Ugrás a fő tartalomra

Off bejegyzés: "keep walking"

El kéne menni, de hová? Negyven leszek 2018-ban, és elveszettnek érzem magamat. A klasszikus életközépi válság első fele kapott el? A fiatalságom lendülete kifúlt, nincs erőm fenntartani a lelkesedést távoli tájak, városok iránt. Kételkedek benne, hogy bármi hasznosat csinálhatnék életem másik felében, bárhol is szükség lenne rám. Egy-két dolgot elrontottam az életem során, amik hamarosan benyújtják a számlát. Borús, cinikus kedvemben a halálról fantáziálok, hogy negyven közelében már jelentkezhet néhány rák típus, ami gyorsan öl. Nem csináltam semmi hasznosat, még érettségim sincs. Ha nincs motivációm, olyan lusta vagyok, hogy röstelkedve fordulok a másik oldalamra. Kizárólag a sajátos mániáim foglalkoztatnak, nagy ívben kerülöm a többi ember igényeit, "mindenki felnőtt, törődjenek magukkal" felkiáltással, és duli-fuli kisállat módjára futkosok jól bejárt ösvényeimen. Szűk körben járok, mert rossz tapasztalataimból vert lánc köt a helyhez. Közben őrjöng bennem a harag és gyengül a türelmem. A stressz élve felfal. Tulajdonképpen teljesen átlagos, önmagát szétbaszó magyar állampolgár vagyok. A döntések. Trükkösek. Elég okos vagyok, hogy átlássak önmagamon, és megpillantsam cinikus-huncut mosolyomat. Így van jól. Önmagamnak játszok. Ha kell, a halálomat. Minek fárasszam magamat hiábavaló tervekkel, amikről kipattanásuk pillanatában eldöntöttem, hogy kivitelezhetetlenek. Kicsit nyavalygok, húzom a fájós lábamat, cöcögve lapogatom kopó részeimet, fantáziálok a halálról, ahogy a doki arcába köpöm: végre megdögölhetek! Nincs több hazugság! Nincs több fölösleges kör! Szabad leszek! Minek mennék bárhová? Önmagam elől nem futhatok el. Sajnos egy kis darab Magyarország vagyok. Vesztőhely.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…