2018. október 17-én jártam utoljára Biharfüreden, de akkor nem mentem el a Csodaforrásig és indultam el a gerincre vezető körtúrán, aminek régi beceneve "promenád a gombaédenbe" volt. Három éve ősszel untig elég volt a kapunál kicsit felsétálnom a hegyoldalra, hogy lássam az őszi aszály rombolását, a légyölő galócák összeszáradt csoportját. Elképesztően száraz volt az őszi erdő még 1000 méter felett is. A biharfüredi völgykatlan a hegység legnedvesebb része (volt), de évek óta nem kap elegendő csapadékot, ami teljesen abszurd. Egyszerűen ellentmond a természet rendjének. A csapadékhiány meglátszik a lucfenyvesen, ami képtelen begyógyítani a 2017. szeptember 17-én tombolt vihar nyomán keletkezett óriási károkat. Nem képes megújulni a fenyves. Láttam csemetéket árnyas részeken, de a napsütötte letarolt részeken egy sem volt. A nyitóképen lévő területen valamikor rókagombákat gyűjtöttem. Ott is fenyők álltak, de a jelenben a megörökített látvány fogadott. Az egykori gomba sétaút 70%-ban megsemmisült, nyitottá vált, tűzőnapon mentem hosszú szakaszon, pedig egykoron fák lombja borult az ösvény fölé és nagyon kellemes volt a séta körbe fel és le.
A sétaútról mindenfelé láthatóak a környező hegyek, mert többé nem takarják ki a fenyők a panorámát. A második képen a lábon maradt, de elhalt fenyők közt fotóztam a szemközti hegyet. A megmaradt erdő tele kidőlt fákkal, járhatatlan, de eleve nem volt sok értelme bemenni, mert a júliusi zivatarok nyomán elősereglett rókagombák összesültek még kicsiként. Nem tudtak megnőni, kiszáradtak. A megváltozott magashegységi klíma hatására a gombászat egyáltalán nem nyújtotta a régi pazar élményt. Pedig régen, 2013 júliusában azért mentem 1000 méter fölé, hogy elfussak a kánikula elől és hűvös-párás lucfenyvesben örvendjek a gombáknak, köztük is a gombák királyának, az ízletes vargányának. Akkor a kapunál álltunk meg és az ottani szálló mögötti emelkedőre mentünk fel. Itt valamikor először futottunk bele a helyi gombászokba, akik tele szatyrokkal jöttek lefelé. Pazar zsákmányt gyűjtöttek és mi is megtaláltuk életünk első magashegységi ízletes vargányáit. Nem fotóztam le a jelenben, így leírom, hogy a szálló mögötti emelkedőn teljesen el vannak pusztulva a fenyők és az aljnövényzet barnára száradt. Nyomát se láttuk, hogy bárki vargányázott volna a katlanban és a gerincen. Sőt a régi turistatömegnek a töredékét találtuk odafent. Olyan kicsi a hely forgalma, hogy az árusok is eltűntek a Csodaforrástól.
A gyűrűs fülőkét 2018. július 7-én fotóztam Biharfüreden. Gyakori korhadékbontó, a bükkfán tenyészik. Most egyet sem találtam, pedig kerestem. Ennyire száraz a lucfenyves 1000 méter felett, hogy a még teljesen közönséges gyűrűs fülőke sem tud teremni. A fajkínálat gyengébb volt mint egy hete a Béliben. Pedig az sem kapott több csapadékot. Nem hittem a szememnek. Nem hittem el, amit tapasztaltam, hogy például barna tinóruból egyetlen egy kerüljön elő. Hogy ne legyen daróc-tejelőgomba, vagy fekete, sötét, ráncos, rőt, lucfenyvesi rizike és még sorolhatnám. Közönséges fajok odafent! Nyomuk se volt. Egyetlen egy darab pelyhes keserűgomba képviselte a tejelőgombákat. A megszokott nyári fajkínálatot elsöpörte a megváltozott klíma. Az egykor tombolt szélvihar erejét is a klímaváltozás fokozta fel. Ezt ki kéne hevernie a lucfenyvesnek, de nem tud regenerálódni. Iszonyat látni a pusztulását. Aki tagadja a klímaváltozást, szimplán hülye. A saját tapasztalatait tagadja le, a valóságnak mond ellent. 2013 óta csak nyolc év telt el és sokkoló a változás mértéke. Attól félek, hogy ennél is durvábbakat fogok tapasztalni rövid időn belül. A gomba-promenád sorsát mi sem kerüljük el. Lásd képválogatást. Az első kép a múltat mutatja, 2014. szeptember 20-án lőttem. Utána van a jelen képe. Ott kell állnod, hogy érezd a durva különbséget.
A nyitóképet július 24-én készítettem a Béli-hegységben egy kiszáradt vízmosásban. Bal felé látható a hegyláb oldala, amin felmegyünk a gerincre gombászni. Ezen a kis részen is elképesztő gombakavalkád szokott lenni normális időjárás esetén. Odafent pedig nemcsak a fajszám, hanem a termőtestek mennyisége is bőségesen elegendő. Itt él több hazánkban védett gombafaj: rózsaszínű nyálkásgomba, császárgalóca, süngomba, ágas tapló, sötétedőhúsú rókagomba. Özön vargányát terem, mind a négy vargánya megtalálható termőidejükben, ha volt elegendő csapadék, de az úrigombákon túl más jó ehető gombákat szintén gyűjtünk az egyik kedvenc helyünkön. Azonban észre kellett vennem, hogy a felpörgött fakitermelés és a klímaváltozás együttesen a patakvölgyet sem kíméli és kezd tönkremenni. A zöld varázslat eltűnőben. Pedig a fotómon pont elcsíptem a csodát. Varázslatos volt. Nem értem, hogy miért nem látják többen, hogy mit pusztítunk el, milyen értéket élünk fel. Aggasztó, hogy a hegyvidék sem kap elegendő csapadékot. A Béli déli része szárazabb volt mint a patakvölgy eleje a medence felől. Azonban itt sem esett sokkal több. A vízmosásban eddig mindig volt csörgedező víz. Voltunk másik erdőben, amiben a csermely medrében sétáltunk végig, mert elillant belőle a víz. Az egyre melegebb és szárazabb nyarak veszélyes helyzetbe hozzák az erdőket, rendkívül kiszáradnak és gyúlékonnyá válnak. Világszerte évről évre egyre több erdőtűzről hallani és jelenleg is tombolnak többfelé. Európát sem kímélik, Szardínián, Cipruson és Görögországban egyaránt tüzek vannak, de folyamatosan égnek az erdők Szibériában és USA nyugati partja mentén. Elméletileg erdőtelepítéssel lehetne küzdeni a klímaváltozás negatív hatásai ellen, de a kiszáradó erdők bármikor leéghetnek! Félek, hogy túl sokáig vártunk a hatékony fellépéssel önmagunk mohóságával szemben és a klímaváltozás pokoli kiteljesedése felperzseli életünket, ahogy most az erdőket.
Az OMSZ Agrometeorológiai aloldaláról mentettem le a térképeket, hogy szemléltessem a júliusi csapadék csalóka mivoltát. A lokális özönvíz semmit sem ér az országos aszállyal szemben! Különösen tanulságos az egy méteren lévő vízhiány (bal alsó sarok). A gyorsan érkező özönvíz nem képes hatékonyan beszivárogni a talajba. Jelentős része elfolyik. Lásd a villámárvizeket, amikből Nyugat-Európában életeket követelők is voltak. Ráadásnak többfelé túl meleg a talaj (jobb alsó térkép). Tapasztalataim alapján még a melegkedvelő fajok is 30Celsius fokig bírják és maradnak életerősek, további hőmérséklet emelkedés már rájuk is negatívan hat. A 31. héten berobbanó hőhullám alaposan odavág a kedvenceinknek. Az özönvizet kapott területeken rendkívül gyors vargánya-hullám van. Azonban nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire becsapós a lokális csapadék! Könnyen lehet, hogy az erdő egyik fele beázott és neked szerencséd van, oda mentél be és pont elcsípted a kirobbant vargányákat, vagy betlire futottál, mert az erdő száraz felében próbálkoztál. Iszonyatosan száraz a legtöbb erdő, még a kiváló gombatermők is! Békés megyei lakcímeim ijesztően azok. Lásd az aszályindex térképet (felső). Tehát nem a te hibád, ha a fórumokon látott fotók alapján fellelkesedve mégsem futsz bele a tutiba. Ami külön bosszantó, hogy a gombalegyeket lehetetlenség megelőzni, extra szerencse, ha "kukacmentes" a vargánya. Ez egy ilyen nyár. Különösen kegyetlen.
Felejtsük
el a fajunkra vonatkozó magasztos gondolatainkat. Elnézve
ténykedésünket, egyetlen kimagasló teljesítményünk van, az elképesztő
mennyiségű hulladék. Olyan sok természetidegen anyaggal telítjük a
világot, hogy évmilliókkal később is egyértelmű lesz a fajunk egykori
jelenléte a bolygón az üledékrétegekben.
Egy év kihagyás után ismét eljutottam a Szigethegység erdőibe. Először a Béli déli sarkába mentünk, ahol elsőként egy szép gyertyános-tölgyesbe mentünk be. Rossz jel volt, hogy nem jöttek velünk szembe a helyi gombászok, vagyis biztos lehettem benne, hogy nincs termőhullám. Mi viszont nagy reményekkel vetettük be magunkat a fák közé, mert az erdőnek kellemes gomba illata volt, vagyis a gombák tették a dolgukat. Sajnos a hegyvidék sem kapott elegendő csapadékot, pedig látszott a talajon a nagy záporcseppek nyoma. Túl erős a nyári párolgás, őrült gyorsan szárad az erdő is. Szerencsére sokan voltunk, így több szem többet lát alapon sikerült termőtesteket találni. Azonban a mennyiségük és a fajszám a töredéke volt a nyári erdőének. A túra után itthon 44 fajt írtam össze. Normális esetben minimum 100-nak kellett volna lennie. Az első erdő déli oldala után megnéztük az északi felét is, ahol a völgyi részen nagyon szép gyertyános bükkösbe ment át a tölgyes. Azonban a magas térrészen egyből a tölgyek vették át a bükk helyét. Tanulságos látni, hogy a domborzat is hat a fákra, pár száz méteren belül két növénytársulás váltotta egymást. Azonban ezen a részen szintén a galambgombák nőttek, amik egyedül voltak képesek dacolni a lehetetlen nyári időjárással. Az Ausztráliából jött tintahalgombából volt az igazi tömeg. Egymás után találtuk a tojásokat és a kinyílt termőtesteket, amiknek a közelségét elárulta a dögszaguk. A Béli déli része után átmentünk régi kedvencünkhöz a patakvölgy elejéhez. Itt csak a falu mögött gerincre szaladt fel a csapat. Én maradtam az autóknál, mert a térdeim fellázadtak a további lejtőzés ellen. Érdekes, de a medence felőli része nedvesebb volt a középhegységnek, de még így is jóval szárazabb a megszokottnál. A gerincen ráleltek a gombásztársak a császárgalócára és a pikkelyes tinórura is. Mindkettő védett hazánkban. Az első erdőben az olaszgomba került elő. A kevés gomba ellenére nagyon jó érzés volt látni a hegyi erdőket. Pusztán az erdők látványa jobb kedvre hangolt. És jó volt csapattal lenni. Lásd képválogatást.
A klímaváltozásról az első tanulmányok a 80-as években jelentek meg, de akkor még nagyon szűk körben terjedtek. Az olajlobbi direkt hátráltatta a napvilágra kerülésüket. Akkoriban én kisgyerek voltam, és nagyon örültem a 86-87-es nagy télnek. Emlékszem a bérház udvarára is annyi hó esett, hogy egy apuka a gyermekével hóbunkert épített, mi pedig kifulladásig hógolyó csatáztunk. Anyánknak úgy kellett hazahúznia minket, mert nem akartuk, hogy az a nap véget érjen. A generációm látott és megélt klasszikus teleket, gázolt fél méteres friss hóban. Azonban a 2000 után született fiatalok kétkedéssel hallgathatják nosztalgiázásunkat. Sajnos van egy kellemetlen jelenség, aminek most nem találom a nevét, amikor a friss generációk a jelenhez alkalmazkodva azt tartják normálisnak és nem is értik, hogy az idősebbek miről beszélnek. Mesének tűnik a tél, ahogy pár év és mesének fog tűnni az én beszámolóm is az igazi erdőről. Pech, hogy élőben előadjuk a béka és fazék kísérletet, amikor a hideg vízbe helyezett béka nem ugrik ki a felforrósodó vízből. Korlátolt észlelésünk, a dobozba zárt életünk ellehetetleníti a rálátásunkat a veszélyre. A németországi káresemények is hamar szőnyeg alá lesznek söpörve, ilyen az élet. Nem! Nem ilyen! Egyáltalán nem normális az idei nyár. Nekem ne mondjátok, hogy olyan okés volt egymás után négy vörös hőhullám 40Celsius fokos tetőzéssel és a rekord száraz június! Vagy teljesen normális, amit most csinál a nyugatot elárasztó hidegörvény, ami egyébként a cikk írása idején felénk közelít. Vagy olyan hétköznapiak a tojás nagyságú jegeket és tornádókat eregető szupercellák, amik régebben is voltak, de nem ilyen gyakran és erővel. Extrém száraz forróságra extrém csapadék. Ijesztő. Pedig gombászként mindig öröm az eső, de most az örömöm keserű látva a károkat.
2016. szeptember 10-én az első helyi szakellenőr csoportot a Pádis-fennsíkra vittem terepgyakorlatra. A szigethegységi túrák közül az egyik legszebb volt. A nyitóképen már visszafelé tartottunk a Ponor-réten parkoló autóinkhoz a turistaösvényen. A kép bal szélén lévő fán látni is lehet a jelzéseket. Ez a szakasz egy gyönyörű bükkel elegyes lucfenyvesen vezet át. Hihetetlen fák mindenfelé. Kár, hogy akkoriban csak egy alap kompaktom volt, aminek képminősége meg se közelítette a téma nagyszerűségét. Mennyivel másabb lenne a tükörreflexes vázzal dolgozni terepen. Végre odatenném magam, ahogy az kell. Nem bosszankodom, mert örülök, hogy ott lehettem 1000 méter felett és láthattam a csodálatos öreg erdőt. Tragédia, hogy ezeket a magas értékű (nem a faanyagra gondolok) erdőket tarra vágják. Felbecsülhetetlen természeti érték semmisül meg. Számomra megdöbbentő, hogy mennyire vakok az emberek a természetre. Egész életükben hajszolják a csodát, közben az ott volt előttük. Ha van gyereked, akkor siessél, mert az ő gyerekei már nem fognak öreg erdőket látni, vagy a maradékuk annyira szigorúan őrzött természetvédelmi terület lesz, hogy oda turista be nem teheti a lábát. Azt hiszed, hogy csak nyavalygok. Nem. Látom, hogy mi megy Európában is. Ne az Amazonas miatt aggódj, helyben sem bánnunk kíméletesebben az erdőkkel. Lásd a képválogatást és ámulj a természet nagyszerűségén! Még megteheted.
Lementettem az egyik talajnedvesség térképet, ami a felső húsz centi víztartalmát jeleníti meg. Az eltelt napokban többfelé rekord csapadékot adó zivatarok vonultak át, például Győrnél egy havi eső zúdult le. Azonban a szülővárosom és gombászterepem kimaradt a jóból és amint a térképen látható az ország fele száraz maradt. Az aszály tombol, riasztó látni a rombolását. Sajnos, ha átlagoljuk az adatokat, az idei július nem fog száraznak minősülni. A kaotikus extrém csapadék felhúzza az átlagot. Közben ez egy szörnyű nyár, a legrosszabb verziója a meleg évszaknak. Ráadásnak nem emlékszem olyanra, hogy egymás után rövid időn belül háromszor legyen kiadva hőségre harmadfokú figyelmeztetés!
A GFS csütörtöktől jövő hét keddig csapadékos idővel kecsegtet és némi lehűlést is jelez. Természetesen nem lesz hűvös, bőven 25-30Celsius fok környékén fog mozogni a hőmérséklet. Majd meglátom. Ha tényleg elered az eső és elillan a forróság, akkor lesz öröm. Addig marad a gyötrődés és a szomorkodás a rossz idő miatt.
Hét éve július 6-án négyen gombásztunk a Béli- és Bihar-hegységben. A csodás duót, rókagombát és galambgombát a középhegység egyik patakvölgyének gyertyános-bükkösében fotóztam. Gyönyörű emlék. Az eredeti nyers képet jó érzés volt újraszerkeszteni és most gyönyörködök benne. Jó hangulata van. Pont ilyen nyári erdőben gombászni. Irracionális, hogy a csodát megsemmisítjük. Bele sem gondolunk, hogy kényelmes életmódunknak, a fogyasztói létnek milyen nagy az ára és nem a pénzbelire gondolok! A természetet teljesen leigázzuk, kifosztjuk és felszámoljuk. Tarra vágjuk a csodálatos erdőket és a fákkal együtt vesznek el a gombák. Könnyen lehet, hogy az a rész, ahol a fotó készült már nincs meg, levágták ott is az erdőt. Nem akarom látni a pusztítást. Ezért sincsenek új túrák és friss fotók. A régi szép emlékeket idézem fel 2021 forró és száraz nyarán. Ma vettem észre, hogy a paradicsom, ami dél-amerikai származású haszonnövényünk sem bírja a lehetetlen időjárást, napfénynek kitett levelei összepöndörödtek. Estére rendbe jöttek a szenvedő levelek, de napközben látni a kínlódásukat, megdöbbentett. Ugyanígy szenvednek a lombos fáink is. Nem tudjuk felmérni a negatív hatását a melegedő klímának. Bármikor összeadódhatnak és akkor beindul az összeomlás. Veszélyben vagyunk. Messze túlmentünk a természet tűréshatárán és nem látjátok, hogy mit veszítünk. Lásd képválogatást! Az utolsó képen látható szép rész Biharfüreden már nincs meg. A klímaváltozás generálta viharok és a fakitermelés együtt megsemmisítette. A fotó a jelenben nem készülhetne el.
2015. augusztusában 29-én és 30-án is felmentem egy-egy csapattal Biharfüredre. Őrült egy hétvége volt, de érdekes módon remekül bírtam és élveztem a dupla erőfeszítést. Hat évvel korábban ugyanolyan forró nyarunk volt mint idén. Ugyan nem voltak 40Celsius fok közeli rekordok, de tartósan 35Celsiuson tanyázott a napi maximum, így a nyár során ötször kellett elrendelni hőségriadót. A forróság elől a magashegységbe "menekültem". Azonban 1000 méter felett sem esett elég eső, így a hónap eleji túra után kivártam, hogy jöjjenek zivataros hidegfrontok, amiknek csapadéka megöntözte a hegyvidéket is. Végül tizenhatodika körül megtörtént a változás és jött eső. A nyolcadik hónap végére teremni kezdtek magashegységi kedvenceim, de a nyár még nem múlt el. Nagyon tanulságos visszanézni az előző évek időjárását, mert kirajzolódik a melegedő tendencia. Például 2015-ben a július rekord meleg volt. Aztán az idei június se aprózta el a rekordokat, 1935 után ismét alaposan befűtött. Érdekes, hogy 35-ös az előző kanadai rekord, mert abban az évben itt Magyarországon is hőség tombolt. Az akkori maximumot csak picit múlta alul az idei. Nem tudom eléggé kihangsúlyozni, hogy a 20. század elején már javában nyakunkon volt a fajunk okozta klímaváltozás, de ennek mértéke a 70-es években tűnt fel igazán, és 80-asok az első tanulmányok, amiket érdekes módon olajipari vállalatok fizette kutatók készítettek. Amióta én megszülettem, azóta ebben élek, és végignézem a világunk átalakulását. Tehát 2013-2019 között megfigyelhettem a magashegység növényzetének és gombáinak a kínlódását. Elkeserítő, amit csinálunk. Tévedsz, ha azt hiszed, hogy a pusztítás köre nem ér körbe és te sosem fogsz szenvedni. Szomorú, hogy csak nekem hiányzik a miattunk eltűnő természeti gazdagság. Milliók élik le az életüket a fogyasztói kábulatban teljesen vakon az élet valódi kincseire. Lásd a képválogatást. Az eredeti képeket újraszerkesztettem.
2019. július 6-án egy igazi nyári napon négyen átmentünk a Béli-hegység patakvölgyébe gombászni. Ekkor még kitartott a rekkenő hőség, bőven 30 Celsius fok felett tetőzött a napi maximum a hegyvidéken is. Aztán másnap érkezett egy markáns hidegfront, majd utána továbbiak, melyeknek "köszönhetően" a hónap első fele viharos és esős, valamint hűvös volt. De hatodikán még nyoma sem volt a júliusi szupercelláknak, a júniusi esőktől beindult, lecsengő termőhullám gombáiból csipegettünk. Mobilommal önportrét lőttem magamról, kezemben nyári vargánya volt. Ez egy nagyon szép, kellemes nap volt, sok jó képet készítettem az öreg Canon kompakttal. A fotókat megtalálod a túrabeszámolóban. Hiányzik az erdőjárás. Sajnos idén katasztrofális volt a június, száraz és forró. Ha nem jön múlt hét pénteken az a meglepetés hidegcsepp, nálunk is 30% alatt lenne a talaj felső húsz centijének víztartalma. Ettől még kemény aszály van. Porszáraz a föld. A fák hullatják a leveleiket, mert szomjasak és az erős UV sugárzás károsítja a lombjukat. Ijesztő megélni a nyár rosszabbik változatát. Ezért is menekülök az emlékeim közé. Aztán alkonyatkor rohanok öntözni a növényeimet, köztük a málnát, ami a kedvenc gyümölcsöm. Azonban a csapvizes öntözés közel sem olyan hatásos mint az eső. Nagyon remélem, hogy lesz időjárás változás, akár 2019. júliusában és jön hideg légtömeg esőfelhőkkel!
2021 forró és száraz nyarán csendesen teszem a dolgomat. Az előadás sorozattal remekül telik az idő és nem érzem oly elviselhetetlennek a gombátlanságot. Vasárnap délelőtt a piaci helyemen a ma délutáni előadás anyagát vettem át, pontosítottam a fajokat, átgondoltam, hogy mit fogok mondani róluk. A mai téma az egzotikus gombák voltak. Három cikksorozatomból válogattam: Gombákkal a világ körül, Mindenevő ember, A boldogság kék gombái. Az évek során sok minden eszembe jutott, amivel bizonyíthattam a gombák egyediségét, értékét. Picit mikofób nemzet a magyar, de én mikofil vagyok és szívesen időzök a természet különcei közt. Rengeteg pozitív élményt adtak nekem. Kiskoromban megragadta a figyelmemet a gondolat, hogy ingyen élelem nő az út mellett. Annyira valószerűtlen volt, hogy nem a polcról veszek le valamit a boltban, hanem a nyílt ég alatt a földről veszem fel a jó gombát. Teljesen lenyűgözött. Azóta sok gomba faj ehető termőtestét kóstoltam meg. Több mint harminc fajé volt a tányéromon. Soroljam fel? Hűha. Hosszú lenne. De itt van egy cikk, amiben felsoroltam tíz kedvencemet. Imádom az ehető gombák változatosságát, de ugyanígy elkápráztatnak az ehetetlenek a szépségükkel. A keresésük pedig mindig izgalmas kincsvadászat. Bár a gombamániám okait is leírtam a blogban. Beletúrva az írásaim közé, kellemes meglepetés nekem, hogy mennyire odatettem magam a blogom szerkesztésekor. Azonban a gombák ilyen magas minőséget érdemelnek. Alább nem adhatom. Jó érzés foglalkozni a természet különceivel és továbbadni a lelkesedést és a tudást.
"Ha
az időjárás jelentésekben a következő szakkifejezéseket hallom, mindig
fülig ér a mosolyom, mert esőt jelentenek: sekély ciklon, meleg nedves
szállítószalag, magassági teknő és hidegcsepp, okklúziós front, illetve
ha a front hullámot vett, ez utóbbi is jó jel." Írtam mindezt 2015 augusztusában a Varázslatos szakkifejezések bejegyzésemben. A péntek meglepetés időjárását egy hidegcsepp okozta, amire nem számítottam. Valószínűleg a szerdáról csütörtökre átvonult hidegfront húzta magával északról a hideg légtömeget, ami lassan forogva megkavarta felettünk a levegőt. Amikor a levegő mozog és elegendő nedvesség van benne, beindul a felhőgyár. A nyitóképet dél körül lőttem a belvárosból, aminek a közelében apró zivatarfelhő vonult el. A záporesője pont látható a fotón. Ez volt a nap első felhője, aztán továbbiak követték.
Reggel a buszból álmélkodva néztem a gomolyfelhőket, hogy milyen sokan vannak. Messze északabbra látványosabb felhő is akadt, de arra nem volt jó rálátásom, így csak a közelebbi kisebb gomolyokat tudtam lefotózni a buszból a repülőtér mellett elhaladva. Sajnos a hidegfront, ami Baranya megyébe extrém jeget dobáló szupercellákat hozott, ide némi szélkáron és nyomni esőn kívül mást nem. Csütörtök reggel csalódottan láttam, hogy alkonyatkor ismét locsolnom kell, mert az udvar porszáraz maradt. Csalódottságomban nem számítottam rá, hogy a pénteki időjárás meg fog lepni. A kicsi felhő is morogva elhúzott, nagy ívben kikerülte a telket.
Délután fél háromra viszont nagyobb felhőtömb érkezett benne erőteljesebb zivatarokkal és egyszer csak arra lettem figyelmes a szobából a gép mellől, hogy szakad az eső. Rohantam ki a kamerával fotózni. Az esőcseppek áztatták a szőlőt. Pillanatok alatt rendkívül kellemes hűvös esőillat lett. A verandáról figyeltem az életet jelentő csodát, az esőt és közben majdnem ugráltam örömömben. Az eső sokkal hatékonyabb vízpótlás mint a locsolás, hiszen a levegőt is párássá teszi valamint hűt. A növényeken szemmel látható a pozitív hatása, és nekünk embereknek is jót tesz a kellemesebb idő. Ez az igazi nyár. Örülnék neki, ha így maradna. Utálom a hőséget. Gondolj csak bele, hogy lázas állapot esetén már 39Celsius fok környékén igyekszünk mérsékelni a lázat, miközben az idei első hőhullám 40Celsius fokkal tetőzött! Halálos hőmérséklet, ha magas páratartalom is társul mellé. Egyáltalán nem várom az újabb hőhullámot, és élvezem a jelenlegi szép időt.
