Kígyósi pusztában

Február 20. után ismét a pusztába mentem, de kivételesen nem Atival, hanem egyik gombásztársammal, aki kíváncsi volt a pusztai kucsmagombára. Apró meglepetés nekem, hogy pont egy éve szintén március 31-én jártam odakint. Ugyanaz a dátum, mégis egészen más állapotban találtunk rá a kucsmagombára, amiből csak egy volt. A képválogatás első fotóján láthatod a termőtestet. Hasonlítsd össze a tavalyi példányokkal. Egy éve sokkal melegebb volt a március, de ugyanolyan száraz mint az idei. A tavaszi időjárás kész katasztrófa a kedvenceinknek. A téli csapadék hiába volt kiadós, ha nincs a levegőt párásító eső és a szél is szárítja a termőtesteket. Az egy gomba ellenére természeti élményekben gazdag volt a mai túra. Különösen fantasztikus és megunhatatlan az illatos ibolya nagy tömegű virágzása. Ezért az egyért is megéri kimenni. Ráadásnak még megcsodáltuk a tavaszi héricseket. A régi földúttól jobbra vannak, amit a nyitóképen láthatsz. Az utat idős kőrisek, csertölgyek és kocsányos tölgyek kísérik. Szeretek itt lenni. Ide mindig gyalog megyünk ki. Az autót a szélesebb földút mellett hagyjuk, amin a traktorok járnak. Legközelebb orgonavirágzáskor jövök ki. A kiserdőt a pusztába a gróf vadbúvóhelyként telepítette, de parkerdőnek is szánta, ezért díszcserjékkel szegélyezte a nyiladékokat. Remek túra a virágzó orgonák közt végigmenni a tanösvényen. Jó szívvel ajánlom. Most pedig lásd az aktuális képválogatásomat a kígyósi pusztáról.