Pont két éve történt

2019. július 6-án egy igazi nyári napon négyen átmentünk a Béli-hegység patakvölgyébe gombászni. Ekkor még kitartott a rekkenő hőség, bőven 30 Celsius fok felett tetőzött a napi maximum a hegyvidéken is. Aztán másnap érkezett egy markáns hidegfront, majd utána továbbiak, melyeknek "köszönhetően" a hónap első fele viharos és esős, valamint hűvös volt. De hatodikán még nyoma sem volt a júliusi szupercelláknak, a júniusi esőktől beindult, lecsengő termőhullám gombáiból csipegettünk. Mobilommal önportrét lőttem magamról, kezemben nyári vargánya volt. Ez egy nagyon szép, kellemes nap volt, sok jó képet készítettem az öreg Canon kompakttal. A fotókat megtalálod a túrabeszámolóban.
Hiányzik az erdőjárás. Sajnos idén katasztrofális volt a június, száraz és forró. Ha nem jön múlt hét pénteken az a meglepetés hidegcsepp, nálunk is 30% alatt lenne a talaj felső húsz centijének víztartalma. Ettől még kemény aszály van. Porszáraz a föld. A fák hullatják a leveleiket, mert szomjasak és az erős UV sugárzás károsítja a lombjukat. Ijesztő megélni a nyár rosszabbik változatát. Ezért is menekülök az emlékeim közé. Aztán alkonyatkor rohanok öntözni a növényeimet, köztük a málnát, ami a kedvenc gyümölcsöm. Azonban a csapvizes öntözés közel sem olyan hatásos mint az eső. Nagyon remélem, hogy lesz időjárás változás, akár 2019. júliusában és jön hideg légtömeg esőfelhőkkel!