Csigakert gombái

A Csigakert a valamikori kastélyparkból kialakított közpark, ami sokat vesztett eredeti kiterjedéséből és teljesen körbeveszi a város. Az első katonai felmérés térképén még a helyén, a vártól délre ligeterdő folt látható. Sajnos mára az öreg fái elpusztultak, a legutolsó hatalmas nyárfa 2013-ban tört ketté, de tönkmaradványa még megvan. Az utolsó öreg fa pusztulásával az erdei jellegét teljesen elvesztette, nehezen hihető, hogy keményfás ligeterdő maradvány. Azonban a gombákat nem érdekli, hogy erdő vagy park, ugyanúgy élik az életüket. Sajnos az avarbontó korhadékbontóknak esélye sincs a szépen karbantartott parkban, csak pár korhadó tuskó ad a fákat bontóknak némi táplálékot, ellenben a gyökérkapcsolt fajok szép számmal képviseltetik magukat. Az összes fenyő, így a jegenyefenyő is, a kocsányos tölgy, a gyertyán, a nagylevelű hárs, a fehér nyárfa társul gombákkal. Ezért fenyő-pereszkét, többféle susulykát, zsemleszínű fakógombát, vörösbarna tejelőgombát örökítettem meg a Csigakertben. A nyitóképen korhadékbontó kígyógomba van tölgyfa tuskón. Lásd a többi képet. A gyilkos galóca csoportot Békéscsabán gyertyán társaságában fotóztam le.

Az enyészet gyümölcsei

Reggel fél hétkor Gyula felé menet a buszon fogalmazódott meg bennem a mai bejegyzés címe. Erről talán sosem írtam a blogban a tíz év alatt, mert senkit sem akartam elszontyolítani a lehangoló témával, ami nem is annyira szomorú mint ahogy vélekedünk róla. A halandóságunkról van szó, hogy mindannyian elkerülhetetlenül befejezzük az életünket. Az élő test ösztönösen fél a haláltól, hiszen él! A tudat pedig egy folyton pörgő információs folyam, aminek a leállás elfogadhatatlan. Azonban a természeti törvények alól nem bújtunk ki, miután lejárt az időnk megszűnünk létezni. A halálfélelem zsigeri érzés mindannyiunkban, ellenben sosem émelygünk annak elképzelésétől, hogy születésünk előtt sem léteztünk évmilliárdokon át. Ezért miért kóválygunk attól, hogy létünk múló ragyogása után ismét a sötétségbe hullunk? Inkább használnánk ki fénylő tündöklésünket és világítanánk be a világot! De ahogy látom, az élet izzásában sem sikerül mindenkinek a sötétséggel szembeszállnia. Ez most nagyon költőire sikerült, de nem fejtem ki részletesebben. Láss bele, amit akarsz a gondolataimba.

"Fairy ring", avagy gombakör. A fotómon zsemleszínű fakógomba látható. A tenyésztest aktív, életerős része növeszti a termőtesteket, így kirajzolódik a kör alakban növekvő gomba a felszínen is. Jó lenne tudni, hogy egy ekkora tenyésztest hány éves lehet. Meddig élnek a fákkal társult gombák? Gondolkodnak-e az elmúlásról? Idegrendszerük nincs, így tudatok sincs, de ettől még élőlények, amik hasznos és fontos részei a természetnek. A gombák zöme korhadékbontó, vagyis az elhalt növényi részek lebontását végzi. A kidőlt fán egymás után jelennek meg a különféle bontási folyamatokra specializálódott gombák. A halott fa lebontói, vagyis a halál utáni élet folytatói. Mert a lebontott anyagok visszakerülnek az anyagkörforgásba és ismét újabb növények testébe épülhetnek be. A gombák amolyan gyászhuszárok. Egyszerre szomorú és felemelő a jelenlétük. Az egészséges erdő elképzelhetetlen nélkülük.

Az óriás tölcsérgomba hatalmas tömegben jön elő a fás élőhelyeken. Az egyik feltűnő méretű, ehető termőtesteket növesztő talajlakó korhadékbontónk. Gyönyörű látvány a tenyésztest ívét követő termőtestek sora. Illatuk bolygatás nélkül is érezhető. Akárha gyümölcsök lennének, amik rejtélyes módon jelentek meg a földön. A bomló növények maradványain növekvő tünemények. Az enyészet gyümölcsei. Amikor a pompás termőtesteket feldolgozom élelemnek, akkor a legigazabb "utolsó vacsorát" veszem magamhoz. A kör bezárul. Nincs szebb szimbóluma a gombakörnél a természet anyagkörforgásának. Ezzel a gondolattal eljutottam a gombászat legmagasabb "spirituális" szintjére évekkel korábban. Csak még nem írtam erről. Azonban negyvenen túl, amikor a jelenlegi koromban már kettő szerettem halott volt, ideje tudomásul vennem az elkerülhetetlent és számot vetnem az életemmel. Sötétzöld gondolkodóként pláne illik tisztáznom magamban a saját létezésemmel kapcsolatos gondolataimat. Én nagyon jól tudom, hogy emberként természet-ellenes lény vagyok. Értem a testem és tudatom működését. Látom mindkettő korlátait. Sokat tanultam az avarszinten kutakodva magamról és a világról. A gombák jó mesterek. Lásd a fotókat.

Gyilkos galóca

Tegnap délután fél négy körül ránéztem a gyilkos galóca városi lakcímére. A párás-esős időjárás kedvezően hatott a legmérgezőbb gombánk termőhullámára is. Szinte kirobbantak az eddig rejtőzködő termőtestek, amikről rövid videót készítettem. Bizony, ilyen sűrűn, feltűnő mennyiségben is elő tud jönni. Ráadásnak egyes termőtestek nagyok, leszedésre ingerlők, ha valaki nem ismeri a gyilkos galócát. Szerencsére eddig még sosem hozták nekem a vizsgálóba. Bár ez csak a véletlen műve, könnyen lehet, hogy idén pont hozni fogják. Óvatosan a gombagyűjtéskor! Ne szedd fel a gyilkos galócát!

Végkimerülésig: GOMBA

A gyulai gombavizsgálóban készült a kép. A napi gyűjtésekből összecsipegetett bemutató termőtestek láthatók rajta. Több mint harminc faj jött össze, amik jól érzékeltették Kétkörösköz októberi gombakínálatát. Több ehető faj is volt az asztalon: ligeti csiperke, mezei csiperke, nagyspórás csiperke, apró csiperke, ízletes csiperke, déli tőkegomba, mezei szegfűgomba, nagy őzlábgomba, karcsú őzlábgomba, rózsástövű fenyőtinóru, molyhos tinóru, lilatönkű pereszke, és persze néhány mérgező is: karbolszagú csiperke, tintaszagú csiperke, begöngyöltszélű cölöpgomba, sárga kénvirággomba, és egy gyanús susulyka is. A többiek az ehetetlen vagy nem ismert étkezési kategóriába tartoztak, pl. a két pókhálósgomba, amely nemzetség egyik fajának termőtestét sem tekintjük ehetőnek.
Abszolút izgalmas, pörgős nap volt. Dél körül még visszaért két gombász a délelőtti köréből. Utánuk kezdtem el a vizsgáló takarítását. Ekkor tudtam csak elmenni ismét rendbe rakni magam. Délelőtt csak egy kis rövid szünetem volt, mert folyton jött gombász vagy érdeklődő. Tényleg dübörög a gombaszezon. Miután kivitettem a 20-25 kilónyi "rossz" gombát, fél egykor elhagytam a piacot és elmentem kiszellőztetni a fejemet a Csigakertbe. Egy órát üldögéltem az esőben, élveztem a gombáimnak oly kedves időjárást. Majdnem elaludtam. Imádom az eső hangját. Aztán feltöltődve a föld energiával elindultam hazafelé. Persze Csabára érve még megnéztem a gyilkos galóca lakcímét. Lásd a következő bejegyzésben.

Gombákkal zárom a napot

Ma csak fotózni akartam, kicsit lazítani, feltölteni magam a gombák között. Csak éppen velem volt Ati, akiből előtört a vérgombász és telepakolta kétszer a kosarat. Holnap a délutánt a gombák feldolgozásával töltöm el. Így jártam. De legalább kipróbálom a gombafasírtot. Van elég termőtestem kísérletezni. A pástétom nagyon jól sikerült kétszer is. Ráadásnak a gomba segít feltölteni D-vitaminnal a szervezetet. Ez nagyon fontos télen, amikor repkednek a vírusok, baktériumok és lopakodva terjed a covid. Ugyan évek óta nem voltam influenzás és nátha is több mint másfél éve kapott el utoljára, de stresszelek én is a covidtól. Ez másként csinálja ki az embert. Sóhaj. Nehéz figyelmen kívül hagyni. Azonban a sárguló zöldben nem volt más rajtunk kívül. Nyugodtan élvezhettük a gombák tobzódását.
Két hónapja jártam a kettes számú indikátor helyemen. Meglepett, hogy milyen régen. Akkor még nyár volt, most pedig igazi ősz, aminek biztos jele a korhadékbontók nagy száma. Fákkal élő gombát keveset találtam. Az okkerszínű tinóru meglepett, ami az ötödik képen látható. Ehető gombák közül a karcsú őzlábgombából lehetett igazán sokat szedni. Ugyanolyan jó mint rokona a nagy. Az óriás tölcsérgombát szintén a fák között gyűjtöttem, lásd nyitóképen a kosár mellett a termőtesteit. Aztán később a Körösök találkozásához elsétálva a gátoldalban pár darab lilatönkű pereszkét is találtunk. Gomba mindenhol. Csodálatos a tizedik hónap 2020-ban.

Induljon gombákkal a nap

A héten sikerült újabb csodálatos termőtesteket gyűjteni, amikről "muszáj" volt videót készítenem, ha már egyszer hazahoztam mindet.
A videóban több mérgező, ehető gombát láthatsz és egy furcsaságot is, a rizikefaló penészt. Nagy a fajgazdagság, tökéletes az idei október.

Szekszárdi vs. karbolszagú

A szekszárdi csiperke Agaricus litoralis (bal oldalt) és a karbolszagú csiperke A. xanthodermus van a kép közepén. A szekszárdi jó, ehető, míg a karbolszagú mérgező, ronda gyomorrontást csinál, ha valaki a szaga ellenére ételbe főzi és legyűri. Mindkettőt megvakargattam, így látszik a hús eltérő színeződése, egyiké kissé vöröses, a másiké sárga. Jól látható még, hogy a  szekszárdi tömzsibb, húsosabb, és kalapbőre pikkelyesebb. Alaposabban megfigyelve a két termőtestet feltűnhet a gallérok eltérése is.
Sajnos a szekszárdi egyre ritkább, míg a karbolszagú elképesztő mennyiségben terem.

Aranyősz

18-án, 20-án, és ma mentem a gombák után. A három séta során lőtt képeket vegyesen rakom ki. Kétszer a városi lakcímeket néztem meg, és egyszer kimentem a fő indikátor helyemre, ahol sikerült ennivaló gombákat gyűjtenem. Ezekből nagyon finom pástétomot készítettem kis csirkemájjal kiegészítve. A déli tőkegomba volt a fő alapanyaga a jó éteknek. Kiváló csemegegomba, kedvelem. Ati vacsorára megette a gyapjas tintagombákat, a fenyőtinóruk is a pástétomba kerültek bele. A városban nem szedtem ennivaló gombákat, csak bemutató célra vettem fel termőtesteket. Lásd ezeket a következő videós bejegyzésben. A mai séta nagyon szép volt. Élveztem a napsütést, a kellemes enyheséget, gyönyörködtem az aranyőszben. Ez az igazi vénasszonyok nyara. Nem szeptemberben van, hanem októberben. Remélem, te is kihasználtad a jó időt és jártál a szabadban, találtál jó, ehető gombákat!

Különös csiperke

A rutin felmérő sétám során Pósteleken egy kisebb csoport csiperkét pillantottam meg. Nagyobb méretű barna pikkelyezettsége miatt "erdei" csiperkére gondoltam. Azért néhányat felvettem, hogy megmutassam szakértő ismerősömnek. Amint felhívtam, hogy mit találtam, rögtön jött és ránézett a termőtestekre. Aztán rohant ki a lakcímre sötétedés előtt élőhelyi fotókat készíteni.
Nincs túl sok vörösödő és feketedő húsú csiperke faj. Jó volt a megérzésem, hogy valami érdekeset találtam. A csiperkék sokaknak "unalmas fehér gombák", de bőven tudnak meglepetést okozni!

Kiegészítés: 2021 őszén kiderült, hogy a színes furcsaság az Agaricus biberi színes formája.

Az év gombája 2021-ben

Az óriás bocskorosgomba Volvariella bombycina nyerte meg az internetes szavazást. A védett gombáink közül az egyik gyakoribb. Városaink zöldterületein szinte közönségesnek tekinthető. Békéscsabán is többfelé megtalálható. A fotómon teljesen tipikus megjelenése látható. Jó körülmények esetén valóban hatalmas méretű lehet a kalapja, egyszer láttam levesestányér méretűt! Dekoratív, bocskoros, de gallértalan termőtestei, melyek lemezei húsbarna-rózsásak lesznek könnyedén felkeltik a gombász figyelmét. Látványos megjelenése miatt remek képviselője lesz 2021-ben a természet különceinek.

Induljon gombákkal a nap

A csütörtökön gyűjtött és időközben kapott termőtesteket szombat esti videóban mutattam be. Idén rendkívül jól alakul az október időjárása, a kiadós esős napok után napos, enyhe időszak következik, amikor hosszú sétákat lehet tenni a szabadban gombákat keresgélve. Hamarosan megint készítek videót. Azt se tudom, hogy merre fussak, mert mindenfelé bújnak elő a kedvenceim. Külön nagy bánatom, hogy a járványhelyzet miatt pont most nem lehet átmenni az Erdélyi-szigethegységbe, ahol ritka hegyi fajok teremnek. Azonban a háztáji is bőven kínál nekem jó gombákat, amik kárpótolnak. Ideje gombászni.

Gombászni jó, de legyél óvatos

Huszonkét éve gombászok, de eddig gombától sosem voltam rosszul, vagyis nem kellett a vécé ajtót feltépve átélnem a gombás gyomorrontás poklát, mert a legkisebb kétely esetén a bizonytalan határozású termőtesteket mindig a komposztra rakom. Csak a kedvenc ehető fajaim tipikus, középidős termőtesteit fogyasztom el és azokat is háromszor átnézem. Őszintén meglep a hobbi gombászok buzgalma. Én mindig paranoiás voltam. Mert én eléggé ismerem a gombákat ahhoz, hogy tudjam mivel jár a tévedés. Az egyszerűen "sárgulónak" nevezett csiperkék alaposan meggyötrik az embert. A termesztett kétspórás csiperkének köszönhetően mindenki tudja, hogy mit szeretne a természetben találni. A kezdő gombászok sokasága a csiperkékre vetődik rá, ami teljesen logikus, kösz kétspórás, de a nemzetség egyáltalán nem könnyű. A nyitóképen az előtérben karbolszagú csiperkék láthatók, a háttérben a nagyspórás fejlődő termőtestei. A képválogatásban van külön kép utóbbiról. A karbolszagú alaposan elcsapja a gyomrot, míg a nagyspórás kiadós, finom, csak ritkulóban van. Azonban nemcsak a karbolszagú a mérgező csiperke: fenolszagú, tintaszagú, barnapikkelyű szintén azok. És természetesen kiadós esők után kevésbé ismert fajok is teremnek, amik közt akad jó, ehető és étkezési szempontból kevésbé próbált. A karbolszagú viszont rendkívül gyakori, mezőkön, fák közötti füves helyeken egyaránt megtalálható. És nem mindig hajlandó sárgulni vagy jellegzetes szagát éreztetni. Sőt nem mindig szürkés, amilyenek a reptéri mező karbolszagúi. Gyakran szép fehér és normális csiperkének álcázza magát. Sőt ma este kettévágott termőtestet később megszagoltam és bűz helyett édeskés illatot éreztem, semmi gyanús. Erre megvakartam a tönkbázist és egyből kezdődött a sárgulás. Ezért fontos egészben is felvenni elsőre nem egyértelmű csiperkét és megnézni a metszetben a tönkbázist. Sőt van egy végső módszer, a kétes csiperke melegítése, akár mikrózás, akár forralás vagy öngyújtó lángja felett. Melegítésre felerősödik a vegyszeres jellegű szaga. Ez több mint gyanús. És ilyenkor már biztosan kukában landol.
A gombász szeretné átélni a sikerélményt, amit az ehető gomba megtalálása okoz, de ez sokszor hamis remény. Ezért nem kell haragudni a szakellenőrre, aki a látszólag tökéletes csiperkéket kukába önti. Nagyon kellemetlen a karbolszagú mérgezése. Mennyire zavarba ejtők a csiperkék? A képválogatás első fotóján szereplő fajt sehová se tudtam tenni az általam ismertek alapján. Nagy barna pikkelyes, vörösödő majd feketedő húsú. Ez nem erdei csiperke! A csiperke szakértő ismerősömre bíztam a meghatározását.
A képek sorrendje az ismeretlen faj után: nagyspórás csiperke bébi, piruló őzlábgomba, rózsás őzlábgomba (az egyik súlyosan mérgező apróság!), tobozgereben, nyárfa-tőkegomba, déli tőkegomba, aminek kalapja jó, finom étel alapanyag.