2018-ban az egyik fő projektem a blog magazin változata volt. Hat számot akartam elkészíteni, de az aszályos ősz miatt négyet tudtam megcsinálni. A kép alá raktam a linket. Ott át lehet lapozni a számokat.
A wetterzentrale.de oldalról mentettem le a képet. A GFS (hőmérséklet 1500 méteren) előrejelzése látható rajta november 8-ra. Rég láttam ennyire erőteljes fordulatot az időjárásban. A késő nyárból belezuhanunk a kora télbe ősz nélkül. Jó kérdés, hogy ilyen erős váltásra miként tudjuk felkészíteni a szervezetünket. Ráadásnak vasárnap óraátállítás. Garantált a zombi állapot mindenkinél és a légúti fertőzések támadása. Vigyázzatok magatokra és egymásra. A hétvégét használjátok ki. Menjetek a szabadba. Gombát az árnyas, magas aljnövényzetes, harmatgyűjtő erdőszéleken keressetek. Itt meglepetésekre bukkanhattok. A tegnapi gombatúrán mi így tettünk és ránk mosolygott a szerencse. Pedig olyan sivatag van a hegyvidéken is, hogy elképesztő. Porzik az erdő és a legelő, de az erdőszél a harmattól nedves és ott vannak a gombák. A hideg le fogja ütni a melegkedvelő fajokat, de még a korhadékbontók is sokkot kapnak. Azonban lesz még gomba idén.
Ma reggel kilencen átmentünk a Béli-hegységbe gombászni. Tudtuk, hogy itt az ideje az extrém gombászatnak, amikor a rettenetes aszály ellenére telepakoljuk kosarainkat. Hogyan? Higgyétek el nekem, hogy tényleg porszáraz volt az erdő és a mező. Semmi értelmét nem láttam a fű vagy fák között keresgélni a kedvenceinket. Éppen csak bementem pár métert az egyik jó tölgyesbe és máris jöttem ki. Ijesztő volt a "némasága", akárha halott lenne. Nulla gomba, összesült mohapárnák. Iszony. Van egy olyan erős sejtésem, hogy a hegyvidék hónapok óta kevesebb csapadékot kap mint a Kétkörösköz. A háztáji szerencsésebb helyzetben van. Pedig a hegyvidéki erdők jelentősen több gombának adnak élőhelyet. Elképesztő a fajgazdagságuk. Azonban ez a csoda víz hiányában nem tud megmutatkozni. Ha ennyire szörnyű a helyzet, mégis hogyan jött össze a pazar zsákmány, amit a nyitóképen látsz? Jogos kérdés. A bejegyzés címében részben ott a válasz. Kifejtem. Egyetlen egy helyen, nagyon keskeny sávban az aszály ellenére tobzódnak a gombák. Az árnyas erdőszélek, ahol magas az aljnövényzet, harmatcsapdaként működnek, és itt a nedvességben teremnek a gombák. Elképesztő. A katasztrofális csapadékhiány ellenére tökéletes gombatúránk volt. Az egyik kedvencem (a sok közül) a rózsaszínű nyálkásgomba is előkerült. Lásd a harmadik képen.
Bármennyire hihetetlen, de a mezei katáng virágát a 2016-os alap okostelefonom egy darab, öt megapixeles kamerájával örökítettem meg, nem a Canon kompakttal. Az előző bejegyzés három képe is a telefonnal készült. Rendkívül népszerű a mobilos fotózás, hiszen hétköznapi lóti-futi közben jelentősen egyszerűbb a telefonnal kattintani. Én is csak kikapom az ingzsebemből, feloldom a képernyőzárat, bekapcsolom az Open Camera alkalmazást, beállítom a témának megfelelő értékeket, és célzok-"kattintok", vagyis megérintem a kék kamera jelet a kijelzőn. Mostanában használok egy pici trükköt, égve hagyom a mobil ledjeit. Vakuzni nem szeretek. Jobban bevált a téma folyamatos megvilágítása. A katángvirágot is így kaptam le. Oldalról jött rá a napfény, fentről a ledek világítottak rá. Meglepődtem a végeredményen. Ez olyan jó kép lett, hogy beállítottam a laptopom hátterének.
A keresztespókot szeptemberben szintén az alap okostelefonnal kaptam le. A mai telefonok a dupla, tripla kamerarendszereikkel még inkább segítik a mobilos fotózást. Ezek a képek szabvány fotóméretben kinyomtatva is jól mutatnak. Nagyon egyszerű szabályai vannak a képkészítésnek. Bármennyire csábít a gyorsaság, jó téma láttán lassulj le, és pontosan célozd be, ne remegjen meg a kezed. Ha elsőre nem sikerül, nyugodtan próbálkozz többször. Bátran használd az Open Camera kínálta számos beállítási lehetőséget. Próbálgasd azokat. Meg fogsz lepődni, amikor észreveszed, hogy mennyivel szebbek lettek a fotóid. Ismerkedj meg a fotózás műhelytitkaival, számos kezdőknek szóló szakkönyv van. Én ezt olvastam el, és segített jobb fotókat lőni. Hidd el, örömtelibb lesz a kattingatás, ha tudod, hogy mit csinálsz.
Az ördögcérna egy centis virágát szintén az egyszerű okoskámmal fotóztam le. Ez egy jó kihívás volt a virág kis mérete, a késő délutáni kevesebb fény miatt. Ráadásnak gyenge szellőben picit mozgott is. De türelmesen próbálkoztam, néztem vissza a képeket és ennél elégedetten bólintottam. Sikerült! Canonnal nehezebb lett volna, mert súlyosabb és jobban remegett volna szabad kézben. Természetesen a Canon képminősége jelentősen jobb és a játszhatok a mélységgel is, de hétköznapi helyzetekben jól helytáll a mobil is. Legyél kitartó. Az örömért meg kell dolgozni, de megéri. Nekem rengeteg élményt ad a fotózás és pezsdítő, amikor visszanézem a kedvemre való képeket.
Egy hete jártam végig a városi gomba lakcímeket. Akkor több friss termőtest volt. Mostanra csak gyilkos galócából és gyapjas tintagombából találtam újakat. Minden más összefonnyadt, tönkrement. A harmat élteti a legkitartóbb gombákat. Nagyon hangulatos kora reggeli képek lőhetők a párás levegőben. Szerdán megyek a hegyvidékre, ott talán lesz alkalmam ilyen fotót készíteni. Sajnos csapadék rég volt. Továbbcsökkent a nedvesség a talajban, egy méteren a hiány 160 mm! A felső húsz centi víztartalma 40%. Csörgő száraz az avar, porzik a föld. A legkitartóbb pocsolyák is kiszáradnak.
És akkor mész az utadon a port rugdosva, és egyszer csak gyapjas tintagombákat pillantasz meg. Különös élmény. Vagy kimész a tuti helyedre, ahol a tavalyi aszályban semmi se volt, de idén csak azért is bújnak elő az óriás tölcsérgombák. Tehát bármennyire nyomasztó a vízhiány, mégis csak teremnek itt-ott a kedvenceink. Nem teljesen reménytelen a gombagyűjtés! Érdemes szondázni a helyeidet. Talán meglep valamelyik ehető gomba friss termőtesteivel. A gyökérkapcsoltak visszavonulnak, inkább a korhadékbontók küzdenek. De lehet találni rizikéket, szórványosan vargányát és érdestinórukat, tuskógombákat, őzlábgombákat, laskagombát és bizony a téli fülőke is terem, csak jól meglephette a nyári meleg.
Az időjárásban fordulat lesz jövő héten. Az eddigi száraz-igen meleg anticiklonos időt felváltja a nedvesebb, kora telet idéző. Ez mindenkinek mellbevágó lesz, a gombáknak is. Ezért használd ki a szokásosnál melegebb napokat és bízz a szerencsédben, menj gombászni az ünnepnapon és hétvégén is. A csabai piac gombász bácsija sem számított rá, hogy óriás tölcsérgombákba botlik és lám, annyit tudott szedni, hogy a pultjára is került. Amíg ott voltam, két adagot megvettek. Az asztalon volt még lilatönkű pereszke, sárga gévagomba. Most képzeld el, ha lett volna csak 30 mm eső, micsoda tobzódás lenne!
Visszatértem a gyilkos galócás fákhoz, hogy kamerával is lőjek képeket, de verőfényben nagyon nehéz fotózni, így nem erőltettem. Egy fiatal termőtestet véletlenül felrúgtam, nem vettem észre a borostyán közt, és árnyékomban lefotóztam. Szép gomba a gyilkos galóca, de életveszélyesen mérgező, ha megetted. Hagyd a helyén! Sok van belőle, bőven terem, ami meglepő, mert nagyon száraz a talaj. Egy méteren már 148 mm víz hiányzik, és a felső húsz centi nedvessége is csökken, jelenleg 72%-os. A reggeli harmat viszont élteti a gombákat. Azonban a nyárias meleg rendkívül gyorsan szikkasztja a termőtesteket. Pedig olyan jó látni a kedvenceimet. Ugye milyen szépek?
A gyilkos galócaAmanita phalloides a legfontosabb mérgező gombánk, mert látszólag nincs vele semmi gond, jól néz ki, de mégis képes súlyosan megmérgezni minket, ha nem ismertük fel és megfőztük, megettük. Ha gombás étel fogyasztása után másnap jelentkezik a csillapíthatatlan hányás-hasmenés, azonnal mentő és kórház! A gyilkos galóca mérgezés előbb végigmegy a szervezeten és utána okoz vészterhes tüneteket. Ezért fontos a biztos felismerése és békén hagyása. Kicsit csalafinta gomba, mert kalapszíne változatos, de felénk legtöbbször zöldben pompázik a kalapja. Azonban láttam már belőle szürkét, barnát, zöldes-barnát, sárgás-zöldet és tiszta fehéret is.
A nyitóképen csak sejthető a gallér és bocskor, de bőven van kép a fajról a blogban, ahol ezeket is megfigyelheted. A második képen a kalapbőr jellegzetes mintázatát örökítettem meg. Ez a finom ecsetszerű minta több mint gyanús. Ilyet sose látsz csiperkén és galambgombán. Előbbieknek konkrét pikkelyei lehetnek, amiket le is tudsz dörzsölni. A gyilkos galóca kalapbőre sima. A lemezei a szárazságtól berepedt kalap alól elősejlenek és látható, hogy fehérek. Nem színeződnek, a fehér spórapor miatt fehérek maradnak. A felső képen láthatod a tönk mintázatát is. Ezt szintén jegyezd meg.
Gyakori gombánk, ezen a képen egyetlen fa alatt előjött termőtesteinek kisebb csoportját kaptam le, összesen hetet a kb. harmincból. A nagy gombamennyiség könnyen megszédítheti a tudatlan gombaszedőt, aki se fura szagot nem érez, se szokatlan színeződést nem tapasztal a csiperkére emlékeztető gombán és szedi boldogan... Ez az a gomba, amit mindenkinek ismernie kell, aki természetben mozog. Sőt nem is kell erdőbe menni, mert ezeket a városban fotóztam. 2007 óta kísérem figyelemmel a városlakó gyilkos galócák életét. Ha itt ilyen sok van, mennyi lehet a tölgyesekben, amik a kedvenc élőhelyei. Legyél nagyon óvatos és kezdőként feltétlenül vidd el bevizsgáltatni a gombáidat!
Rég jártam Gyula környékén, így ma Atival a Kisökörjárásba mentünk körülnézni. A pár napja átvonult hidegfront adott némi esőt, így reméltem, hogy a hidegebb reggelek ellenére lesznek gombák. Voltak is. Azonban az általános szárazság miatt a termőtestek máris szikkadásnak indultak. Az év tizedik hónapja a szezon csúcsidőszaka, de az időjárás nem igazán őszies. Azonban látszik a fajkínálaton, hogy ősz van, mert a gyökérkapcsoltak egyre kevesebben vannak, míg a korhadékbontók száma növekszik. A nyitóképen a hosszan termő húsbarna pénzecskegomba pirinyó, bébi termőteste látható. Ezzel a jópofa gombával még decemberben is találkozhatunk. Tölgyfáink gyakori gombapartnere. Nem véletlen a tölgy levél és makk körülötte. Akadt még egy-egy galambgomba és tejelőgomba is. Ezek megleptek, mert mindketten melegkedvelők. Azonban ezekről nem lőttem képet, a fő témát a korhadékbontók kínálták. Míg én fotóztam, Ati az őzlábgombákat kereste, mert ő nem csodálni, hanem enni szereti a gombát. Jól elvoltunk. Aztán a városban még sikerült gombásztárs jelzése alapján a gumós tuskógombát is megörökíteni. 2018-ban olyan száraz volt az ősz, hogy a még gyakori tuskógombák sem tudtak teremni. Ez azért elképesztő volt. A képválogatás első képén a gumós látható.
A homoki szarvasgombaMattirolomyces terfezioides valóban az egyik különleges gombánk. 2015-ben a szarvasgomba napokon volt alkalmam megkóstolni egy desszertet, aminek fehér csokis krémét ezzel ízesítették. Nem a cukor adta az édes ízét, hanem a gomba. Fontos tudnivaló, hogy hazánkban csak bizonyos földalatti fajok gyűjthetők engedéllyel vizsga letétele után vizsgázott kutyával gyűjtési naplóval, és néhányuk árusítható. A homoki augusztus 20-tól november 22-ig. További "édes" gombák a blogban:
2010 októberében írtam meg az első bejegyzést, A föld húsa a gomba címmel. Egy évig a megszűnt Freeblogon publikáltam. 2011 novemberében indítottam újra a blogot a Blogspoton. Újra feltöltöttem a gépről néhány régi írást, de nem az összest. A Freeblogos időszak legtöbb bejegyzése örökre elveszett, például a Színek és Gombák sorozat. A blog csúcsidőszaka 2012 és 2013 volt. 2012-ben tűztem ki magamnak a "minden napra egy cikk" célt. Nagyon pörgettem a blogot, és jól is éreztem magam az anyagkutatás közben. 2013-ban baráti segítséggel el tudtam végezni a szakellenőri tanfolyamot. Gyerekkori álmom teljesült. Sokszor mondogattam Laci bácsinak a csabai piacon, hogy egyszer én is gombavizsgáló leszek. Voltam. De ne szaladjak előre. 2014-ben végre májustól novemberig gomba-túráztam az Erdélyi-szigethegységben. Teljesen elvarázsolt a hegyvidék. 2015 volt a gombász pályám csúcspontja, amikor a könyvtárban húsz előadásos programot vittem végig, és fiókkönyvtárakban szintén előadtam, ennek a címe volt a Viharsarki gombafutam. 2015 novemberétől a gyulai piac gombavizsgálója lettem. Tényleg ez az év volt az igazi.
2016-ban sikerült hosszú évek után szakellenőri tanfolyamot indítani Békéscsabán. Néhány terepgyakorlatot én vezettem. Közben dolgoztam a gyulai piacon. 2017-ben szintén baráti segítséggel befizettem a felsőfokú gombaismereti tanfolyamra, de arra már nem volt pénzem, hogy eljárjak a terepgyakorlatokra, így lemondtam az elvégzéséről. Pénzem sem volt a második évre, és soknak is tartottam a kb. 700 gombát. Kezdtem kiábrándulni a társadalmi munkából, az ismeretterjesztésből. Azért jött még egy marasztaló mentőöv, 2018-ban ismét indult szakellenőri képzés Békéscsabán. Azonban a bejegyzések számán látható, hogy mélypontra kerültem. 2019 májusában felmondtam Gyulán, mert kiégtem. Ugyan még mindig örömömet lelem a természetjárásban, a gombák fotózásában, de rég rájöttem, hogy ennek semmi értelme. Értelmetlenül ragaszkodok a blogoláshoz, a gombászathoz.
Azonban ne érts félre, látom az eltelt kilenc év eredményeit is. Kreatív, önkifejező, flow időszak volt, de megszakadt az áramlás és nem tudom újraindítani. Elillant. Felmorzsolt az ellentmondás, hogy a maximumot nyújtom, de képtelen vagyok önfenntartóvá válni. Sajnos üzleti érzéket nem örököltem a felmenőimtől, csak kreativitást. Ez van. Azzal kell boldogulnom, amim van. Mindenesetre a Gombamánia blog életem egyik nagy projektje. Hasznossága megkérdőjelezhetetlen, de funkcióját betöltötte. Jó munka volt.
Későn keltem, így mire végeztem a házi munkával bőven kifutottam az időből, hogy gyalog vagy biciklivel induljak el a kedvenceimhez. Ezért rávettem Atit az autós túrára. A fő indikátor helyemre mentünk. Délután három körül értünk ki. Igencsak szedni kellett a lábunkat, hogy végére érjünk az útvonalnak még naplemente előtt. Végül is sikerült, mert hat óra hét perckor nyugodott le a Nap, és mi ekkor az autóban ültünk és hazafelé tartottunk. Persze a fák árnyékolása miatt az ültetvényekben fél hat körül félhomály volt, teljesen reménytelenné téve a fotózást, vagy a fejlődő "bébi" termőtestek megpillantását. Reméltem, hogy elcsípem az első tuskógombákat. Ez nem sikerült. Ellenben előkerült régi kedvencem, ami ehetetlen gomba, de őszi karakterfaja a tölgyültetvényeinknek, az émelyítő pereszke. Ráadásnak egy pici kákagombát is sikerült a közelükben megtalálnom. Emlékszem, 2012-ben a 117B alján seregestül jött elő a kákagomba. Most majdnem ugyanott, az ültetvény szélén meghagyott pár sor csertölgy alatt leltem rá. Icike-picike felidézése a múltnak. Mire ismét "erdő" lesz az újratelepített ültetvényből... Nem élem meg. De a lényeg, hogy a gombák megvannak. Még megvannak. A túra jól sikerült. Szerény zsákmányt is sikerült gyűjteni. Fajkínálat egészen jó. Érdemes volt kimenni.
Ma az egészségmegőrzés jegyében nagyobb sétát tettem, jóval a napi 5 km fölé menve. Összesen 14 km-et gyalogoltam, vagyis elmentem a sátántinóru városi lakcíméig, ami a csabai kiserdő Körte-soron túli részében van. Ez egy kellemes túra volt. Semmiféle extra erőfeszítést nem igényelt. Tökéletesen kikapcsolt. A Canon éltes kora ellenére (2006-os gép) tetszetős fotókat lő. Remek "munkatárs". Az első két gombafotónál használtam extra fényt, a mobilom ledjeit. A vakut utálom használni. Alapvetően a természetes fény az igazi nekem. Az évek során több ezerszer kattintottam, de még mindig nem unom a gombák megörökítését. Egyszerűen nincs két egyforma képanyag. Tehát folyton teljesül a változatosság gyönyörködted felismerése. Az idei háztáji anyagom nagyon erős. Bőven lesz miből válogatnom a 2020-as kiállításomra. Ez nem nagy, idén például 18 fotóm van kint a kutatóházban, de könnyen lehet, hogy jövőre ismét a könyvtárban állítok ki. Nézem a cikkbe kirakott fotóimat, és az suhant át a fejemen: egyszerűen szép. Lehet, hogy pont ez lesz az idei fotóválogatásom címe. Nekem a talajszinti fotózás jön be. Amikor leguggolva, egészen közel menve a témához a lényegi valóságot örökítem meg. Nincs semmi trükközés, azt akarom viszontlátni a képeimen, amit az élőhelyen láttam. Annyi a plusz, hogy a Canon lehetővé teszi számomra a nagyon közeli látást. Amikor a látásom határán túl belépek a gombák mikroterébe csodás énvesztést élek át. Embernek lenni ultragáz. A talajszinten, a gomba közelében egészen picire zsugorodok, szinte már nem is vagyok. Csak a természet valósága létezik. Fantasztikus tapasztalás. Ezért olyan jók a képek, mert a valóságot, az egyetlent mutatják meg.
