Március tizenharmadikán az ökológus ismerősömmel pont jókor mentünk ligeti csillagvirágot fotózni, mert a hideg-szeles időjárás leütötte a virágokat. Két héttel később nagy nehezen találtam egy fotózható állapotban lévő tövet. Jó lett volna idén még egyszer gyönyörködni bennük. Ismét egy évet várhatok rájuk. Ezért ünnep minden évben a virágzásuk. A kikelet startja. Imádom. A csillagvirágok helyett az odvas keltikék boldogítottak, amik viszont elérték virágzási csúcsukat. Az idős tölgyültetvény alját borító keltike szőnyeg elképesztő látvány. Csak álltam és bámultam, pedig évek óta megfigyelem. Próbáltam fotóval érzékeltetni, de nem adja vissza a kép. Ki kell menni és látni. A téli csapadék a keltikékre is jó hatással van, a száraz tavasz kevésbé árt nekik, szépek a tövek. Rajtuk kívül fotóztam bogláros szellőrózsát, orvosi tüdőfüvet, salátaboglárkát. Az északi szél tisztára söpörte a levegőt, rég láttam ilyen tisztán a Fekete-Körös gátjáról a Béli-hegységet. A helyi virágok csodálata ellenére hiányoznak a hegyvidéki erdők növényei. Nagyon szép az ottani "geofita aszpektus" is. Azonban a járvány miatt türelmesen várok. Jövőre ismét lesz tavasz. Lásd képválogatást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése