Ugrás a fő tartalomra

Megértettem

Életemben először elmentem a Bányaréti őstölgyeshez, de előtte túratársammal beugrottunk egy másik erdőtagba Mályvádon, mert rejtőzik benne egy hat méter feletti törzskörméretű kocsányos tölgy. A pósteleki öregnél sudárabb termetű, magasabb példányban gyönyörködhettem. A pósteleki viszont jobb állapotban van, mert annak megvan minden nagy ága, míg a mályvádi hatosnak már csak egy fő ága van. A többi alatta hever a korhadás különböző fázisában tartva. Azonban töredezett koronája ellenére a legnagyobb fa lehet Mályvádon. A közös képünkre nem is fért rá teljes egészében. Feltétlenül érdemes a piros turistajelzésről letérve felkeresni. A Dendrománián megtalálod a pontos helyét. Le leszel nyűgözve. Amikor felnézel rá, felfogod, hogy eddig még sosem láttál igazi fát, de most előtte állsz. Megérzed, hogy micsoda erő van benne, és szégyenkezni kezdesz, hogy mégis mi a fenét művelünk? Nagy a kontraszt a pompás öreg tölgy és a környezete között. Mindenfelé süvölvény ültetvények, amik csalánosak és bálványfával, ezüstfával, zöld juharral fertőzöttek. Ugyanakkor a tölgyre hangolódva megérted, hogy ősi erdőtájban vagy, amit felmenőink dúltak fel és rontottak meg. Mi sem tettük könnyebbé a fák életét. Irracionális feltételezni, hogy az erdészetnek köszönhető az erdők fajgazdagsága. A kitartó dúlás ellenére maradtak fenn a természeti értékek a fás élőhelyeinken. Azonban Mályvád ültetvényeit szemlélve rádöbbentem, hogy a keményfás ligeterdőnek vége Magyarországon. A folyószabályozás mellékhatása a süllyedő talajvízszint és az egyre melegebb száraz nyarak olyan terhelést jelentenek, amikkel képtelen megbirkózni. Ezekre még rátett pár lapáttal a faanyagra éhes ember. Lehetetlen vállalkozás lenne a megmentése. Sosem lesz a nemzeti park részterülete Mályvád vagy bármelyik ligeterdő roncsunk, mert természetvédelmi szempontból kevesebb értéket jelentenek mint az általuk megtermelt faanyag.
Ez van, de jobb észben tartani, hogy a természet elveszejtése egyenlő a fajunk kiirtásával. Jottányit sem vagyunk okosabbak a lemmingeknél.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…