A mindenevő ember

Hazai kékes tejelőgomba faj után kutattam a világhálón, és belebotlottam a lilásodó szőrgomba Lactarius repraesentaneus fotójába. A nagy méretű és jellegzetes megjelenésű termőtestei feltűnőek, de hagyományos módon elkészítve élvezhetetlenek, és enyhén mérgezőek, ami annyit jelent, hogy az ember órákat tölt el porcelán felett görnyedve. Hazánkban nagyon ritka faj, hiszen itthon igen kevés kedvére való élőhelyet talál. Az északi tájak lakója, a savanyú talajú nyírelegyes lucfenyvesek gombája. Ahol gyakori, ott gyűjtik és némi előkezelés után megeszik. Az egyik előkezelési mód, hogy megfőzik és főzővizét leöntik róla, majd sós lében pácolják. A másik a hordós módszer, vagyis hordókba pakolva ecetsavas erjedéssel teszik ehetővé és étvágygerjesztővé. Így előkezelve állítólag nagyon ízletes. Azért nekem homlokomra szaladt a szemöldököm az északi népek mindenre elszántságától, amit a rideg környezet diktálhatott nekik a múltban. A gomba értékes táplálék és a natúran égetően csípős ízű lilás szőrgombát muszáj volt ehetővé tenni. Egyébként ugyanígy elkészítik a hazánkban valamivel gyakoribb nyírfa-szőrgombát Lactarius torminosus is.

Megjegyzés: A kép eredetije itt látható.