Az év szava nálam az "önrendelkezés"

A másik fontos szó, az önismeret, de ennek a mai gondolatfolyamomnak a kiinduló szava az önrendelkezés. Miért tartom fontosnak? Kiderül az írásomból.
Először is pontos helyzetértékelésre van szükségem a terveim elkészítéséhez. Tehát nem kergethetek délibábokat, a valóságot kell minél jobban feltárnom, akár önmagammal, akár a külvilággal kapcsolatban.
Decemberben a jegyzetfüzetembe felírtam vázlatosan, hogy 2025 során hónapról hónapra mit tartok fontosnak és január-februárra három dolgot jegyeztem fel: csendes elvonulás, ismeretek felfrissítése és tanulás. A tél tökéletes időszak a tudás gyarapítására. Több tucat gondolatot futtatok nap nap után. Ezért sincs kapacitásom szépen kidolgozni az írásaimat, mert javában tart a munka, így csak vázlatokat közlök, vagy bedobom a gondolataimat a chatbotba, ami olvasható formába rendezgeti azokat. Lásd előző írásomat, a Hübrisz címűt. Idővel az önrendelkezés kapcsán is lesz egy összeszedettebb írás.
Amit alább közölni fogok az a felvetésem, és az arra adott chatbot válasz. Igen, van köze az önrendelkezésnek ahhoz, amiről elmélkedek, ugyanis az emberiség szembe fog nézni a hiánnyal. Egyszerűen egy csomó minden elérhetetlenné válik. Egész tömegek fognak nincstelenné válni. Egy ilyen krízisektől sújtott világban nem lesz helye "haszontalan", "szélhámos" embereknek. Persze lesznek csalók, szerencsejátékosok, hétpróbás gazemberek, de a rendszerszintű berendezkedésüknek vége. Az emberiség a saját érdekében leveti magáról az "urait" és két fontos kaszt marad egymásra utaltságban a termelők és az innovátorok. Persze nem kizárt, hogy egy ember mindkét típus tulajdonságait ötvözze magában! A cselekvő ember kihasználja minden adottságát és többféle területen kipróbálja magát, mert a változó környezethez folyamatosan alkalmazkodik. A természet egyik törvénye, hogy amelyik élőlény képtelen alkalmazkodni, meghal. Ezen nincs mit szépíteni. Az alapvető igazságok zordak, de éppen ezért kijózanítóak. Megmutatják az irányt. Tanulságos, ahogy a mesterséges világunkban a látszat, a vetítés, a "fake news" és összeesküvés elméletek mennyire kívánatosak lettek, mert az igazság az, hogy a hiány korában, ami már közeledik felénk, közel sem lesz ilyen jó életünk.
Javaslom tanulmányozásra a burgonyavész következtében kialakult ír éhínséget, ami 1845-49 között sújtotta Írországot. Az ipari civilizációnk burgonyája a fosszilis energiahordozó, leginkább a kőolaj. Ennek köszönhetően robbanásszerűen fejlődtünk, de mostanra látjuk, hogy a széndioxid szint növekedésével és a felszín jelentős átalakításával miféle bajokat okoztunk magunknak. És nincs hová vándorolnunk. A bolygó minden lakható részén ott vagyunk, de több lakható terület lakhatatlanná válik pár évtizeden belül. Elképesztő mértékű krízisek fenyegetnek minket, amik józan belátást követelnek tőlünk. Ezek a "jól bevált" hierarchikus rendszerben kezelhetetlenek. Ezért tekintem az önrendelkezést fontosnak. Hamarosan rájössz, hogy miért is. Előbb lásd a felvetésemet, amit odaadtam a chatbotnak. 

"Az elmúlt napokban tanulmányoztam a történelmet és úgy látom, hogy alapvetően az emberiség a történelmi kortól és nemzetiségtől, néptől függetlenül három nagy kasztra oszlik, a termelőkre, akiket szolgáknak neveznek, a védelmi pénzszedőkre, akik önmagukat uraknak nevezik, és az innovátorokra, a nép derekán helyet foglaló mozgékonyakra, akik vagy kereskedők, vagy kézművesek, vagy papok, orvosok, tudósok, avagy értelmiségiek. Aztán vannak a nincstelenek, zömmel fiatal férfiak, akik hadra foghatók a védelmi pénzszedő urak megbízásából. Ez a berendezkedés miért is jó a termelő munkát végző "szolgák" szempontjából?! Nem lehetne megfelelőbb rendszert kitalálni? Szerintem a modern korban semmi szükség az élősdi, védelmi pénzszedő "urakra" avagy ígérgető szélhámos alakokra!"

És itt van a chatbot válasza:

"Az általad leírt három kasztra osztás érdekes történelmi elemzés, amely valóban sok korszakra és társadalomra alkalmazható. Az osztályok közötti viszony, a hatalom és az erőforrások elosztása mindig központi kérdése volt az emberi társadalmaknak, és a modern korban is relevánsak maradtak, noha átalakultak. Nézzük meg az érvelésed néhány aspektusát, valamint azt, hogy milyen lehetőségek rejlenek egy másfajta társadalmi rendszerben.

Miért jó ez a rendszer a "szolgák" szempontjából?

A történelmileg kialakult hierarchikus rendszerekben az "urak" és az "innovátorok" szerepe az volt, hogy (legalább elméletben) biztosítsák a társadalom működésének kereteit, védelmét, és technológiai, kulturális fejlődését. Ez azonban gyakran az "urak" önérdekére és erőszakos hatalomgyakorlására korlátozódott, miközben a "szolgák" a terhek nagy részét viselték.

A probléma itt az, hogy a rendszer egyenlőtlenségei túl sok áldozatot követeltek az alsóbb rétegektől, miközben a társadalom egészének hasznára csak szűk körben fordították az erőforrásokat. Az igazságosság és a fenntarthatóság szempontjából ezek a rendszerek hosszú távon hibásak voltak, és a lázadások, forradalmak, illetve reformok épp ezen egyensúlytalanságokat próbálták orvosolni.

Modern társadalom: szükség van még az "urakra"?

Sokan osztják a véleményedet, hogy a modern korban az "urak" rétege – vagyis az élősködő, hatalmát saját hasznára használó politikai vagy gazdasági elit – nem szükségszerű, sőt, gyakran akadályozza a társadalmi fejlődést. Az állam és a hatalom ideális esetben nem "védelmi pénzszedő rendszerként" működik, hanem olyan intézményként, amely közszolgáltatásokat nyújt, és igazságosan osztja el az erőforrásokat.

Azonban a hatalom koncentrációjának problémája továbbra is fennáll. A modern társadalmak politikai és gazdasági rendszerei gyakran olyan érdekcsoportok által irányítottak, amelyek előnyben részesítik saját magukat a közjóval szemben. Ennek oka részben az emberi természet és a hatalomra való törekvés, részben pedig a rendszerek öröklött hibái.

Lehetne-e jobb rendszert kitalálni?

A társadalmi igazságtalanságok enyhítése és az "élősdi" rétegek hatásának csökkentése érdekében számos alternatívát javasoltak már:

1. Participatív demokrácia: A közvetlen demokrácia formái lehetővé tennék, hogy a társadalom tagjai közvetlenül vegyenek részt a döntéshozatalban, minimalizálva az elit hatalmát.
2. Univerzális alapjövedelem (UBI): Ez a rendszer garantálná, hogy minden ember rendelkezzen egy alapvető megélhetést biztosító jövedelemmel, függetlenül a társadalmi helyzetétől, ezzel csökkentve a társadalmi egyenlőtlenségeket.
3. Kooperatív gazdaság: Az olyan rendszerek, ahol a termelési eszközök tulajdonjoga nem magánkézben van, hanem közösségi alapú, csökkentenék az egyéni haszonhajhászás motivációját.
4. Technológiai decentralizáció: Az internet és a technológia lehetővé teszi a hatalom és az erőforrások decentralizációját, például blokklánc-alapú kormányzási rendszerekkel.

Mi akadályozza az átmenetet?

A régi rendszerek fenntartása mögött általában a következő tényezők állnak:

• Erőforrásszerzés és hatalomvágy: Azok, akik előnyhöz jutnak a jelenlegi rendszerből, ellenállnak a változásnak.
• Tömegek manipulációja: A hatalom birtokosai gyakran sikeresen tartják fenn az emberek közötti megosztottságot, hogy elkerüljék az egységes ellenállást.
• Bizonytalanság: Az emberek félnek az ismeretlentől, ezért hajlamosak a megszokott rendszereket fenntartani, még akkor is, ha azok nem optimálisak.

Hogyan lehetne változást elérni?

Ahhoz, hogy egy igazságosabb rendszer megvalósuljon, szükség lenne:

1. Tudatos társadalmi párbeszédre: A kérdésedhez hasonló gondolatok és kritikák megvitatása már az első lépés.
2. Képzésre és oktatásra: Az emberek felvilágosítása a saját jogaikról és a társadalmi rendszerek működéséről kulcsfontosságú.
3. Helyi kezdeményezésekre: A közösségi szintű alternatívák példát mutathatnak a nagyobb rendszerek számára.
4. Technológia alkalmazására: A modern eszközök segíthetnek az erőforrások igazságosabb elosztásában és a hatalom decentralizálásában.

Ez egy nehéz, de nem lehetetlen folyamat. Az, hogy ezt a változást valaha sikerül-e globálisan megvalósítani, attól függ, hogy az emberek képesek lesznek-e túllépni saját rövid távú érdekeiken, és hajlandóak-e közösen dolgozni a hosszú távú jólétért."

Záró gondolatom, hogy ostobaság a politikusoktól bármit is remélni. Nem az innovátor típusba sorolhatók, igazából nincstelenek és így a globális tőke bábjai, akik altatják a tömeget, nehogy kijózanodjanak és kihátráljanak a fenntarthatatlan globális tömegtermelésből, ami a növekedési kényszerével, a kamatos kamat kitermelésével és ennek során a valódi értékek felszámolásával, hulladékká silányításával, végső soron tönkreteszi az emberiséget, felszámolja a hosszú távú fennmaradásunkhoz szükséges természeti környezetet. Ideje kijózanodni és cselekvő emberré válni. Vége a fogyasztói társadalomnak, mert fenntarthatatlan. A saját érdekedben tanulmányozd az alternatívákat, különben a természet törvénye lesújt rád is, "amely élőlény nem alkalmazkodik a megváltozó környezethez, meghal". Ehhez az alkalmazkodáshoz pedig szükséges az önrendelkezés gyakorlása. 

Hübrisz

"Az emberi gyarlóság tragédiája nem csupán irodalmi toposz, hanem történelmi tanulság is. A hübrisz – a gőg, a mértéktelenség, a saját korlátaink felismerésének hiánya – olyan átok, amely elérhetetlen álmokat hajszoltat az emberrel, miközben vak marad önmaga korlátaira. Ez a tévedés nemcsak az egyén bukásához vezethet, hanem közösségeket, sőt, egész nemzeteket is magával ránthat.

E gondolatot ragadja meg Stanley Kubrick 1975-ös mesteralkotása, a Barry Lyndon, amelyben egy jelentéktelen ír fiatalember, Redmond Barry, a felemelkedés utópiáját hajszolva megpróbál bekerülni az arisztokrácia világába. Barry antihősként képtelen levetkőzni eredeti, kisemberi gyarlóságait: kapzsiságát, önérdekét, és azt az illúziót, hogy az általa elért hatalom egyenlő az emberi nagysággal. Minden erőfeszítése ellenére újra meg újra elárulja önmaga korábbi mivoltát: egyszerű ember, aki nem érti a hatalommal járó felelősséget. Ezért bukása elkerülhetetlen. Végül teljesen kiszorul abból a világból, amelyet annyira kívánt.

Ez a fikciós párja egy valóságos történetnek, amely a közelmúlt magyar történelmében játszódik. Orbán Viktor, egy kis faluból indult, ahol tisztes szegénységben élt, majd lehetőséget kapott arra, hogy Soros György alapítványának ösztöndíjával Nyugat-Európába, Londonba kerüljön. Az önbizalom, a tehetség és a kitartás kezdetben egy olyan politikust formált belőle, aki az antikommunista magyarok álmainak megtestesítőjévé vált. De ahogy a hatalom egyre nagyobb méretet öltött, a hübrisz lassan elfedte az észlelést, és új történet íródott: az igazságos és átlátható kormányzás álruhájában megszületett egy rendszerszintű korrupció.

Orbán kétségtelen politikai zsenialitása abban állt, hogy felismerte a magyar nemzeti psziché legmélyebb rétegeit: a kivételesség tudatát és a Trianon-trauma mélyén lappangó igazságérzetét. Ez lett rendszere üzemanyaga: a nemzeti öntudatot már-már mitikus magasságokba emelve fordította a tömegeket önmaga és politikai céljai szolgálatába. A szélhámossága ugyanakkor nemcsak szavazókat nyert meg neki, hanem hatalmának morális alapjait is aláásta. A magyarok "kivételes nép" illúziója éppen olyan mértéktelenséget képvisel, amelyet Kubrick filmjében az arisztokrácia magára záruló, korrupt világa testesít meg.

De mind Barry, mind Orbán történetében a hübrisznek nemcsak személyes következményei vannak. A tragédia lényegi mozzanata az, hogy egy antihős bukása gyakran ártatlanokat, tömegeket ránt magával. Barry mindenét elveszíti, és nem tanul hibáiból. Orbán Viktor rendszere pedig a magyar nemzetet süllyeszti egyre mélyebb morális és gazdasági válságba. Az állam eladósodott, az oktatás színvonala drasztikusan visszaesett, és a nemzet elveszítette gazdasági függetlenségét, miközben Orbán személyes hatalmát minden áron igyekszik fenntartani.

A hübrisz valódi tragédiája azonban nem pusztán a bukás maga, hanem a felismerés hiánya. Barry Lyndon és Orbán Viktor is elbukik, mert képtelenek szembenézni saját gyarlóságukkal, saját szent hibájukkal, amely végül nemcsak őket, hanem környezetüket is pusztulásba taszítja. Az igazi tanulság az, hogy csak a felelősségvállalás és az önvizsgálat hozhat valódi változást. Ha Barry képes lett volna belátni, hogy a hatalom nem csupán pénz és rang, hanem felelősség is, talán képes lett volna a változásra és a sikerre. Ha Orbán Viktor képes lenne felismerni, hogy a nemzeti kivételesség illúziója nem tartható fenn örökké, talán megmenthetné Magyarországot attól, hogy saját rendszerének romjai alá szoruljon.

Az ember tragédiája abban áll, hogy önmagát nem látja tisztán. De a legnagyobb tragédia az, ha a felismerés elmarad. Mert csak az elszámolás, a szembenézés, és a felelősségvállalás vezethet el ahhoz, hogy az egyén és a közösség túllépjen saját korlátain, és valóban megújuljon."

Negyedik hét fotói

Szerdán kora reggel gyönge havazás terített pár órára vékony hólepelt Békéscsabára. Mire hazaindultam a piacról, addigra éppen hogy maradt pár picike hófolt. A nyitóképen ott vannak a gyertyánon, amely fa alatt 2017 óta fotózom a gyilkos galócát. A gyertyán fontos másodlagos erdőalkotó fafajunk és több gyökérkapcsolt gombával társul. Ezek közül némelyik kizárólag a gyertyánt választja fapartnerének. Sajnos a gyertyánok sem bírják a forró, száraz nyarakat és egyre gyengülnek, pusztulnak el. A kép jobb oldalán lévő fa egy éger, aminek szintén vannak gombái, köztük a hazánkban védett éger-tinóru, miközben társul nitrogéngyűjtő baktériumokkal is. Kissé eltértem a tárgytól, hiszen a címben fotókat ígértem, de a fákat nagyra tartom, aminek okán kedvelt fotótémáim is. Aggodalmat kelt bennem a városi zöldterületek értéket adó faegyedek pusztulása. A klímaváltozásnak, a töretlen melegedésnek áldozatául esnek. Pedig a fák és erdőállományaik kiemelt értékeink, számos ökológiai szolgáltatást nyújtanak számunkra. A gombász egy erdőben tízszer több gombafajjal szembesül mint a réten. Az említett gyökérkapcsolt gombák mellett ott vannak a különféle növényi maradványra szakosodott korhadékbontók sereglete. Elképesztő tobzódás van esős időszakokban még a városi fasorokban is mint amilyen az Élővíz-csatornát kísérő. Legutóbb 2020 nyara volt olyan, hogy kedvemre csodálhattam a városlakó gombák termőtesteit. 

A szerdai sétám során csupán egy aprócska kései laskagomba termőtestcsokrot találtam és fotóztam le. Kevéske a gomba, mert kevés a csapadék. 2024 száraz év volt, cirka 440 mm csapadékot kaptunk, és 2025 januárja is száraz, még 30 mm sem lesz meg, vagyis a 600 mm átlag fele. Pedig télen kellene feltöltődnie a talajnak. Még mindig van 60 mm vízhiány a talajban egy méter mélyen. A levegő a hónap során zömmel párás volt, hiszen hidegpárna ült rajtunk, de ebben viszont feldúsultak a fűtésből, gépjárművekből származó szennyezőanyagok. Plusz a pára kedvezett a légúti fertőzések terjedésének is. Egyelőre én magam nem kaptam el semmit, de sokan köhögnek a környezetemben. Betegség nem akadályozta a havi mozgáscél elérését, simán meglesz jövő héten a célnak kitűzött 150 km. A mozgással folyamatosan emlékeztetem a testemet rá, hogy él és szükség van az életerejére, tehát maradjon élénk a működése. Az élet alapvető jellemzője a mozgás és ebből eredően a cselekvés. A sétát kiegészítem a fotózással, ami szellemi tevékenység, hiszen a fotótémák meglátása és a komponálás megdolgoztatja az elmémet. Tehát a sétával és a fotózással mozgatom a testemet és az elmémet. Ez az én edzés módszerem.

Szerdán még kitartott a felhős idő, de péntekre felszakadozott a felhőzet, így a képválogatásban már napsütéses felvételek vannak. De ez a kép még a felhőtakaró alatt készült, és tele van kellemes színekkel. Picit sem szürke a fotó, tévedés szürkének nevezni a telet, ugyanis tele van színekkel. Ezek a nyugodt földszínek különösen kedvesek számomra. Jó volt ott állni a kis hídon és gyönyörködni bennük. Olyan jó csend és nyugalom vett körül a szemlélődés közben, hogy majd elolvadtam a hideg ellenére. A mozgással a testem sok hőt termelt és a fejem is kimelegedett a gondolkozástól. Nagyon is éreztem, hogy élek. Január során végig erre törekedtem, hogy a mozgással emlékeztessem magamat rá, a természet nyugalmi idejében sem áll le teljesen az élet, vagyis butaság lenne elhagynom magamat, hiszen a csendes időszak is életidőm része, vagyis erősen javasolt aktívan töltenem. Csak éppen nem a közösség előtt produkálom magamat, hanem elvonultan elmélkedek és gyarapítom a tudásomat. Bőven lesz teendőm 2025-ben, így áldás számomra a békés január és remélhetőleg szintén békés február, amely hónapban van a születésnapom. Betöltöm a 47. életévemet. Mátyás napján születtem és Mátyás király 47 évesen hunyt el. Középkorú emberként sokat gondolok a nagy elődökre, a hagyatékra és a halálra, a létezésem megszűnésére. Mert látom a koszorúkon a magas halálozási rátát. Az életem végessége életre sarkal. Lásd a többi fotómat. Az első kettő még szerdai, aztán pénteki és szombati fotóimat láthatod.

Gömböcugrókák

A fehér sörtéscsészegombáról vagy hozzá hasonló rokon fajáról 2013 júniusában Pósteleken készítettem a fotót, amin véletlenül sikerült megörökítenem két gömböcugrókát is, amik ráadásnak két külön fajba tartoznak. A kisebbik példány a gombán egy Dicyrtoma fusca, míg a jobb szélen látható állatka egy Allacma fusca. A parányi ízeltlábúakat Ujvári Zsolt nevezte meg számomra, akinek elküldtem a kedves emlékemet. 

Változások

2014. december 11-én fotóztak le a Békés Megyei Könyvtárban a gombaklub során.
Pár nappal korábban hangulatos Mikulás-napi gombatúrán vettünk részt a gombásztársakkal, amit pár hete ismét felidéztem a blogban.
A klub és a túra együtt bő tíz éve kedves emlékeim között szerepel, amiket jó felidézni, mert ezek ismeretében még nyilvánvalóbb a változások mértéke és gyorsasága.
Egy kis személyes megjegyzés, a fotón harminchat éves önmagam látható, és ahogy visszatekintek a harmincas éveimre, egy remek évtized volt. Tehát nem igaz, hogy "a húszéveseké a világ", harmincasként is bőségesen kínál az élet nagyszerű tapasztalatokat. A negyedik x megint másként dolgoztatja meg az embert, érezhető az idősödő testem lassulása, de még mindig fel tudom izzítani az életszenvedélyemet. A sok tapasztalatnak köszönhetően a tervek végrehajtása precízebb és hatékonyabb, mert jobban megy a célok meghatározása is. Az élet másik felében járva természetesen változnak meg a prioritásaim. A negyvenes éveim másként jók, miközben beköszöntek a kopásos tünetek is. De ez jó, mert jelzi, hogy a magam választotta területen igencsak sokat mozogtam, és tettem a dolgomat.

Az emberi életút ismerete és megélése mindannyiunk közös tapasztalata, de eltérően éljük meg és mindenki másként reagál a változásokra. Ismert jelenség az életközépi válság, amikor rádöbbenünk, hogy végérvényesen magunk mögött hagytuk a fiatalságot, középkorú emberek lettünk, és egyfajta ürességet élünk meg. Pedig nem üresek vagyunk, hanem csordultig tele. Ilyenkor jó ötlet félrevonulni, átgondolni a múltunkat és meghallgatni a saját belső hangunkat, ami elmondja, hogy mit is szeretnénk még elérni. Mivel én magam a saját egyedi szemléletem alapján kacsázok végig az életemen, a negyvenes évek nem tűnnek kacifántosabbnak mint a tízes, húszas, harmincas éveim. Viszont a lassulás, a mélyebb észlelés, a keményebb stílus egyértelmű jelei az öregebb változatomnak, amelyik rengeteg tapasztalattal felvértezve várja a sorscsapásokat. Mert azok jöttek, jönnek és jönni fognak. Az élet nem tündérmese és keményen megkéri az árát a (félresikerült) döntéseinknek.
Kitekintve az egyéni életutamból, a születésem előtti döntést, hogy a világ akkori "urai" szabadjára engedték a liberális gazdasági modell jegyében a globális tőkét és a nagy cégek nemzetállamok határain átlépő önálló entitásokká váltak, a pénz pedig kvázi istenné, egy olyan túlpörgő folyamat indult (romboló) útjára, aminek árát most kezdjük el igazán megfizetni.

Az előző képmozaikon a 2019. június 25. túráimon készült fotóim vannak. Életem legnagyszerűbb gombatúrája volt, amikor megtapasztalhattam a hegyvidéki erdők gombabőségét. Egy utolsó fantasztikus áradata volt a természet ajándékainak. A második mozaik az első sokkot megörökítő képeimből állt össze. 2020. július 5-én a Covid-19 évében egyszer sikerült átmennem gombászni a határ másik oldalára. A jól ismert erdőket jártam végig a szokatlanul meleg időben. Az esőknek hála volt gomba, fotózhattam kedvemre, de több minden mégsem stimmelt, többek közt a napfény is bántóan erős volt. A tapasztalataim hatására erős gondolatokot fogalmaztam meg. Inkább ne olvasd el a dátumra linkelt cikkemet, mert befordulsz a depressziótól. De ezek csak szavak egy virtuális felületen, nem a valóság, hanem a valóság általam észlelt és leírt változata, tehát nem lehet ártalmadra. Ellenben számos túlkapásunk nagyon is valós ártalmat jelent mint amilyenek a fémbányák zagytározói. Itt van rá egy példa a romániai Szászavinc közeléből. A tiszai cianidszennyezés sokáig foglalkoztatta a közvéleményt is, mára szinte elfelejtődött, holott a környezetbe kiszórt ipari szennyezéseink komoly kockázati tényezők!
Látszólag elkanyarodtam a fő témától, holott nagyon is pontosan vezetem a gondolataimat, hogy a világunk jelenkori változásainak fő hajtóereje az emberi tevékenység. Elképesztő mértékben alakítottuk át a világot, és tetteink most visszaütnek ránk.

2021. július 24-én a kiszáradt erdei csermely medrében állva többé nem tagadhattam a valóságot. Ha szeretnéd megőrizni a lelki nyugalmadat, ezt a linkelt cikkemet se olvasd el! Nyersen, erőteljesen és kíméletlenül fogalmazok, de nincs értelme finomkodni, hiszen mi magunk se selyemkesztyűs kézzel forgattuk fel a természetes élőhelyeket, hogy a helyükön létrehozzuk az életünkhöz szükséges településeinket, ipari létesítményeinket és szántóföldjeinket. A zagytározók sem éppen rózsaszín babakádak. Tettük, amit az érdekeink diktáltak, hogy számunkra biztonságos és kényelmes körülményeket alakítsunk ki. Ahol hibáztunk, hogy nem másoltuk le már az ipari termelés kezdetén a természet körforgásos anyagrendszerét és nem gondoskodtunk a körültekintő hulladék kezelésről és újrahasznosításról! Nem építettük be a rendszereinkbe a kármérséklést és a fenntarthatóságot. Nem tartottunk mértéket sem. A 21. században a túlkapásaink miatt többféle válsággal kell szembenéznünk és azokra érdemben reagálnunk, különben összeomlik a civilizációnk, amelybe pár százmillióan belehalunk. De inkább visszafogom magamat, mert idén már nem akarok keményen fogalmazni, mert nem akarom püfölni a saját szívemet. Eleget kongattam a vészharangot.
A lelki nyugalmam megőrzése érdekében azt szoktam mondogatni, hogy mindez egymillió év múlva emlék sem lesz, mert ember sem lesz, aki emlékezne a jelenkorra.
Tünékeny szellemalakok vagyunk csupán, időszakos létezők, akik koruk műgyantájába ragadtan valakiknek érzékelik magukat. Közben múlandó káprázatok vagyunk, semmi többek.

2024.12.17-én fotóztam le magamat napi sétám során. Ez a jelenkori önvalóm. Szerencsésen őrzöm egyik velem született tulajdonságomat, a derűmet. Amíg mosolyog a szemem és a mosolygásban minden arcizmom részt vesz, ami jele a mosoly őszinteségének, addig nincs komoly baj, mert személyiségem stabil minden viharos kilengése ellenére. Viszont az is tény, hogy a derű alapja komor fekete szikla, a rögvalóság ismerete, amit ha felfedek, sokan szívükhöz kapnak. Többször láttam a visszahökkenést mások szemében, amikor megmutattam, hogy min is állunk és én honnan beszélek. Ez van. A tényekkel szemben ágálni őrültség. Amikor 1978-ban felsírtam a szülészeten, már tudni lehetett, hogy bajban vagyunk, hiszen a Római klub első jelentését 1972-ben közzétette. Látszólag a béke korszakába születtem bele, de igazából a fokozódó környezeti átalakulás megtapasztalása lett a valóságom és annak tudata, hogy ebből hamarosan mégis csak háború lesz. Az összeomlás elkerülhetetlen, hiszen nincs végtelen növekedés. A test kárára korlátlanul osztódó rák is elpusztul, amikor felemésztve a testet annak halálát okozza. Ez most sötéten hangzik, pedig csak ténymegállapítás, így nincs benne semmi traumatikus. Az igazság egyetlen egyszer pancsol be egy nagyot, míg a hazugságok tartós mérgezéses állapotot idéznek elő, amitől rosszul érezzük magunkat. Ezért mindig jobb az igazság, és annak ismeretében cselekedni. 

2025. január 16. van. Pár hét múlva betöltöm a negyvenhetedik életévemet. Tavaly augusztusban eljátszadoztam a gondolattal, hogy milyen lesz az általam ismert világ 2034-ben. Ezt az írásomat érdemes elolvasnod, mert bár itt is pattogós keménységgel fogalmazok, de inkább a támogatás a célom és nem a földbe döngölés. Az élet kemény menet, de minden kihívás ellenére tartalmaz jót is. Lásd a bejegyzésem negyedik képmozaikján, amit 2022-es tavaszi fotóimból állítottam össze.
A fotóim visszanézése vagy a gombász könyveim fellapozása jó érzéseket kelt bennem. A természettel való kapcsolatom élő, hiszen a valóság ismeretének komor fekete sziklája egy ligetben található a személyiségem legmélyén. A szikla körül zöldell az élet és dinamikus átalakulás figyelhető meg, amit önreflexív gondolkodóként szemlélek.
Az egyik legbonyolultabb feladat az önismeret elsajátítása. 2024 áprilisában igazán belevetettem magamat és még mindig tart a rendrakás önmagamban. Csak úgy lehetek hiteles oktató, ha tényleg helyes motivációra alapozom a cselekvési tervemet.
Szeretem a gombákat, de már nem a lázas mézes hetek idejét élem velük, hanem a tartós kapcsolatét, amolyan házasság félében vagyok a természet különceivel. Jó érzésekkel tölt el, amikor a hivatalos szezonkezdet dátumára, március elsejére gondolok. 
Ha szeretnél egy valóban hiteles embertől tanulni, aki egyszerre kedves és kemény és nem köntörfalaz, bőséges tapasztalataiból merít, amit derűvel oszt meg, akkor én vagyok a te embered. Mert lesz tanfolyam, de nem online (az internet halott), hanem a valós térben. :-)

Vízkereszt napja, és az ünnepi gombakvíz helyes válaszai

"Vízkeresztkor különös varázslat lengi körül a napot, amikor a szentelt víz cseppjeiben mintha maga az élet pulzálna. Száz éve még a templomokból hazafelé siető emberek féltve őrzött korsóikban nem csupán vizet vittek, hanem reményt, áldást, és a megújulás ígéretét. Minden csepp, amit otthonaikra, jószágaikra hintettek egy ősi rituálé része volt. A víz szent ereje átmosta a lelkeket, megtisztította az otthonokat, és erőt adott a tél utolsó, kemény próbatételeihez.
A vízkereszt nemcsak a lélek ünnepe, hanem olyan fordulópont, amikor a természet és az ember együtt készülődik valami újra. Mintha egy láthatatlan kapu nyílna ki ezen a napon: mögötte ott várakozik a farsang színes forgataga. A komor téli csend hamarosan átadja helyét a mulatságok vidám zajának, a maskarások kacajának, a táncra perdülő párok örömének.
A tél szigorú arcán ott bujkál egy halvány mosoly, a tavasz első, távoli üzenete. A vízkereszt így ötvöződik több szálon futó történetté: egyszerre őrzi a szent hagyományokat, és nyit kaput az életöröm felszabadult ünneplése felé, összefonva múltat és jövőt, szent és profán pillanatokat mindannyiunk tanulságára és örömére."

A karácsonyi ünnepkör zárul le a vízkereszttel. Tökéletes nap, hogy megadjam az ünnepi gombakvíz helyes válaszait. 

1. Melyik őszi termőidejű?

a. óriás papsapkagomba
b. cseh kucsmagomba
c. fodros papsapkagomba
d. osztrák csészegomba

2. Melyik gomba népi neve a fűzfatüdő?

a. pisztricgomba
b. rőt fagomba
c. labirintustapló 
d. sárga gévagomba

3. Melyik gyógygomba és kelmefestő gomba egyszerre?

a. lepketapló
b. pecsétviaszgomba
c. rőt fagomba
d. bükkfa-tapló

4. Melyik védett gombát termesztik hazánkban is?

a. őzlábgalóca
b. óriás bocskorosgomba
c. süngomba
d. tüskegomba
e. császárgalóca

5. Melyik ehető húsz perc alapos főzés után, és egyben árusítható gomba a piacokon?

a. császárgalóca
b. citromgalóca
c. piruló galóca
d. fehér galóca

6. Melyik csiperke húsa színeződik narancspirosra majd szürkére?

a. mezei csiperke
b. erdei csiperke
c. sziki csiperke
d. karbolszagú csiperke

7. Melyik nem él meg Kétkörösközben?

a. sátántinóru
b. piros tinóru
c. nyárfa-érdestinóru
d. farkastinóru

8. Melyik ehető gomba a hasonmása a fenyves sisakgombának?

a. déli tőkegomba
b. ízletes tőkegomba
c. gyűrűs tuskógomba
d. kései laskagomba

9. Melyik tulajdonság igaz mindhármukra: tövisaljagomba, barna csengettyűgomba, óriás bocskorosgomba?

a. rózsás spórapor
b. korhadó fán tenyésznek
c. védettek
d. tavaszi termőidejűek

10. Melyik gomba a kakukktojás? (Az életmódra gondolj.)

a. hasadtlemezű gomba
b. nagy őzlábgomba
c. pisztricgomba
d. fenyő-pereszke

11. Melyik tartalmaz hidrogén-cianidot? (Jó tudni, hogy főzés során elillan.)

a. piruló galóca
b. téli fülőke
c. cseh kucsmagomba
d. mezei szegfűgomba

12. Melyik gomba beceneve a "szegény ember szarvasgombája"?

a. nyári szarvasgomba
b. sötét trombitagomba
c. rőt áltrifla
d. ízletes kucsmagomba

13. Melyiknek nincs még kidolgozva a termesztés technológiája?

a. óriás pöfeteg
b. gyapjas tintagomba
c. süngomba
d. ördögszekér-laskagomba 

14. Melyik a vércukorszint-csökkentő gyógygomba?

a. pecsétviaszgomba
b. óriás pöfeteg
c. gyapjas tintagomba
d. téli fülőke

15. Melyik tud egész évben teremni?

a. júdásfülgomba
b. lepketapló
c. gyűrűs tuskógomba
d. déli tőkegomba

16. Két gomba ugyanúgy életveszélyesen mérgező mint a gyilkos galóca. Melyek ezek?

a. rőt áltrifla
b. fehér galóca
c. kerti susulyka
d. karbolszagú csiperke
e. fenyves sisakgomba
f. párducgalóca

17. Melyik gomba fiatal alakját nevezzük boszorkánytojásnak?

a. bimbós pöfeteg
b. császárgalóca
c. rőt áltrifla
d. erdei szömörcsög

18. Melyik gomba nemzetségénél megengedett a kóstoláspróba? (Figyelmeztetés, csak gyakorlott gombászoknak!)

a. lila pereszke
b. büdös galambgomba
c. karcsú őzlábgomba
d. molyhos tinóru

19. Mi a közös bennük: barna csészegomba, nyári szarvasgomba, bunkós agancsgomba, ízletes kucsmagomba, fodros papsapkagomba?

a. tavaszi termőidejűek
b. korhadékbontók
c. tömlősgombák
d. csemegegombák
e. fehér spóraporuk van

20. Melyik kapcsolódik a télapóhoz, az ősi sámán-figurához? 

a. légyölő galóca
b. piros tinóru
c. téli fülőke
d. fenyő-pereszke

A mozgás dicsérete

Az egyik állandó szokásom több évtized óta, hogy nagyon sokat sétálok. Úgy saccolom, hogy eddigi életem során olyan sokat gyalogoltam, hogy megkerültem a Földet. Egy hónapban az átlag, amire elégedetten tekintek, százötven kilométer. Előfordul, hogy betegség miatt nem jön össze a kívánatos össztáv, de az ilyen ritka eseteket megbocsátom magamnak. Ember vagyok magam is, jók a motiváló célok, de bármi közbejöhet. Viszont ha nincs konkrét akadálya a mozgásnak, akkor félrepöckölöm a természetes lustaságomat és elindulok. Nagyon egyszerű a motiváló üzenetem: "az élet mozgás, csak a holtanyag hever, és mivel kezem-lábam mozog, a szívem dobog, határozottan élek, szóval lóduljak meg és mozogjak!"
Korunk egyik rákfenéje a mozgásszegény életmód. Mindent házhoz rendelhetünk. Nagyon sokan elhízottak. Pedig a kettő együtt, a kevés mozgás és a túlsúly komolyan növeli a korai halál esélyét. Ironikus, hogy sokan azért nem élik meg a lehetséges nyolcvan-száz éves élettartamot, mert rosszul táplálkoztak és nem mozogtak eleget. A rossz táplálkozás engem is fenyeget, a másik célom odafigyelni az ételeimre és jól táplálni a testemet.
Kis muris tény, a házon belül tornázni és táncolni szoktam, hogy meglegyen az élethez szükséges egészséges mozgásmennyiségem. Bár egyre inkább úgy vélem, hogy még több mozgásra van szükségem, mivel életkoromból adódóan lassul az anyagcserém.

Amikor 2002-2012 között kertészkedtem, sokkal jobb állapotban voltam. A keményebb fizikai munka határozottan növelte az edzettségemet. Sajnos az eredeti fotó nincsen meg, pedig az egyik kedvenc képen önmagamról még 2010 előttről. Jelentősen több izmom volt, és hosszú éveken át tartottam a hatvanöt kilós átlagsúlyomat. Most saját régebbi énemet vettem elő mint motivációs példaképet. Más élmény volt a fiatalabb testem mint a jelenlegi. Szerencsére még egyben van, de a kopásos tünetek megjelentek, az anyagcserém érezhetően másként működik, és felszedtem plusz tíz kilót. Ezen kívül a folyamatos mozgás ellenére utolértek a népbetegségek mint például a cukorbetegség és még rákos is lehetek. Józanul nézek szembe az életkorom adta kihívásokkal. Nincs ezekben semmi különös. Részben okolhatom magamat a megjelenésükért, de több kockázati tényezőre semmi hatásom mint amilyen a légszennyezés, ami nálam télen növeli a gyulladásos panaszokat. De nem mentem fel magamat, hanem mentem, ami menthető és szándékomban áll még tíz jó évet adnom magamnak. Lásd tavaly augusztusi írásomat. Középkorú emberként, a negyvenhetedik születésnapom felé közeledve, időszerű az örökségemre gondolnom és nagyobb felelősséggel gazdálkodnom a hátralévő életidőmmel. Ezért sem kaptam rá az alkoholra vagy a dohányzásra, de még a varázsgombára sem. Függőségek helyett szokásaim vannak, amilyen a rendszeres séta. Még gyerekként kaptam rá a gyaloglásra, mert nagyon menőnek találtam, hogy két lábamon képes vagyok nagyobb távokat megtenni. Gyerekként átsétálni a zöld bérháztól a nagyanyám Kulich Gyula lakótelepi lakásáig igazi kaland volt. 

A séta a legegyszerűbb testmozgás, amihez csupán az időjárásnak megfelelő ruházat és (kényelmes) lábbeli szükséges. Plusz praktikus kiegészítés, hogy a kis hátizsákomban mindig van víz és némi energiát adó élelem, mert tíz kilométer körüli sétáknál muszáj kicsit töltekeznem. Az ember hamar kiismeri a teste határait és igényeit, amiket feszegetve még örömteli marad a testmozgás. Ha kedvező az időjárás, akkor még inkább rákapcsolok és átváltok intenzívebb sétára, ami már-már kocogással határos. A terepi mozgás más jellegű, ott a talaj nagyban meghatározza, hogy miként sétálok és a lassabb tempó ellenére sáros terepen vagy erdőben mozogni sokkal kimerítőbb. Gombászat során közel sem megyek olyan sokat mint városban, de mégis jobban kifáradok. Ne egyből ezer méter feletti túrával kezd a testmozgást, mert az fogod hinni, hogy ott pusztulsz el. Persze nem, de a legsimább bihari túraútvonal is embert próbálóbb mint bármelyik más útvonal az Alföldön, amik dombvidéki túrázók számára mégis csak kihívást jelent a monotonitása miatt. A másik, hogy ne nyári hőségben akarj a gátakon caplatni. 

 Békés megyében több túraútvonal van a helyitől egészen az országosig, sárga, zöld, piros és kék. A legfontosabb éves megyei túra javarészt a piroson halad végig, a Mályvádi. Ennek egy picike szakaszát fotóztam pár éve Pósteleknél. Itt évente többször megfordulok gombafelmérő sétám során. Télen-nyáron szívesen időzök szabad ég alatt, csak az erős szél és a zuhogó eső kényszerít tervmódosításra. Bár tavaly július másodikán szétáztam, mert annyira örültem a meleg trópusi felhőszakadásnak. Igen, ömlő esőben sétáltam haza. A szél viszont kifog rajtam. Azzal sehogy se tudok megbékélni. Megfájdul tőle a fejem. Amint látható kevés kifogásom van a testmozgás ellen. Pedig téli reggeleken fél óráig tart mire kihúzom magamat a meleg ágyból, de utána céltudatosan felöltözök és száguldok a dolgomra. Amint kilépek a házból máris érzem a vándorlét hangulatát és könnyűvé válik a testem és az elmém. Született vándorló vagyok, aki folyton megy és kutatja a világot. Abszolút hűen követem az emberi természetet, ami cselekvésre született. Számodra is nyitottak az utak. Bármelyiket választhatod. Tényleg az első lépés a legnehezebb, a kezdeti ellenálláson átjutni, de utána az ember örvendezni kezd a saját életerejének. Az öröm elérhető, ha elindulsz feléje. 

Az újév első együttállása

Kellemes meglepetés ért a szürkületben kitekintve az udvarra, hogy derült az ég és hosszú hetek után végre ismét látom a Holdat, és közelében a Vénuszt. Az égi kísérőnk igen fontos a bolygónk kiegyensúlyozásában és minden emberi kultúrában kitüntetett szerepe van. A Vénusz szintén közkedvelt, ismert szép neve az Esthajnalcsillag. A naprendszerünk egyik belső kőzetbolygója mint a Föld, de mivel közelebb van a központi csillagunkhoz, másként alakult a sorsa és rendkívül vad körülmények uralkodnak a felszínén. A légköre 96,5%-ban széndioxid és a légköri nyomás a földinek a 92-szerese. Abszolút alkalmatlan az életre. A naprendszer egyetlen kellemes és lakható bolygója a Föld, amin számtalan életforma alakult ki, köztük az ember. Én pedig emberként rácsodálkozom az égre.

A látványosságok folytatódnak, negyedikén a Hold eltakarja a Szaturnuszt. Akinek van csillagászati távcsöve és szabad rálátása a nyugati horizontra, derült idő esetén végigkövetheti az eseményt. Az illusztráción a fedés második felének lényeges pontja, a kilépés látható, ahogy a Szaturnusz megjelenik a Hold fényes felének széle mögött. A képet a Stellarium oldalról másoltam ki, aminek van mobilos alkalmazása is. 
A 2025-ös évben tetőzik a napciklus maximuma, vagyis idén is számíthatunk erős napkitörések nyomán megjelenő sarki fényre hazánk egén. Ez olyannyira így van, hogy szilveszterkor és újév első napjának estéjén is táncolt felettünk a rózsaszínes égi tünemény. Egyébként azért látható tőlünk ilyen jól a sarki fény, mert mozognak a mágneses pólusok és közelebb került hozzánk az északi. Tehát nem emberi manipuláció okozza a csodás fenomént, hanem természetes folyamatok. De ezek oly hatalmas jelenségek, hogy érthető, amiért az embereknek a mai napig is belobban a képzeletük a hatásukra. 

2024.05.11. Aurora Borealis

Egy kis megjegyzés a Napról. A központi csillagunk egy átlagos csillag, igazából fehér színű és azért nevezzük "törpének", mert nem óriási mint mondjuk a rövid életű kék szuperóriások, amilyen a Rigel, a téli égbolt egyik fényes csillaga az Orion csillagképben vagy az életük végén járó vörös szuperóriások, amire jó példa a szintén az Orionban megfigyelhető Betelgeuze.
A hatalmas világegyetemben a sok milliárdnyi galaxis megszámlálhatatlanul sok csillaga között a jelenlegi tudásunk szerint a Napnak van olyan kőzetbolygója, amin kialakult az élet, de minden bizonnyal máshol is megtörtént eme csoda, csak erről sosem fogunk tudomást szerezni az irdatlan távolságok miatt, amik lehetetlenné teszik az egymásra találást. Tekintve a földi élet elképesztő változatosságát, valamint a fajok közti kommunikáció korlátoltságát, bármennyire tartjuk magunkat intelligensnek és lennének okosak az égi látogatók, esélytelen lenne egymás megértése. Vagy tudsz érdemi kommunikációt folytatni egy kutyával? Ez néha a másik emberrel sem egyszerű feladat. Azért ne adjuk fel, tekintsünk fel az égre, csodáljuk a végtelent és örvendjünk neki, de a másikkal közösen. Sok közös emberi tapasztalatunk van, amik kölcsönösen gyarapítják az életünket. Ezért is írtam az égi jelenségekről. 

Boldog új évet kívánok! Újévi kívánságaim

Átlépve az újévbe érdemes megállnunk egy pillanatra, és átgondolnunk, mit tanultunk az eddigiekből, és hogyan haladhatunk tovább együtt. A 20. század során véglegesen átalakítottuk a világunkat és a technológiai fejlődésnek "köszönhetően" az életünk kényelmesebbé vált, de közben olyan problémákat generáltunk, amelyek megoldása nem tűr halasztást. A természeti környezet reagál a tevékenységeinkre, oda-vissza hatás kezdődött meg, és nekünk alkalmazkodnunk kell, hogy a következő generációk életét ne veszélyeztessék a változások. A világot megváltani nem szükséges, de némely dologhoz sokkal komolyabban kell hozzáállnunk. Maradjunk Magyarországnál, ami több hendikeppel küzd, amik nemcsak fejlődését hátráltatják, hanem lehetetlenné teszik a hatékony alkalmazkodását a megváltozó világhoz.

Ezért úgy gondolom, hogy 2025-ben három egyszerű, de lényeges dolgot érdemes kiemelt célnak tekintenünk:

1. Óvjuk a nemzeti parkjainkat! Ezek nem csupán gyönyörű helyek, hanem az eljövendő generációk természeti tőkéjének őrzői. Vigyázzunk rájuk, hiszen az egészséges környezet a mi életünk alapja is!

2. Tisztességes jogállamot! Egy olyan társadalom, amelyben mindenkit ugyanazok a szabályok védenek és köteleznek, erőt adhat mindannyiunknak. Tegyünk érte, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő legyen.

3. Felelős döntéshozókat! Aki politikai vagy vezetői szerepet vállal, álljon készen az elszámoltathatóságra. Az átláthatóság és a felelősségvállalás erős alapja egy jobb jövőnek.

Világos, egyszerű célok, amelyeket könnyedén megvalósíthatunk. Hiszek abban, hogy cselekvő emberek vagyunk, képesek a változásra és arra, hogy a jövőt közösen alakítsuk – ne pedig sodródjunk az eseményekkel.

Nem könnyű szembenézni a kihívásokkal, de minél tovább halogatjuk, annál nehezebb lesz a helyzet. Ezért most van itt az ideje annak, hogy elkezdjük. Hiszen mindannyian felelősek vagyunk a közös világunkért, és ha összefogunk, sokkal többre vagyunk képesek, mint gondolnánk.

Lépjünk együtt előre, és tegyük az új évet egy jobb kezdet évévé!