Ma a hosszabb sétautamon mentem végig, a Sikonyi úttól a Felsőkörgáti zsilipig és onnan indultam vissza. Az egészségmegőrzés mellett a gyaloglás másik oka a gombák keresése volt. Sajnos az alig 30 mm csapadék, ami eddig leesett, kevésnek bizonyult a városi élőhelyek alapos átnedvesítéséhez. Több eső kell. Azért találtam gombákat, például a déli tőkegomba a sokadik termőhullámát indította el. A héten érdemes keresned, mert egyedi aromájú, gyógyhatású gomba, aminek a kalapját fogyasztjuk, mert a tönkje túlságosan rostos. A sárga gévagomba szintén terem már szeptember óta. Érdekessége, hogy egy évben kétszer jön elő: április-május és szeptember-október. Amíg sajtkeménységű és szinte folyik belőle a víz, addig jó. Előfőzés után sokféleképpen elkészíthető.
Sajnos a bimbós pöfetegről nem tudtam jó képet lőni, mert lement a Nap, kevés volt a fény és szabad kézből nem sikerült a fotó. Amíg fehér a pöfik belseje, addig legtöbbjük ehető. A barna, gumikeménységű golyóbis nem pöfeteg, hanem áltrifla és mindig fák környékén nő! Kezdetben fehér belseje hamar megsötétedik és olyan lesz, akárha darált mákkal lenne töltve. Hamarosan ismét előbújik. Az áltrifla gyakoribb gyökérkapcsolt gombánk. Kár, hogy nem ehető, gyengén mérgező. Azonban ma még múmiáját sem láttam. Sőt semmilyen fákkal élő gombát sem. A korhadékbontók jöttek elő a kis eső hatására. Füves, nyílt helyeken a mezei csiperke terem bőséges mennyiségben. Még a telken is kinőtt egy termőteste. Erről készült a csendélet. A művészi képen a fehér porhanyósgomba van, ami egy nagyon gyakori gombácskánk, mégis szép. Csodálatos a gomba és élőhelye közti harmónia. Az évek során több száz fotót készítettem, de ma is sikerült meglepnie a kedvenceimnek, ezúttal a fehér porhanyósgombának. Csak néztem, hogy milyen jól néz ki!
A gombák megunhatatlanok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése