Változások

2014. december 11-én fotóztak le a Békés Megyei Könyvtárban a gombaklub során.
Pár nappal korábban hangulatos Mikulás-napi gombatúrán vettünk részt a gombásztársakkal, amit pár hete ismét felidéztem a blogban.
A klub és a túra együtt bő tíz éve kedves emlékeim között szerepel, amiket jó felidézni, mert ezek ismeretében még nyilvánvalóbb a változások mértéke és gyorsasága.
Egy kis személyes megjegyzés, a fotón harminchat éves önmagam látható, és ahogy visszatekintek a harmincas éveimre, egy remek évtized volt. Tehát nem igaz, hogy "a húszéveseké a világ", harmincasként is bőségesen kínál az élet nagyszerű tapasztalatokat. A negyedik x megint másként dolgoztatja meg az embert, érezhető az idősödő testem lassulása, de még mindig fel tudom izzítani az életszenvedélyemet. A sok tapasztalatnak köszönhetően a tervek végrehajtása precízebb és hatékonyabb, mert jobban megy a célok meghatározása is. Az élet másik felében járva természetesen változnak meg a prioritásaim. A negyvenes éveim másként jók, miközben beköszöntek a kopásos tünetek is. De ez jó, mert jelzi, hogy a magam választotta területen igencsak sokat mozogtam, és tettem a dolgomat.

Az emberi életút ismerete és megélése mindannyiunk közös tapasztalata, de eltérően éljük meg és mindenki másként reagál a változásokra. Ismert jelenség az életközépi válság, amikor rádöbbenünk, hogy végérvényesen magunk mögött hagytuk a fiatalságot, középkorú emberek lettünk, és egyfajta ürességet élünk meg. Pedig nem üresek vagyunk, hanem csordultig tele. Ilyenkor jó ötlet félrevonulni, átgondolni a múltunkat és meghallgatni a saját belső hangunkat, ami elmondja, hogy mit is szeretnénk még elérni. Mivel én magam a saját egyedi szemléletem alapján kacsázok végig az életemen, a negyvenes évek nem tűnnek kacifántosabbnak mint a tízes, húszas, harmincas éveim. Viszont a lassulás, a mélyebb észlelés, a keményebb stílus egyértelmű jelei az öregebb változatomnak, amelyik rengeteg tapasztalattal felvértezve várja a sorscsapásokat. Mert azok jöttek, jönnek és jönni fognak. Az élet nem tündérmese és keményen megkéri az árát a (félresikerült) döntéseinknek.
Kitekintve az egyéni életutamból, a születésem előtti döntést, hogy a világ akkori "urai" szabadjára engedték a liberális gazdasági modell jegyében a globális tőkét és a nagy cégek nemzetállamok határain átlépő önálló entitásokká váltak, a pénz pedig kvázi istenné, egy olyan túlpörgő folyamat indult (romboló) útjára, aminek árát most kezdjük el igazán megfizetni.

Az előző képmozaikon a 2019. június 25. túráimon készült fotóim vannak. Életem legnagyszerűbb gombatúrája volt, amikor megtapasztalhattam a hegyvidéki erdők gombabőségét. Egy utolsó fantasztikus áradata volt a természet ajándékainak. A második mozaik az első sokkot megörökítő képeimből állt össze. 2020. július 5-én a Covid-19 évében egyszer sikerült átmennem gombászni a határ másik oldalára. A jól ismert erdőket jártam végig a szokatlanul meleg időben. Az esőknek hála volt gomba, fotózhattam kedvemre, de több minden mégsem stimmelt, többek közt a napfény is bántóan erős volt. A tapasztalataim hatására erős gondolatokot fogalmaztam meg. Inkább ne olvasd el a dátumra linkelt cikkemet, mert befordulsz a depressziótól. De ezek csak szavak egy virtuális felületen, nem a valóság, hanem a valóság általam észlelt és leírt változata, tehát nem lehet ártalmadra. Ellenben számos túlkapásunk nagyon is valós ártalmat jelent mint amilyenek a fémbányák zagytározói. Itt van rá egy példa a romániai Szászavinc közeléből. A tiszai cianidszennyezés sokáig foglalkoztatta a közvéleményt is, mára szinte elfelejtődött, holott a környezetbe kiszórt ipari szennyezéseink komoly kockázati tényezők!
Látszólag elkanyarodtam a fő témától, holott nagyon is pontosan vezetem a gondolataimat, hogy a világunk jelenkori változásainak fő hajtóereje az emberi tevékenység. Elképesztő mértékben alakítottuk át a világot, és tetteink most visszaütnek ránk.

2021. július 24-én a kiszáradt erdei csermely medrében állva többé nem tagadhattam a valóságot. Ha szeretnéd megőrizni a lelki nyugalmadat, ezt a linkelt cikkemet se olvasd el! Nyersen, erőteljesen és kíméletlenül fogalmazok, de nincs értelme finomkodni, hiszen mi magunk se selyemkesztyűs kézzel forgattuk fel a természetes élőhelyeket, hogy a helyükön létrehozzuk az életünkhöz szükséges településeinket, ipari létesítményeinket és szántóföldjeinket. A zagytározók sem éppen rózsaszín babakádak. Tettük, amit az érdekeink diktáltak, hogy számunkra biztonságos és kényelmes körülményeket alakítsunk ki. Ahol hibáztunk, hogy nem másoltuk le már az ipari termelés kezdetén a természet körforgásos anyagrendszerét és nem gondoskodtunk a körültekintő hulladék kezelésről és újrahasznosításról! Nem építettük be a rendszereinkbe a kármérséklést és a fenntarthatóságot. Nem tartottunk mértéket sem. A 21. században a túlkapásaink miatt többféle válsággal kell szembenéznünk és azokra érdemben reagálnunk, különben összeomlik a civilizációnk, amelybe pár százmillióan belehalunk. De inkább visszafogom magamat, mert idén már nem akarok keményen fogalmazni, mert nem akarom püfölni a saját szívemet. Eleget kongattam a vészharangot.
A lelki nyugalmam megőrzése érdekében azt szoktam mondogatni, hogy mindez egymillió év múlva emlék sem lesz, mert ember sem lesz, aki emlékezne a jelenkorra.
Tünékeny szellemalakok vagyunk csupán, időszakos létezők, akik koruk műgyantájába ragadtan valakiknek érzékelik magukat. Közben múlandó káprázatok vagyunk, semmi többek.

2024.12.17-én fotóztam le magamat napi sétám során. Ez a jelenkori önvalóm. Szerencsésen őrzöm egyik velem született tulajdonságomat, a derűmet. Amíg mosolyog a szemem és a mosolygásban minden arcizmom részt vesz, ami jele a mosoly őszinteségének, addig nincs komoly baj, mert személyiségem stabil minden viharos kilengése ellenére. Viszont az is tény, hogy a derű alapja komor fekete szikla, a rögvalóság ismerete, amit ha felfedek, sokan szívükhöz kapnak. Többször láttam a visszahökkenést mások szemében, amikor megmutattam, hogy min is állunk és én honnan beszélek. Ez van. A tényekkel szemben ágálni őrültség. Amikor 1978-ban felsírtam a szülészeten, már tudni lehetett, hogy bajban vagyunk, hiszen a Római klub első jelentését 1972-ben közzétette. Látszólag a béke korszakába születtem bele, de igazából a fokozódó környezeti átalakulás megtapasztalása lett a valóságom és annak tudata, hogy ebből hamarosan mégis csak háború lesz. Az összeomlás elkerülhetetlen, hiszen nincs végtelen növekedés. A test kárára korlátlanul osztódó rák is elpusztul, amikor felemésztve a testet annak halálát okozza. Ez most sötéten hangzik, pedig csak ténymegállapítás, így nincs benne semmi traumatikus. Az igazság egyetlen egyszer pancsol be egy nagyot, míg a hazugságok tartós mérgezéses állapotot idéznek elő, amitől rosszul érezzük magunkat. Ezért mindig jobb az igazság, és annak ismeretében cselekedni. 

2025. január 16. van. Pár hét múlva betöltöm a negyvenhetedik életévemet. Tavaly augusztusban eljátszadoztam a gondolattal, hogy milyen lesz az általam ismert világ 2034-ben. Ezt az írásomat érdemes elolvasnod, mert bár itt is pattogós keménységgel fogalmazok, de inkább a támogatás a célom és nem a földbe döngölés. Az élet kemény menet, de minden kihívás ellenére tartalmaz jót is. Lásd a bejegyzésem negyedik képmozaikján, amit 2022-es tavaszi fotóimból állítottam össze.
A fotóim visszanézése vagy a gombász könyveim fellapozása jó érzéseket kelt bennem. A természettel való kapcsolatom élő, hiszen a valóság ismeretének komor fekete sziklája egy ligetben található a személyiségem legmélyén. A szikla körül zöldell az élet és dinamikus átalakulás figyelhető meg, amit önreflexív gondolkodóként szemlélek.
Az egyik legbonyolultabb feladat az önismeret elsajátítása. 2024 áprilisában igazán belevetettem magamat és még mindig tart a rendrakás önmagamban. Csak úgy lehetek hiteles oktató, ha tényleg helyes motivációra alapozom a cselekvési tervemet.
Szeretem a gombákat, de már nem a lázas mézes hetek idejét élem velük, hanem a tartós kapcsolatét, amolyan házasság félében vagyok a természet különceivel. Jó érzésekkel tölt el, amikor a hivatalos szezonkezdet dátumára, március elsejére gondolok. 
Ha szeretnél egy valóban hiteles embertől tanulni, aki egyszerre kedves és kemény és nem köntörfalaz, bőséges tapasztalataiból merít, amit derűvel oszt meg, akkor én vagyok a te embered. Mert lesz tanfolyam, de nem online (az internet halott), hanem a valós térben. :-)