Tönkretettük világunkat

A nyitóképet július 24-én készítettem a Béli-hegységben egy kiszáradt vízmosásban. Bal felé látható a hegyláb oldala, amin felmegyünk a gerincre gombászni. Ezen a kis részen is elképesztő gombakavalkád szokott lenni normális időjárás esetén. Odafent pedig nemcsak a fajszám, hanem a termőtestek mennyisége is bőségesen elegendő. Itt él több hazánkban védett gombafaj: rózsaszínű nyálkásgomba, császárgalóca, süngomba, ágas tapló, sötétedőhúsú rókagomba. Özön vargányát terem, mind a négy vargánya megtalálható termőidejükben, ha volt elegendő csapadék, de az úrigombákon túl más jó ehető gombákat szintén gyűjtünk az egyik kedvenc helyünkön. Azonban észre kellett vennem, hogy a felpörgött fakitermelés és a klímaváltozás együttesen a patakvölgyet sem kíméli és kezd tönkremenni. A zöld varázslat eltűnőben. Pedig a fotómon pont elcsíptem a csodát. Varázslatos volt. Nem értem, hogy miért nem látják többen, hogy mit pusztítunk el, milyen értéket élünk fel. Aggasztó, hogy a hegyvidék sem kap elegendő csapadékot. A Béli déli része szárazabb volt mint a patakvölgy eleje a medence felől. Azonban itt sem esett sokkal több. A vízmosásban eddig mindig volt csörgedező víz. Voltunk másik erdőben, amiben a csermely medrében sétáltunk végig, mert elillant belőle a víz. Az egyre melegebb és szárazabb nyarak veszélyes helyzetbe hozzák az erdőket, rendkívül kiszáradnak és gyúlékonnyá válnak. Világszerte évről évre egyre több erdőtűzről hallani és jelenleg is tombolnak többfelé. Európát sem kímélik, Szardínián, Cipruson és Görögországban egyaránt tüzek vannak, de folyamatosan égnek az erdők Szibériában és USA nyugati partja mentén. Elméletileg erdőtelepítéssel lehetne küzdeni a klímaváltozás negatív hatásai ellen, de a kiszáradó erdők bármikor leéghetnek! Félek, hogy túl sokáig vártunk a hatékony fellépéssel önmagunk mohóságával szemben és a klímaváltozás pokoli kiteljesedése felperzseli életünket, ahogy most az erdőket.