Emlék 2016-ból

2016. szeptember 10-én az első helyi szakellenőr csoportot a Pádis-fennsíkra vittem terepgyakorlatra. A szigethegységi túrák közül az egyik legszebb volt. A nyitóképen már visszafelé tartottunk a Ponor-réten parkoló autóinkhoz a turistaösvényen. A kép bal szélén lévő fán látni is lehet a jelzéseket. Ez a szakasz egy gyönyörű bükkel elegyes lucfenyvesen vezet át. Hihetetlen fák mindenfelé. Kár, hogy akkoriban csak egy alap kompaktom volt, aminek képminősége meg se közelítette a téma nagyszerűségét. Mennyivel másabb lenne a tükörreflexes vázzal dolgozni terepen. Végre odatenném magam, ahogy az kell. Nem bosszankodom, mert örülök, hogy ott lehettem 1000 méter felett és láthattam a csodálatos öreg erdőt. Tragédia, hogy ezeket a magas értékű (nem a faanyagra gondolok) erdőket tarra vágják. Felbecsülhetetlen természeti érték semmisül meg. Számomra megdöbbentő, hogy mennyire vakok az emberek a természetre. Egész életükben hajszolják a csodát, közben az ott volt előttük. Ha van gyereked, akkor siessél, mert az ő gyerekei már nem fognak öreg erdőket látni, vagy a maradékuk annyira szigorúan őrzött természetvédelmi terület lesz, hogy oda turista be nem teheti a lábát. Azt hiszed, hogy csak nyavalygok. Nem. Látom, hogy mi megy Európában is. Ne az Amazonas miatt aggódj, helyben sem bánnunk kíméletesebben az erdőkkel. Lásd a képválogatást és ámulj a természet nagyszerűségén! Még megteheted.