Egy séta képei

2025 júniusában lesz negyven éve, hogy először jártam Pósteleken, 1985-ben még kicsi gyerekként életem első osztálykirándulásán. A tanítónő a kastélypark közelében lévő erdei játszóteret szemelte ki számunkra mint ideális kirándulóhelyszínt. Sajnos az erdei játszótér rég tönkrement és pótlására azóta sem került sor. Úgy tudom, hogy a 70-es években kimondott célja volt az akkori kormányzatnak, hogy az embereket a szabadba csábítsa egészséges testmozgásra. Jelenleg a városban több helyen vannak szabadon használható edzőeszközök, és két futópályáról is tudok. Azért az "erdőben" lenni más érzés volt, és olyan mély benyomást tett rám, hogy 2011 óta a fő indikátor helyem Póstelek. Több tucatszor mentem végig a felmérő útvonalamon egész éven át az eltelt bő évtizedben. A legtöbb gombaadatom innen van. Ez azért lehetséges, mert a kastélypark és a gerlai, marói tölgyültetvények menedékei a keményfás ligeterdőre jellemző gombafajoknak. Pósteleken találtam meg először a málnavörös tinórut 2014-ben. Szerepel a vörös listán, így 2025-ben kiemelt célom lesz, ha kedvező az időjárás, a lelőhelyeinek ismételt bejárása és a pontos adatrögzítés. Az egyik legfontosabb karakterfaja a gombászterepemnek!

A mai sétán nem a gombákat kerestem, hiszen a november javarészt száraz volt a párásság és a harmat ellenére, összesen 35 mm csapadékot kaptunk, ami fél havi átlagnak felel meg, de addig kutattam, amíg elém került pár apróság, például a fenyves-sisakgomba, amiről pont pár napja írtam a blogban. Nagyon fontos, hogy az ehető téli fülőkének nincs gallérja a tönkjén! Pont ezért fotóztam alá a sisakgombának, hogy láthatóvá tegyem a gallérját. Sajnos a gallér foszlékony, de friss gombán meg lehet figyelni. A linkelt cikkemben találod a két faj termőtestének összehasonlítását. 
A képválogatásban láthatsz elöregedett júdásfülgombát és szalagos fülgombát is. Ez a két rokon faj egész évben képes teremni, ha nincs kemény fagy, és kellően nedves az élőhelyük. A szárazabb környezetre utalt, hogy sehol se találtam aranyos rezgőgombát, ami pedig ilyenkor eléggé gyakori, ha tényleg vizesek az élőhelyek. 

A fagyos hajnalok hatására nagyobb részt már lepergett a lomb a fákról, hamarosan teljesen csupaszok lesznek, de az ágaikon ott vannak a jövő évi rügyek. Ez a lényege a természet nyugalmi idejének, az energiát eltárolni magokba, rügyekbe, gumókba, hagymákba, hogy tavasszal a visszatérő meleg időben meginduljon a nedvkeringés és ismét kizöldüljön a növény folytatva aktív életét. Tévedés az őszben az elmúlást látni, inkább a kivárásról szól, a szívós kitartásról, a nehézségek átvészeléséről. Mivel megéltem sok mindent a közel fél évszázados életidőm alatt, egyre jobban megbecsülöm a "nem szeretem" időszakokat is. Mert tulajdonképpen letesztelik az élni akarásomat, és megedzenek. Télen is kimozdulok sokszor és ugyanúgy szeretek a tájban lenni, csak mivel rövidebbek a nappalok kevesebb időt tudok kint tölteni. Városlakó emberként vágyom a kötetlenségre, a nyílt horizontra, a végtelennek tetsző égboltra, a természetes színekre, illatokra, hangokra. Szerencsés vagyok, hogy 1998 óta járhatok a gombászösvényen. Persze ehhez kellett a nehézségeken való átlendülés és a kitartásom is. Nem a hangyák hordták össze a blog anyagát, ahogy a mai képeket sem egy jó tündér készítette. Lásd a képválogatást.