Gombászni jó, de legyél óvatos

Huszonkét éve gombászok, de eddig gombától sosem voltam rosszul, vagyis nem kellett a vécé ajtót feltépve átélnem a gombás gyomorrontás poklát, mert a legkisebb kétely esetén a bizonytalan határozású termőtesteket mindig a komposztra rakom. Csak a kedvenc ehető fajaim tipikus, középidős termőtesteit fogyasztom el és azokat is háromszor átnézem. Őszintén meglep a hobbi gombászok buzgalma. Én mindig paranoiás voltam. Mert én eléggé ismerem a gombákat ahhoz, hogy tudjam mivel jár a tévedés. Az egyszerűen "sárgulónak" nevezett csiperkék alaposan meggyötrik az embert. A termesztett kétspórás csiperkének köszönhetően mindenki tudja, hogy mit szeretne a természetben találni. A kezdő gombászok sokasága a csiperkékre vetődik rá, ami teljesen logikus, kösz kétspórás, de a nemzetség egyáltalán nem könnyű. A nyitóképen az előtérben karbolszagú csiperkék láthatók, a háttérben a nagyspórás fejlődő termőtestei. A képválogatásban van külön kép utóbbiról. A karbolszagú alaposan elcsapja a gyomrot, míg a nagyspórás kiadós, finom, csak ritkulóban van. Azonban nemcsak a karbolszagú a mérgező csiperke: fenolszagú, tintaszagú, barnapikkelyű szintén azok. És természetesen kiadós esők után kevésbé ismert fajok is teremnek, amik közt akad jó, ehető és étkezési szempontból kevésbé próbált. A karbolszagú viszont rendkívül gyakori, mezőkön, fák közötti füves helyeken egyaránt megtalálható. És nem mindig hajlandó sárgulni vagy jellegzetes szagát éreztetni. Sőt nem mindig szürkés, amilyenek a reptéri mező karbolszagúi. Gyakran szép fehér és normális csiperkének álcázza magát. Sőt ma este kettévágott termőtestet később megszagoltam és bűz helyett édeskés illatot éreztem, semmi gyanús. Erre megvakartam a tönkbázist és egyből kezdődött a sárgulás. Ezért fontos egészben is felvenni elsőre nem egyértelmű csiperkét és megnézni a metszetben a tönkbázist. Sőt van egy végső módszer, a kétes csiperke melegítése, akár mikrózás, akár forralás vagy öngyújtó lángja felett. Melegítésre felerősödik a vegyszeres jellegű szaga. Ez több mint gyanús. És ilyenkor már biztosan kukában landol.
A gombász szeretné átélni a sikerélményt, amit az ehető gomba megtalálása okoz, de ez sokszor hamis remény. Ezért nem kell haragudni a szakellenőrre, aki a látszólag tökéletes csiperkéket kukába önti. Nagyon kellemetlen a karbolszagú mérgezése. Mennyire zavarba ejtők a csiperkék? A képválogatás első fotóján szereplő fajt sehová se tudtam tenni az általam ismertek alapján. Nagy barna pikkelyes, vörösödő majd feketedő húsú. Ez nem erdei csiperke! A csiperke szakértő ismerősömre bíztam a meghatározását.
A képek sorrendje az ismeretlen faj után: nagyspórás csiperke bébi, piruló őzlábgomba, rózsás őzlábgomba (az egyik súlyosan mérgező apróság!), tobozgereben, nyárfa-tőkegomba, déli tőkegomba, aminek kalapja jó, finom étel alapanyag.