Ugrás a fő tartalomra

A keményfás ligeterdő nyomában

A tölgy-kőris-szil ligeterdő Békés megye legszebb erdei növénytársulása, de bánatomra ma már csak leromlott formájában tanulmányozhatom. Pedig szülőföldemen ez az ERDŐ, vagyis ez lenne, ha nem lenne elképesztő módon feldúlva. Kész csoda, hogy maradtak benne üde erdei fajok. Sajnos a 17. századra szinte teljesen elveszítettük erdőinket, és a megmaradtak a 19. századtól az ember uralma alá kerültek. Itt nincs természetes erdő. Tehát hazug a szlogen, hogy a természet otthona a megye, mert nem az. Itt minden az ember céljainak van alárendelve. Kész csoda, hogy lett nemzeti parkunk, ami egészen lehetetlennek tűnt még a 80-as években. Nagy bánatom, hogy nincs védett ligeterdő része. Sajnos esélytelen száz hektárnyi ültetvényt kivonni a művelésből és hagyni, hogy a növények életük rendje szerint belakják. Az embernek csak három dolga lenne itt, a vadakat és inváziós növényeket távol tartani és a vízpótlást megoldani. 100 hektár az egy csak 1 négyzetkilométer, ami semmiség a megye területéhez mérten. Azonban micsoda értékké változna egy emberöltő alatt! Az utolsó pillanatban vagyunk, amikor még egy picurka esély mutatkozik az unokáknak megőrizni a ligeterdőt.
Délután Gyula környékén bóklásztam Atival. Előbb a Kisökörjárásba néztünk be, aztán a Városerdőbe. Az előbbi viszonylag fiatal parkerdő, míg az utóbbi egykori ligeterdő maradványának tekinthető. Erre utalnak a fafajok, vénic szil, kocsányos tölgy, magas és magyar kőris stb. Az erdei iskola közelében egykori érmeder van, ami a régi vízi világ emléke. Itt igazán jól éreztem magamat és egy percre megszűnt az idő, ahogy néztem a fákat. Aztán lelkesülten felsoroltam a növénytársulás fás szárú növényeit élükön a kocsányos tölggyel. Egyszerűen kikapcsol és feltölt a fák szemlélése. Még szép, hogy rajongok értük. Pont egy hónapja írtam a ligeterdő sanyarú sorsáról. Mostanában sok bejegyzést gyártok, mert érzem, hogy fogy az időnk. Nincstelen gombászként csak a szemléletformáláshoz járulhatok hozzá, aminek a blog az egyik tere. Ráadásnak van egy törvényszerűség, hogy egy információt huszonhétszer kell látni ahhoz, hogy konkrét cselekvésre rábírja az embert. Tehát nem elég párszor írni az erdők sorsáról Békés megyében! Ez egy kulcsfontosságú téma, ami nyitja a jövőnknek. Ami nem túl fényes a jelent szemlélve.
 A csoportos csiperkére Agaricus bohusii a Kisökörjárás szélén találtunk rá. Címre mentünk, gombásztársunk fedezte fel, hogy itt is él. Az élőhelye nem túl szép, vörös tölggyel szennyezett, de mivel fás és nem teljesen záródott, így a gomba megtelepedett benne. A csoportos csiperke mindegyik ligeterdő jellegű ültetvényünkben jelen van. Találkozhatunk vele a gerlai, a szanazugi, a pósteleki, a mályvádi, a Gyula környéki fás élőhelyeken. Igazi erdei faj, nem mezei csiperke, kimondottan a fák között szeret élni. Nagyon jellegzetes a névadó tulajdonsága, a termőtestek csoportos megjelenése. Elég nagy gomba, ha tömegesen jelenik meg, elképesztő látvány. Ugyan ehető, de emblematikus és védett gombánkat nem illik megenni. Ez egy kincs, ami folyton emlékeztet minket, hogy a megyében igen is helye van az erdőnek. Kár, hogy csak a faanyagot látjuk a fákban és közösségükben nem fedezzük fel az életet őrző helyet. Az erdő szent, és a rajta esett gyalázat ránk hullik vissza.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…