Hat évvel korábban ugyanolyan forró nyarunk volt mint idén. Ugyan nem voltak 40Celsius fok közeli rekordok, de tartósan 35Celsiuson tanyázott a napi maximum, így a nyár során ötször kellett elrendelni hőségriadót. A forróság elől a magashegységbe "menekültem". Azonban 1000 méter felett sem esett elég eső, így a hónap eleji túra után kivártam, hogy jöjjenek zivataros hidegfrontok, amiknek csapadéka megöntözte a hegyvidéket is. Végül tizenhatodika körül megtörtént a változás és jött eső. A nyolcadik hónap végére teremni kezdtek magashegységi kedvenceim, de a nyár még nem múlt el.
Nagyon tanulságos visszanézni az előző évek időjárását, mert kirajzolódik a melegedő tendencia. Például 2015-ben a július rekord meleg volt. Aztán az idei június se aprózta el a rekordokat, 1935 után ismét alaposan befűtött. Érdekes, hogy 35-ös az előző kanadai rekord, mert abban az évben itt Magyarországon is hőség tombolt. Az akkori maximumot csak picit múlta alul az idei. Nem tudom eléggé kihangsúlyozni, hogy a 20. század elején már javában nyakunkon volt a fajunk okozta klímaváltozás, de ennek mértéke a 70-es években tűnt fel igazán, és 80-asok az első tanulmányok, amiket érdekes módon olajipari vállalatok fizette kutatók készítettek. Amióta én megszülettem, azóta ebben élek, és végignézem a világunk átalakulását. Tehát 2013-2019 között megfigyelhettem a magashegység növényzetének és gombáinak a kínlódását. Elkeserítő, amit csinálunk. Tévedsz, ha azt hiszed, hogy a pusztítás köre nem ér körbe és te sosem fogsz szenvedni. Szomorú, hogy csak nekem hiányzik a miattunk eltűnő természeti gazdagság. Milliók élik le az életüket a fogyasztói kábulatban teljesen vakon az élet valódi kincseire. Lásd a képválogatást. Az eredeti képeket újraszerkesztettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése