Tíz év és kétezer bejegyzés

2010-ben nem jutottam el az őszi dél-nyugati gombász utamra, és a gyötrő hiány keltette feszültség kiutat keresett. Akkoriban trendinek számított a blogolás, így online naplóba öntöttem ki sóvárgásomat a gombák után. Jól emlékszem, miután publikáltam A föld húsa a gomba cikket a megszűnt freeblogon, elgondolkoztam rajta, hogy milyen lenne kerek tíz évig vezetni a blogot, és legalább kétezer bejegyzést írni. Csábító, őrült gondolat volt, ami megragadott és nem eresztett. Saját magamnak találtam egy kihívást, amit teljesítettem. Senki sem kérte, senki sem fizetett érte, csináltam. A következő kihívás önmagam számára egészen más jellegű. Tíz évig szerényen és alázattal önként szolgáltam a szülőföldem élővilágát. Mindent megismertem, amit akartam. Nincs már hiányérzetem. Viszont még mindig szeretek élni, felfedezni, új dolgokat tanulni, és kifejezni önmagamat. Nem lesz egyszerű. Valószínűleg pályaválasztási tanácsadó segítségét is igénybe fogom venni, hogy rendet tegyek (eladható) képességeim között. Mire alapozzak, milyen irányba fejlesszem magam, hogy munkát tudjak vállalni Nyugat-Európában. Több ezer euróra lesz szükségem, hogy vissza tudjak térni Nyugat-Ausztráliába bejárni és végigfotózni a nemzeti parkokat. Csak magamra számíthatok.
A Gombamánia értékes darabja az alkotói portfóliómnak, de betöltötte a feladatát az életemben. Adok érte egy baráti vállveregetést magamnak. Jó mulatság, igazi munka volt.