Kék csillagok 2021-ben

A ligeti csillagvirág Kétkörösköz egyik természeti értéke. Évről évre felkeresem helyi állományát, hogy csodáljam az apró növényke kék virágait. A korai meleg idő és enyhe tél miatt egy héttel korábban kezdett nyílni. Hamarosan még több idei fotóm lesz róla. A mai verőfényben nem sikerült igazán szép felvételt készítenem, így nemsokára visszatérek hozzájuk.

Dagonya rendszerben

A faanyagtermelő üzemterületen csúszkáltunk végig Atival. Mindketten gumicsizmát húztunk, de még így is akadtak szakaszok, amik láttán hátraarcot vágtunk és másfelé mentünk. Lásd képválogatásban a képeket a dagonyáról. Az üzemterület egyébként a fő indikátorhelyem, Póstelek. Ott guberálok 2012-óta természeti értékeket. Érthető, hogy ennyi év után megkeseredtem, lelkesedésem elillant és a kedvességem is fogyóban. Ezért sincs túl sok bejegyzés a blogban, mert minek és kinek? Fölösleges pótcselekvés. Csak felidegesítem magam, amivel önmagamnak ártok. Szerintem a fajunk örök ellenségének tekinti a természetet, még a 21. században is, amikor az eredeti vadon alig 30%, és a vadon élő állatokhoz mérten elképesztőn nagyobb tömegű a háziállat állományunk. Ha jól tudom, mindegyik százmilliós nagyságrendű! A természet csak nyomokban lelhető fel Békés megyében. Agrársivatagban bolyongok. Itt nekem nincs földtulajdonom, csak egy zsellér vagyok. Elvihet az őszi szél... A nyitókép jól kifejezi az egész elbaszottságát. A 118A ültetvény két hagyásfájának koronája szívet formáz. Itt befejezem, mert mindjárt felrobbanok.

Tavaszi hangulatban

A születésnapomon hosszabb sétát tettem a városban, a nyolc kilométeres távon mentem végig. Több kedvenc helyemet megnéztem, fotótémákat keresgélve. Nagy szerencsémre pont mára kihajtottak az első városlakó odvas keltikék. Az egyikről képet lőttem a karácsonyi ajándékommal, az új gépemmel, ami végre tükörreflexes. Ezzel a vázzal sokkal több lehetőségem van, nemcsak közeli témákat tudok megörökíteni mint a kis Canonnal, ami másodgépnek megmarad, mert hétköznapokon könnyebb a kisgépet hozni-vinni mint a nagyot. Szeretek fotózni és szinte mindig akad fotótéma. A korai melegben lelkesen kattingattam. Lásd a képválogatást.

Ködfelhőzet alatt a pusztában

Egészen délig reménykedtem, hogy felszakadozik a ködfelhőzet, végül hagytam a csodavárást és fél egykor elindultunk Atival. A mai napra háztáji túracélnak a kígyósi pusztát jelöltem ki, ahová egy évben többször kimegyünk, hogy minden évszakban legyen fotóanyagom róla. Az egykori kocsmánál hagytuk az autót, és gumicsizmában elindultunk a tanösvényen. Tudtam, hogy a téli bőséges csapadék után másban nem lehet végigmenni rajta. A szürke időben sem volt kihalt a táj, az apró madarak hangját innen-onnan hallani lehetett. Sajnos a mezei pacsirta nem énekelt. A tanösvény pusztai részén nem vágtunk át, mert itt fél méteres víz is lehet, a fák közé visszatérve mentünk át a másik felére. Bár kezdetben kicsit fáztam, de a túra második felére teljesen felmelegedtem. Zárásként beugrottunk a kastélyparkba. Lásd a képválogatást.

Áradó Körösök

Rég volt téli áradása a Körösöknek, így Atival körbeautóztuk Kétkörösközt és megnéztük a Kettős-Köröst Doboz-Szanazugnál, majd a Fekete-Köröst Gyula-Városerdőnél, végül a Fehér-Köröst a gyulai duzzasztónál. Kicsit sétáltunk is, mert a Városerdőtől elmentünk a szükségtározó kapurendszeréhez aztán vissza az autóhoz. A hideg, szeles időben untig elég volt ennyi séta. A téli kabát és a mozgás ellenére áthűltem. Szerencsére napos, enyhe időszak következik, amikor jobb túrázni. Azonban az áradást semmiképpen sem akartam kihagyni, így is a tetőzés után két nappal mentünk ki. A mostani árvíz még nem a tavaszi, hanem a ciklonok eredménye, amik januárban és februárban vonultak át. Bizony ilyen bőséges volt a téli csapadék. Bár érdekes anomália, hogy Biharfüreden a hótakaró csak 35 centis, amikor ott legalább egy méter a normális. Ezért maradnak el a tavaszi áradások, mert nem esik a hegyvidékre elég hó. Viszont nyári zöldár lehetséges, mert időnként a nyarak az extrém csapadékosak. Teljesen szétesett az éves csapadékeloszlás rendszere. Őrület. Picit szorongok az időjárás miatt, mert bármiféle anomália lehetséges. Ráadásnak a szivacsként is funkcionáló erdőterületünk olyan kicsi, hogy érdemben nem képes vizet megtartani. Ami tragikus, hogy a nyolcvan éves állományok tarvágása időszerű és pont látnom kellett, hogy a dobozi 24B cserjéit már kivágták, vagyis letermelés előtti kitisztítása megtörtént. Ez az egyik utolsó odvas keltikés tölgyültetvényünk. Idén márciusban ismét látnom kell a totális pusztítást a mi érdekünkben. Hiszen a faanyagot mi vesszük meg. Nekünk termeli az erdészet. Arról már kevés szó esik, hogy a túltolt egyéni érdek miatt, lásd mezőgazdaságban érdekelt zöldbárók térnyerése, hogyan lesz élhetetlen hely Békés megye. Hogyan veszít a közösség és a természet az egyén önzésével szemben. De végső soron, aki most nyertesnek hiszi magát, az is ráfarag, mert a klímaváltozás csapásai senkit sem kímélnek. Végül nyomasztó kis körtúra lett a gombász birodalmam körbejárásából. Lásd a képválogatást.

Védett gombák Kétkörösközben

A császárgalóca pont nincs Békés megyében. Figyelemkeltő megjelenése miatt választottam a bejegyzés nyitóképének 2018-as hegyvidéki fotóját. Tökéletes "reklámarca" a védett gombáknak. A laikusok mit sem tudnak róla, hogy hazánkban nemcsak növények és állatok állnak törvényi oltalom alatt, hanem gombák is. 2005-ben jelent meg a rendelet, akkor 35 faj szerepelt a listán. 2013-ban módosult, jelenleg 58 gomba védett Magyarországon. Ezek közül élőben én helyben nyolcat láttam, de élőhelyi igények ismeretében több mint tíz védett gombánk lehet. Hétről van értékelhető élőhelyi fotóm. Sajnos az olaszgombáról nincs, pedig többször találtam. Gombásztárs talált pár éve iglice-fülőkét. Mivel tápnövénye gyakori, egyszer én is rálelek. A nyárfa-pókhálósgomba fehér nyárfásainknak köszönhetően jó eséllyel él nálunk. Ami még lehet: sárga pikkelyesgalóca, mert "áldozata" a cafrangos galóca gyakori; ráncos tárcsagomba; éger-tinóru. És talán más sem elképzelhetetlen. Azonban védelemtől függetlenül a gombák sorsa nehéz Békés megyében. A mezőgazdasági nagyüzem extrém térnyerése, a túl jól sikerült folyószabályozás, aminek eredménye a talajvízszint-süllyedés, a klímaváltozás okozta szélsőséges események, pl.: a tavaszi vagy őszi aszály (bár volt olyan év, hogy mindkét átmeneti évszak száraz volt), a fás élőhelyek kis kiterjedése, a mezők vegetációjának megváltozása a legeltetés visszaszorulása miatt mind-mind üti-vágja a kedvenceinket. Ugyan örvendetes, hogy egyes fajok képesek alkalmazkodni a városi élethez is, de a gombák eltűnése így is megfigyelhető. A fajgazdagság valami olyasmi mint a vitaminok és ásványi anyagok sokasága, amik szükségesek az egészségünkhöz. Hiába tolnánk befelé a C-vitamint, ha minden más hiányzik. Hiába a technológiánk, ha élő környezet hiányában mi is elpusztulunk. A természetben a gombák elsődleges feladata a takarítás, sok köztük a korhadékbontó. A cikkben szereplő hét kétkörösközi gomba pont ilyen. Négy faanyagot bont le, három talajban lévő növényi törmeléket. Ismerkedj meg velük és örülj, ha rájuk lelsz, mert fontos feladatot végeznek.

Az óriás bocskorosgomba az idei év gombája. Bár teljes burokból bújik ki, de nem közvetlen rokona a galócáknak. Nincs gallérja és spórapora húsrózsás. Ráadásnak korhadékbontó. Szerencsére várostűrő faj, így településeink zöldterületein megél.

A laskapereszke 2020 meglepetés gombája volt számomra. Nem gondoltam volna, hogy Gyula belvárosában lelek rá. Élőhelyigénye alapján sejtettem, hogy van Kétkörösközben, de ennyire közeli lakcíme meglepett. Talán az előző fajhoz hasonlóan beköltözik a városba?

A süngomba helyi jelenléte szintén a tavalyi év extrája volt. Gombásztárs fedezte fel pósteleki lakcímét. A petrezselyemgomba, rokona évek óta ismert, de rá nem számítottam. Nagyon nagy öröm, hogy mégis él nálunk!

Az ágas tapló élőhelyi fotóját 2016 októberében készítettem a Béli-hegységben, de a gombavizsgálóba hoztak belőle Mályvád egykori rengetegéből, amit az asztalomon lefotóztam. Azonban az élőhelyi kép szebb.

A csoportos csiperke fontos karakterfaja Kétkörösköznek, mert mindegyik idősebb tölgyültetvényünkben megtalálható. Kedvező nyári időjárás esetén elképesztően sok termőtestet növeszt, így nagyon feltűnő gombánk.

Az őzlábgalóca valamikor a legelőkön volt tömeges, de évek óta a települések zöldterületein lepi meg a hobbi gombászokat. Bár galóca, de nem fákkal társul, hanem talajlakó korhadékbontó. Ezért külön nemzetségbe sorolták át.

A tejpereszke az erdős-sztyepp gombája. Valamikor több volt belőle. Visszaszorulása feltűnő. Nagy méretű termőtestei ehetők, így gyűjtése is negatívan érinti. Jobb a helyén hagyni, hadd spórázzon! (Csak a kicsit hoztam el bemutató videó miatt.)

Kedves emlék

2018. június 20-án fotóztam le az egymás közelében nőtt hamis céklatinóru és málnavörös tinóru termőtesteket. Külön tetszett, hogy a kisebb tinóru nagyobbnak tűnt a fejlődő másik mellett. Azóta sem láttam ennyire szoros megjelenésüket, pedig gyakran nőnek egy élőhelyen. Mindkettő karakterfaja a száraz-meleg, kissé meszes talajú tölgyültetvényeinknek. A málnavörös tinóru ritkasága ellenére meglepően gyakori Kétkörösközben. Nagyobb figyelmet érdemlő gombakincsünk. Azon töprengek, hogy hogyan lehetne megértetni a gombák fontosságát a laikus emberekkel. Bajban vagyok, mert a kedvenceim élőhelye drasztikusan csökken. Tíz év után kimerítő a "pusztában kiáltozni". Ha nincs tömegakarat, a magányos megfigyelőket élve felemészti a tehetetlenség. Ezt élem át.

A szeretet kicsiny ünnepére

Múlt héten kiraktam a ketrecemre az A/3-as plakátot, amivel a gombásztársaknak kedveskedek. Hamarosan itt van a "szeretet kicsiny ünnepe", amikor jó meglepni a másikat egy kedves üzenettel, valami apró ajándékkal. A plakát az egyik ajándékom, még hárommal készülök. Készítettem 100-as listát a legfontosabb helyi gombákról, amit csinos leporellóvá szerkesztett meg az egyik húgom. Írtam 20 kérdéses mini gombakvízt a kezdő/laikus szint alapján. Veszek igényesebb csoki desszertet, amiből mindenki vehet egyet, aki megfordul Bálint-napon a gyulai gombavizsgálónál, ahogy vihet a gombakvízből és a leporellóból is. Szerintem a kedvességnek nem szabad kivesznie a társadalmunkból. Alapvetően szükségünk van egymásra, mert nem érthetünk mindenhez, vannak dolgok, amikben a másik ügyesebb, gyakorlottabb. A kölcsönös barátságos viselkedés hihetetlenül megkönnyíti az életünket. Egy kis kedvesség feltölt energiával. Ami jó, abban benne vagyok. Ezért készülök a Bálint-napra.

Megjegyzés: A plakáton csak két kép az enyém, a többit internetről töltöttem le.

Pósteleki rövid séta

Az osztrák csészegomba első példányait tavaly december 3-án találtam meg. Mostanra belelendült és egyre több van belőle. Egy kisebb ágon ülő csapatát felvettem és magasabbra téve lefotóztam. Aztán az ágat visszafektettem a nedves talajra. Boldog tobzódása pont olyan mint 2018-ban, amikor pont ilyentájt lepett meg tömeges jelenlétével. Három éve sem volt megfagyva a talaj és rügyezett a bodza, kibújt a kontyvirág mint most. Azonban idén megtréfál minket a három hideg örvény közül a szibériai. Ismét keletebbre húzódik és zord időt hoz. A kora tavaszias hangulat egyik napról a másikra elillan és visszazuhanunk a télbe. Legalább lesz jég, amit Mátyás összetörhet a születésnapomon. Garantáltan megfagy a sár is.

Sajnos a fakitermelés munkagépei feltúrták a művelési utakat, járhatatlanok. Raktam be képet az egyikről. Ide-oda cikáztunk Atival a kastélyparkban, hogy valahol be tudjunk jutni valamelyik ültetvénybe. Végül kóvályogtunk kicsit akác és fekete dió ültetvényekben, a jellegtelen növényi káoszban. Aki ezeket erdőnek nevezi... inkább nem írok le egy jelzőt sem. A fotóim alapján idillt képzelhetsz el, de itt nincs semmi harmónia. Sírva fordulnál ki a senyvedő ültetvényből. Hová tűnt a keményfás ligeterdő a kincseivel? Megsemmisítette a mi faanyag igényünk. Az erdész termeli fát, és érthetően ideges, amikor természetvédelmi célokkal fárasszák. A mi igényünk kéne, hogy legyen az igazi erdő Békés megyében. De mi fel se fogjuk, hogy mit tettünk a természettel a saját érdekünkben. Kár, hogy az életünk alapja a természet, amit szétvertünk. Ne hidd, hogy ennek nincs hatása az életedre. De félre a sötét gondolatokkal, bármennyire is aktuálisak, most már a fajunk rajta van a hullámvasúton, amire felültette magát és nincs kiszállás.

Készítettem egy hamis élőhelyi fotót, mert egyelőre nem látok esélyt rá, hogy eljussak a hegyvidékre tavaszi virágokat fotózni. A piacon kaptam egy szártalan kankalin hibridet. Az alapfajhoz hasonló virágszínű példányt választottam. Egyszerűen ellenállhatatlan számomra. Nagyszerű látvány márciusban a hegyvidéken az erdők alján nyíló szártalan kankalin sokaság. Dísznövényként termesztik, így kertekben több helyen megtalálható. Békéscsabán is. Azonban jobb lenne az élőhelyén látni és fotózni. A hibridje csak pótlék, amivel felidézem a tavaszi erdőt. Sajnos vadon helyben nem található meg. A mi erdei vadvirágaink: ligeti csillagvirág, bogláros szellőrózsa, odvas keltike, pettyegetett tüdőfű, salátaboglárka, tyúktaréj. És tavaszi zöldünk a vadsnidling. Pech, hogy tényleg aggasztóan kicsik a fás élőhelyeink és azok is romló állapotúak. Nyomasztó figyelni a szenvedésüket, mert a balsorsukban mi is osztozunk.