Hideg március

2021 március nem a kedves hónapok közt lesz számontartva az emlékezetemben. Ennyire barátságtalan kikelet hava még engem is kikészít. Ettől még az egészség megőrzés fontos cél, aminek legegyszerűbb módja az erőteljes séta, így a hideg szélrohamok, felhőátvonulások ellenére (később hózápor felleget is láttam vonulni) kimentem Póstelekre. Bár ne tettem volna! Egyre kevésbé tölt fel az indikátor helyem látogatása, sőt inkább úgy tapasztalom, hogy kiszívja belőlem az életerőt. A fekete-fehér nyitókép tökéletesen visszaadta a hangulatomat. Nyárhibrid ültetvény mögött hagyásfa tölgy. A nyárfák egyenes törzse, akár a börtön rácsai, vagy lelketlen nézők, akik bámulják a táncoló tölgyet. Vagy masírozó hadtest, ami kérlelhetetlenül leszámol az őshonos fával. Egyben a kép remekül ábrázolja, hogy milyen is a faanyagtermelés. Sokszor leírtam és mondtam, hogy Békés megyében nincsenek erdők. Ezek itt mind ültetvények. Az Alföld kiváló példa a tájdegradációra, hogyan számolta fel az ember a természetes élőhelyeket és alakította ki a számára hasznos(?) kultúrtájat, aminek túlpörgetett formája a mai agrársivatag.

Ki gépen száll föléje annak halott a táj, mert alig öt növény monokultúrái uralják az egészet. Ez bizony sivatag, és a zöld nem az élet zöldje, hanem a méregé. Nyomasztó látvány és még nyomasztóbb itt élni. Ami tetézi a bajt, hogy az emberek képtelenek jó ügyek mellé tömegesen csatlakozni. Ez egy széjjelvert, romokban heverő, elöregedő, becsavarodott társadalom. Hiába az egyén tehetsége, akarata, mert nincs közösség, amire hatni tudna. Fölöslegesen szaladgáltam több mint egy évtizeden át a tájban. Be kellett látnom, hogy kizárólag egyéni boldogulás létezik. Senkit sem lehet megmenteni a maga választotta pokoltól és oda se kell figyelni a panaszaira, mert valójában eszében sincs változtatni. Jó neki a lassú enyészet, a dagonya, a szenvedés. Nyomasztó. A józan eszem és érzékeny szívem azt se tudja merre fussanak.

Elmentem az öreg tölgyig, amit a mobil ultraszéles kamerájával végre szinte teljes valójában le tudtam fotózni. A képválogatásban van kép a Canon kompakttal is, ami csak a törzsét képes befogni. Tényleg nagy fa. Eltörpülnek körülötte az akácok. Csoda, hogy fennmaradt és még életben van. Alatta borultam ki igazán, hogy hazugság a "bármire képes vagy" és elhibázott cél megmenteni a keményfás ligeterdőt, mert nincs erre tömegigény, és a társulás gyakorlatig már megsemmisült. Egy holtat akartam feltámasztani. Most már értem, hogy miért roppantam össze. Azt hiszem ideje lenne alkoholhoz nyúlni, pech, hogy megfogadtam, bármi is történjék, de sosem leszek alkoholista. Marad az egyéni önzés útja számomra is. Köpni az egészre és saját kedvteléseimnek élni. Lásd képválogatást.