Ismert tény, hogy a taplóféléknek csöves termőrétege van, akár a tinóruknak, de amíg kedvenc étkezési gombáink termőrétege lehúzható, addig a taplóké nem. A csöves taplók családja Polyporaceae, némely faj évelő vagy sokáig megmaradó termőtestei miatt, közismert. Ilyen például a bükkfatapló Fomes fomentarius. A belőle készült táskákat, kalapokat nagyon kedvelte a nagyanyám. A taplók feldolgozásával foglalkoztak a toplászok. Sajnos a taplók zöme mindenre elszánt farontó vagy korhadékbontó, de válthatnak is a két életmód közt. Egyes fajok parazitaként megölik a fát, aztán az elhalt fán már korhadékbontóként élnek tovább. A sárga gévagomba Laetiporus sulphureus szintén tapló és az agresszív paraziták közé tartozik. A gombász szerencséjére fiatal termőtesteiből különleges ízvilágú gombás ételek készíthetők. A termőrétegének élénk kénsárga pórusai aprók, tehát átlagos csöves termőrétege van. Azonban a fotómon látható taplófélének lemezei vannak. Tavaly az őrségi találkozón, a szlovén erdőben bóklászva fedeztem fel korhadt nyírfaágon. Elsőre világos krémszínű lepketaplónak véltem. Bár ezt a tippet gyorsan elvetettem. Ezért felvettem egy termőtestet, és megforgattam. A lemezek láttán homlokomra szaladt a szemöldököm. Igen, a gombák mindig képesek meglepni az embert.
A fakó lemezestapló Lenzites betulina hazánkban is gyakori. Egész éven át lehet találkozni az egy éves termőtesteivel, amik lassan bomlanak le. Nem évelő taplófaj. A lemezein kívül másik különlegessége, hogy gyógyhatása van.
Miféle csodákra lel rá az ember egy erdőben járva.
Megjegyzés: A taplókról lesz majd egy külön cikk. Ők a gombavilág "fenevadjai".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése