Az illúziók vége: Európa jövője és Magyarország hanyatlása

"Az ember hajlamos azt hinni, hogy a demokráciák élén állók képesek és hajlandóak a nemzeteik érdekében cselekedni. A valóság azonban egyre inkább az ellenkezőjét mutatja. Az Európai Unió vezető országai – Németország, Franciaország – évtizedek óta fokozatosan elveszítik gazdasági és politikai hatékonyságukat. A Németország által 2000 óta az energiaszektorra költött 1 billió dollár nemcsak hogy nem hozta meg a várt eredményeket, de az ország energiaellátási biztonsága romlott, ipara pedig mára kénytelen külföldről áramot importálni. Az ilyen kudarcok alapja nem pusztán szakmai inkompetencia, hanem a társadalmi és politikai rendszerek mély válsága, amelyet a pártpolitikai rövidlátás és az ipari szektor arroganciája tovább súlyosbít.
Eközben Franciaország – az állami hatékonyság hiányosságai és a belső kulturális megosztottság miatt – szintén válságba sodródott. Az Egyesült Királyságban a hagyományos pártok gyengülése és a populista politikusok felemelkedése tükrözi a nyugati demokráciák általános hanyatlását. Ez a hanyatlás teret nyitott Orbán Viktor számára, hogy egyre nyíltabban megkérdőjelezze a demokrácia mint rendszer működőképességét.
Orbán nem csupán kritizálja a nyugatot, hanem alternatív modellt állít szembe vele – egy olyan modellt, amely a „keleti megoldásokra” támaszkodik. Az ilyen kijelentések mögött azonban nem pusztán stratégiai számítás húzódik, hanem egy évtizedek alatt kiépített szoros kapcsolat is Oroszországgal. Orbán már régóta Putyin embere Európában, és politikája illeszkedik az orosz érdekekhez, amelyek célja az Európai Unió gyengítése és a kontinens széttagolása.
De mit jelent ez a magyar emberek számára? Röviden: egy baljós jövőt. Orbán rendszere hosszú ideje egyensúlyoz a gazdasági fenntarthatóság és a politikai hatalomkoncentráció között. Az Európai Unióval való konfliktusai miatt azonban Magyarország egyre inkább elveszíti azokat a forrásokat, amelyek eddig biztosították a gazdaság túlélését. Az uniós támogatások elapadása, az infláció, az energiaárak emelkedése és a növekvő elszigeteltség azt vetíti előre, hogy az országban nőni fog a szegénység, miközben a hatalom tovább centralizálódik.
Miközben Orbán a demokráciák hanyatlásáról beszél, valójában ő maga is egy válságban lévő rendszer élén áll, amelyet csak ideig-óráig tud stabilnak láttatni. Az irány, amerre tart, Putyin mintáját követi: egy autoriter állam kiépítését, ahol a hatalom legitimitását nem a választások, hanem a megfélemlítés, a propaganda és a külföldi befolyás biztosítja.
A magyar emberek számára ez azt jelenti, hogy egyre kevesebb beleszólásuk lesz a saját sorsuk alakításába. A rezsim gazdasági és társadalmi döntései – legyen szó oktatásról, egészségügyről vagy energiáról – egyre inkább a központi hatalom rövid távú érdekeit fogják szolgálni, miközben az ország függetlensége és mozgástere folyamatosan csökken.
Az előttünk álló évek tehát nemcsak Magyarország, hanem egész Európa számára sorsdöntőek lesznek. A kérdés az, hogy a kontinens képes lesz-e megerősíteni demokratikus alapjait és gazdasági stabilitását, vagy végleg enged a populizmus és az autoriter rendszerek csábításának. Orbán válasza világos: ő már döntött. De vajon a magyar emberek is készek elfogadni ezt az utat?

Utóirat: A nemzeti maffia által hangoztatott szuverenitás ára a magyar emberek számára óriási: klasszikus diktatúra körvonalazódik, ahol a többség elszegényedik, miközben az elit luxusban él. A rezsim kiszolgálói és rendfenntartói a középosztály kényelmét élvezhetik, de a rendszeren kívül rekedtek élete drasztikusan romlik. A keleti és déli diktatúrákkal kötött, titkosított szerződések tovább csökkentik az ország függetlenségét, míg a kormány propagandája nemzeti illúziókat kelt. Az életszínvonal csökken, az adósság nő, és a nép reményei szertefoszlanak a maffiaállam önérdekű játszmáiban."