Sir David Attenborough a természet iránt érdeklődő kortársaimnak és nekem az egyik élő példaképem. Gyerekként mély hatást tett rám Az élet a Földön sorozata. Eleve érdekelt a természet, amint járni tudtam és elég ügyesen mozogni, mindent összefogdostam dédnagyanyám udvarán. Amatőr természetbúvárnak születtem. Azonban nem tanultam tovább, mert tizennégy évesen felnyílt a szemem, és beláttam, hogy mire szakember lennék, biológus, nem igazán lesz mit kutatnom. Azóta a háztájiban és a Szigethegységben figyelem a bioszféra összeomlásának a jeleit. Túlhasználtuk a világunkat, az egyetlen egy bolygót, ami az élő közeget biztosítja számunkra. Profán hasonlat jön, belekakáltunk a levesestálba és fenékig kiisszuk saját mocskunkat. Gondolj csak a mikroműanyagra, amit már akaratlanul fogyasztunk. Azonban az életünket biztosító termelési rendszer kalodába zár minket. Negyvenen túl nekem sem túl kellemes belátni, hogy ingyenélőként nem maradok életben, vagyis muszáj Nyugat-Európában munkát vállalnom, így részesévé válni a termelési-fogyasztói láncnak, ami köt minket. Nincs remény. Tegyél le a rózsaszín ábrándok kergetéséről. Együtt menetelünk a magunk alkotta pokolig.
Ami fontos zöld reneszánsz, 2019-ben az évköszöntő írásom volt. 2020-ban a világjárvány sem tudja megfékezni az ámokfutásunkat, mert a szükség nagy úr.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése