Kék csillagok bűvöletében

Ma hárman: én, Ati és ökológus ismerősünk kimentünk Doboz-Szanazugba megcsodálni a ligeti csillagvirágokat és gyönyörködni a többi tavaszi virágban is. A csapadékos télnek hála idén soha nem látott számban virágoznak a tövek. Szinte kéklik tőlük az idős tölgyültetvény alja itt-ott. Bánatomra a csillagvirágos ültetvénytag is benne van az aktuális vágási tervben, vagyis előfordulhat, hogy 2022 telén azzal kell szembesülnöm, hogy vágják ki. Ugyan a csillagvirág hagymái meglepően mélyen vannak, tehát átvészeli a tarvágást, de a száradási folyamat miatt pár évtized múlva nem lesz erdő, amiben élhetne. A kocsányos tölgyek szemmel láthatóan haldokolnak a vízhiánytól. A kőriseket is megtámadta egy gombabetegség mint korábban a szileket, amikből csak mutatóba akad egy-egy példány. A tölgy-kőris-szil ligeterdőből semmi sem marad. Ezt nagyon elszúrtuk. Késő délután a génbanknál összefutottunk biológiatanár ismerősünkkel, aki szintén terepen volt, és feldúltan elmondta, hogy Doboznál látott egy hatalmas tarvágást. Egyetlen egy idősebb ültetvénytag sem marad. Az erdészet nem a természet kedvéért ültet fákat, hanem gazdálkodási céllal. Normális, hogy letermeli a vágási kort elért állományokat. Én csak rezignáltan nézem a pusztulást. Elfáradtam. Gorombább és hitetlenebb lettem. Ez persze nem érződik a fotóimon. Lásd a képválogatást.