan országot, amely nemcsak túlél, hanem fejlődik is."