Jó példa

Dr. Mary Wharton amerikai botanikus annyira szerette kedvenc erdejét, hogy apránként megvásárolta és létrehozta a Floracliff Nature Sanctuary nevű természetvédelmi területet. A park honlapjáról mentettem le az alapító egyik fényképét. Álma volt, hogy megőrizze az utókornak a terület őshonos természeti értékeit, egy menedéke legyen az ott élő növényeknek, állatoknak és gombáknak. Mary 1991-ben elhunyt, de az általa létrehozott alapítvány a mai napig gondozza és felügyeli a területet, ismeretterjesztő programokat szervez, és tervezi a terület bővítését. Van Instagram és Facebook oldala is.
Amit Mary csinált, nem egyedülálló Amerikában. A természet oltalma sokakban feléledt, és magánvagyonukból áldoztak a védelmére. Erről még könyv is elérhető: Wildlands Philanthropy, amiben szintén szerepel Floracliff története.
Most turkálok a memóriámban, de egy eset sem jut eszembe, amikor kies hazánkban magánember a tisztességes munkával gyarapított vagyonából áldozott volna Magyarország természeti értékeinek védelmére. Ennek oka, hogy sosem alakult ki normális középosztály, és a polgárosodás folyamata sosem ment végbe. Itt mindig is a kaparj kurta, menekítsem az ebül szerzett vagyonkámat, és mindenki csóró hülye, aki nem nyugati autóval furikázik és nem nyaral évente két hetet tengernél szemlélet uralkodott. Itt remélni, hogy feltámad bárkiben is a természet megőrzősének vágya?!? Irracionális. A természetvédelem az állam feladata, amely állam a furcsa mentalitású emberek tömegéből áll. Itt senkinek sem érdeke semmi, ha nincs benne egy kis pénze. Hosszútávú gondolkozás nem jellemző. Az mi? Kb. kezdek visítva falnak rohanni. Mielőtt agyvérzést kapok, inkább visszaterelem gondolataimat a jó példa felé. Találtam róla pár rövid videót is. Ezek közül az egyik.